tag:blogger.com,1999:blog-46083676561637104132024-02-19T13:09:34.751+01:00Save Me - Ments meg [Justin Bieber Fanfiction]Egy hatalmas város, két ember. A Sors néha érthetetlen, ám okkal sző össze két szálat. S jelen esetben ez az ok nem is éppen kicsi...Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.comBlogger26125tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-26575764129739292272014-11-16T17:52:00.000+01:002014-11-16T18:26:46.764+01:00Információk, történet ismertető<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Drága olvasóim!</span></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #999999;">Hosszú, és még annál is hosszabb idő telt el azóta, hogy
utoljára jelentkeztem, s bejelentettem egy újabb blog érkezését. Nos, azóta is
megállás nélkül dolgozom azon a bizonyos történeten. Úgy érzem, eljött a
pillanat, amikor hivatalosan is bejelenthetem az érkezés végleges időpontját és
a történet végleges leírását. A blog továbbra is I Wanna Be Yours névre
hallhat, s nem fanfiction lesz, hanem egy saját szereplős, teljes mértékben új
történet, amelyhez mindössze csak az arcukat szolgáltatják a feltűntetett
hírességek, a karakterek hétköznapi, de mégis különleges embere. <br />
Remélem, sikerül elnyernem a tetszéseteket és utólag is meg szeretném köszönni
a sok szebbnél-szebb kommentet és a bíztató szavakat, engem ezek rettenetesen
inspirálnak arra, hogy még a legfárasztóbb napomon is írjak. Szívesen várok
majd mindenkit a IWBY-on is, íme, itt is lenne a rövid tartalom:</span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="color: #999999; font-size: 14px;">Love, Diana</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #999999;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 18.0pt; text-transform: uppercase;">I Wanna Be Yours<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 10.0pt;">I’d probably still adore you with your hands around my
neck<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijJ65GDL4OhbMExmZEmAjIx8CJBw3dqGUSvPrykhlhnWaKdeTD5sZQmzaNb7MpWudQu4VPnm2jlQfXOZ08ghVy4eoh7OWFr_LEoFrkJ9UkQShYdT2S9jri2tKphaH49M9O3J1n2KVlSl0/s1600/advertisement.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijJ65GDL4OhbMExmZEmAjIx8CJBw3dqGUSvPrykhlhnWaKdeTD5sZQmzaNb7MpWudQu4VPnm2jlQfXOZ08ghVy4eoh7OWFr_LEoFrkJ9UkQShYdT2S9jri2tKphaH49M9O3J1n2KVlSl0/s1600/advertisement.png" height="238" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Csendben ülve merültem el
csodálatosan barna tekintetében. A szavak egyszerűen belém fojtódtak, a
szívverésem egyre s egyre gyorsult vonásainak látványától. Gyenge voltam.
Betegesen gyenge. Ám az érzések, amik hozzá fűztek korántsem voltak gyengék. Sőt. Olyan erősek voltak, mint egy elszakíthatatlan kötél, ami összeköt két,
teljesen különböző világot. Ez a két oldal látszólag összeférhetetlen,
tökéletes példa az ’ellentétek vonzzák egymást’ elméletre. Mégis, abban a
pillanatban, amikor szótlanul ültünk egymással szemben, és én néztem, ahogy Ő
szorgosan rendezgeti életének szálait, mérhetetlen szeretetet éreztem. Már-már
függője voltam a lényének. Csak az a gondolat járt a fejemben, hogy <i>az Övé akarok lenni</i>, bármibe kerül is.</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 10.0pt;">A történetet az Arctic Monkeys AM albuma inspirálta.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: 10.0pt;">Típus</span></b><span style="font-size: 10.0pt;">: regény, saját történet<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: 10.0pt;">Helyszín</span></b><span style="font-size: 10.0pt;">: Párizs, Franciaország<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: 10.0pt;">Terjedelem</span></b><span style="font-size: 10.0pt;">: Prológus + 20 fejezet +Epilógus<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 10.5pt;">
</span><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: 10.0pt;">Kinek ajánlom?</span></b><span style="font-size: 10.0pt;"> A történetet elsősorban annak ajánlanám figyelmébe,
aki szereti a kalandokkal teli, váratlan fordulatokat. Veszély, titkok, barátságok, szerelmes, s mindez a csodálatos Párizsban.</span><br />
<div align="center" class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt;">Prológus időpontja: 2014. december 6.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<br /></div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-79870298895388543772014-08-03T15:27:00.000+02:002014-08-03T15:27:13.390+02:00Életjel - I'm back!<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRFqW95NOR6uyaUCdzaDcwPDdPil0-kqDlpMruyTqdfC10kDwchp01HPfIWdaYp46ihKR9vRB16kOtY9j3uBFtoTWm33kPHmvcj0bw2iuseYlHSF7ct3cXTewlAN533O5OmxudTkCNkNs/s1600/imback.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRFqW95NOR6uyaUCdzaDcwPDdPil0-kqDlpMruyTqdfC10kDwchp01HPfIWdaYp46ihKR9vRB16kOtY9j3uBFtoTWm33kPHmvcj0bw2iuseYlHSF7ct3cXTewlAN533O5OmxudTkCNkNs/s1600/imback.gif" /></a></div>
<span style="color: #999999;"><span style="font-size: 14px;">Hosszú hónapok óta nem jelentkeztem, parányi életjelet sem adtam magamról. Nem várom el, hogy megértsétek, együtt érezzetek velem, de megmagyarázni se tudnám. Egyszerűen túl sok dolog történt velem az elmúlt időszakban, és úgy éreztem, előbb a magánéletemet kell rendbe raknom.<br />Az igazság az, hogy soha nem éreztem még annyira egyedül magam mint ebben a május-június időszakban. Teljesen elvesztettem magam, alig beszéltem valakivel, eltávolodtam a családomtól. Egyszerűen úgy éreztem, már nincs kedvem élni és gőzerővel próbáltam rendbe hozni az elrontott lépéseimet. Valahogy a körülöttem lévők nem értették még, hogy én is ember vagyok és hibázhatok, egyszerre nekem estek és ez fájt. Szó, mi szó, sokat tanultam ebből, legfőképpen azt, hogy becsüljem meg azokat, akik szeretnek és ezért is szégyellem, hogy veletek nem tettem ezt. Sajnálom, remélem mindenkinek jól telik a nyara, szép lett a bizonyítványa és kicsit jobb időszakon volt túl, mint én. Kíváncsi lennék, mi történt veletek, bárkit szívesen meghallgatok!:)<br />Emellett összekaptam magam a blogolás terén is, és már születik a Wordömben az új történetem, amiről két információt árulhatok el jelenleg: az egyik, hogy <b>NEM fanfiction</b> lesz, a másik pedig, hogy az <b>I Wanna Be Yours </b>címet kapta. Azt nem tudom, mire várható, de nagyon sietek és ha kell iskolaidőben akár éjfélkor is fogok jönni és publikálni fogom az új fejezeteket, viszont a blog megnyitását augusztusra tervezem, semmiképpen sem szeretném hogy átnyúljon szeptemberre.<br />Ennyi lett volna a kisebb lelkizésem, rettentően hálás vagyok, amiért továbbra is itt vagytok nekem, de azt is megértem, ha sokan elfelejtettetek, vagy már nem vagytok rám kíváncsiak. További szép nyarat, nagyon sietek az I Wanna Be Yours-szal!</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-36316454742100016342014-03-08T11:50:00.001+01:002014-03-08T11:50:52.217+01:00Epilógus<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999;"><span style="font-size: 14px;">Ideges és meglehetősen sok várakozás után megérkeztem az epilógussal. Olyan furcsa ezt a szót leírni, kimondani, ízlelgetni, mert olyan, mintha tegnap írtam volna a prológust. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elröppen az idő, amit a történettel tölthetek. Nem szeretnék hosszú monológba bonyolódni, hiszen szeretnék majd részletesen köszönetet mondani mindenkinek, megemlíteni egy-két érdekességet és adatot a Save Me-vel kapcsolatban.
Rettentő bizonytalan voltam az epilógussal kapcsolatban és a mai napig azt tartom, hogy bár sok története nincs, beláthatunk Justin életébe hónapokkal a tragédia után. Láthatjuk hogy érzi magát, miként élte meg az egyre gyülemlő balhékat és mi a nagy elhatározása, ami a történetet talán egy kisebb csattanóként zárja. Az én lelkemben ez így tökéletes, számomra ez a kellő vég vagyis a megfelelő végszó.
Nem is húznám tovább az időt, köszönöm mindenkinek, aki írt vagy pipált az előző fejezethez, jó olvasást kívánok mindenkinek! A búcsúbeszéddel nagyon sietek, de össze kell szednem a gondolataimat..
</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivEa1dDFVENa_OMgeI-XRYzMDXZRxlRK-wRd-TMmOJwU4829fbZneigdYn2ikPIL-wibzogBJOVANZObayjIlEGmHi6mWf0kRRFu4-tn8TAtFJ613M6o2Mqd-CZp-792cTD3fh3t-YjKU/s1600/epilogue01.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivEa1dDFVENa_OMgeI-XRYzMDXZRxlRK-wRd-TMmOJwU4829fbZneigdYn2ikPIL-wibzogBJOVANZObayjIlEGmHi6mWf0kRRFu4-tn8TAtFJ613M6o2Mqd-CZp-792cTD3fh3t-YjKU/s1600/epilogue01.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=kwSKcNzGn_M">BEGIN</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. december 8. - Justin Bieber</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Perth. Ausztrália.</div>
<div class="MsoNormal">
Az ember azt gondolja, négy év
elteltével sikerül megszokni a lányok sikítását, a rettenetesen hangos zenét és
az idegességet, ami a csapat tagjainak arcán minden pillanatban tökéletesen
kivehető. Ám valójában lehetetlen ezekkel a felettébb frusztráló tényezőkkel
együtt élni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egyedül állok a színpad mögött,
kezemben két pár kesztyűvel. A gondolatok olyan nagyban ellepték az elmémet,
hogy a turnéval kapcsolatos dolgok az utolsó pillanatra halasztódtak – így az a
fontos kérdés is, hogy a fekete vagy az arany kesztyűmet vegyem fel az utolsó
koncertre.<br />
<br />
Az elmúlt hónapok után teljesen feleslegesnek tartottam, hogy folytassam a
zenélést, sőt, volt egy pont, amikor haszontalannak éreztem az életemet is.
Csak egy jó nagy anyai pofon kellett, ami kiegyenlítette az élet által kapott
öklöst.<br />
<br />
Egyedül érzem magam. Hiába vannak mellettem több tízezren, hiába vannak odakint
azok, akiket a legfontosabbnak tartok, rájöttem, hogy hibáztam. Sosem fogok
tudni megbocsátani magamnak. Éretlen, tapasztalatlan tini vagyok, akármennyire
is bizonyítom, hogy már félig férfi vagyok. Férfi?! Nevetséges…<br />
<br />
- Készen állsz? – anya puha kezei csusszannak vállamra, majd maga felé fordítja
a testemet és ad egy szoros, támogató ölelést.<br />
- Nem tudom.. – válaszolom bizonytalanul. Fogalmam sincs, mit fogok tenni ha
vége lesz a turnénak. Valószínű hazamegyek és próbálok pihenni, visszarázódni
az életbe. Mindjárt itt az újév, én pedig semmit se változtam. A tavaly tett
fogadalmakból egyet se valósítottam meg, mert helyette….helyette drogoztam. </div>
<div class="MsoNormal">
- Ez az utolsó show, Justin.
Menni fog. Ezután elmegyünk és megvesszük a kedvenc fagyidat és ha kell, egész
éjszaka lelkizni fogunk. Szedd össze magad – anya szavai úgy hangzanak, mintha
öt éves lennék. Nagyon a szárnyai alá vett mostanság, mert Ő is tudja, mennyire
nehéz nekem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Gracie elvesztése után
összecsaptak felettem a hullámok. Újra drogozni kezdtem, ittam és egy napot se
bírtam ki kokain nélkül. Nem is értem, miért beszélek múlt időben, amikor most
sem bírok egyetlen napot se tisztán. Már beismertem magamnak, hogy segítség
kell, de valahol legbelül még mindig Gracie feltűnését várom és azt, hogy Ő
hozzon vissza a földre, ismét.<br />
<br />
Elkezdődik a visszaszámlálás. Rögzítenek a szárnyakra, amiken a színpadra
érkezem. Utoljára anyára nézek, majd a következő pillanatban már a tömeget és a
villogó vakukat látom…<br />
<br />
Bármit csinálok, minden a Stratfordban és a Los Angelesben eltöltött hónapokra
emlékeztet. Képtelen vagyok feldolgozni mindazt, ami velem történik.
Letartóztattak, megaláztak és lassan, de biztosan a média megöl engem.<br />
<br />
Avalanna halálának évfordulójáig csak-csak kihúztam. Bírtam, mert muszáj volt,
de azon a napon elszakadt valami. Azóta egyre mélyebbre süllyedek. Nem tudom,
mibe meneküljek. Vicces, hogy az egykor boldog Justin Bieber most egy
depressziós, nyálas tini lett, aki bármit megtenne azért, hogy azon a napon a
barátnője helyett Ő legyen a kórházban és Ő haljon meg.<br />
<br />
Ennél lejjebb nincs. És most, a rajongók boldog arcát, a családtagjaim büszke
mosolyát és Scooter bólogatását látva jöttem rá, hogy ezeken az embereken kívül
senki sem számít. És ha én úgy döntök, hogy segítség kell, akkor Ők azt
elfogadják, mert szeretnek.<br />
<br />
Öt hónap után ezen az estén érzem ténylegesen azt, hogy ki akarok mászni a
gödörből, de ez nem fog menni egyedül. Segítség kell. Bármennyire is hiányzik
Gracie mosolya, illata és összességében mindene, el kell felejtenem. Vagy
legalább addig kitörölni a fejemből, amíg fel nem épülök, mert most ugyanott
tartok, ahol az Ő érkezése előtt: hivatalosan is lecsúszott, drogos,
alkoholista popsztár lettem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br />
<span style="font-family: Georgia; font-size: 8.0pt;">x x x x x x</span><br />
<br />
<i><span style="font-size: 14.0pt;">Justin
Bieber rehabra megy<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp672bkt2Gqmmqwn7wsjUJ-LZuzed-rkjQRwu9TcW8F4XBkh1tZk5CbLSZqoaAlw8rc5rqZI0tuXZXm66kddJGIcOMrnGbIzhrwcsP05Vhg76_SoyUsl10xTHxSKaS6OS6hhba9BpVFuQ/s1600/epilogue02.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp672bkt2Gqmmqwn7wsjUJ-LZuzed-rkjQRwu9TcW8F4XBkh1tZk5CbLSZqoaAlw8rc5rqZI0tuXZXm66kddJGIcOMrnGbIzhrwcsP05Vhg76_SoyUsl10xTHxSKaS6OS6hhba9BpVFuQ/s1600/epilogue02.gif" /></a>Hosszú, botrányos hónapok után a
19 éves kanadai tinisztár úgy döntött, rehabilitációs klinikára vonul
<br />
depressziója és drogproblémái miatt. Bár Bieber háza táján az utóbbi időben
semmi sem volt rendben, még a legközelebb hozzátartozói sem hitték volna, hogy
Bieber komoly problémákkal küzd és nem egyszer akart véget vetni életének.
Twitteren közzétett soraiban megemlíti döntéseinek okát: Avalanna Routh és
Grace Collins elvesztése, a média és fotósok áradata túl sok volt neki az
elmúlt évben és nem vágyik másra, csak pihenésre.</div>
<div class="MsoNormal">
Posztjában természetesen
megköszönte a Belieberek támogatását és azt kéri, bízzanak benne, mert sokkal
erősebben fog visszatérni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Justin, amint a jövő év januárjában lezajlik filmjének premierje elhagyja Los
Angelest és Torontóba vonul a nyilvánosság elől. Mi szurkolunk neki!<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-24813153015258439952014-02-09T18:14:00.002+01:002014-02-09T18:14:49.403+01:0020. fejezet - Feladni<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999;"><span style="font-size: 14px;">Nem lett nagy durranás. Nem lett eseményekkel teli és boldogságban úszó cukormáz. Ez itt a Save Me utolsó fejezete.<br />Magam sem tudom, mit kéne most mondanom. Nagyon rövid leszek, mert tervezek majd egy külön bejegyzést minden apró köszönetnyilvánításnak és részletnek, amit meg szeretnék így, a történet végén osztani veletek. Most csak annyit, hogy rengeteget dolgoztam ezzel a fejezettel. Sokszor írtam át, kerestem, hogy mi illene ide és talán nem lett tökéletes, de belőlem kellően előcsalogatta az érzéseket. Elsírtam magam, s sosem történt még ilyen egyetlen fejezetnél sem. Remélem, hogy boldogan olvassátok a történet lezárását, még akkor is, ha sokan nem így képzeltétek el a végét. Köszönöm a sok várakozást és azt, hogy ennyi kedves és biztató kommenttel árasztottatok el engem! További szép estét, jövő héten jelentkezem az epilógussal. Ha bármi kérdés felmerül bennetek nyugodtan tegyétek fel, igyekszem válaszolni rájuk. Köszönök mindent!</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMSA72lnI2tHotzYB5mmZpgpOOYxyU9oJM07s61OkYjwokZPGs3VkbrKj0VdqLfAWdosFjg0vDHicSNWoxYctIO2vHP8M1VaEPcZm0oinK0T99h38plIHRVL_bGaoMRH1p3Zun8FNJ7A8/s1600/chapter20.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMSA72lnI2tHotzYB5mmZpgpOOYxyU9oJM07s61OkYjwokZPGs3VkbrKj0VdqLfAWdosFjg0vDHicSNWoxYctIO2vHP8M1VaEPcZm0oinK0T99h38plIHRVL_bGaoMRH1p3Zun8FNJ7A8/s1600/chapter20.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=iC8tP9Oo52Y">SAY SOMETHING</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. június 15-16. - Justin Bieber</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Reménytelenül temetem fejemet
kezembe. Alig bírok egyhelyben ülni, legszívesebben ide-oda járkálnék, ezzel
levezetve az idegességemet – de tudom, hogy képtelen lennék felállni, mert a
lábaim remegése miatt az első pillanatban összezuhannék.</div>
<div class="MsoNormal">
Négy óra telt el azóta, hogy
Gracie-t behozták és azóta ülünk itt, a hideg és egyhangú korházi folyosón.
Anya mellettem mered saját maga elé, míg Gracie szülei összeborulva, kézen
fogva várják, hogy legyen valami.<br />
Halál csend van. Párszor elsuhan mellettünk egy-egy nővér vagy orvos, de senki
sem tud semmit mondani arról, hogy is van Grace. Amint beértünk a kórházba
előkészítették és tolták is be a műtőbe, de előtte felkészítettek arra, hogy
minimális esélye van a túlélésre.<br />
<br />
Hatalmas gombóccal a torkomban tárcsáztam anyát, Grace szüleit és mindenkit,
akit fontosnak tartottam. Még aput is idehívtam, Erinnel együtt. <br />
Ideges vagyok, csalódott és rohadtul mérges. Ironikus, hogy Brandon nekem
szólt, s azt akarta, hallgassam el ezt az egészet. Abba persze nem gondolt
bele, hogy nekem milyen érzés volt végigcipelni a városon a barátnőmet,
miközben az autóm anyósülésén feküdt élettelenül, vérben úszva. Halálfélelmem
volt, ezt nem szégyellem beismerni.<br />
<br />
Talán ez most nem is fontos. Ez most nem Brandonról szól.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Elcsesztem. Valahol nagyon, de
nagyon elrontottam ezt az egészet. A fenébe is, én szeretem ezt a lányt, mégis
úgy érzem, ha tényleg igazán fontos lenne nekem kimaradt volna az életemből.
Nem kellett volna találkoznom vele.</div>
<div class="MsoNormal">
Eddig sem voltam túl büszke arra,
ami lett belőlem, de csak néha jutott eszembe, mit is teszek valójában.
Elveszett kis popsztár voltam a nagy, hollywoodi világban, aki a beilleszkedés
érdekében az egyik legrosszabb eszközhöz folyamodott, a legrosszabb emberek
társaságában: elkezdtem drogozni, majd lecsúsztam. Nem hittem volna, hogy
ennyire a szakadék szélén álltam mindeddig, most pedig biztos vagyok abban,
hogy zuhanórepülésben estem le a szakadékról. Mintha én lennék most odabent a
műtőben, értem küzdenének minden másodpercben. Veszett ügynek érzem ezt a
végeláthatatlan küzdelmet, magammal és a világgal egyaránt.<br />
<br />
Nagy pofonként csapott arcba a valóság, miszerint százszor sebezhetőbb vagyok,
mint hittem. Hiába nézek ki jól, énekelek jól és vannak rajongóim, ha belül egy
nagy csődtömeg vagyok, aki ha nem lenne a családja már rég feladta volna.<br />
<br />
- Önök Miss Collins hozzátartozói? – tekintetem a padlóról lassan az orvosra
téved. Kék köpenye és hideg pillantása még elviselhetetlenebbé teszik a
helyzetet. Miért látom azt rajta, hogy nyomott és ideges? Az orvosok nem
szoktak csak úgy idegesek lenni!<br />
- Igen, mi vagyunk – Gracie anyukája, Anne férjébe kapaszkodva áll fel,
könnyekkel az arcán. A gombóc a torkomban egyre nagyobb lesz. </div>
<div class="MsoNormal">
Próbálok arra gondolni, hogy
egyrészt fiú vagyok, másrészt pedig én vagyok Justin Bieber, nem sírhatom el
magam egy kórház közepén. Olyan lennék, mint egy idióta homokos.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- A műtét meglepően rendben ment – szinte ijesztően egyszerre hagyja el
mindannyiunk száját egy megkönnyebbült sóhaj – Grace a körülményekhez képest
jól van, de ennek ellenére nem jósolok neki túl sok esélyt. Sajnálom, hogy
ilyen őszinte vagyok, de a vágások túl mélyen érintették. Ha fel is épül, sosem
lesz képes újra egészséges életet élni. A sok vérveszteség és a belső szervek
károsodása miatt kétséges már az is, hogy felébred – néma csendben állva
várjuk, hogy az orvos elsuhanjon. Grace szülei leülnek, anya fejét vállamra
hajtja, míg ujjainkat összekulcsolja.<br />
<br />
A mai napig tisztán emlékszem arra az estére. Olyan, mintha évek teltek volna
el, aztán éppen csak egyetlen hónap volt. <br />
Aznap sokat dolgoztam. Scooter állandóan nyaggatott, hogy álljak komolyabban a
munkához, vegyem fel az új dalokat nyár végére, mert a turné folytatódik. Nagy
nehezen, de kicsikartam két hónap pihenőt, így egész júniust és júliust
bulizással terveztem. A pihenőmben nem telt el úgy nap, hogy ne ittam volna
magam holtrészegre és találtam volna magam egy totál idegen lány mellett.<br />
<br />
Pontosan így történt vele is. Utoljára kicsi tinik voltunk, amikor láttam.
Sosem gondoltam volna, hogy újra belép az életemben, ráadásul ilyen helyzetben.
Ahogy először ránéztem megismertem. Tudtam, hogy Ő az a pici Gracie, aki mindig
olyan szép és aranyos volt, de mellette elég makacs is. Oké, nyálasan hangzik,
de hogy valami kevésbé furcsát is mondjak: Grace rendesen beindította a
fantáziámat. Rettentő jól nézett ki. Nem volt többé az a kisgyerek, akivel a fél
életemet leéltem.<br />
<br />
A többi már történelem. Ittam, beleraktam a poharába a drogot és kérnem sem
kellett, egyenes út vezetett a hotelszobám ágyáig.<br />
<br />
Brandon. Brandont régóta ismertem, párszor láttam már az ilyesfajta bulikon.
Május vége körül került be ebbe a bandába. Velük próbáltam először a drogot,
aztán 18 évesen nekik szállítottam először. Azt gondoltam, tovább adom az
anyagot és kész, de csalódnom kellett. Mindenbe belevontak, s mire rájöttem,
hogy sosincs kiszállás, késő volt.<br />
Szóval Brandon lett az új futár ebben a bandában, ahol mindenkit idióta
állatnevekkel ruháztak fel, mert az baromira félelmetes. Én már csak ültem,
számoltam a pénzt és szívtam az érkezett anyagokat. Teljesen mindegy milyenek
voltak, annyira kiütöttem magam, hogy semmi sem számított.<br />
<br />
Pár héttel ezelőtt megmondtam nekik, hogy én kiszállok. Nem adok több pénzt,
nem fogok drogot csempészni és ribancokkal lenni. Végleg ki akartam jönni a
süllyesztőből. Nem jártam sikerrel. Rászálltak Gracie-re, aki semmit sem tudott
arról, mekkora üzlet van ezekben az anyagokban. Fogalma sem volt mi folyik
körülötte. Az egész az én hibám….</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ketten bemehetnek – barátnőm
szülei továbbra sem ébrednek fel a sokkból, de nekik és nekünk is egyértelmű,
hogy Ők mennek be legelőször. Ha később megyek be lehet, hogy Gracie felébred
és tudok vele beszélni. Hirtelen annyi mindent elmesélnék neki. Tudatnám vele,
miként éltem meg a hírnevet, a sok rajongót. Életem legapróbb részleteibe is
beavatnám. Csak egyetlen hangot akarok hallani tőle. Egyetlen mosolyt akarok
látni.<br />
<br />
A várakozás közben én visszaülök a helyemre, míg anyu lemegy kávéért. Túl
hosszú volt ez az este. Öt órája vagyunk bent, Grace szülei pedig hivatalosan
is eltűntek. Negyven perce, hogy elhagyták a várótermet.<br />
Egy lélek sem jön errefelé, egyedül ülök a hidegben, kezeimet összekulcsolva s elérve,
hogy kevésbé fázzak.<br />
<br />
- Itt van a kávéd – a kezembe kerülő pohár melege rövid időn belül átjárja az
egész testemet. Fáradtan kortyolok bele az italba, arra várva, anya mondjon
valamit. – Rengeteg rajongó van odakint, mindenki azt szeretné tudni, mi
történt.<br />
- Anya, ők még azt sem tudják, hogy együtt vagyunk – anya szúrós tekintetével
találkozva azonnal megbánom a flegma és bunkó stílusú beszólásomat.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Valójában picit bánt, hogy nem
mondhattam el a Beliebereknek, mi is a helyzet. Egyszerűen képtelen lettem
volna ugyanazt végigszenvedni, mint Selenával. Elég volt a sok fotósból,
kérdezősködő riporterből két évig. Mellesleg Grace sem lett volna elég kitartó
ahhoz, hogy eltűrje a médiát.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Egyszer azonban mindenképp kiderült volna mi is van köztünk. Talán ennek most
jött el az ideje. Most kell megmutatnom a világnak, hogy nem voltam olyan
egyedül az elmúlt hónapokban, mint azt hitték.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Justin. Majd elmondod nekik, ha
minden rendbe jön. Attól még, hogy híres vagy nem kell minden lélegzetedről
tudniuk – bár ennyire egyszerűen meg lehetne győzni döntésem helyességéről. Úgy
érzem, hazudtam azoknak, akik mindig kiálltak mellettem és emiatt szarul érzem
magam.<br />
- De Ők a Beliebereim. Joguk van tudni az ilyeneket.<br />
- A rajongóid a rajongóid. Néha jobb, ha elrejted a világ elől azokat, akiket
szeretsz. Grace-nek is sokkal jobb és nyugodtabb élete… - anya nagy szünetet
tartva keresi az utolsó szót. Vicces, mert pont hogy nem volt nyugodt élete
Grace-nek, miattam – Nyugodtabb élete volt.<br />
<br />
Akármennyire akarom felfogni a ’volt’ szócskát, képtelen vagyok rá. Nem adom
fel, harcolni fogok érte. Ennyivel nem intézhetik el Gracie-t. Hónapokat
szenvedett végig ezelőtt is.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Gondolkodjunk pozitívan. Minden
rendben lesz. Nem számít, hány órát kell még a hidegben várnom álmosan,
idegesen és fáradtan minden tökéletes lesz. Grace felébred és meggyógyul –
erősebb lesz, mint volt. Ami nem öl meg az megerősít, nemde?<br />
<br />
A kórterem ajtajának nyikorgása jelzi, hogy végre megtudunk valamit a bent uralkodó
állapotokról. Amint kiérnek barátnőm szülei, erőszakosan támadom le őket, időt
sem hagyva, hogy reagáljanak vagy mondjanak valamit.<br />
<br />
- Hogy van? – pattanok fel helyemről. Anne képtelen legyűrni a torkában lévő
gombócot, ezért Oliver válaszol.<br />
- A körülményekhez képest kitart, de rosszul van. Nagyon rosszul van, Justin –
helyezi bátorítóan kezét felkaromra. Mintha le akarna nyugtatni. Túl jól
ismernek engem, tudják milyen hamar dühös leszek. Főleg kétséges helyzetekben.<br />
- Mi az, hogy rosszul van? Kifejtenéd bővebben vagy itt hagysz egy szó nélkül?
– emelem fel hangomat jobban a kelleténél – Tudni akarom mi van a barátnőmmel,
a kurva életbe is. Rosszul van. Rosszul van, értem, de nem azt akartad mondani,
hogy haldoklik, miközben én itt kint ülök, semmit sem téve? Be akarok menni
hozzá, most! – mire minden dühömet kiadom magamból arra leszek figyelmes, hogy
a folyosón lévő egy-két ember kitágult szemekkel néz rám, ahogyan az érkező
nővér is. Bezzeg ezelőtt senki nem volt itt!<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugodjon le, Mr. Bieber – a
kicsi, esetlen nővérke áll elém. Most az következik, hogy kioszt amiért
üvöltöttem? Nincs kedvem veszekedni. Legszívesebben szétvernék mindent, amiért
senki sem engedi meg, hogy végre bemenjek – Bemehet a barátnőjéhez, amint
lenyugszik. Vegyen egy nagy levegőt és mérlegeljen. Most be kell mennem, és
kötést kell cserélnem a sebén, de amint kijövök maga bemehet, rendben? – kicsit
furcsa, hogy magáz, amikor vagy tíz évvel idősebb nálam. Sokkal könnyebb lett a
szívem most, hogy tudom, be fogok menni Gracie-hez, de még így sem tudom
félretenni az idegességemet. Mégis miért kell kötést cserélni a sebén? Ha
rendesen megműtötték, akkor annak nem kéne véreznie!<br />
<br />
Rendben, Bieber. Most jött el az a pillanat, amikor lenyugtatod magad. Normálisan
kell viselkednem! Oké. Homályos a helyzet, de át kell látnom rajta. Menni fog,
meg fogom csinálni. Csak el kell hinnem, hogy menni fog.<br />
Miért van az, hogy sokkal könnyebb másoknak mondani, hogy küzdjenek és
higgyenek, mint saját magadnak?</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Bemehet – összeszedve bátorságomat veszem át a nővér helyét. Csendben,
óvatosan csukom be magam után a kórházi szoba ajtaját. Eddig azt éreztem,
felkészültem a látványra, de megfordulva kevésbé gondolom ezt. Egyszerűen fáj
végignézni rajta. Annyira nyugodt az arca, egyetlen életjelet sem mutat. Kezei
lágyan vannak a takaróra helyezve, mindkét kézfejébe csövek és tűk vezetnek. <br />
<br />
Leülök. Nagy levegőt veszek. Csak arra hagyatkozom, amit a filmekből tudok: az
emberek általában hallják amit mondanak nekik, hiába alszanak. Talán ez itt is
bejön.<br />
<br />
- Gracie… - lehelek halkan magam elé, miközben lágyan megszorítom barátnőm
kezét – Drága Gracie. Fogalmad sincs, mennyire sajnálom. Olyan dolgokat tettem,
amik undorítók voltak. A legrosszabb pedig, hogy Te is belekerültél ebbe az
ördögi körbe. Az első találkozásunktól kezdve meg akartalak menteni, de aztán
rájöttem, hogy Te mentettél meg engem – veszek egy nagy levegőt monológom
közepén. Nem fogok sírni, rohadtul nem! – Szóval…csak annyi, hogy kérlek, ne
add fel. Itt vagyok. Szeretlek. Veled vagyok. Ne add fel. Kérlek. Nem akarlak
elveszíteni – szorítom leheletnyit erősebben kézfejét, bármilyen kis
mozzanatban reménykedve. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
De semmi sem történik. Ugyanolyan
csend van. Gracie hangja, nevetése helyett a gépek csipogása hallatszik. És ez
kikészít.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hosszú-hosszú perceket ülök
idebent csendben, annak a lánynak az arcát figyelve, akit a legjobban szeretek.
Végül a percek órákká alakulnak és a második itt töltött óra után kénytelen
vagyok elhagyni a helyiséget. Nem magam miatt, mert maradtam még volna. Csak a tény,
hogy a nővérek és az orvosok folyton ellenőrzik Gracie sebeit és én is úgy
jöttem ki, hogy véres volt a takarója, meggátolt ebben.<br />
<br />
Ezután, anya tanácsára hazafelé veszem az irányt. Nehézkes az út a kórházból
kifele, fotósok és rajongók százai várnak kint. A kórház lenti parkolójában
bepattanok az autómba és a lehető leggyorsabban távozom.<br />
<br />
A ház teljesen üres. Itt is szembesülnöm kell a halál csenddel, ami az elmúlt
nap körülvett. Át kell öltöznöm, meg kell mosakodnom. Össze kell szednem magam.<br />
<br />
A zuhanyból kilépve magam köré tekerek egy törölközőt. Telefonom csipogására
leszek figyelmes. Vizesen futok végig a hatalmas fürdőszobán és idegesen veszem
fel Iphone-omat, aminek kijelzőjén anya neve áll.<br />
<br />
Egyetlen mondat elég ahhoz, hogy a méregdrága telefon kiessen a kezemből s én
szembesüljek a vizes, megtört tükörképemmel. A csapba kapaszkodva ülök le a kád
szélére, közben folyton hallva anya hangját, amint azt kérdezi, ott vagyok-e
még.<br />
<br />
És akkor, abban a pillanatban jöttem rá, mennyire egyedül vagyok. Rájöttem,
hogy nem csak Grace adta fel a harcot az élettel való küzdelem során, hanem én
is. De egyszerűen képtelen voltam felfogni a tényt, hogy Gracie elment és sosem
jön vissza. Lehetetlen volt, hogy igaz legyen. Tegnap még megöleltem őt és
boldog voltam. Bámulatos, hogy az ember mennyi mindent eltűr és amikor azt
hiszi, hogy végleg megerősödött akkor adja fel.<br />
<br />
Nyálas vagyok, tudom, de az egyetlen dolog, amire képes voltam az az volt, hogy
felnéztem az égre, könnyes szemmel és halkan suttogtam két szót.</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Szeretlek Gracie.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-83539911407078134172014-01-20T17:31:00.001+01:002014-01-20T18:38:20.730+01:0019. fejezet - Vércseppek<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Próbálom
ésszerűen összeszedni az elmúlt hónap történéseit és valóban jó magyarázatot
adni nektek arra, miért késtem. Rettenetesen szégyellem magam, mert úgy érzem,
cserben hagytam mindenkit. Hosszú, fárasztó hónap áll mögöttem és a szünet két
hete volt az egyetlen lehetőség a pihenésre. Elfáradtam, a belemet kitanultam
az első félévben és most értem el arra a pontra, amikor erősnek érzem magam a
folytatáshoz. Sokkal kevésbé vagyok levert és kimerült, valahogy jobban állok a
dolgokhoz amióta kipihentem magam. Annyi dolog történt velem és itt a blogon is, hogy tiszta lappal indulok neki ismét a Save Me-nek: ezért lettek törölve a chat üzenetei, tehát aki cserét kért azt nagyon, nagyon szépen megkérem írjon nekem még egyszer!<br />
Az utolsó előtti fejezethez érkeztünk, s én mindenképp valami olyat szerettem
volna, ami nyomot hagy bennetek, amire kellően lehet emlékezni a Save Me
történetében. Tudom, hogy a késés és a rész vége miatt is meg fogtok ölni, de
én régóta így terveztem. Az elején mondtam, hogy ez nem egy boldog, felhőkben
táncoló történet lesz és ezzel számomra be is bizonyosodott. <br />
Írtátok már sokszor, hogy ideje lenne leleplezni a titkokat: nos hát, ennek tíz
nap múlva eljön az ideje! A 20. fejezet amolyan „kipakolós” szösszenet lesz,
amiben minden, Grace-szel történt esemény jelentést kap. Addig is írok és írok,
mert most tényleg időben fogok érkezni és tisztességesen be fogom fejezni ezt a
blogot, mert rengeteg mindent köszönhetek nektek és ennek a történetnek.
Köszönöm, hogy kitartotok mellettem és nem adjátok fel, amikor egy ilyen pocsék
és hanyag bloggerinára kell számítani! Köszönöm! </span><o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0fAs6DZSatBcD5Oh6aTE9sceZ7p8Gbn5RAY6T24WP0MQ83Mweu8GNqaz9jLm6-VcbQzlNVcYjrfyoF-PwQ3pWIjr11Dv79XaOpA57hfzxiZ1lqaEBm6C3pPO9UNOivfgaADoJ7x-JiOI/s1600/chapter19.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0fAs6DZSatBcD5Oh6aTE9sceZ7p8Gbn5RAY6T24WP0MQ83Mweu8GNqaz9jLm6-VcbQzlNVcYjrfyoF-PwQ3pWIjr11Dv79XaOpA57hfzxiZ1lqaEBm6C3pPO9UNOivfgaADoJ7x-JiOI/s1600/chapter19.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=gJEoxeW7JvQ">BLEEDING OUT</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. június 15.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Egyszerűen repdesek az örömtől, a
fellegekben járok. A tegnap este folyamán teljesen megnyugodtam. Sokat
gondolkoztam, miközben néztem Justin alvó arcát. Mostanában – furcsamód –
rengeteget agyalok ilyen-olyan dolgokon. Nem mintha ezelőtt nem tettem volna,
hiszen a gondolkodás alapvető emberi tulajdonság, sőt, szükséglet is. A
gondolataim azonban olyan helyeken is járnak, ahol ezelőtt biztosan nem jártak
volna. Sosem érdekelt, mi lesz az életemmel, van-e egyáltalán célom és
érdemes-e élnem, vesztegetnem az időmet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ennek a hatalmas „végigjátszom az
összes lehetőséget” elfoglaltságnak az lett a vége, hogy eldöntöttem: fel fogom
keresni Brandont és véget vetek ennek az egésznek. Nem menekülhetek örökre előle,
sem a Los Angeles-i problémáim elől. Ez egy olyan harc, amit meg kell vívnom és
nyernem kell. Amilyen makacs személyiséggel rendelkezem képes vagyok ezzel
megbirkózni.<br />
<br />
A délelőtt folyamán anya és apa átjöttek hozzánk és nagy meglepetésemre Jeremy
új – annyira nem is új, hiszen régóta együtt vannak - felesége, Erin is
benézett, Jazzy-vel karöltve. Utoljára akkor láttam őket, amikor a szöszi
kislány egy éves volt. Nem csak én voltam megilletődve a találkozástól, hanem
Jazzy is, aki azt sem tudta, mit mondjon, amikor meglátott engem. Biztosan nem
emlékszik rám, de az utóbbi órákban sikerült kicsit feloldódnia.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Fáradtan, lassan sétálok Stratford egyik legnagyobb parkjának kövein. Szabadnak
érzem magam, s ez most különösen boldoggá tesz. A fényesen sütő Nap lágyan
melengeti a kezemet, miközben szememmel még egyszer átfutok a panorámán. A
zöldellő fű, a fák, egyszerűen minden összhangban van egymással. Már most
tudom, hogy a mai egy tökéletes nap, körülöttem tökéletes emberekkel.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Gracie, várj meg! – a kis Jazzy
csoszogását bárhol felismertem volna. Pontosan olyan, mint a bátyjáé. Aranyosan,
de mégis félénken közeledik felém, majd kicsit biztosabban megfogja a kezemet
és mellettem ballag tovább.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért jöttél el Justintól? – az
igazság az, hogy kicsit sem értek a gyerekek nyelvén és egyáltalán nem tudom,
mit is mondjak a kis Biebernek. <br />
- Mindig rólad beszél – dadogja azon az édes hangján. Jobban megszorítja a
kezemet, aztán amikor észreveszi az egyik barátnőjét máris fut tovább.<br />
<br />
Megtorpanok. Lassan nézek hátra, mögöttem Pattie és Justin sétál, elmélyedve
egy beszélgetésben. Amint közelebb érnek az énekes arcán egy mosoly jelenik
meg. Vállamat átkarolva fonja össze ujjainkat.<br />
<br />
- Jazzy hova tűnt? – egy pillanatra félelmet kezdek érezni. Elengedtem Jazzy-t,
amikor azt sem tudtam, hova is megy pontosan. Talán nem lesz ebből gond. Sosem
voltam gyereknevelésből jeles, de azért vigyázni mindig is próbáltam a
kicsikre, akkor is, ha néha nehezemre esett nemet mondani nekik.</div>
<div class="MsoNormal">
Hat éve tartottam utoljára kisebb
óvodást a kezemben, Ő is az unokatesóm volt. Hiányzik az egész családom, de
most meg kell elégednem azzal, hogy kibékültem anyuval és apuval, mert ez is
nagy szó.<br />
- Elment játszani – válaszolom eléggé bizonytalanul.<br />
- Meg is van! Elmegyek Jazzy-hez, Erin hamarosan jön, csak elment jégkrémért – Pattie
egy szempillantás alatt eltűnik, így kettesben maradunk Bieberrel.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Egy ideig csendben sétálunk, fürkészve a gyönyörű parkot – vagyis én nézegetek
össze-vissza, amíg Jus azon nevet, amilyen reakcióim vannak. Hogy lehet, hogy
itt éltem évekig, mégsem jártam egyszer sem ebben a parkban?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Teljesen elbambulva ülök le a
legközelebbi padra. Jól vagyok, teljesen jól vagyok. Nem érzem, hogy gondjaim
lennének, ismét az a stratfordi Grace vagyok, aki voltam és ez tesz boldoggá.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Édes, itt vagy? – suttogja
édesen búgó hangon J, miközben kezével arcom előtt hadonászik.</div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, persze – szedem össze
magam a lehető leggyorsabban – Csak egy kicsit elbambultam. Sosem jártam még
itt és ez a park, Ti, Erin és Jazzy, ez mind olyan tökéletes. Boldog vagyok,
szóval köszönöm neked – eresztek egy felettébb szégyenlős félmosolyt felé. Csak
egy nagy, cuppanós puszit kapok az arcomra. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szeretem, hogy megértjük egymást,
szavak nélkül is. Tényleg hálás vagyok a Sorsnak Justinért és mindenért, ami
vele kapcsolatos. Talán kicsit túl nyálas lettem mostanában és változtam is, de
ennek ellenére nem érzem, hogy más ember lennék. Inkább megtaláltam önmagamat,
azt a Grace-t, aki itt, Kanadában voltam, és aki egészen elveszett Los
Angelesben.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Annyira édes a kicsi Jazzy,
megzabálom – kósza pillantást vetek a körbe-körbe futkozó kislány felé. Vissza
kell tartanom a nevetést, látván, Pattie hiába fut utána, képtelen elkapni.
Sajnálnom kéne szegényt, mert elég vörös már a feje, biztosan ideges, de
annyira vicces ez a jelenet.<br />
- Családban marad – szemöldökeim egyszerre felkúsznak ezen szerény szavak
hallatán. Szúrós pillantással meredek az énekes felé: neki látszólag semmi
újdonság sem történt, csak önmagát adta. </div>
<div class="MsoNormal">
- De szerény itt valaki – fejem
ki magam meglehetősen gúnnyal teli hangon.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó tulajdonságaim egyike –
bármennyire is ismerem Justint, mindig meg tud lepni a túltengő önbizalmával. Persze,
nem rossz, ha az ember biztos önmagában és tudja, mire képes, de Bieber sokszor
viszi túlzásba, de ezzel a rossz jellemvonásával is ugyanúgy szeretem. Senki
sem tökéletes mindaddig, amíg szerelembe nem esel velük. Onnantól az. Igyekszem
reálisan látni Őt, az összes jellegzetes, rá illő sajátosságával, de néha
nehéz. Nagyon szeretem.<br />
<br />
Habozva állok fel a zöld padról, ahol az előbb üldögéltem. Justin lágyan
csúsztatja puha tenyerét csuklómra, majd egy határozott mozdulattal ránt egyet
rajtam, ezzel elérve hogy az ölébe essek. Amíg én magamhoz térek és ismét
levegőhöz jutok, ajkait máris a számra tapasztja. Egy pillanat alatt csókolok
vissza. Pillangók ezrei repkednek a gyomromban minden másodpercben. A világ
megszűnik létezni körülöttem, csak Rá koncentrálok. Hosszú csókcsatánkat egy
meglehetősen hangos köhögés szakítja félbe.</div>
<div class="MsoNormal">
Villámgyorsan válunk el
egymástól. Majdnem kiesek Justin öléből, de mielőtt véglegesen a földön
landolnék karjait derekam köré fogja, s tart meg biztosan.<br />
<br />
- Meghoztam a jégkrémeket. Grace nem tudom Te milyet szeretsz, ezért vaníliásat
hoztam – a jégkrém szóra szemeim kisgyerek módjára csillannak fel. Az édességek
közül talán a fagyi és a jégkrém az, amit a legjobban szeretek. Teljesen
mindegy, milyen ízű, nem tudok nemet mondani. Mosolyogva veszem ki Erin kezéből
a nyalánkságot.<br />
- Köszönöm – motyogom halkan. Tekintetem találkozik a meleg, csokoládébarna
szemekkel. Ebben a jól ismert szempárban aggodalom van. Teljesen elbambult
állapotban vannak, máshol járnak. Idegesek és mintha félnének is.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a baj? – simogatom meg
lágyan arcát, ezzel kizökkentve Őt állapotából. Furcsa lassúsággal fordítja
felém fejét, ügyelve arra, nehogy szemkontaktust tartson velem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Régóta érzem, hogy valami nincs
rendben Justinnal. A velem való bánásmódja továbbra is édes és aranyos, ám néha
olyan kétértelmű jeleket ad, hogy teljesen összezavar. Ismerem Őt, tudom, mikor
hazudik és mikor titkolózik. És mostanában sokszor kaptam rajta füllentésen –
persze magamban nyugtáztam ezt, mert azt hittem, én reagálom túl a dolgokat.
Kezdek félni. Kezdem azt hinni, hogy igazam volt, aminek ebben az esetben nem
örülnék.<br />
<br />
Csendben áll fel, én pedig követem a távolodó alakját. Később csatlakozom
Erinhez és vele beszélgetek, amíg Bieber a testvérével játszik. Párszor
elmosolyodom a mérhetetlen cukiságon, ami övezi őket.<br />
<br />
Késő délután érünk vissza Pattie rezidenciájához. A többiek fáradtan huppannak
le. Szó nélkül veszem le a kabátomat, aztán indulok a konyhába, segíteni a
vacsora elkészítésében. Pattie kifejezetten örül nekem. Szorgosan mossa a piros
paradicsomokat, közben ügyelve a nappaliban lévő állapotokra is. Nekem ez
biztosan nem menne: ennyi helyre figyelni egy időben lehetetlen folyamatnak
tűnik. <br />
Óvatosan helyezem el a poharakat az asztalon, ügyelve arra, nehogy eltörjön a
vékony üveg. Telefonom vad rezgésbe kezd a zsebemben. Szempillantás alatt
nyúlok érte s olvasom el a kapott üzenetet.</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br />
<span style="font-size: 11.0pt;">”Fél tízkor a Bieber ház előtt. Lesz mit
megbeszélnünk – B”</span><br />
<!--[endif]--></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyot sóhajtva kapaszkodom meg az asztalban. Szívem határozottan, gyorsan ver,
kezeim izzadni kezdenek. Szinte forog velem a szoba, már-már az ájulás szintjén
vagyok. Sok dolgot bántam meg eddigi életemben, ám ez a tervem a többinél is
őrültebb.</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
El kell simítanom mindent
Brandonnal. Eljutottam arra a pontra, amikor tudni szeretném mi történt velem
Los Angelesben. Miért vagyok itt egyáltalán?<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
Megváltoztam. Sokkal aggódósabb,
megfontoltabb lettem, de mellette félősebb is. Annyi, de annyi érzés kavarog
bennem a mai napig, hogy fogalmam sincs, hogy cselekedjek. A szívemre
hallgassak, ami azt mondja, hagyjam a fenébe az áskálódást vagy az agyamra,
amely az apróbb részletekig akar tudni mindent? Nem az intelligenciámról s az
okosságomról vagyok híres, ma mégis az eszemre hallgattam. Talán rossz döntés
volt, de ha egyszer elkezdtem nem fejezem be addig, amíg nem kapok egy békés,
gond nélküli életet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Vacsora! – kiabálok elcsukló
hangon. Többször nem is kell szólnom, azonnal az asztalnál terem a család
apraja-nagyja. Pattie után én is leülök. Látszólag a jó étvágy a jellemző a kis
asztal körül, én viszont csak piszkálom az előttem lévő húsdarabot. Párszor
bekapok egy darab paradicsomkarikát. Képtelen vagyok enni, semmi sem megy le a
torkomon. Ahogy az idő egyre közelebb ér a megbeszélt találkozóhoz, ahogy
Justin egyre többször és többször ölel meg úgy leszek rosszabbul.<br />
<br />
Amikor a kicsi Jazzy elcsendesedik Jus karjaiban, Erin és Pattie beszélgetnek,
lassan sompolygok el az előszobához, veszem fel cipőmet s barátom kabátját. A
lehető legcsendesebben nyitom ki az ajtót, ügyelve arra, nehogy nyikorogjon.<br />
<br />
A hideg levegő csípi az arcomat. Olyan, mintha ólomsúlyok lennének a szívemen.
A ház előtti úton álló fekete autó lámpái világítani kezdenek, ezzel jelezve,
menjek oda. Az idegesség négyzetmilliméterenként terjeng szét a testemben. Saját
magam akartam ezt, nem kényszerített senki!<br />
<br />
Erőteljesen vágom be a jármű ajtaját. Brandon ijesztően kék szemei érdeklődve
méregetnek engem.<br />
<br />
- Jobb lenne, ha nem itt beszélnénk ezt meg. Bármikor kijöhetnek - bökök
fejemmel az épület felé. Brandon kézfejét a kulcsra vezeti, majd elfordítja
azt. A Range Rover meglepően hangos morajlással indul el Stratford kis
utcájában..<br />
<br />
Egy számomra ismerős helyre vezet engem a Los Angeles-i fiú, méghozzá abba a
parkba, ahol a délutánt töltöttem. Először mélységesen meglep, aztán nyugtázom
magamban, hogy Brandon tulajdonképpen kémkedik utánam. Már ha ettől lehet
nyugodt az ember.<br />
<br />
A macskaköveken állva, farkasszemet nézve vele húzom össze jobban a rajtam lévő
kabátot. Justin illata arra ösztönöz, hogy képzeljem magam a fiú karjaiba. Ő
megvéd engem és nem történhet semmi velem – és különben is, ha ezt most
elintézem büszke lesz rám.<br />
<br />
- Mi történt velem? – hangom megtörten cseng a sötét, elhagyatott parkban. A
lámpák fénye oly’ félelmetes módon világítják be a teret, mintha egy
horrorfilmben lennék.<br />
- Miért érdekel hirtelen téged? Eddig, hogy szépen fogalmazzak leszartad azt az
estét – néz rám fagyosan. Arcizmai megfeszülnek, tökéletes összhangot teremtve
tengerkék íriszeivel.<br />
- Eddig is érdekelt, csak nem voltam elég bátor ahhoz, hogy rákérdezzek –
válaszolok profi módon kérdésére, s adok magamnak egy képzeletbeli
vállveregetést. Talán ez nem is olyan nehéz, mint hittem.<br />
- Azt hittem Bieber elmondta. Annyira nagyszájú a kisgyerek, közben meg nem
meri bevallani a barátnőjének mi is történt? Nevetséges – horkan fel gúnyosan.
Értetlenül ráncolom homlokom s húzom össze szemöldökeimet.<br />
- Elmondta az igazat.<br />
- Tényleg? Beavatott abba is, hogy évek óta drogot árul? Abba, hogy 16 évesen
próbálta a szert először? Na és abba, hogy sokáig szállított annak a bandának,
akiknek én is? Gondolom nem – Brandon mosolyra egyre ördögibb lesz, amíg az én
lábaim remegni kezdenek. Alig bírok talpon maradni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: 12pt;">Hinnem kéne neki? Túl igaznak tűnnek a felsorolt tények ahhoz, hogy
megkérdőjelezzem. Ez választ adna arra, miért éppen engem néztek ki maguknak.
Kitisztítana sok koszos részletet. De egyúttal összetörné a szívemet. Tudom, hogy
Justin nem tökéletes. Fáj ilyeneket hallani róla.<br />
<br />
- Ez mind hazugság – bármennyire is próbálom az igazamat bizonyítani Brandon
túl erős. Többet tud, többet lát. Nem adhatom fel. Nem mondhatok le arról az
emberről, aki megmentett engem. Egyszerűen nem.<br />
- Nem hiszel nekem? – lép hozzám közelebb. Szívem összefacsarodik felnézve
arcára. Kezét zsebébe vezeti, majd óvatosan vesz ki belőle egy aprócska kést.
Legszívesebben sírni lenne kedvem, de lélegezni sincs erőm. <br />
- Nem – válaszolom a Himalája méretű gombóccal a torkomban.<br />
- Biztosan? – forgatja meg a penge élét ujja végén – Szóval akkor nem is köpsz,
ugye? Mert ha elmondod, mekkora üzlet van ebben a drogvilágban az egyik
legnagyobb bandát buktatod le… - valóban eddig eszembe sem jutott, hogy a
rendőrséghez forduljak. Azt hittem, egyedül képes leszek megoldani a
problémáimat. Tévedtem.<br />
- Nem vagyok olyan, akiből könnyen ki lehet szedni dolgokat – miért nem tudok
határozott lenni ilyen helyzetekben? Miért kell ilyen gyengének lennem?<br />
- Sajnálom Collins, de ezután senkinek sem fogsz tudni köpni. Vége van – mire
észbe kapok Brandon átszeli a köztünk lévő fél méteres távolságot, s őrjítően
lassan húz egy csíkot alhasamba a vékony kis pengével.<br />
<br />
A fájdalom figyelmeztetés nélkül éri a testem. Bőröm felszaggatott pontjai
égnek, mintha perszelő tűz söpörne végig a seben. Nem tehetek mást, minthogy
kezemet a hosszú vágásra kapom. A vércseppek patakként folynak végig alkaromon,
amikor újabb és újabb fájdalmas csapások érnek. Nem bírom tovább tartani magam,
az első sós könny kifolyik a szememből, végigszántva az arcomat. A kés által
okozott szenvedés térdelésre késztet. Egyre több vért vesztek.<br />
<br />
Homályosan látom, ahogy Brandon elejti a kést. Alig érzem, amikor felsegít és a
nevemet kántálva ültet le a legközelebbi hintára. Vicces. Egy hintában fogok
elvérezni. Tenyerével buzgón legyez előttem, miközben telefonján tárcsáz.
Igyekszem erősebben szorítani az alhasamon lévő sebeket, azonban egyre kevesebb
erő van bennem. Lepereg előttem életem minden pillanata. <br />
<br />
Justin utolsó ölelése, barna szemei, jellegzetes illata. Jazzy önfeledt kacaja,
Pattie bíztató mosolya és Erin mérhetetlen kedvessége. Anya és apa. Az emberek,
akik mellettem álltak. Akik meg akartak menteni ettől a szörnyűségtől, amit
életnek hívunk.<br />
<br />
Én nem így akarom, hogy vége legyen. Én nem akarom elveszíteni amit most
kaptam. Nem haragszom Brandonra, egyszerűen nem akarok meghalni. Nem akarok
meghalni, de hiába ismételgetem, szemeim az utolsó elmorzsolt könnycseppem után
lecsukódnak. Vége van Gracie. Meghaltál.</span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com26tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-30058719263428608762013-12-24T11:54:00.001+01:002013-12-24T11:54:40.838+01:00Boldog Karácsonyt!<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></i></b></div>
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
Büszkén mondhatom, hogy
élményekben gazdag év ál Mögöttünk. A 2013-as év sok meglepetést tartogatott
számomra, de ahhoz kétség sem fér, hogy a legtöbbet Ti adtátok nekem! Sosem
gondoltam volna, hogy eljuthatok ilyen messzire – a Stole My Heart, a One Love,
a Be Alright és most a Save Me történetéhez fűzött megjegyzésekkel, rengeteg
támogatással és szeretettel tettétek gyönyörűvé ezt az évet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Karácsony napja van, a szeretet
ünnepe. Sokat gondolkoztam, hogy meglepjelek-e titeket valamivel, aztán arra jutottam,
hogy idő hiányában csak egy kívánsággal és köszönettel tudok nektek szolgálni. Köszönöm
a szép szavakat, azt, hogy mindig mosolyt csaltatok az arcomra, akár a legrosszabb
napomon is. Miattatok folytatom az írást, s bár sokszor megfordul mostanában a fejemben,
hogy ezzel abbahagyom végleg a blogok készítését, végül úgy határoztam, hogy egy
utolsó történetet fogok publikálni jövőre. Lehet, hogy már februárban, lehet, hogy
csak év végén, de annyi biztos, hogy valószínűleg a Save Me után az lesz az utolsó
blogom. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Remélem nem keserítettelek el titeket,
hiszen mindig itt leszek, akinek szüksége van rám kapcsolatba léphet velem. De ez
még a jövő zenéje, hiszen egy darabig biztosan rontani fogom még a légkört :)<br />
<br />
Ezúton szeretnék nektek <i>boldog, békés, szép Karácsonyt kívánni</i>! Remélem minden kívánságotok
valóra válik – ilyenkor csodák történnek, nemde? Pihenjetek sokat, közben igyekszem
végezni a 19. fejezettel!<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 9.0pt;">A Be Alright blogomon már októberben megtalálható volt
egy karácsonyi befejezés, szívesen várok mindenkit oda is!<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 9.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: 14pt; font-variant: small-caps;"><a href="http://bealright-1d.blogspot.hu/2013/10/meglepetes.html">Karácsonyi csoda..</a></span></b></div>
</div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div align="center" class="MsoNormal">
<span style="font-size: 9.0pt;">Emellett boldog születésnapot kívánok a One Direction tagjának,
Louis Tomlinsonnak!<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;">Love, Diana</span></div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-27851223678997924602013-12-10T17:56:00.000+01:002014-01-20T17:34:14.998+01:0018. fejezet - Melletted leszek<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999;"><span style="font-size: 14px;">Fogalmam sincs, hol áll a fejem. Ha jól számoltam, három hete nem jelentkeztem, életjelet sem adtam. De ez gyakorlatilag mindenhol így volt. Twitterre talán egy-két mondatot írtam és sajnos az e-mailekre sem tudtam válaszolni. Az igazság az, hogy az életem rettenetesen felfordult az utóbbi időben.Nem tudom, mit teszek rosszul, de folyton fáradt vagyok. Tanulok, mellette közösségi munkát végzek és persze az iskolában, attól eltekintve, hogy ez a negyedik hónap nagy a hajtás. Próbálok rendbe jönni és nekiállni rendes tempóban írni. Remélem, meg tudtok bocsájtani, s nem hagytátok itt a blogot emiatt a kis szünet miatt. Egy olyan fejezettel érkeztem, amivel rendesen megszenvedtem, de így utólag mégis elégedett vagyok vele. Már csak két rész lesz a történetben és egy epilógus. Számomra hihetetlen, hogy ennyit elértem, elértünk, én és Ti, drága olvasók ezzel a történettel. Hamarosan itt a vége, én meg csak keresem a szavakat, hogy mit írjak nektek. Tényleg nem tudom, miért hablatyolok itt össze-vissza, talán jobb lenne, ha engednélek végre olvasni titeket! Mindent igyekszem bepótolni, az összes üzenetre válaszolni és a rendelt fejlécek ügyében intézkedni. További szép estét, s jó olvasást!</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeCzgaa0GWgpsTPosn6AyENe6G2hjz8DU1Yl4xUDhe9kz8YMcTWwCBznVrxB3PSSSKFP2ODz7dSSzBy00urFKvahUkfwW9ygqJsZDpKmQvaMqgvc5gmwHb0ve4H4mtfRmA7ixDN103ivw/s1600/chapter18.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeCzgaa0GWgpsTPosn6AyENe6G2hjz8DU1Yl4xUDhe9kz8YMcTWwCBznVrxB3PSSSKFP2ODz7dSSzBy00urFKvahUkfwW9ygqJsZDpKmQvaMqgvc5gmwHb0ve4H4mtfRmA7ixDN103ivw/s1600/chapter18.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=_vXX_1v4tRI">HOLD TIGHT</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. június 14.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Lefagyok. Fogalmam sincs, mit
tegyek, teljesen elborult pillantással nézek farkasszemet a szüleimmel, aztán
Brandonnal. </div>
<div class="MsoNormal">
Eleve a tény, hogy a szüleim itt ülnek megdöbbent, a szőke fiú
jelenléte pedig egyenesen felkavar. Most jön az egyetlen kérdés, amelyet minden
létező ember utál: mit tegyek most? Üdvözöljem anyát és apát, mintha annyira
hálás lennék nekik? Ugorjak Brandon nyakába, mintha annyira, de annyira
szeretném? Kizárt dolog!<br />
<br />
- Te mit keresel itt? – esküszöm, ha látnám magamat, talán még én is megijednék
attól, ahogy kinézek. Forr bennem a düh, valószínű, hogy ezt külső ábrázatom is
rendesen tükrözi.<br />
- Nem is örülsz nekem, Gracie? – amikor Brandon ezt a hangsúlyt alkalmazza
legszívesebben addig döngölném a földbe, amíg erőszakkal nem szednének el tőle.
Próbálok lenyugodni, egyenletesen veszem a levegőt, mégis a legtöbb dühömet
Justin kezén vezetem le, ami már lila a szorításomtól.<br />
- Grace – a nevem mindig olyan különösen csengett anya szájából. </div>
<div class="MsoNormal">
Amikor kicsi voltam, sokat mesélt
arról, hogy mennyire gyönyörűnek találta a Grace nevet és már a terhességének
első hónapjában kitalálta, hogy ezt fogja adni nekem. Azt sem tudta, fiú
leszek-e vagy lány, elhatározta magát. Azt mondta, hogy a Grace jelentése
támogatás és áldás, s ezt érezte, amikor megtudta, hogy én a pocakjában
növekszem.<br />
<br />
Talán túl szigorú voltam a szüleimmel. Igen, elhanyagoltak, emiatt sok bajba
keveredtem, de mégis csak a szüleim. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy érzek
velük kapcsolatban. Nem érzek megvetést, utálatot vagy ilyesmit, mégis a
szívemben egy nagyon picikét neheztelek rájuk. Tele vagyok kétségekkel.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Anyu, apu? – ennyit bírok kinyögni. Érzem, hogy minden pillantás rajtam
pihen, az eltelt másodpercek alatt az idegességem is elmúlik. Most már inkább
támogatóan fogom Bieber kezét és nem akarom kiszorítani a maradék szuszt is
belőle.<br />
- Rég láttunk – válaszolja nemes egyszerűséggel apu, majd egyre közelebb jön
hozzám, végül az ölelésében kötök ki. Alig bírom elengedni Őt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A kiskori emlékeim ezrei özönlik
el a gondolataimat, ezen emlékek nagy része pozitív. Vannak olyan emberek
mindenki életében, akikre nem lehet haragudni. Annyit gondoltam arra, hogy
mennyi mindent vettek el tőlem a szüleim, nem törődtek velem és hogy mennyire haragszom
rájuk. Azt hittem, sosem leszek képes többé a szemükbe nézni utálat nélkül.
Sikerült. Mert szeretem Őket, feltétel nélkül. Ezért sikerült szembenéznem
velük.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Apa után anya is ad egy ölelést. Ő
egy szót sem szól, csak visszaül a helyére, Brandon mellé. Az ijesztően kék
szempár fel-le kalandozik rajtam, ezzel elég kínos helyzetbe hozva engem.<br />
<br />
- Brandon, kijönnél egy kicsit velem? Beszélnünk kell. Azonnal – a jókedv és a
nyugodtság egyetlen pillanat alatt elmúlik. Visszatérek ahhoz a dologhoz, ami eredetileg
idegesített engem: a szőke srác jelenléte. Mielőtt bármit mondhatna karon
ragadom Őt is, s Justint is és mindkét fiút magam után húzom a konyhába.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
A helyiségben nincsen senki, teljes csend van. Nekem is vissza kell fognom a
hangomat, ha nem akarom, hogy mindenki meg tudja, mik történtek velem. Nem
akarom a szüleim, Pattie és Justin nagyszülei nyakára kötni ezt a
végeláthatatlan történetet. <br />
<br />
- Mi a francot csinálsz itt?<br />
- Nem is örülsz annak, hogy viszontláthatsz? Mondtam, hogy ennek még nincs vége
– húzódnak ördögi mosolyra ajkai. Erőltetetten kell vennem a levegőt, erősen
próbálkoznom kell, hogy kicsit meg tudjak nyugodni, s ne akarjak kiabálni vele.<br />
- Fejezd be! – látom, hogy Bieber szólásra nyitná a száját, ezért egy egyszerű
kézmozdulattal leintem Őt. – Minden bőrt lehúztál rólam, Brandon. Szerinted
nekem kellemes ezt a kis játékodat játszani? Azt még csak-csak elviselem, hogy
velem játszol, de azt, hogy befurakodsz a szüleimhez és Pattie-hez viszont nem!
Őket hagyd ebből ki, semmi közük ehhez az egészhez. Mit akarsz még tőlem?<br />
- Nem játszom veled, Collins – lép sokkal, de sokkal közelebb hozzám, ezáltal
zavarba hoz engem. Utálom, ha a vezetéknevemen szólítanak és azt is, ha egy
nemkívánatos személy túl közel kerül hozzám. Mindenkinek van egy személyes
tere, s eléggé tud zavarni, ha valaki látványosan átlépi ezt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egy köhögés zavarja meg a köztünk
lévő feszültséget. Életem bármely részét kicserélném erre. Sosem éreztem magam
ennyire rosszul. Sosem éreztem, hogy valaki így kiismert Justinon kívül. Csakis
Ő ismerte eddig a gyenge pontjaimat, a bátortalan és félős oldalamat. Jön
Brandon, aki ugyanezt tudja, ugyanígy ismer - ezzel rendesen megijeszt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Eltűnhetnél innen, Fox. Zavarod a légkört, de rohadtul. Húzzál vissza Los
Angelesbe és kopj le Gracie-ről – Justin hangjában van valami, amit nem
neveznék teljesen dühnek. Amikor így beszél mindig azt érzem, hogy titkol
valamit. Lehet, hogy megbolondultam, de Brandon feltűnése és ez az összekuszált
történet több magyarázatot és történést igényel.<br />
- Mi van Bieber, félsz, hogy kiderül az igazság? – értetlenül nézem, ahogy a
két fiú gladiátorként áll szemben egymással. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Jus mindössze pár centivel
kisebb, mégis ijesztően kicsi Brandon hatalmas termete mellett. Látom, ahogy az
énekes arcizmai megfeszülnek és nem sok kell ahhoz, hogy behúzzon egyet a
fiúnak. Közbe kell lépnem, nem hagyhatom, hogy ebből a stratfordi, családias
légkörből pokol legyen.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Brandon, húzz el – mutatok
kezemmel határozottan a konyha ajtaja felé – Mondom, tűnj el! – változtatok a
hangsúlyomon. Összeszedve a bátorságomat ragadom meg a karját és vonszolom Őt a
ház kijárata felé. Anya, apa, Pattie és Justin nagyszülei is értetlenül nézik,
ahogy kilököm az ajtón, majd egy kecses mozdulattal bevágom a nyílászárót. <br />
<br />
Nagy levegőt véve battyogok a nappaliba. Mintha semmi sem történt volna helyet
foglalok az egyik fotelben, közvetlenül anyáékkal szemben. Pár másodperc múlva
Bieber is odacsoszog hozzám. Karjait átdobja a vállamon, ujjainkat pedig
összekulcsolja.<br />
<br />
- Minden rendben van? – néz rám aggodalmasan Bruce. Kicsit sikerül lenyugodnom
a jól ismert hangjától. Olyan érzésem van, mintha ismét gyerek lennék. Itt van
Diane és Bruce, akik olyanok voltak, mint a nagyszüleim, Pattie, aki a
pótanyukám és persze az igazi szüleim. Annyi a különbség, hogy a szokásos,
gyermeki kérdések helyett komoly mondanivalóm lenne anya és apa számára. Tudni
szeretném, Ők hogy éreznek ezzel kapcsolatban.<br />
- Persze, csak egy kicsit meglepett Brandon jelenléte.<br />
- Ő kicsoda? – tapint a legjobb pontra Pattie. Éppen kezdenék bele egy elég
frappáns történetbe, ám Patricia fia közbeszól és Ő kezd mesélésbe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Gracie volt barátja. Állandóan
a nyakunkon lóg, nem bírja felfogni, hogy közte és Grace között már nem lehet
semmi – hatalmas kő esik le a szívemről a kitalált kis történetet hallva. Azt
hittem, az igazat fogja elmondani.<br />
<br />
Egyszerűen nem tudom, mi van velem. A délután folyamán rendeztem az érzéseimet,
kategorizáltam őket, lezártam a Los Angelesben történteket. Végre, egyszer azt
éreztem, hogy boldog vagyok. Boldog, amiért minden nap Justinnal lehetek,
amiért itt vagyunk Stratfordba és újra találkozhattam Pattie-vel. Boldog voltam
és egyáltalán nem összezavarodott. Jelenleg azt sem tudom, hol áll a fejem.
Brandon felkavart mindent. A Los Angeles-i történet előjött, megint az van
bennem, ami akkor volt: nagyon nagy zavarodottság és félelem. Legszívesebben
reszketnék Justin karjaiban, de nem tehetem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ő is zavar egy kicsit. Ezután a
beszélgetés után biztos, hogy nem volt velem teljesen őszinte. Annyit
szeretnék, hogy legyen vége ennek az egésznek. Az életem eddig igen gondtalan
volt, most viszont mintha a világ összes súlya a nyakamba szakadt volna.<br />
<br />
Szeretem Biebert és nem akarom elveszíteni, de saját magammal sem vagyok
tisztában, nemhogy vele. Mit érez? Mit titkol? Miért véd úgy, mintha egy ma
született kisbárány lennék?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha máskor ilyen lesz, nyugodtan
szólj nekem. Elvégre a lányom vagy.<br />
- Apa, Te nem haragszol rám? – kérdésem után csontig hatoló csend támad. Apának
gondolkoznia sem kell, egyszerre rávágja a választ: nem.<br />
- Tudjuk, hogy nehéz utat jártál be, és amióta elmentél Mi is sokat változtunk.
Hiányoztál nekünk, de nem akartunk felkeresni, mert attól féltünk, hogy
haragszol ránk – amit teljesen megértenénk, hiszen amikor a legnagyobb
szükséged volt ránk, akkor hagytunk el – hirtelen a levegőt is elfelejtek venni
édesanyám szavai hallatán. Úgy tűnik, egyikőnk sem haragudott a másikra. Vicces
a Sors fintora. Nem akartam a szüleimmel találkozni, ám belegondolva megbántam
volna, ha elmulasztom ezt a pillanatot.<br />
- Köszönöm, de én is sok hülyeséget tettem azóta és szégyellem magam ezek
miatt. Hosszú utat jártam be, de már szeretnék tényleg eligazodni az életben és
önmagam lenni. Segítségem is van ehhez – büszkén tekintek fel Jusra, akinek
gondolatai szemlátást egész máshol járnak – Justin?<br />
- Ja, persze – mintha hipnózisba esett volna, fejét visszafordítja és bámul
tovább a távolba.<br />
- Mi bajod van? – fogalmazom meg kérdésemet kicsit indulatosabban.<br />
- Semmi. Semmi – hessegeti el gyorsan a témát.<br />
- Én elmegyek aludni. Kicsit sok volt nekem a mai nap – kibújok Justin
karjainak szorításából, s továbbiak nélkül ballagok fel az emeltre, közvetlenül
a közös szobánkba.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Megkönnyebbülök, amikor végre
leülök az ágyra. Az összes csontom fáj, nem vágyom másra, csak alvásra. </div>
<div class="MsoNormal">
Lassan húzom fel a lábaimat, majd
arcomat a térdemre hajtom. Érzelemmentesen nézek magam elé. Azt hittem, vége
lesz ennek az egésznek, most mégis olyan érzésem van, mintha kezdődne előröl. </div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Szinte álomba szenderülök ebben a helyzetben. Arra ébredek fel, hogy két kéz masszírozza
a vállamat, majd puha ajkak tévednek a nyakamra. Jólesően felsóhajtok. Annak
ellenére, hogy pontosan tudom, Justin mit szeretne élvezem ezt a helyzetet.
Mellette tényleg tudok lazítani, ami eléggé rám is fér.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Kezei felfedezőútra indulnak a pólóm alatt, miközben ajkaival apró puszikat
lehel a nyakamra és a vállamra. Egyszerű mozdulattal hámozom le magamról a
kezeit, s fordulok felé. Közvetlenül tartja velem a szemkontaktust, még akkor
is, amikor már a pólóm levételénél jár. Elveszek csodálattal teli szemeiben s
puha érintéseiben. A tarkójánál fogva húzom közelebb, ezzel elérve, hogy ajkai
pontosan az én ajkaimon landoljanak és én elterüljek az ágyon alatta. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Vad csókcsatába kezdünk. A
köztünk lévő levegő minden pillanatban forróbb lesz. Ujjaimat Justin pólójának
szegélyére teszem és minden erőmet bevetve tépem le róla az anyagot. Sosem tettem
ilyet, saját magamat is meglepem ezzel a viselkedéssel, de szemmel láthatóan az
énekesnek tetszik – a következtetés száz százalékban levonható az arcán trónoló
perverz vigyorról. </div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Megemelem egy picit a hátamat, így a felsőtestemet takaró utolsó darab is
lekerül rólam. Fekete melltartóm nagyot koppan a szoba padlóján. Egyik kezemmel
hajánál fogva húzom ismét magamhoz Biebert, a másik kezemmel mellkasa simogatásába
kezdek. Feltérképezem minden izmát, minden kis rezdülését. Csípőmet reflexből
nyomom neki ágyékának, s a nadrágon keresztül is érezhető büszkeségének. <br />
<br />
- Gracie.. – leheli nevemet végignézve a testemen – El sem tudod képzelni, mit
tennék most veled – a kijelentése kicsit meglep, de annyira belejöttem ebbe a
játékba, hogy az iránta érzett vágyon kívül semmi mást nem tudok kimutatni.<br />
- Ne beszélj, cselekedj Bieber – kijelentésemre felbátorodik, s tenyerét máris
a nadrágomra, pontosabban annak gombjára vezeti. Miközben ujjaival azon
ügyködik, hogy ki tudja gombolni a farmert apró puszikkal hinti be a melleimet,
a hasamat és szinte minden, számára elérhető testrészemet. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem sok idő kell ahhoz, hogy a
nadrág is lekerüljön rólam. Justin mellett mindig biztonságban éreztem magam.
Tényleg önmagam voltam és biztos abban, aki vagyok. És nem csak általánosságban
érezteti ezt velem, hanem mindig. Akárhányszor megérint a hideg futkos a
hátamon. Pontosan tudja, mi kell nekem.<br />
Testem összerázkódik a belső combomon érzett puha érintésektől, csókoktól és
Jus alsónadrágjának látványától. A piros Calvin Klein boxer meglehetősen szűkös
lehet már az énekesnek, Ő azonban tovább kínoz engem, önmagával együtt.
Őrjítően lassan veszi le rólam a bugyit, majd egyik ujját legféltettebb
pontomra helyezi.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Ne kínozz – suttogom elcsukló hangon. Bieber reakcióképpen feltápászkodik
rólam, aztán a pillanatokkal ezelőtt levett nadrágjához sétál. Pár másodpercig
kutakodik a fekete ruhadarab zsebében. Felülök egy kicsit, hogy jobban lássam,
mit is keres.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Elégedett mosollyal közeledik
felém, kezében egy kisebb csomaggal. Ajkait számra tapasztja, s lassan,
óvatosan dől velem együtt hátra. Amíg Ő saját magát támasztja én megszabadítom
alsónadrágjától. Egyenletesen veszem a levegőt, ami elég meglepő, hiszen
általában ha halkan is, de szuszogni szoktam. Igazából nem tudom, hogy jutott
ez eszembe, amikor éppen az a Justin fekszik felettem, akibe kiskorom óta
szerelmes vagyok.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lágyan kapaszkodom izmos hátába,
amikor testünk egyesül. A kezdeti lassú lökései az idő múlásával egyre
gyorsulnak. A beharapott ajkaim szinte sebesek, oly erősen tartom vissza minden
egyes nyögésemet. Észveszejtő érzés járja át a testem. Justinnal nem ez az első
alkalom együtt – arra egyáltalán nem is emlékszem. Viszont ez az első olyan
alkalom, amikor tényleg gyengédnek titulálnám Őt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mert ez sokkal másabb, mint ami
ott a házibuliban és előtte történt. Különleges és emlékezetes, s már
egyáltalán nem csak a testi élvezetekről szól.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem bírom tovább tartani magam.
Eléggé érzékelhető hangokkal adom tudatára, mennyire is tetszik jelenlegi
tevékenysége. Amikor összeszedném ismét az erőm, hogy csendben maradjak a
szobát Bieber öblös nyögései töltik be az én ficánkolásom felett. Be kell
vallanom, amúgy sem néz ki rosszul, de ebből a szögből eszméletlenül, rohadtul
jól néz ki. Lehet, hogy a szemében csillogó vágy, kócos haja vagy a tökéletes
teste teszi. Nem tudom, de megőrülök ettől a fiútól.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<span style="font-size: 12pt;">Pár másodpercig tart a felejthetetlen érzés. Képtelen lennék leírni, ami
az egész testemen végigsöpör. Kezemmel erősen megmarkolom az alattam lévő
lepedőt. A lehető leghalkabban próbálom mutatni, hogy igen, elértem arra a
pontra, amikor minden tökéletes. Justin
magabiztosan lök magán párat, aztán továbbra is energiával tele fekszik le mellém.
Maga helyett engem takar be, könyökére támaszkodva figyeli, ahogy a légzésem
szép lassan egyenletes lesz és elönt a teljes kimerültség érzése.<br />
<br />
- Szeretlek.<br />
- Én is szeretlek Justin és mindig melletted leszek – mosolyodom el bíztatóan. <br />
<br />
Már félálomban fekszek nyugodtan, amikor jelentősen változik az eddigi
környezetem és kinyitva a szemem a barátom ölében találom magam. Ajkait
nyakamra vezeti és gyengéden szívni kezdi azt a gyenge pontomat.<br />
<br />
- Második menet? – suttogja alig hallhatóan.<br />
- Mehet, de miért vetted fel a boxeredet?<br />
- Hogy legyen mit levenned megint – leheli a szavakat közvetlenül a fülembe,
majd mielőtt bármi válaszra méltatna megcsókol.<br />
<!--[endif]--></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-61689862422717376852013-11-18T17:30:00.002+01:002014-01-20T17:34:07.879+01:0017. fejezet - Egy ajtó kinyílik...<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999;"><span style="font-size: 14px;">Végre egy könnyebb hét kezdődik számomra a mai nappal. Ezekben a napokban csak két dolgozatot fogok írni, és ha minden igaz sokszor előbb itthon leszek, így többet tudok foglalkozni a bloggal is. Gondolom nem akarjátok haladni a meséimet a hétköznapjaimról és az iskoláról, így hát vágjunk is bele egy fontosabb témába: a blogba! Tudom, hogy késtem, de múltkor említettem, hogy sajnos ez mostanság elő fog fordulni. Annyira siettem, ahogy tudtam, s így ma végleg fel tudom rakni a 17. fejezetet, aminek szerintem elég érdekes címet adtam. Van az a mondás, "ha egy ajtó kinyílik, egy másik bezárul" - ez a mondat az, ami nagyon illeni fog az elkövetkezendő három fejezetre, hiszen egyre több mindent tudunk meg arról a bizonyos estéről, egyre több minden tisztázódik Justin és Grace körül. Viszont ezzel párhuzamosan ismét kezdődik az események sorozata. Többet nem árulok el, a fejemben már a történet befejezése is megvan, s meg foglak lepni vele Titeket! A következő részben valószínű lesz egy +16-os kaliberű dolog, azon kívül még tervezek egyet és mivel a történet vége fele járunk próbálok az eddigieknél is részletesebbeket írni. Persze, ha van rá érdeklődő. A kis Wordom papírjain született már pár sor egy új történethez, de azt kell mondanom, hogy azt sajnos valószínű egyhamar nem fogom publikálni, csak ha vége lesz, mert az lesz az első irományom, amit akár egy könyvkiadóhoz is elvinnék. Ennyi lettem volna, remélem jól telt a hétfői napotok, kellemes olvasást kívánok!</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcyZQitpLnu1jDysWYi7A62hgpZe9gb8b0IC7toaVqDJRzHA1ggdRvhboK8F2wlM_s3lb1IE-42JM-lFJTjCWHxDhaOTpQZN-1SoFT2kNESmD6jMCVkv10VPcv81Nx0O3FmeDIEE8lBQw/s1600/chapter17.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcyZQitpLnu1jDysWYi7A62hgpZe9gb8b0IC7toaVqDJRzHA1ggdRvhboK8F2wlM_s3lb1IE-42JM-lFJTjCWHxDhaOTpQZN-1SoFT2kNESmD6jMCVkv10VPcv81Nx0O3FmeDIEE8lBQw/s1600/chapter17.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=hHimjVYsd6I">UNCONDITIONALLY</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. június 14.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<i><span style="font-size: 10.0pt;">A testem összerázkódik a félelemtől.
Éles fájdalom nyilall a hasamba. Amilyen gyorsan tudom odakapom a kezem. A
piros vér folyóként önti el a ruhámat, s a bőröm nagy részét. Szemem előtt lepereg
az egész életem. Erőtlenül sikítok egy utolsót, mielőtt minden elsötétül.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A szívem ijesztően gyorsan ver, a
homlokomat a félelemtől előjövő izzadságcseppek borítják. A lehető
leggyorsabban nézek körbe. A jól ismert kék falak vesznek körül, míg én magam
két fehér takaróban fekszek. Hatalmas nyugodtság árad szét bennem. Azt hittem,
tényleg meghaltam, de csak egy álom volt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
Kíváncsian nézek a takaró alá.
Egy póló és egy rövidnadrág van rajtam. Elsőre rájövök, hogy mindkét ruhadarab
Justin tulajdona.</div>
<div class="MsoNormal">
Rettentően mérges lettem tegnap
este Rá, amikor felhozta a drogos témát. Próbálok túllépni a velem történteken,
s ha bárki kérdezi, azt felelem, teljesen túl vagyok rajta. Ez viszont egy
hatalmas hazugság. Egy percre sem hagy nyugodni a tudat, hogy majdnem meghaltam.
A kíváncsiság bőszen hajtott, egészen tegnap estig.</div>
<div class="MsoNormal">
Amikor megfordultam és Brandon
állt szemben velem legszívesebben sikítottam volna egy hatalmasat. Elfutottam
volna, sírtam volna. Azonban nem tehettem mást, minthogy álltam a jéghideg
tekintetét, teljesen erősnek mutatkozva. Reflexből is Justin keresésébe
kezdtem, a szemem bőszen pásztázta a tömeget. Amire ismét ránéztem volna a
szőke srácra, arra Ő eltűnt.</div>
<div class="MsoNormal">
Lehet, hogy csak képzelődtem?
Lehet, hogy beképzeltem magamnak, hogy ott volt? Nagyon fáj a fejem és
hányingerem is van, biztos, hogy rengeteget ittam. Annyira sokat azonban nem,
hogy magam elé képzeljem Őt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ezután megkerestem Justint, aki
éppen a pultot koptatta a sokadik vodkájának társaságában. Szerintem fel sem
fogta, amikor elköszöntem tőle, akkor jött rá, amikor hazaért és az ágyban
talált engem. Úgy lefeküdtem, ahogy voltam, a fejemet a párnába nyomtam és
sírtam. Bámultam ki az ablakon, néztem a fényeket. Ürességet éreztem.</div>
<div class="MsoNormal">
Akkor volt muszáj abbahagynom a
sírást, amikor Bieber hazaért és befeküdt mellém. Nehéz volt ugyan, de
becsuktam a szemem, s teljesen nyugodtan aludtam el a karjaiban.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem akarom, hogy így lásson.
Tudom, hogy részben Ő miatta kerültem ebbe a helyzetbe, mégis sokat jelent
nekem. Túl sokat. Nem vagyok, sosem voltam az a tipikus hisztis, sírós fajta, s
attól félek, ha túl őszinte leszek vele és megnyílok neki azt hiszi majd,
túlreagáltam az egészet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Álmosan kelek fel az ágyból.
Justin nincs mellettem, gondolom éppen készülődik vagy reggelizik. Lenne
egy-két megbeszélnivalóm vele.</div>
<div class="MsoNormal">
Magamra kapom az ágy mellett lévő
bőröndön pihenő pulcsit. Minden, ami rajtam van az Ő illatát árasztja, s ez
megnyugtat. Továbbra is titok nekem, hogy tud egyetlen ember így megnyugtatni,
csupán az illatával vagy egyetlen ölelésével, mosolyával jobbá tenni a napomat.
Miért vagyok ennyire nyálas? A legfontosabb: mikor lett számomra annyira fontos
valaki, hogy sebezhető lettem miatta?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lassan totyogok le a lépcsőn. A
fa lépcsőfokok minden egyes pillanatban reccsenek egy kicsit, amikor rájuk
lépek. Érdeklődve nézek körül a nappaliban, ahol nem találok senkit. Ezután a
konyha felé veszem az irányt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Pattie szorgosan készít valamit a
kis helyiség pultjánál, míg Justin éppen az asztalnál ül, s mohón tömi magába
Pattie rántottáját.<br />
<br />
- Jó reggelt! – köszönök halkan, majd intek egy picikét. Megölelem Pattie-t,
aztán leülök az asztalhoz, közvetlenül Justinnal szembe.<br />
- Jó reggelt Gracie! Kérsz valamit?<br />
- Egy rántotta jól esne – vallom be félénken. Bár sok-sok ideje ismerem a
családot, sosem tudtam úgy viselkedni, mintha otthon lennék. </div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben, mindjárt kész is lesz
– lát neki a rántottának Pattie. Teljes csend uralkodik. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tudom, vagyis inkább sejtem, hogy
most Justin részéről egy bocsánatkérés következne. Akárhányszor ránézek bűnbánó
arcot vág. Próbálok erős maradni, s nehezen adni magam, ami kicsit érdekes
ebben a helyzetben. Hiszen pontosan megérdemelné, hogy ne szóljak hozzá.
Tisztában van vele, hogy mennyire utálom ezt az egészet. Lehet, hogy a múltban
voltak kapcsolataim a droggal, de megváltoztam. Sokat tanultam ebből az
esetből, a körülöttem lévők tapasztalataiból, azoktól, akik éveket töltenek
elvonón és sosem bírnak leszokni. Harcolnak, de hiába. Én nem akarok ilyen
lenni. Teljes életet akarok élni, tisztán gondolkozni – jelenleg ezen
feltételek megvalósításán dolgozom.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen volt tegnap este a buli
folytatása? – kérdezem csípősen, mire Pattie felénk kapja a fejét, Justin pedig
mérgesen összehúzza a szemöldökét. Érzékeny ponton ütött, hiszen melyik anya
szeretné, ha a fia bulizna, ráadásul úgy, mint Bieber? Na jó, talán gonosz
voltam egy kicsit, de megérdemli.<br />
- Justin.. – a rántottát sütögető Patricia hangja érdesen cseng.<br />
- Minden rendben volt. Csak táncoltam – válaszolja egy vállrántással, a
szájáról azonban tökéletesen leolvasható az, hogy „Ezt később még
megbeszéljük”.<br />
<br />
A reggeli ezután kellemes hangulatban telik. Farkaséhes voltam már, így hamar
elfogy a rántottám és a mellé kapott teám is. Jus megvárja, amíg végzem az
étellel, aztán segít lepakolni az édesanyjának az asztalról. Kevésbé aranyos,
amikor erősen karon ragad, ezáltal kihúz a nappaliba.<br />
Most jön a fejmosás?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt hogy képzelted?<br />
- Miről beszélsz? – teszem a hülyét. Elvetettem a sulykot. Nagyon.<br />
- Erről a kis akciódról anyával. Tudod, hogy utálja, ha bulizom, erre Te
felhozod a témát. Soha, de soha nem tudhatja meg, hogy iszom és drogozom, oké?
– barna szemeiben a megszokott higgadtságot az agresszió váltja fel.<br />
- Kölcsön kenyér visszajár. Nem mondtad el mi történt velem Los Angelesben.
Ennyit igazán elviselhetnél. Legalább lennél velem őszinte. Látom rajtad, hogy
baj van és titkolsz valamit, mégsem mondod el. Beavatnál végre? Megtudhatom,
miért történtek velem azok, amik? Félek, Justin. Érted? Azóta egyfolytában
félek – vissza kell vennem a hangerőmből, s a könnyeimből egyaránt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kősziklaként nézek szembe a
félelmeimmel, erős Grace-ként beszélek arról, amit érzek. Ez mostanában nehezen
működött. Általában elsírtam magam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Ha elmondanám mi történt valójában jobban félnél – suttogja maga elé. Jelen
pillanatban nem érdekel, mennyire félek, s mennyire nem. Az igazságot akarom.<br />
- Légy őszinte. Kérlek. Szeretlek és azzal, hogy megmondod az igazat nem fognak
az érzéseim változni.<br />
- Ígérd meg, hogy nem akadsz ki, és nem hagysz el. Oké?<br />
- Rendben – egyezek bele bólogatva.<br />
<br />
Lassan Justin szobájában találjuk magunkat. Leülök az ágyra az énekes mellé.
Látom, hogy nehéz ez a helyzet számára, így hát megfogom a kezét, hogy kicsit
biztassam. Bieber mindig is olyan fiú volt, aki magabiztosan hitt magában. A
lányok álma volt már kiskorában is, tudta, hogy helyes és aranyos. Furcsa Őt
bizonytalannak látni, hiszen akárhányszor látom a televízióban mindig a tudatos
mosolya trónol az arcán, annak ellenére, hogy mostanában kikezdték.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Fáj, hogy a legjobb barátom ilyen
helyzetbe került. Sosem említi, de rosszul esik neki, amikor negatív, s
egyáltalán nem igaz híreket írnak róla. Az emberek ezeket elhiszik, és inkább
koncentrálnak a botrányaira, mint a zenéjére. Pontosan a zene miatt kezdett
ebbe bele, s bár számomra nehéz megérteni, miért adott fel ennyi mindent,
együtt érzek vele. Nehéz, ha mindenki a ’rossz’ tényezőként lát. Mégis az én
leges-legjobb barátom. Ha az emberek tudnák, hogy valójában a hírnév tette
olyanná, amilyen talán kevésbé ítélkeznének. Ismerem, s tudom, hogy aranyból
van a szíve.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval minden azon az estén
kezdődött. Fogalmam sem volt, hogy Te is ott leszel. Most sem jutott el még az
agyamig, hogy miért álltál szóba Brandonnal. Sosem bírtam.<br />
- Hát, csak odajött hozzám én meg belementem a játékába – erre a mai napig nem
vagyok büszke. Túlságosan könnyen álltam szóba idegenekkel, mert nem volt egy
barátom se. Azt hittem, lehet, hogy valaki megkedvel és elfogad. Brandon
esetében is erre gondoltam, s ahogy megismertem tényleg kezdtem azt hinni, hogy
végre egy rendes fiút mondhatok az igaz barátomnak.<br />
- A folytatást tudod. Beleraktam a cuccot az italodba, Te meg teljesen
elszálltál. Szerintem csak viccesnek gondoltad, hogy beszélgethetsz mindenféle
drogos üzletről. Csendben figyeltem, amikor szólni akartam akkor elküldtél,
mert te szórakozol. Ez a banda, akik üldöztek régóta ismerősei voltak Twistnek.
Olyan maffia-banda féle az egész, állítólag sokan keresik őket. Innen indult a
lavina. Többet én se tudok. </div>
<div class="MsoNormal">
- És mit titkolsz?<br />
- Nem titkolom. Vagyis. Szerintem veszélyben vagy és ez most nagyon idegesít –
hiába akarom, hogy szórakozzon velem, verjen át, sajnos kezdek hinni neki.<br />
- Miért gondolod ezt?<br />
- Hiába jöttünk el ide, akkor is tudják hol vagy. Meg fognak találni – szavai
éppen olyan ijesztőnek hangzanak, mint amit takarnak. Valójában ebben a
pillanatban esett le ténylegesen, hogy milyen helyzetben vagyok; hogy ez
tényleg nem játék. Viszont bennem támadt más érzés is: egy elgondolkodtató
érzés, ami azt súgja, hogy talán aggódás helyett ki kellene élveznem ezt a pár
napot. Aggódtam én már eleget.<br />
Nagy levegőt véve engedem el Justin kezét, s kezdek az én ujjaim tördelésébe.<br />
<br />
- Inkább felejtsük el ezt az egészet. Köszönöm, hogy igazat mondtál - hajtom a
fejem a vállára, mire Ő karját derekam köré fonja és közelebb húz magához.
Szerencsésnek érzem magam mellette, de a legfontosabb, hogy boldognak, Tényleg
le szeretném zárni, ami volt, bármennyire is idegesít és frusztrál. Muszáj lesz
továbblépnem.<br />
- Nincs kedved kicsit sétálni? Anya is jöhetne, úgyis annyira kíváncsi mi volt
veled. Kicsit kiszellőztethetnéd a fejed – jó ötletnek tartom, ezért automatikusan felpattanok és a
félig kibontott bőröndöm felé veszem az irányt. </div>
<div class="MsoNormal">
Egyetlen szó nélkül kezembe
veszek egy felsőt és egy nadrágot, majd beleegyezően bólogatva távozom a
fürdőbe.<br />
<br />
Ez a hangulatváltozásom gyorsan sikerült. Van olyan, amikor az embernek egy kis
gondolat kell ahhoz, hogy rájöjjön, amit keresett végig az orra előtt volt.
Justin lassan tizenkilenc éve volt mellettem, mégis sosem voltam bátor ahhoz,
hogy a külsőségek mögött észrevegyem, hogy itt volt végig az orrom előtt. Nem
kell ahhoz a világ végére mennem, s kicsapongó életet élnem, hogy Ő itt legyen.
Hiszen mindvégig mellettem volt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ez az állítás igaz a jelenlegi
helyzetemre is. Annyit aggódtam azon, hogy mi fog történni velem, hogy
elfelejtettem azt a szabályt, ami alapján tulajdonképpen élni kezdtem az
életemet: mindig légy boldog. Ha fáj, ha sírni akarsz és ha félsz, légy boldog,
mert van, akinek rosszabb. Mosolyogj és szeress, mert amikor nem lesz senki
melletted akkor jössz rá, mennyit vesztettél. Néha elég egy ölelés, egy szó,
hogy mások érezzék, tényleg törődsz velük.<br />
<br />
Az érzelgősködésem után tényleges öltözésbe kezdek, nem sokkal később <b><a href="http://www.polyvore.com/stratford_17/set?id=101295136">készen is leszek</a></b>.
Vigyázva arra, nehogy elessek a cipőmben – ma már másodszorra fordulna majdnem
elő – botorkálok vissza a szobába. Justin sehol sincs, így hát lefele veszem az
irányt. A nappaliban találom anyát és fiát, miközben beszélgetnek és
nevetgélnek. Jó érzés tölt el ezt látván, s a szüleimre gondolok. Nem akarom,
hogy tudják, itt vagyok. Egyelőre biztosan nem.<br />
<br />
- Mehetünk? – rontok a pillanat közepébe szégyenlősen.<br />
- Menjetek ketten, nekem még van egy kis dolgom – éppen marasztalnám Pattie-t,
ám Ő feláll, rám kacsint aztán elsétál mellettem. Eléggé furcsának találom a
helyzetet, egy értetlen vállrántással azonban elintézek mindent.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
Kint meglehetősen kellemes idő
van. A nap süt, a meleget a lágy szél teszi elviselhetővé. Némán sétálok Justin
mellett. Egyszerűen nem merem megfogni a kezét, s kicsit az is zavar, hogy
egyfolytában engem bámul. Hogy leplezzem zavarodottságomat inkább az utcák kémlelésébe
kezdek, akkor azonban önkéntelenül is elpirulok, amikor Jus összekulcsolja az
ujjainkat. Miután elmúlik a paprikajancsi állapot az arcomon Felé fordulok.<br />
<br />
- Nem félsz, hogy meglátnak minket?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Miért kéne? Tudod, mostanában
leszarom, mit gondolnak rólam. Tök mindegy mit teszek, úgyis rosszul jövök ki
belőle.<br />
- Téged ez nem zavar? – próbálok finoman tapogatózni a téma körül.<br />
- Megszoktam, hogy mindenki csesztet. Bieber ezt csinálta, Bieber azt csinálta.
Kezd kicsit unalmas lenni.<br />
- Miért nem állsz ki magadért? – én, mint a kisvárosi lány semmit sem tudok a
hírnévről, mégis osztogatom a tanácsokat. Muszáj valahogy segítenem Neki, mert
látszik rajta, hogy megviselők ezek a dolgok. Nehéz Hollywoodban felnőni, erre
több példa is volt már, de Justint ok nélkül kezdik ki, lassan több mint egy
éve. Mindenbe belekötnek. Teljesen igaza van, azon csodálkozom, hogy nem
küldött el még mindenkit melegebb éghajlatra.<br />
- Bárcsak ilyen könnyű lenne – sóhajt egy hatalmasat. Bátorítóan bújok hozzá
közelebb.<br />
<br />
Kellemes jókedvvel sétáljuk körbe fél Stratfordot. Az utolsó hely, amelynél
megállunk az Avon Theatre. Justin nehéz szívvel ül le a kihalt színház
lépcsőire, közben szemével a neki állított csillagot pásztázza.<br />
<br />
- Jól vagy? – szakítom félbe a csendet. Olyan szívbemarkoló látvány így látni
Őt.<br />
- Persze. Bárcsak minden úgy lenne, mint négy éve.<br />
<br />
Rettenetesen megérintett ez a kijelentése. A lelkem mélyén én is azt kívánom,
hogy bárcsak visszafordulna az idő, s ismét minden úgy lenne, mint sok-sok
évvel ezelőtt. Azonban ez lehetetlen.<br />
Hazafele félhomály uralja az utcákat. Találkozunk egy-két emberrel, rajongóval.
Justin egytől-egyig megöleli őket, vált velük pár szót, fényképeket készít és
vicceket mesél nekik. A távolból elégedetten figyelem, hogy végre egy igazi
mosoly van az arcán. Sikerül kicsit megnyugodnom.<br />
Jókedvűen lépünk be a ház ajtaján. Egyszerre felismerem Pattie főztjének az
illatát. A cipőmet sem tudom levenni, máris megjelenik Diane és Bruce, s szinte
csontokat ropogtató ölelésekkel bombáznak engem. A nyugodtságom egyre nagyobb
lesz, mosolyogva, kéz a kézben Justinnal megyünk be a nappaliba. Amikor
meglátom, hogy kik ülnek a kanapén Pattie mellett teljesen lefagyok. Mit
keresnek itt a szüleim, Brandon társaságában?</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-83724436698587185722013-11-08T18:55:00.000+01:002014-01-20T17:34:00.897+01:0016. fejezet - Hallgass a megérzéseidre<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy időben érkezem és itt vagyok pénteken! Ugyanis úgy volt, hogy lesz programom ma délután, de aztán túl fáradt voltam és el is voltam keseredve, hogy emiatt ismét késni fogok, így hát itthon maradtam. Szeretném megköszönni a sok-sok megjegyzést, a pipákat és mindent! Mindig megköszönöm, mert úgy érzem, van mit. Ha Ti nem lennétek biztosan abbahagytam már volna az írást és erre tulajdonképpen a napokban jöttem rá. Régóta írok már, de sosem volt bátorságom folytatni, mert attól féltem, hogy valaki azt mondja, nem jó amit csinálok. Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért írok ilyeneket, a lényeg, hogy sok-sok dolgot köszönhetek nektek és ezért nem lehetek elég hálás! A fejezet kicsit eseménydúsabb lett, mint az előző, a végére kaptok egy kis függővéget is. Négy fejezet van hátra, így a folytatások már eseménydúsak lesznek. Már a történet vége is megszületett bennem és nem hiszem el, hogy idáig eljutottam már, hogy a Save Me-nek is vége lesz. Dalnak a Royals szerzeményt csatoltam. Különösebb hozzáfűzni valóm nincs, köszönöm a sok támogatást, sok sikert a jövő héthez! Kellemes olvasást!<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb3gKMvo124JwkjX4V-vxGf0JjVz5VZCxXRyeQHW6rr8nWZgoLIHr8lYHt8h8OVf0Q4q0EaJukNGsfG1hamXzRv9owICJqB97YB10qEGMT1qkn-qMwFw1CWRXN_3oLZgPbRReNrq_Q2MY/s1600/chapter16.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb3gKMvo124JwkjX4V-vxGf0JjVz5VZCxXRyeQHW6rr8nWZgoLIHr8lYHt8h8OVf0Q4q0EaJukNGsfG1hamXzRv9owICJqB97YB10qEGMT1qkn-qMwFw1CWRXN_3oLZgPbRReNrq_Q2MY/s1600/chapter16.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=nlcIKh6sBtc">ROYALS</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. június 13.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Álmosan húzom fel magamra
kétrészes ruhám szoknyáját. Talán öt perce, hogy Pattie felkeltett. Sietnem
kéne, mert Justin is készülődik már, mégis ilyenkor annyira kómás vagyok, hogy
szimplán a járás sem megy, nemhogy az öltözés. Miközben feltápászkodtam és
körülnéztem, kinyitottam egy bőröndöt, ami tele volt az én ruháimmal. Azóta –
szóval öt perce – akarom megköszönni Justinnak, hogy gondolt rám. Örülnék neki,
ha végre kikászálódna a fürdőszobából, mert én is szívesen használatba venném.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hazugság, amikor azt mondják a
nők készülődnek sokáig és ezzel együtt a nők beszélnek sokat. Például rengeteg
olyan tapasztalatom van, ami azt mutatja, hogy igenis a fiúknak is jó a
beszélőkéje és akár órákig tudnak készülődni. Bár arról fogalmam sincs, hogy
Justin is ilyen-e, de remélem, hogy kicsit csipkedni magát és nem várat sokáig.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az éjjeliszekrénybe kapaszkodva
húzom fel magamra a ruhához illő magassarkút, amikor az ajtón betoppan a
félmeztelen, vízcseppekkel tarkított énekes. Amikor rájövök, hogy tekintetem
túl sokat időzött testén gyorsan másfele nézek. Ennyi idő alatt sem sikerült
túllépnem a tényen, hogy iszonyat jó felsőtesttel rendelkezik, ahhoz képest,
milyen kis csontos és sovány volt mindig is. Végülis neki ez egy elismerés,
nekem meg csak jól esik ránézni és valahol büszkeség tölt el hogy azt
mondhatom: Ő az enyém.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kezembe ragadom a rúzsomat, a
szempillaspirált, a fésűt és az egyéb szükséges eszközöket, aztán a fürdő felé
veszem az irányt. Kivételesen kevés idő alatt is elfogadható formámat sikerül
varázsolni. A hajam teljesen egyenes, két elől lévő tincset csatolok hátra.
Utolsó pillantást vetek magara a tükörben, megigazítom a szoknyámat és máris
visszaindulok mindennel együtt a szobába.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az ágyon Justin vár, immáron
felöltözve. Egy csíkos felsőt visel kék farmerkabáttal, mindezek mellé egy
szemüveg is társul öltözékéhez. Mosolyogva kocogtatom meg a vállát, mire felém
kapja a fejét.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mehetünk?</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha megígéred, hogy a ma este
csak a miénk és senki másé. Csak ketten leszünk, oké? – bár nem tiszta, hogy is
érti ezt a „ketten leszünk” dolgot, beleegyezek egy bólogatással. Általában jó
tervek kapcsolódnak hozzá, s ezt be is bizonyította azzal, hogy milyen
egyszerűen kimenekített Los Angelesből. Inkább volt számomra egy börtön az a
város, mint az angyalok lakhelye.</div>
<div class="MsoNormal">
- Megígérem, ha Te is megígérsz
valamit. – kezdek bele magabiztosan – Elmondod, miért történtek velem azok a
dolgok. Hogy keveredtem ebbe az egészbe, és hogy kötöttem ki nálad – látom,
hogy a szavaimat hallva gombóc keletkezik a torkában. Ma vettem észre, milyen
feszülten érinti ez a téma Őt, ez pedig egyre jobban kezd zavarni. Talán titkol
előlem valamit, vagy én képzelek túl sokat ebbe? <br />
- Rendben, el fogom mondani – egyezik végül kedvetlenül bele.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kisujj-eskü? – nyújtom
legkisebb ujjamat felé, ezzel máris sikerül egy kisebb félmosolyt csalnom az
arcára. A kisujj-eskün túlesve ténylegesen összeszedünk mindent aztán útnak
indulunk.<br />
<br />
Kint egész kellemes idő van, bár néha-néha végigfut rajtam a hideg, ezt
próbálom nem mutatni. Én akartam így jönni, én erősködtem saját magamban, hogy
nem kell kabát, és tessék, itt az eredménye. Túlságosan csendes az autóban
megtett út, ez fel is tűnik. Mostanság sok dolgot veszek észre, inkább amolyan
figyelő üzemmódban vagyok: nem beszélek, de észreveszek mindent. <br />
<br />
Amint kiszállunk az autóból az első megérzésem beigazolódik. Túl nyugodt volt
az egész szituáció, a csendes utazás az autóban, túlságosan is.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az utcákat sötétség borítja,
mindössze a körülöttünk lévő kamerák vakuja az, ami minimális fénnyel világít.
Próbálok elvonatkoztatni a rengeteg emberről, akik körülöttünk vannak, próbálok
másra koncentrálni, mint a tényre, hogy holnap minden újság a mi képünkkel lesz
tele.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem akartam ezt nyilvánosságra
hozni, ahogy szerintem Justin sem. Viszont nem Pattie volt az egyetlen, aki
értesült a fia érkezéséről, fél Stratford, köztük az újságírók is tisztában
voltak azzal, hogy a város büszkesége hazaérkezett, csak vártak a megfelelő
alkalomra, hogy elkapják. Nem tudom, hogy lehet ezt kibírni, mert engem nagyon
idegesít ez a tömeg, hiába van mellettünk két méter hely, úgy érzem, mint akit
megfojtanak. Utálom a tömeget, főleg azt, ha mellé bámulnak is. Ha nem Miatta
lenne ez, feladnám és elfutnék jó messzire, ahol sosem találnak meg. Már akkor
is eléggé ideges voltam, amikor leadták azt a képet, amin nem látszódott az arcom, s
akkor is sok gyűlöletet kaptam. Ha néha-néha van egy kis szabadidőm felnézek
Twitterre – igen, olyanom is van. Bár a nevemet senki sem tudta, a gyűlölet,
amit felém zúdítottak kicsit levett a lábamról, rossz értelemben.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amióta kiszálltunk az autóból
alig várom, hogy végre beérjünk a szórakozóhelyre. Persze ott is sokan
megbámulnak, a hátsó ajtónál is, de most már alig tud érdekelni. Érzelemmentes
leszek ma estére, végre elengedem magam. Azt érzem, teljes mértékben
megérdemlem, hogy pici szabadságot kapjak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amint beérünk egy kis csapat vár
minket. Justint hatalmas ölelésekkel fogadják, amíg én kívülállóként várok és
próbálom beazonosítani az embereket. Az egyik közülük száz százalék, hogy Chaz.
Vele találkoztam már. Aztán rájövök, hogy a srác, aki fél szemmel engem bámul
nem más, mint Christian, a Beadles család tagja. Emlékszem, hogy velük milyen
jóba voltunk mi is és Bieberék is, sőt, Justin egy darabig járt Caitlinnel is.<br />
<br />
Az énekes belém karol, erre egytől-egyig mindenki felkapja a fejét. Chaz
elismerően bólogat, Christian szemében látom a felismerés szikráját. Büszkén
húzom ki magam. Bár sok mindenre nem lehetek büszke, sosem gondoltam volna,
hogy egyszer visszajövök ide ahogyan Ők sem. Talán ez késztet arra, hogy picit
jobban kihúzzam magam az átlagnál. Nem tudom, elvesztettem a fejem a nagy
kavarodásban, előttem még mindig vakuk kattognak, a gondolataim nagy része is
ezen jár.<br />
<br />
- Gracie? – először kicsit meglep a hangja mélysége. Három évvel fiatalabb
nálunk, de Christian mindig is felnőtt fejjel gondolkozott, mellette volt benne
egy kis gyerekesség is. Azt hiszem, ez egy állandó tulajdonság azokban, akik
közel állnak valamilyen szinten Jushoz, aki bár tizenkilenc éves múlt, az agyi
szintje jó, ha egy öt évesét megüti.<br />
- Visszatértem – mosolygok sejtelmesen. Oké, ez misztikusan, ijesztően
hangzott.<br />
- Azt látom – mér végig látványosan. Tekintetemmel követem az Ő tekintetét,
akkor is, amikor számomra eléggé kínos helyekre kalandozik. A kínos bámulást a
belém karoló énekes látványos köhögése szakítja meg.<br />
- Haver, ne bámuld már ennyire jó? Ő az én nőm – kapok egy puszit az arcomra.
Nem túlságosan érzem őszintének ezt a kis gesztust, inkább mintha fel akarna
ezzel vágni Christian előtt.<br />
- Srácok, elég! Szórakozni jöttünk nem? – próbálom oldani kicsit a helyzetet.
Elég gyenge próbálkozás, mégis bejön. </div>
<div class="MsoNormal">
Justin karon ragad, s így
kerülünk közvetlenül a táncparkett közepére. Gyorsan érint ez az egész. Először
mint egy bot, úgy állok nézve, ahogy mindenki táncol körülöttem. Nincs jó
mozgásom, mivel ritmusérzékből is elég keveset kaptam. Justin a derekamnál
fogva húz teljesen közel magához, ezzel elérve azt, hogy testünk minden pontja
érintkezzen. Túlzottan nem kell a táncolással bajlódnom, csak követem a ritmust
és a mozgást, amit Ő diktál.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
Justin <a href="http://www.youtube.com/watch?v=BiOmXeKyrxo"><b>dala</b></a> tölti be a teret,
aminek hallatára a helyiségben lévő összes vendég megőrül. Tapsolásba kezdenek,
kétszer elkiabálják Bieber uraság nevét. Ahogy körülnézek egyre forrósodó
hangulatot látok. A párosok tagjai egymás szájában járnak, vagy rosszabb
esetben egymás ruhája alatt. A kezek, amik eddig a derekamon pihentek most más
helyekre tévednek, egészen addig, amíg be nem kerülnek a szoknyám alá. Egyre
jobban nyomom magam neki a testének, nehogy valaki lásson valamit az
akciójából. Á, nem is értem, miért izgat ez a dolog annyira. Szemmel láthatóan
mások is jól érzik magukat, túlságosan is. <br />
<br />
Hosszú, hosszú órákig táncolunk így. Egy szót sem szólunk egymáshoz, inkább a
kezünkkel kommunikálunk. Egyre felszabadultabb leszek ahogy telik az idő,
Justin szemében pedig a vágyon kívül semmi mást sem látok. Még amikor Los
Angelesben bekerültem a kávézóba, és beszélgetni kezdtünk Brittany-vel, akkor
tanította nekem azt, hogy a lehető legjobban izgass fel egy fiút, és amikor azt
érzi, hogy már közel jár a célhoz hagyd faképnél, így egyre jobban akar majd.
Na most én nem tudom, hogy ez igaz-e, mindenesetre ez a terv eddig tökéletesen
működik, nekem kell inkább türtőztetnem magam. Most sikerült megértenem a csak
mi ketten elvet. Gátlásos vagyok ilyen téren, vagyis nyilvánosság előtt
általában nem művelek ilyeneket és nem esek neki senkinek sem, de ez most
különleges alkalom.</div>
<div class="MsoNormal">
Nagy levegőt veszek, hogy
kibírjam még egy kicsit, ez a küldetés azonban lehetetlennek bizonyul. Justin
kezével a fenekemen vágok át a klubban lévő tömegen.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az első útba eső ajtót szinte
kitépem a helyéről, és időt sem hagyva, hogy Bieber feldolgozza mi történik
nekilököm az ajtónak és máris hámozom le róla a farmerkabátot. Mielőtt egy szót
is szólhatna a pólójától is megfosztom, majd szinte erőszakosan csókolni
kezdem. Abbahagynám, de nyilvánvaló, hogy bejön neki ez a játék.<br />
<br />
Kintről hangfoszlányok szűrődnek be, ezek viszont képtelenek megszakítani a
pillanatot. Egyetlen kis semmiségnek tűnik, mégis hosszú ideig tart, amíg
egyáltalán nem válunk el egymástól, ajkaink adják egymásnak az erőt, a
kitartást. Nem teszünk semmi mást, csupán állunk az ajtónak dőlve, csókolózva. Hosszú-hosszú
percek után jutunk el oda, hogy levegő hiányában abbahagyjuk. A felsőm, aminek
felhúzásával annyit szenvedtem egy szempillantás alatt lekerül rólam. Bőszen
követné ezt a többi ruhadarab is, az ajtó kilincse azonban megmozdul. Mielőtt a
betolakodó láthatna bármit is visszanyomom a kinyílt nyílászárót méghozzá
Justin testével. Miközben az öltözködéssel foglalatoskodom elmormogok egy
’Bocsi’-t, aztán mintha misem történt volna félve nézek ki a kis résen.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Senkit nem látok, ezért magabiztosabban
megyek ki a helyiségből, mögöttem közvetlenül a kicsit összezavart énekessel.</div>
<div class="MsoNormal">
A kedvem ezzel a kis akcióval az
egekbe emelkedett, most viszont legalul van. Erőtlenül battyogok a pulthoz, s
foglalok helyet az egyik széken.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kérek valami ütőst. Nagyon
ütőst – érdeklődve tekintek végig a tömegen, ismerős arcok után keresgélve. A
távolban megpillantom Christiant, ahogy éppen egy lánnyal táncol, Chaz pedig
valamit igen mondogat neki, közben látványosan terjeget. Szép kis csapat –
gondolná az ember magában. Ha rájuk nézek szeretet tölti el a szívemet. Mit meg
nem adtam volna azért az elmúlt időszakban, hogy újra láthassam őket, ez a
kívánságom teljesült.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ütős cuccot akarsz? – a
félhomályban is kiszúrom a zacskót és a benne lévő porszerű anyagot. Tényleg
köpni-nyelni nem tudok ennek láttán. Azt hittem, csak a rossz társaság hozta ki
ezt az egészet belőle.<br />
- Justin, miért teszed ezt magaddal? Nem tudod egyszer jól érezni magad drog
nélkül? – hajolok közel a füléhez, hogy hallja amit mondok. Amint eldarálom a
kérdéseimet az arca kémlelésébe kezdek.<br />
- Múltkor sem lett volna ellene kifogásod.<br />
- Múltkor gyakorlatilag majdnem megöltek a drog miatt. Ne felejtsd el, hogy Te
voltál az, aki miatt ilyen helyzetbe kerültem. Ébredj fel! Rossz úton haladsz –
nevetséges, hogy én adom neki a tanácsokat, de ugyanazt az utat jártam meg,
amit Ő. Őszintén remélem, hogy át tudja érezni a drogozás súlyosságát és nem
játékból szív be.</div>
<div class="MsoNormal">
- Pont te mondod? Te sem vagy egy
szent – kacsint rám játékosan. Nagy levegőt veszek, megfogom a pincérsrác által
adott alkoholos poharat és a táncparkett felé veszem az irányt – pontosabban
Chaz és Christian felé. Szinte égető a pillantás, ami végig engem kísér. Érzem,
hogy egy pillanatra sem veszi le rólam a szemét. <br />
<br />
- Na mi van, meguntad Biebert? – a fiúk nevetnek saját poénjukon, számomra ez
kicsit sem vicces. Nem meguntam, csalódtam benne. Titkol valamit és mellé még
fel is vág, hogy Ő mekkora megmentő és hogy én sem vagyok szent. Egészen addig,
amíg be nem lépett az életembe nem volt semmi gond. Vagyis volt, de azok
hangyányiak voltak a mostaniakhoz képest.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kuss, srácok! Igyatok! – veszek
le a mellettem elhaladó tálcáról két italt, s adom a srácok kezébe. Chaznek
nincs ellenvetése, Christiannak annál inkább.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kiskorú vagyok.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt ne próbáld bemesélni, hogy
sosem ittál még. Fenékig! – kis noszogatás kell a legkisebb Beadlesnek, de a
koccintásba végül Ő is beszáll. Önelégülten nézünk össze Chazzel látván,
Christian már el is tüntette a pohár tartalmát.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
A poharak egyre fogynak a
tálcákról, a bennünk lévő alkohol azonban egyre több lesz. Nem tudok mértéket
tartani, csak szeretnék még inni, addig, amíg el nem kerülök a súlytalanság és
gondtalanság állapotába. Kezdek érezni valamit, ez azonban korántsem túl ütős.
Olyan gondolatok is megfordulnak a fejemben, hogy inkább drogoznom kellett
volna, az jobb lett volna. Az alkohol beszél belőlem, ennyire nem lehetek
hülye!</div>
<div class="MsoNormal">
Apropó, hol van Justin?
Homályosan látok a részegség állapota felé közeledve, összemosódott fekete
alakok vesznek körül, akik ide-oda billegnek. Hirtelen szédülés kap el, s
szinte ezen az egyetlen mondaton kívül semmit sem hallok abból, ami körülöttem
folyik – ezt is azért érzékelem, mert benne van Justin neve.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szép kis előjátékot rendeztetek
le Justinnal – horkannak fel a fiúk. Látványosan forgatom meg szemeimet (már
amennyire tudom), leveszek egy pohár koktélt a legközelebbi tálcáról és útnak
indulok.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Néha-néha bele kell kapaszkodnom
pár ismeretlenbe, nehogy elessek. Rosszul vagyok, a koktélt azonban legyűröm.
Eljutok a teljes szédülés állapotában, a várt gondtalanság viszont elmarad.
Sőt, igenis gondterhelt leszek. Kezdek félni, félek a tudattól, hogy nem
találom az egyetlen embert, aki tulajdonképpen hozzám tartozik és velem van.
Lehet, hogy elrontottam, amikor otthagytam, az is lehet, hogy most éppen valaki
máson tölti ki a vágyait, miközben én keresem Őt idegesen. Ebbe bele sem
gondolok. Azt hittem, bízom annyira benne, hogy ilyenek ne forduljanak meg a
fejemben, de ezek szerint nem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Összezavarodottságomban hátrálni
kezdek, míg végül bele nem ütközök valakibe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Gracie? – a zenétől alig hallok
valamit, a fejem rettenetesen zsong. Megkönnyebbülten sóhajtok, végre megtalált
engem, végre biztonságban vagyok. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hirtelen fordulok meg, hogy végre
lássam azt a meleg, szeretett barna szempárt. Ám amikor megfordulok teljesen
más tekintet tárul elém: s ez a tekintet egy hideg, haragos, hűvös kék tekintet,
ami egyáltalán nem biztonságot sugároz, sőt. Veszélyt.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-87674450182023817312013-11-02T18:37:00.001+01:002014-01-20T17:34:30.852+01:0015. fejezet - A szívem ide tartozik<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Megígértem, hogy nem fogok késni, mégis sikerült. A tegnapi napom legnagyobb részét a temetőben töltöttem, sajnos sok családtagunkat látogattuk meg. Tudni kell, hogy a mi családunk egy része körülbelül harminc kilométerrel - és egy országhatárral - arrébb lakik és őket csak ilyenkor tudjuk meglátogatni. A fejezettel készen voltam a hét elején, még sem akartam feltenni, mert időközben javítgattam benne. Szeretném megköszönni az előző fejezethez érkezett 11 kommentet, a pipákat és a díjakat is! Ahogy az előző bejegyzésben is láttátok egy versenyen elég eredményesen szerepeltem, s köszönöm mindenkinek, aki szorított nekem! A fejezetről annyit, hogy ez most picit nyugisabb rész lett, és egyel több szereplő került a történetbe, Ő pedig nem más, mint a drága Pattie. A csatolt dal az All That Matters, mert személy szerint nekem ez a kedvencem az eddig MusicMondays-ből, ez fogott meg a legjobban, s emögött szorosan áll a Heartbreaker. Nem húznám sokáig az időtöket, köszönök mindent, sikerült nagyban feldobnotok a szünetemet. És még annyit, hogy aki nevetni akar így estefelé az nézze meg a Believe Crew "Push It" videóját - garantált a nevetés! További szép estét, sok sikert a következő héthez! Imádlak titeket!<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZGsefHO4In87_aGK3D_wVRsD5JrFIQ-0p03r-LeTPcpHU-tvasvhcFskUGrMvpB9tdWmTMr33USMRMDoMi-CKPq23BxKjje75a9yIGmzoXHI_9WVaX63OBNyJtJmEMMPZQtP-dwmTHHg/s1600/chapter15.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZGsefHO4In87_aGK3D_wVRsD5JrFIQ-0p03r-LeTPcpHU-tvasvhcFskUGrMvpB9tdWmTMr33USMRMDoMi-CKPq23BxKjje75a9yIGmzoXHI_9WVaX63OBNyJtJmEMMPZQtP-dwmTHHg/s1600/chapter15.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=zrzSHLmChfg">ALL THAT MATTERS</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. június 12.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
A napfény lágyan melegíti az
arcomat. Egyáltalán nem érzem, s nem is hallom a motor zúgását. Lassan pislogok
párat. A kép kis lépésekben tisztul ki. Egy tiszta, bárhol felismerhető énekhang
üti meg a fülemet. Továbbra is fekve maradok, s figyelem, ahogy Justin halkan,
de mégis magabiztosan énekel egy – számomra – ismeretlen dalt, kezében a
szöveggel. Legalább ötször kezdi újra, néha át is ír valamit a fehér papíron. A
lehető leghalkabban próbál énekelni.</div>
<div class="MsoNormal">
Most jöttem rá, hogy élőben alig
hallottam Őt énekelni. Utoljára 13 évesen énekelt előttem, akkor is egy Chris
Brown dalt, azzal a kis vékonyka hangjával. Szerettem, ha énekelt, mert akkor
igazán boldog volt. Pattie számára is ez volt a fontos, ezért támogatta
mindenben, ezért állt ki mellette így: mert azt akarta, hogy Justin boldog
legyen és megoszthassa a tehetségét, az elszántságát és a lelkét a dalaiban.
Sikerült neki. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Annyi emlékem kötődik Pattie-hez,
furcsa is számomra, hogy inkább Ő melengeti meg a szívemet, mintsem a saját
szüleim. Tisztelem a szüleimet olyan mértékben, ami egy gyerektől illendő és
elvárandó, Ők viszont sosem voltam mellettem. Mindig a tökéletest akarták, azt,
hogy orvos vagy ügyvéd legyek, színötös jegyekkel fejezzem be az egyetemet és
életem végéig úgymond ’tiszta’ maradjak. Folytonosan arról prédikáltak,
mennyire rossz az alkohol és hogy mennyi mindentől vissza fognak engem tartani
– pedig anya és apa is sokszor keveredett bajba, hiába áltatták magukat. Tudtam
a lelkem mélyén és sokszor sírtam álomba magam, amikor apa részegen kiabált
anyuval, aki inkább a munkájába menekült és egy hétig felém se nézett. Azt sem
tudom, kitől szenvedtem el a legtöbb sérelmet, csak annyival vagyok tisztában,
hogy nekem is volt az a pont, amikor elszakadt a cérna és kénytelen voltam más
útra térni, mint amit szerettek volna. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Évek óta nem láttam a saját
szüleimet, s erre nem vagyok büszke. Mégis sosem hiányzott az állandó
veszekedés, a lenézésük és az, hogy ha valami nem volt tökéletes belém
beszélték, hogy nekem semmi se megy. Borzasztó érzés, amikor senkinek sem vagy
jó, pláne nem a szüleidnek. Talán nem is kéne feszegetnem ezt a témát, inkább
örülök, hogy van mellettem valaki, aki segít és ennek az állandó félelmetes
fenyegetéseknek és elrablásoknak is vége van.<br />
<br />
Álmosan, kócos hajjal ülök fel és tekerem magam köré jobban a kockás paplant.
Az éneklés abbamarad, mindössze egy barna szempár mered rám, aztán egy reklámba
illő mosoly csillog a távolban.<br />
<br />
- Jó reggelt, álomszuszék – a papír, ami Justin kezében volt a repülő egyik
ülésére kerül. Várjunk csak! Mióta vagyok én egy repülőn? Ha jól emlékszem,
tegnap este az autóban aludtam el és akkor még Los Angelesben voltunk. <br />
- Jó reggelt. Hogy kerültünk ide? – nézek körbe látványosan, miközben
elhelyezkedem a takarómban. Elég nagy ez a repülő, bár ez már meg sem lep.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sok dolog változott Bieber körül és ezt ideje
lenne megszoknom Néha jobb lenne, ha minden a régi kerékvágásban maradt volna,
amikor mindketten Eminem nevével díszített pulcsiban jártunk és egy napot sem
töltöttünk el egymás nélkül. Persze, együtt vagyunk, de néha kicsit szokatlan
nekem, hogy itt vagyok vele, azzal a Justinnal, aki hihetetlen híres és gazdag.
Létezik egyáltalán olyan, akiben ténylegesen megbízhat?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sokszor elgondolkodom az ilyesmi
témákon, főleg amióta ismét az életem része lett. Nem zavarja, hogy folyton a
nyomában járnak és kikezdik? Mert mostanában elég sok negatív dolgot adtak le
róla. Egyszerűen nem tudom, hogy szeretheti annyira a zenét, hogy ezt mind bevállalta.
</div>
<div class="MsoNormal">
Abban biztos vagyok, hogy bennem
megbízhat. Sosem érdekelt, hogy mennyi pénze van, milyen körökben mozog. Nem
olyan ember vagyok, aki az ilyen anyagiakért bármit megtenne. Undorító
kihasználni valakit ilyenekért cserébe. Kicsit sikerült elkalandoznom, s
össze-vissza gondolnom mindent, ismét. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
- Elaludtál a kocsiban és mivel
35 órát kellett volna vezetnem Stratfordig, inkább a repülőt választottam – néz
rám azzal a tudálékos fejével, mint aki mindent tud, komolyan.<br />
- Jól van Mr. Okoska, köszönöm.</div>
<div class="MsoNormal">
- Most nem tudom mit köszönsz,
amikor az én érdekeimet néztem – az előbbi okos arckifejezése nagyképűvé válik.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne szórakozz Bieber! Reggel
különösen harapós vagyok – biggyesztem le ajkaimat, mint egy gazdátlan
kiskutya.<br />
- Jaj, ne legyél már ilyen – ül le mellém. Közelebb húzom magamhoz a takarót,
hogy rendesen elférjen. Kezdem megszokni, hogy ilyenkor mindig megcsókol, ám a
szokásos csók helyett egy homlokra adott puszi lesz az ajándékom, amely jelen
esetben sokkal többet jelent nekem, mint egy csók. Justin kényelmesen
elhelyezkedik, lábaimat a takaró alól az ölébe teszi, ezzel elérve, hogy
majdnem leessek a földre. Szerencse, hogy időben kapcsolok és kapaszkodom meg a
vállába.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor érünk oda?</div>
<div class="MsoNormal">
- Talán fél óra és ott vagyunk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Lassan négy éve, hogy nem
jártam Kanadában. Félek – tényleg félek. Félek a szüleim reakciójától, az
emberek reakciójától. Nem akarom, hogy azt higgyék, cserbenhagytam őket. Csak a
saját utamat akartam járni, s én naiv azt hittem, keresni fognak. Sosem
kerestek. Fel sem hívtak, vagy ha jelentkeztek is az egyszer volt, amikor a középiskolában
balhéba keveredtem. Ennyi. Olyan, mintha nem is léteznék számukra.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A repülőút kicsivel többre
sikeredett, mint fél óra, de összességében teljesen elégedetten szállunk le –
na jó, Justin talán kicsit lelkesebb, ez a lelkesedése akkor sem lankad, amikor
huszadszorra próbálja betuszkolni a bőröndöket az értünk küldött autó
csomagtartójába. Stratfordnak nincs hivatalos repülőtere, ezért kénytelenek
voltunk Toronto-ban landolni. Innen, a nagyvárosból három órás autóút
következik Stratfordba. Pozitívan tekintek előre.<br />
<br />
Azt gondoltam, én leszek, aki nyavalyogni fog, mégis Justin nyavalyog folyton,
hogy fáj a segge, elfáradt és aludni akar. Kérdem én: mit csinált egész
éjszaka?<br />
<br />
Szemem folyamatosan a tájon pihen. Nézem az elsuhanó fákat, a sűrű erdőket, az
autókat. Olyan nyugodt itt mindent, olyan természetes. Rég nem éreztem azt,
hogy otthon lennék. Los Angelesből hiányzott valami, ami itt, Kanadában meg
van. Egyre gyorsabb sebességgel megyünk, köztünk halál csend van. Bieber a
vezetésre koncentrál, én a tájat figyelem, közben gondolkozom.<br />
<br />
- Gracie, kivennéd a kesztyűtartóból azt az albumot, amire az van ráírva, hogy
’<b><a href="http://www.youtube.com/watch?v=s19SCHitook">Yours Truly</a></b>’? – ereszt egy szívdöglesztő félmosolyt a mellettem vezető fiú.
Úgy teszek, ahogy kérte, bőszen keresem az albumot. A kesztyűtartó legaljában
meg is találom. Kíváncsian várom, milyen dalok vannak rajta. Az első ütemekből
felismerem Ariana Grande hangját. Arról értesültem, hogy Ariana Justin
menedzserének új pártoltja és egész jó dalai vannak. <br />
<br />
Rettenetesen tetszik ez az album, s amikor másodszorra hallgatjuk meg a
szövegek nagy részét én is tudom. Bámulatos, hogy meg sem jelent még, de már
hallhatom. A vezetőülésben lévő okos kis zenész adja az ütemet, az ujjaival
dobol a kormányon, amíg én a hangok kiéneklésével bajlódom, kevés sikerrel.
Szeretek énekelni, hiába rendelkezem minimális muzikális tehetséggel és
érzékkel. Egyszerűen jó érzés tölt el éneklés közben, hiába tudom, hogy hamis. <br />
Kuncogás hallatszik mellőlem. Abbahagyom a dalolászást, értetlenül,
összeráncolt homlokkal meredek a távolba. Most tényleg kiröhögött a hangom
miatt?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Megsértődtél? – látványosan
fonom karjaimat össze. Válaszként felhúzom a vállaimat, s mint aki se hall, se
lát fordulok a másik irányba. Oké, nem szoktam sértődöttet játszani, de ez
rosszul esett. – Grace, ne már. Te nem ilyen vagy.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kinevettél – suttogom,
kisgyerekhez hasonló félénkséggel.<br />
- Én nem rajtad nevettem. Aranyos voltál, ahogy énekeltél. </div>
<div class="MsoNormal">
- Persze. Meg kicsit hamis is,
nem? – abbahagyva a duzzogást helyezkedem vissza a normális helyzetembe.<br />
- Kicsit. De nem ezért szeretlek.<br />
- Mikor érünk már oda? – terelem el a témát. Talán túljátszottam ezt az
egészet. Elvégre tisztában vagyok azzal, hogy rosszul éneklek, egy kapcsolatban
meg fontos az őszinteség. Teljesen kvittek vagyunk.<br />
- Hamarosan. Ne nyafogj, inkább énekelj tovább – a szarkasztikus hangnemét
ellensúlyozza a mosolya, ami folyamatosan az arcán trónol. <br />
<br />
A hátralévő időben inkább hallgatom a zenét, minthogy énekeljem. Sokkal jobb,
bár ez a csend kettőnk között idegesít. Annyi kérdésem lenne felé, azt sem
tudom, hol álljak neki. Kíváncsi vagyok minden apró részletre, az összes
szövetkezésre, plusz az is izgat, hogy Justin hogy szerethetett belém. Ez nem
volt túl önbizalommal teli, de világéletemben kedveltem Őt, közben azt hittem,
neki csak egy barát vagyok a sok közül. Tényleg elképzelni sem tudom, hol
lennék most nélküle. Meghallgatott, bízott és hitt bennem. <br />
<br />
Amikor a tekintetem először találkozik a kék táblával, amin Stratford neve áll
fehér betűkkel, a szívem hatalmasat dobban.</div>
<div class="MsoNormal">
Van egy érzés, amit nem lehet
megmagyarázni. Ez az otthon érzése. Azt mondják, az otthonod nem ott van, ahol
a házad, hanem ahol a szeretteid. Az egész családom egytől-egyig itt él, ide
kötnek az emlékeim. A szívem ide tartozik. <br />
Az autó kerekei felgyorsulnak. Látom, hogy velem ellentétben valaki boldogan
tér ide vissza, s nem fél attól, hogy mi lesz ezután. Ott tartok, hogy lassan a
könnyeim is folyni kezdenek. Az utcák, az emberek annyi érzelmet csalogattak
elő belőlem. Hiányoztak. Lehet, hogy rossz döntést hoztam, amikor eljöttem
innen. Magam sem tudom.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A környéken teljes nyugodtság
van. Félve szállok ki a járműből. Nem tudom levenni a tekintetem a hatalmas
téglaházról. A nagy pillanatomat Bieber hangja szakítja meg. Kezeit
térdhajlatomhoz helyezi, így emel a magasba.<br />
- Segítesz kipakolni? – arcunkat nem sok választja el egymástól. Elveszem a
csokoládébarna szempárban, a csillogásában, a mérhetetlen szeretetben, ami
abban lakozik.<br />
- Hát, meggondolom – kéretem magam, azonban nem sokáig bírom, egy nevetéssel
elintézem, hogy abszolút komolytalan legyen a helyzet. A lábam a földre ér, ujjaink
összekulcsolódnak. A mostani pakolás sikeresebb, mint a reptéren elszenvedett.
Az összes erőmet bevetve szedem ki a legnehezebb bőröndöt. Tényleg, nekem
egyáltalán vannak itt cuccaim? A sok ezer bőrönd közül valamelyik csak hozzám
tartozik. Remélem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bőszen adnám tovább a bőrönd után
érkező fekete táskát Justinnak, aki sehol sincs. Amikor megfordulok látom, hogy
az ajtóban áll, Pattie-vel társalogva. Lefagyok, amikor mindketten rám néznek.
Ledobom a táskát a földre, s mintha az életemért futnák – ezt mostanában
sikerült gyakorolnom – úgy közeledem Pattie felé, végül vetem az ölelésébe
magam. Eljött az a pont, amikor lehetetlen visszatartani a könnyeimet. Erősen
szorítom Őt, sírva. Hiányzott nekem, nagyon. Amikor elválunk egymástól megjelenik
előttem könnyes arca.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon hiányoztál – nyelem el a
szó végét mielőtt ismét sírni kezdenék. <br />
- Te is Gracie. Mindenkinek hiányoztál – törli meg kis kezeivel Pattie az
arcomat. Rejtély számomra, hogy egy ilyen pici nőbe hogy szorulhatott ennyi
alázat és szeretet. Rettenetesen imádom Pattie-t.</div>
<div class="MsoNormal">
Az üdvözlés után Justin karjaiban
találok menedéket. Valahogy ez a találkozás kihozta az eddig rejtett
érzelmeimet. A sírásom pakolás közben sem csillapodik, mindössze csak akkor,
amikor belépek a házba. </div>
<div class="MsoNormal">
Rengeteg minden változott. Ahogy
körbenézek új, sokkal modernebb tárgyak tömkelegét pillantom meg. A helyszín
kinézete változott, azonban a belseje nem. Az emlékek nem. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
Leveszem a cipőmet, s követném is
Pattie alakját, amikor Justin elém áll.<br />
- Anya, menj csak, mi beszélünk – Pattie egy intéssel jelzi, hogy rendben van,
nyugodtan beszéljünk – Biztos, hogy jól vagy?<br />
- Teljesen jól vagyok – normális esetben ez egy hatalmas hazugság lenne, de
most jól vagyok. Nyugodt vagyok, nem azon töröm a fejem, hogy mikor kap el
valaki az utcán vagy mikor visznek el ismét – Justin. Elmesélnéd nekem, hogy mi
volt ez az egész? Ami történt velem az több volt, mint ijesztő.<br />
- Nem történt semmi. Vagyis.. – a kérésemtől hirtelen fal fehérré változik az
arca. Látom rajta, hogy bizonytalan. Titkol előlem valamit. – Az történt, ami
történt. Ne beszéljünk erről. Inkább gyere, anya csinál nekünk reggelit. <br />
<br />
Összekulcsolja ujjainkat, amivel picit sikerül megnyugtatnia. Érzékenyen érint
ez a téma továbbra is. El akarom felejteni az egészet, mégis kíváncsi vagyok
arra, hogy mi is történt. Kik azok az emberek, mi történt azon az estén. Szóval
minden érdekel.<br />
<br />
Pattie nagyon finom ételt készített. Egy elefánt is lecsúszna a torkomon,
annyira éhes vagyok. Az evés lassan telik, mindenki a saját ételével van
elfoglalva. Néha-néha kapok pár kérdést, ezekre egyszavas válaszokat adok.
Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy is formázzam a szavakat, hogy pontosan
tükrözzék azt amit érzek. Egyszerűen jó itt és kész. <br />
<br />
A reggeli után felcipeljük a bőröndöket. Ide-oda kapkodva a fejem követem
Biebert, amíg ki nem kötünk a régi szobájában. Leteszi a cuccainkat, majd leül
az ágyra és úgy figyeli én mihez fogok kezdeni. Először is jelentősen
körbenézek, megállapítva: semmi sem változott. A falak sötétkék színűek, az
ablakon beszűrődő napfény útjába mindössze egy kisebb függöny áll. A falakon
ilyen-olyan poszterek vannak, a legtöbbjük autókat vagy éppen Eminemet
ábrázolja. Ő volt a kiskori kedvencünk, folyamatosan az Ő zenéit hallgattuk. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Fáradtan huppanok le az ágyra. A
pakolás teljesen lefárasztott, plusz kicsit sem voltam nyugodt az éjjel. Talán
ha sikerül kicsit aludnom, akkor este el is mehetünk akár valahova. Bulizni
akarok. Szórakozni. Mert azt érzem, hogy szabad vagyok – világ életemben szabad
lélek voltam.<br />
Egy könnyed mozdulattal fordulok át a másik oldalamra, közvetlenül Felé.<br />
<br />
- Fáradt vagyok – helyezkedem el, hogy kényelmes legyen. Két kar fonódik
derekam köré. Fejemet nyakhajlatába hajtom, úgy figyelem minden egyes
lélegzetvételét.<br />
- Nyugodtan alhatsz, majd este jöhet a java – szinte látom magam előtt az
elégedett, kaján mosolyát.<br />
- Fogd be Bieber – ütök rá egy kicsit a mellkasára – Este bulizni megyünk –
jelentem ki magabiztosan. Akármennyire is szeretnék szórakozni és önfeledten
táncolni napokon keresztül van bennem egy rossz előérzet. Akárhányszor
elfelejtem ami történt ez az előérzet emlékeztet rá. Talán túlreagálom, mint ma
olyan sok mindent. <br />
És ha nem?</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-31546031852139774962013-10-29T19:11:00.001+01:002013-10-29T19:11:43.815+01:00Díj és meglepetés!<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Különleges bejegyzés keretében jelentkezem. Néhányan észrevettétek és láttátok, hogy jelentkeztem egy blogversenyre, amelyet az <a href="http://smilewhenitshard.blogspot.hu/"><b>As Long As You Love Me</b></a> című blog rendezett meg, jelentkezésemet a 'Legjobb design 'kategóriában fogadták el. Nagy meglepetés ért a tegnapi nap folyamán, ugyanis amikor kihirdették a nyerteseket, az én neme volt az első helyen. Még mindig nem hiszem el, ezelőtt sosem jelentkeztem versenyekre, de ez most kicsit dobott az önbizalmamon. Köszönöm mindenkinek, aki velem izgult és szorított nekem, és természetesen AshleyBo-nak is azért, hogy részt vehettem a versenyen! Köszönöm!<o:p></o:p></span></span><br />
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoBQ0gjF19QTYZXl1YUAztJlon3-Fbq9_X16e8e57VlRK9CtcSu2zYlFGViKHHgFAS6AdW3GwhHy_JeGuP2W2yYU5I4NO4kU7vhTn_vuu6j2nt49Mhrg4V-t6ldH5pPoaC7s1omJWvv_w/s1600/Diana+-+1+(design).png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoBQ0gjF19QTYZXl1YUAztJlon3-Fbq9_X16e8e57VlRK9CtcSu2zYlFGViKHHgFAS6AdW3GwhHy_JeGuP2W2yYU5I4NO4kU7vhTn_vuu6j2nt49Mhrg4V-t6ldH5pPoaC7s1omJWvv_w/s200/Diana+-+1+(design).png" width="200" /></a></div>
<span style="color: #999999; font-size: 10.5pt;"><br />Másrészt hoztam egy kis meglepetést minden olyan olvasómnak, aki a Be Alright idején is velem tartott. Hogy mi is ez a meglepetés, azt<b><a href="http://bealright-1d.blogspot.hu/2013/10/meglepetes.html"> itt</a></b> megtudhatjátok!</span><br />
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Igyekszem a fejezettel pénteken érkezni, további jó pihenést!</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-43925603184863104142013-10-26T18:37:00.000+02:002014-01-20T17:34:40.543+01:0014. fejezet - Tökéletes terv<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Nem is kezdek magyarázkodásba. Az előbb fejezetek folyamán is sokszor elrebegtem, hogy mennyire szégyellem magam és ezt mostanra sem változott. Igyekszem mindent rendbe tenni, összehangolni az írást, a tanulást és a többi dolgot, bármennyire is nehéz is. Jól vagyok, de annyit tudnotok kell, hogy a szünetben igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból, de sok helyre hivatalos vagyok. Ígérem - és már tényleg görbüljek meg, ha nem így lesz - hogy jövő pénteken garantáltan lesz fejezet és onnantól sosem fogok késni. Nagy ígéret, de már csak Miattatok is meg fogom csinálni! Ez a fejezet picit hosszabb lett, mint a megszokottak, többet is dolgoztam vele. Nem terveztem a történetet egy akciófilmmé fordítani, lehet, hogy emiatt most úgy tűnik, hirtelen lett vége mindennek, hirtelen lett a happy end, de ez koránt sincs így. Vannak terveim, meglepetésekben nem lesz hiány, annyi biztos! A csatolt dalt szerző együttesre múlt héten találtam rá, miközben videókat kerestem és ez a daluk nagyon megtetszett. Tudom, hogy Ők Istenhez írnak szövegeket, mégis úgy éreztem, ez ide illik és teljes képet ad a fejezetnek. Szeretnék a nap folyamán új fejlécet feltenni, hogy ha már ennyit késtem legyen valami kis ajándék nektek. Valószínű, hogy a bejegyzések formája is változni fog, de remélem, ez nem fog eltántorítani titeket az olvasástól! Emellett régóta készülget a markomban egy meglepetés, ami egy bloggal kapcsolatos, de a többi legyen titok. Előre is élményekben, s persze pihenésben gazdag szünetet kívánok minden drága olvasómnak, köszönöm, hogy ennyit vártatok rám!<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1l25gtD00Y7XMhZJhz05vgNjwUm1gG0HhVf1NoafVn341_MamoVvoxy3bONoer_PPW-KdkjoR2KlGo4gVhW4-nTRTwtlpuDKvorYJHd9KZlae3Nm2mUBh_qk_3c6W-BuX2CkuLQv5pcU/s1600/chapter14.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1l25gtD00Y7XMhZJhz05vgNjwUm1gG0HhVf1NoafVn341_MamoVvoxy3bONoer_PPW-KdkjoR2KlGo4gVhW4-nTRTwtlpuDKvorYJHd9KZlae3Nm2mUBh_qk_3c6W-BuX2CkuLQv5pcU/s1600/chapter14.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=UUEy8nZvpdM">WORN</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. június 11. - Grace Collins</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Amit érzek az nem több puszta,
kínzó fájdalomnál. A kezeim mázsás súlyúak, az oxigén egyre csak fogy a
tüdőmben. Ha nem lenne nyitva a szemem, s nem dobogna iszonyatosan a szívem azt
hinném, meghaltam. Két erős kötél fonódik a csuklóim köré, hátamat nekidöntöm a
hideg széknek, ezzel kicsit kényelmesebb pozíciót felvéve. Bár semmi kényelmes
sincs abban, hogy egy székben ülök és le vagyok kötözve, az isten háta mögött
valahol. Beszédfoszlányokat hallok a másik helyiségből, valami tervről és
buliról van szó. <br />
Mit tegyek? Hiába ficánkolok és mozgok semmi esély sincs arra, hogy
szabaduljak. Mivel érdemeltem ezt ki, most komolyan? Nem nyafogok, de annyi
biztos, hogy erre rohadtul nem szolgáltam rá! A gondolatok csak úgy cikáznak a
fejemben, ilyen-olyan megoldások után kutatva. <br />
<br />
Hirtelen összerezzenek, amikor a jól ismert sebhelyes – akit mondjuk nevezzünk
el Bobnak -, oldalán Brandonnal és számomra egy ismeretlen pasassal belép a
hideg helyiségbe. Először csak bámulnak, majd Bob – istenem, ez egy idióta név
– ide-oda kezd lépkedni, közben azzal a gyilkoló tekintetével méregetve. A
történtek után abszolút nem tudok megijedni tőle, pedig tudom, hogy félnem
kéne.<br />
<br />
- Van egy tökéletes tervünk ma estére, amiben Te készségesen segíteni fogsz –
legszívesebben válaszolnék valami frappánsat, tudatva, úgy sem fogok segíteni,
de most csendben maradok. Felismerem a helyzet komolyságát. Tulajdonképpen
kíváncsi vagyok erre a híres tervre. Valamiért úgy érzem, Justin is benne lesz,
s köré fog épülni ez az egész. Lehet, hogy abba kéne hagynom a megérzéseim
gyártását, mert a legtöbbje sajnos az elmúlt napokban bevált.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te most szépen velem jössz és
beszélgetünk egy kicsit. Megkapod a feladatod – a kötél, ami a csuklómat
dörzsölte elengedi a bőrömet. Megkönnyebbülve sóhajtok, s állok fel lassan,
remélve, hogy ezzel vége is a megpróbáltatásaimnak.<br />
A kötél helyett most egy kéz kulcsolódik alkarom köré, erőszakosan rántva maga
után. Követem Brandont, néha figyelnem kell, nehogy elessek, közben elemzem a
terepet, hátha visszahoznak ide, és hátha tudok segítséget kérni. Bámulatos, az
ember mennyit tanulhat ilyen-olyan bűnügyi sorozatokból. <br />
<br />
Kicsit meglepett leszek, amikor a szőke fiú hazavisz. Ahogy belépek a lakásba a
tegnapi nap emlékei ugranak be. Valahogy hideg lett számomra ez a lakás, ez a
város és minden. Évekkel ezelőtt azért jöttem ide, hogy végre szerencsés
lehessek és megtaláljam a számításaimat – még akkor is, ha csak a bulizás járt
az agyamban. Azt hiszem, ez most egy remek lecke az élettől, ami azt mutatja,
hogy nem kéne ilyen könnyen megbíznom másokban és talán tényleg komolyabb célok
elé kéne néznem.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
Furcsának tartom, hogy
hazahoztak, éppen ezért elég óvatosan teszek meg minden egyes lépést. Valahogy
jobbnak tűnik kifele bámulni az ablakon, mint Brandon szemeibe nézni. Úgy
gondoltam, szépek a szemei, mindig is kék szemeket akartam én is, ám ez a
tengerkék szempár most a haragon, dühön és erőszakosságon kívül mást nem mutat.
A szem a lélek tükre – én mégis túl vak voltam, hogy észrevegyem, ki is Ő
valójában.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ülj le – úgy teszek, ahogy
utasít. Helyet foglalok a kanapén, nem sokkal később Ő is leül mellém, persze
kellő távolságot tartva. Egyre kíváncsibb leszek erre a nagy tervre. – Gondolom
emlékszel arra a helyre, ahova első nap vittelek. Ma este szépen elmegyünk oda,
kiöltözünk és bulizunk egyet. A többi legyen titok, úgysem a Te gondod lesz
elrendezni a dolgokat. Most pedig tekintsd ezt egy teljesen átlagos napnak. Azért
azt ne felejtsd el, hogy figyellek! – néha nem tudsz kiismerni egy embert,
bármennyi időt is töltesz vele. Tartogat meglepetéseket, elég nagyokat is. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tényleg furcsa Brandon
viselkedése. Elhiszem róla, hogy Ő is a banda része, de valahogy olyan, mintha
ötven százalékban kényszerítenék Őt. Érzem rajta. Bámulatosan eltűnt a kemény
fickó álcája amint ketten maradtunk. Félek egy kicsit, bizonytalan is vagyok,
annyit viszont tudok, hogy nem fogok megbízni senkiben sem, hiába próbálják
tenni a szépet. Az egész egy színjáték, a végén úgyis én fogok rácseszni. Mindenki
mögött van egy történet, az élet érthetetlen események része. Viszont arra
sosem számítottam, hogy valaha is lehetek majd ennyire zavart, mint az elmúlt
napokban.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az egész délelőttömet és
délutánomat viszonylag kellemesen töltöm, eltekintve attól, hogy Brandon minden
egyes mozdulatomat lesi és ha tehetné még mosdóba is elkísérne. Miután jól
teletömöm a hasam, elmosom az evőeszközöket, aztán Brandon utasítására öltözni
kezdek. Van egy-két szabad percem – sikeresen elérem, hogy kint várjon.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Félelmetes a tudat, hogy minden
mozdulatomat figyeli valaki. Fáradtan ülök le a hálószoba ágyának szélére,
fejemet kezeimbe temetem. Hiába vagyok erős, amire ismét képes vagyok felállni
már könnyek százai áztatják az arcomat, ez a sírás öltözés közben sem csillapodik.
Azt a fekete, pánt nélküli ruhát veszem fel, ami rajtam volt azon az estén,
amikor a lavina elindult. Minta újraélném az akkor történteket, kicsit sokkal
nagyobb tapasztalattal, s több gonddal, történéssel a hátam mögött. Belebújok a
ruhához illó magassarkúba, aztán a fürdőszoba felé veszem az irányt. A vizes
kis vattadarabbal letörlöm az elkenődött sminket, bár az orromon és a
tekintetemen így is látszik, hogy sírtam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Már Brandon is indulásra készen van, a gonosz mosolya is bekopogott már és
büszkén foglalt helyet. Akadálya nincs az indulásunknak. A déjà vu különleges
belső bizsergésén kívül semmit sem érzek. A szórakozóhely felé tett úton az
autó ablakából bámulok ki. Nézem az esőt, a várost, az ujjaimmal kis alakokat
rajzolok a párás felületre.<br />
Sok-sok autó, ennél is több várakozó ember fogad minket. Hátul állunk meg, a
szőke fiú segítségével bejutunk a hátsó ajtón. Én ide-oda kapkodom a fejem,
várva a nagy tervre. <br />
<br />
A szoba. A fehér bőr kanapék, a társaság. Ugyanaz, mint volt. Ugyanúgy nézek
ki, ám mást érzek. Mint azelőtt, most is a nyakláncomban találok menedéket. Mi
lehet most Justinnal? Vajon keres engem? Aggódik értem?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azt hiszem teljesen elveszett
vagyok – aztán találkozok egy ismerős arccal. Az állapotom továbbra sem békés,
de picikét nyugodtabb leszek. Helyet foglalok az ismerős alak mellett, közben
teljesen közömbös maradok, a lehető legkevesebb érzelmet mutatva. Igyekszem a
padlót bámulni, egy idő után azonban nem tudom visszatartani magam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit csinálsz itt? – fordulok a
rapper felé. Először nem válaszol, felteszi a fekete lencsés szemüvegét. Jobban
szemügyre veszem a nyakában lógó aranyláncot, a mintás pólóját és az ehhez
társuló mintás nadrágot is. Már tudom, Justin miért öltözködik borzalmasan: a
barátai is pontosan ilyenek. Na jó, ez kicsit sem az ilyesfajta megjegyzéseket
helye.<br />
- Az legyen titok – suttogja a fülembe.<br />
- Ne kezd Te is, Twist. Elegem van a titkokból. Egy időre elég jutott belőlük.
Avass be – suttogok vissza neki.<br />
- Tegyél úgy, mintha perverz megjegyzéseket tennék neked, különben lebukunk –
bevallom, elég gyatra ötlet ez. Azért sejtelmesen elmosolyodom, sőt, még a szám
elé is kapom a kezem ezután a kijelentése után. Komolyan elkezdem azt
színlelni, mintha valami nagyon szexualitással fűtött mondatot halottam volna?
Hát én tényleg nem vagyok normális! – Segíteni fogok neked, cserébe viszont azt
kell tenned egész este, amit mondok – mielőtt bármit reagálhatok azzal el is
fordul tőlem. Kezét a magasba emeli, mintha az ég felé nyújtózva, ezzel a
pincérfiú máris a kis társaság mellett terem – Öt tequilát kérek!<br />
<br />
A többiek buzgón folytatják tovább a beszélgetést. Én egyedül maradok. Először
az éppen csak beszűrődő zenét próbálom felismerni, majd kudarcot vallok. Amint
megérkezik az ital visszafordulok a társaság fele. A kör alakban elhelyezkedő
kanapék előtt van egy kisebb asztal, amire aztán lekerül a tálca, rajta az öt
kis pohárnyi alkohollal, a citrommal és a sóval karöltve. Habozok egy picikét, viszont
kénytelen vagyok a többieket követni. A citrommal megnedvesítem a kézfejem,
rászórok egy csipetnyi sót. Undorítónak tűnik, s mikor elsőre próbálod az is,
de sokadszorra már a só lenyalása sem riaszt vissza. Megfogom a poharat és
mintha víz lenne úgy öntöm fel a mexikói italt. Kezdek picit felszabadulni, a
hangulatom továbbra sem a legfényesebb, de aztán egymás után csúsznak a
különböző italok. Nem szédülök, nem vagyok részeg. <br />
<br />
Jóval a buli kezdete után Twist felajánlja, hogy menjünk le táncolni. Ahogy
kilépünk a nyugodt, elzárt részlegből egyszerre felismerem Avicii <a href="http://www.youtube.com/watch?v=Wb5VOQexMBU"><b>You Make Me</b></a> dalát. Erősen
kezdem szorítani a rapper alkarját, nehogy elvesszek közben a tömegben. Mikor
leérünk Ő egyszerre táncolni kezd. Nagy levegőt veszek. Rászedem magam arra,
hogy valami tánc félét én is összehozzak. A percek lelassulnak, csak a ritmusra
koncentrálok. Dalok tömkelegei követik egymást. Táncolok. Táncolok, mintha
semmi sem érdekelve, belül mégis tudom, hogy az életem is múlhat ezen az estén.
Talán nem kéne annyira izgulnom emiatt a terv miatt, hagynom kéne, hogy az
érintettek cselekedjenek. A Sorsot lehetetlen megváltoztatni, mindannyian egy
felsőbb erő karjaiban vagyunk. Ha meg kell történnie, hát történjen! Ha ezzel
elvesztek mindent, akkor ennyi volt, vége! Előbb-utóbb a dolgok rendeződnek,
akármilyen úton is kell az életemnek folytatódnia.<br />
<br />
Felcsendül a <a href="http://www.youtube.com/watch?v=CfihYWRWRTQ"><b>Love Me Again</b></a>,
ekkor Lil közel húz magához. Egyik kézfejét a derekamon támasztja meg, közben
olyan pózt veszünk fel, mint amit lassúzáskor szokás.</div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj rám – a hideg végigfut
a hátamon érezve leheletét a bőrömön. Megrázkódom egy picikét, hatalmasra
tágult szemekkel várom mi fog történni – Ha azt mondom „Most!” megfogom a kezem
és elindulunk. Fontos, hogy erősen szoríts. Ne kérdezősködj, csak kövess. A
lényeg, hogy minél hamarabb kiérjünk innen. Értve vagyok?</div>
<div class="MsoNormal">
- Teljes mértékben! – aprócska
önbizalmat kapok. Érzem, hogy Chrisnek rendes szándékai vannak. Ő nem hűvös és
számító, mint Brandon, valahogy egyáltalán nem tükrözi annak a bandának a
képét. Bízom benne. Tudom, hogy Bieber is bízna benne.<br />
<br />
Az este további részében félig riasztott állapotban van az agyam várva arra az
egyetlen szóra, ami véget vethet ennek. Borzalmasan meleg van, kezdek kifáradni
– viszont muszáj Twist mellett maradnom végig, mert bármikor eljöhet a
megfelelő időpont és akkor sietni kell. Igyekezhetne már, kezd elegem lenni!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amikor a legkevésbé számítok rá,
elhangzik a „Most!” kiáltás. Alig hallom meg a zenétől, de amint felfogom, mit
hallottam teljes erőmből szorítani kezdem a kezét és mintha ezzel átadnám neki
az életem követem Őt.</div>
<div class="MsoNormal">
Sötét van. A fények néha-néha
megvilágítanak egy arcot. Olyan, mintha kilométereket küzdenénk a tömegben. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A nagy hangzavar hirtelen átvált
tompa zajjá. A rengeteg fényt felváltja az utca sötétsége. Az esőcseppek
kopogása felülemelkedik. </div>
<div class="MsoNormal">
Megállunk. A kéz, amibe
kapaszkodtam lassan eltűnik, az alak marad. Egyfolytában óráját nézegeti, vagy
éppen idegesen kopog a telefonja képernyőjén. Sajnálom szegény IPhone-t, a
képernyője lassan a betörés határán van.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hol van már basszus? – a
képernyő bántalmazása után az a szint következik, amelyen az ide-oda lépkedés a
fő attrakció. Eléggé érdekes eme állapotban látni a mindig magabiztos, mindig
fess és nagyképű srácot. Neki is vannak érzései – mindössze jól álcázza őket.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egy autó. Karjaimat testem elé
helyezem védekezésképpen. A lámpa, az autó, a helyzet lassan a sírás határára
taszít. Hát ez szép! Tényleg ezért jöttünk ki? Hogy sokadszorra is
megismétlődjön egyetlen nyomorult pillanat? Hogy ismét betuszkoljanak abba az
autóba? Mert amikor betuszkoltak, amikor alig éreztem valamit, alig érzékeltem
a körülöttem lévő világot valami változott bennem. Eddig nyitott voltam, most
viszont úgy érzem, nem bízhatok senkiben. Annyira Los Angelesbe vágytam
kiskorom óta, jelenleg viszont eltűnnék a Föld színéről.</div>
<div class="MsoNormal">
A lábaim a földbe gyökereznek,
jéggé fagyok. Twist még a fekete jármű ajtaját is kinyitja nekem – udvariassága
addig a pontig tart, amíg be nem lök az ülésre. Amire feleszmélek eltűnik a
klub ajtajának sötétjében. Filmbe illő jelenet. Tulajdonképpen ez az egész egy
rossz horrorba illene. Vagy egy komédiába. </div>
<div class="MsoNormal">
Villámgyorsan fordulok a másik
oldalra. A sötétben keveset látok, ezt az arcot viszont bárhol felismerném.
Ahogy a mogyoróbarna szemei az utat pásztázzák, a hosszú szempilláit, az
állkapcsának erőteljes vonalát.</div>
<div class="MsoNormal">
Egyetlen kis pillantást sem kapok
tőle, ujjainkat összekulcsolja, s vezet tovább. A biztonság érzése fut át
rajtam. Régóta ismeretlen számomra ez a kellemes melegség. Csak arra vágytam,
hogy új életet kezdhessek, aztán pedig arra, hogy vége legyen ennek az
egésznek. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az élet minden csatája arra jó,
hogy tanuljunk valamit belőle, még azokból is, amelyeket elveszítünk.
Vesztettem, de talán eleget tanultam, hogy tudjam, nem bízhatok meg
mindenkiben. Annyira gyerekes voltam, azt hittem, az életnek más értelme nincs
a bulizáson, az iváson és a drogozáson kívül. Azt hangoztattam, tettettem,
mennyire erős vagyok amikor kicsit sem voltam az. Most is össze-vissza
beszélek. Egyszerűen bennem akadtak a szavak. Vége van?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egy hatalmas ház előtt állunk
meg. Sokkal nagyobb, mint a Bieber rezidencia. Amint Justin kiszáll és bemegy
lejjebb csúszok az ülésben. Eleresztek pár könnycseppet, keserű könnycseppeket.
Mindenkinek kell valaki, aki megnyugtat, aki mosolyra fakaszt, aki hallgat rád
anélkül, hogy ítélkezne. Annyira ismeretlennek találom saját magamat. Sosem
voltam szerelmes, ezért is vagyok ennyire zavarodott. Annyi biztos, hogy miután
megölelgettem Justint ki fogom Őt faggatni, hogy végre összeálljon a sok
szétesett darabka.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hova megyünk? – egy nagy táska
és egy bőrönd kerül a csomagtartóba, egy kisebb táska pedig az én kezembe.<br />
- Messze. Kértem egy kis szünetet a menedzseremtől, Scootertől.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, emberfüggő, kinek mi a
messze.</div>
<div class="MsoNormal">
- Stratford neked elég messze
van? – leesik az állam hallva a kis város nevét, ahol felnőttem. Stratford?
Anya, apa, Pattie és a jól ismert otthoni környezet? Erre lenne most szükségem?
Nem kételkedem Justinban, mert tudom, hogy ismer. Mégis sikerült meglepnie.<br />
- Köszönöm.<br />
- Mit köszönsz?</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy itt vagy velem. –
mosolyodom el szégyenlősen – Szeretlek.<br />
- Én is szeretlek Gracie. Most már minden rendben lesz – húz közel magához,
majd csókol meg. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ebben a csókban inkább van
szeretet és tisztelet, mint vágy. Ebből a csókból mindkettőnk részéről a
kölcsönös szeretet érezhető. Minden rendben lesz. Ha Stratfordig kell mennem,
ha ezt a lehetőséget kaptam, akkor is minden rendben lesz. Erősebb vagyok, mint
voltam és szerencsére Justin tökéletes terve is bevált. Most már az ’én’
helyett a ’mi’ kerül előtérbe. Még ha ostoba, nyálas idézetek is jutnak
eszembe, s úgy beszélek, mint egy tízéves, rózsaszín ködtől nem látó kislány,
akkor is így érzek. </div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Végre nem vagyok egyedül, de a
legjobb, hogy olyasvalaki mellett vagyok, aki tényleg megbecsül.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com22tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-9228693319339328782013-10-14T18:46:00.000+02:002014-01-20T17:34:48.969+01:0013. fejezet - Utolsó remény<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999;"><span style="font-size: 14px;">Mostanában már gondolom meg sem lep titeket, hogy állandóan kések. Eléggé szégyellem magam, ahogy egyre többször érkezem késve egyre jobban. mostanában kevés időm van, az átlagnál is kevesebb. Próbálok nem mentegetőzni, hiszen a lényeg, hogy itt vagyok, nem? Ez a fejezet kicsit másabb lett, mint a többi. Ismét Justin szemszög lett, ismét keverednek az események, de mégis miközben írtam valahogy mást éreztem. Azt, hogy ezzel egy fordulóponthoz érkezett a történet. Talán a későbbiekben kiderül számomra, hogy mi volt ez az érzés. Szeretném megköszönni a sok-sok díjat, ugyanis most jutottam el arra a pontra, hogy ki tudjam őket tenni és minden cserekérésre tudjak válaszolni. Apropó, azt szeretném kérdezni, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem tudja megváltoztatni az oldalmodulokat, így nem tudok kiírni az új fejezet időpontját sem. Valaki tudna esetleg nekem segíteni? Előre is köszönöm, kellemes olvasást és sok kitartást a hétre! Ezer és ezer ölelés!</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj14DTl1BNneiNeKbQKP78T4bAvfDxP0teQmAFk68XuIP7KImtmQufP5yVzePUAssfaurjaNXnY1yWRYGktHlqRlHXhNQ9zS0_dl1PD_mP8SmP6-9ntEzvSvPbeU-VKvs3_JX6VdHB689E/s1600/chapter13.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj14DTl1BNneiNeKbQKP78T4bAvfDxP0teQmAFk68XuIP7KImtmQufP5yVzePUAssfaurjaNXnY1yWRYGktHlqRlHXhNQ9zS0_dl1PD_mP8SmP6-9ntEzvSvPbeU-VKvs3_JX6VdHB689E/s1600/chapter13.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=s_BU8YCjV1M">WHEREVER YOU WILL GO</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. június 10. - Justin Bieber</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Múlt hét óta nem hallottam semmit
Gracie felől. Eleinte egyáltalán nem idegesített a dolog, mert vannak más
gondjaim is – oké, ez picit bunkónak hangzott, de mostanság el vagyok havazva.
Viszont tegnap egyfolytában hívogattam Őt, de nem vette fel a telefont. Még
arra is gondoltam, hogy megbánthattam valamivel, bár ez nem valószínű. Őszinte
voltam vele, s ebben az esetben könnyebbnek tűnt őszintének lenni mint egy
álarc mögé rejtőzni. Sok időbe tellett, de rájöttem, hogy szeretem Grace-t és
nem csak azon a kis gyerekszerelem szinten. Tényleg szeretem Őt, és nagyon
kezdek aggódni miatta.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Újabb hosszú robotolás a
stúdióban. Próbálom feldobni a szürke órákat pár viccel, és azt sem szégyellem,
hogy tizenkilec éves létemre addig pörgök a forgószékkel, amíg meg nem szédülök
és neki nem megyek valaminek. A ma viszont más. Itt van a zene, ami alapjában
boldoggá szokott tenni, most azonban semmit sem vált ki belőlem. Olyan jól
teljesítettem az elmúlt időben, amióta a dolgok rendeződtek, hogy szinte
elvárás az, hogy tökéletesen énekeljek – annyi vigasztal, hogy eddig is elvárás
volt, hiszen Scooter rettentő maximalista ember. Ám mégis úgy tűnik, mintha Ő
sem lenne ma a toppon. Az eső ismét zuhog odakint, ez alapjában lelombozza a
kedvem, viszont a gondolataim csak Grace körül járnak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szemeimmel utoljára futom át a
Heartbreaker című dal sorait. A végleges felvétel most fog elkészülni, és
remélhetőleg a rajongók is hamarosan hallhatják majd ezt a dalt. Az olvasás
közben azonban elmélázom, s inkább meredek a távolba, mintsem a szövegre. <br />
<br />
- Figyelsz? – Scooter hangjára kapom fel a fejem. Nem keresek kifogásokat,
bambán tekintek a menedzserre, akinek a feje meglehetősen hasonlít egy túlérett
paradicsomra. <br />
- Mi lenne, ha mondjuk az egyik átkötést inkább mondanám, mint énekelném? –
terelem el gyorsan a témát. Semmi kedvem ahhoz, hogy ismét kérdezgetésbe
kezdjen, mert abból az lenne, hogy három óra alatt szépen az egész életemet
centiről-centire kisemmiznénk.<br />
- Szerintem ez egy jó ötlet. De komolyan, mi a baj kölyök? Amiatt a kép miatt
vagy stresszes? </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tegnapelőtt az egyik adón leadták
Grace képét a nevemmel fémjelzett szalagcímmel, ezután percek alatt elért
mindenhova a hír. Másnap minden újságban ezt lehetett látni, ahogy Twitteren
is. Nem igazán reagáltam a történtekre, mert azt sem tudom, mit kéne most
mondanom a rajongóimnak. Egyáltalán nem tervezem letagadni Őt, de mégsem érzem
azt, hogy eljött annak az ideje, hogy mindenki megismerje. Talán ez az oka,
hogy bujkál: rejtve akar maradni. Mégis idegesít, egyre jobban a holléte..<br />
<br />
Sikeres napot zárunk a stúdióban, hiszen elkészült a Heartbreaker végleges
változata, ami nekem nagyon tetszik. Teljesen új hangzás, a szövege pedig
mindent tökéletesen leír, amin átmentem. Tudom, hogy azt hitetem magammal, hogy
túl akarok esni Selenán, de ez kicsit sem könnyű. Két évig voltam vele, persze,
hogy nehéz, most viszont a pozitív dolgokra fogok koncentrálni és a jövőbe
fogok nézni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az utcákon már félhomály van.
Egyre jobban nyomom az autó gázpedálját, mellette a telefonom sípol
kihangosítva, ezzel azt jelezve, hogy a hívott szám nem kapcsolható. Ujjaimmal
idegesen dobolok a kormány bőr borításán. Mégis mi a franc van? Legszívesebben
a földhöz vágnám a századszorra is sípoló telefont. Valamiért az a tudat van
bennem, hogy történt valami. Lehet, hogy ez csak egy buta megérzés, mégis
rohanva szedem a lépcsőfokokat egészen az emeletig, ahol Grace lakása
található. Nyugi Justin, levegő ki, aztán be! Nincs semmi gond.<br />
<br />
Kell egy kis idő, amíg le tudok nyugodni és a légzésem is egyenletes lesz.
Immáron csak kicsi idegességgel kopogok be egyszer, aztán kétszer, végül szinte
verem az ajtót, ám nem nyitja ki senki. Egy határozott mozdulattal,
meggondolatlanul egész testemmel nekiugrok a fa ajtónak, amitől az kinyílik.
Először kicsit habozok, aztán belépek a lakásba. Mindenhol szétszórt ruhák
vannak, feldöntött vázák. Az egész egy csatatérre hasonlít.<br />
<br />
Szobáról-szobára megyek, nyitok be minden helyiségbe, de sehol sem találok
senkit. Kezdem elveszteni a fonalat ekörül a drogos ügylet körül. Úgy volt,
hogy Brandon elviszi Gracie-vel az anyagot annak a bandának, ezzel végre békén
hagynak mindenkit. Sok részlet homályos számomra a bizonyos este körül, ez is
idegesít. Lehet, hogy túlkomplikálok mindent. Hiába megyek, nem találok senkit,
végül a hálószobában akadok rá Grace alvó alakjára. A szobában rend van, a
barna hajú lány teljesen nyugodtan szuszog. Mellkasa fel-le emelkedik, haja
hullámokban omlik a párnára, rajta mindössze egy fehér póló és egy rövidnadrág
van. Miután elidőzöm teste kémlelésében visszatérek az eredeti tervre.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Óvatosan ülök le a takaróra, kezemmel simogatni kezdem az arcát a neve
duruzsolása közben. Álmosan pislog párat. Amint megpillant mintha egy kis
mosoly költözne szája szélére, ez a mosoly azonban kicsit sem tűnik igazinak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- J-Justin? – dadogja azzal a különös csillogással a szemében, ami folyton ott
volt. Amióta ismerem reményekkel telve tekintett a jövőbe, saját maga akart
lenni, korlátok nélkül. De mégis büszkén mondhatom azt, hogy erős lány, s bár
makacs, ha kell, tud az eszére is hallgatni és nem csak a szívére. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Fogalmam sincs, ez hogy jön ide,
mégis úgy éreztem, ezeknek a gondolatoknak meg kellett születniük. Lágyan fogom
meg Gracie kezét, érintésemre azonban elhúzza a kezét. Mintha félne valamitől.
Érdeklődve figyelem, ahogy felül. Szemei a nyugodt, álmos állapotból ijedtté s
meglepetté változnak. Tényleg nem tudom, mi folyik itt, de minden egyes
testbeszédéből az jön le, hogy határozottan retteg.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hol van Brandon? – néz rám
idegesen.<br />
- Miért keresed Brandont? – először felülök az ágyon, aztán miután a barna hajú
lány feláll, majd idegesen kezd ide-oda járkálni követem Őt. Látszik rajta,
hogy tömény ideg, mielőtt válaszolna a kérdésemre habozik egy kicsit.<br />
- Hát nem érted? Brandon benne van ebben az egészben! – hangja élesen tölti be
a hihetetlenül csendes teret. Nem értem a nőket, a napjaik kilencven
százalékában idétlenül hisztiznek a nagy semmin. Ez viszont egyáltalán nem
olyan, mint egy tipikus női hiszti. Sőt, inkább ijesztő és elgondolkodtató. Na,
annyi biztos, hogy én sem vagyok ma formában. Egyszerűen alig jön valami
értelmes gondolat, amit ténylegesen meg tudok fogalmazni és nem csak
értelmetlen hülyeség lesz belőle – Brandon a banda része. Ők rajtam keresztül
akarnak eljutni hozzád és tudod, mi a legnagyobb baj? Hogy sikerülni fog nekik!
Azt mondták, hogy ki fognak téged semmizni, érted?<br />
- Gracie, biztos, hogy jól vagy? – vezetem karjaimat dereka köré, ezzel
közelebb húzva Őt magamhoz. A saját mellkasomban érzem az Ő szívének
lüktetését, arcomon pedig a szabálytalan légzését.<br />
- Én.. – kezd a föld kémlelésébe – Mikor lesz ennek vége? – alig várom, hogy
ismét rám nézzen, de amikor meglátom könnyektől áztatott arcát tanácstalan
leszek. Nem jönnek szavak a számra, csak elgondolkozom azon, amit mondott.<br />
<br />
Ez a Brandon gyerek eléggé tisztázatlan módon került a köreinkbe. Arra sem
emlékszem, hogy kivel jött, egyszer csak ott volt az egyik bulin és arról
sztorizgatott, hogy mennyi drogot ad el egy este alatt. Alap volt akkor, hogy
felmértük, mennyire mond igazat és eléggé sikerült meglepnie minket: egy este
alatt minden nála lévő drogot eladott, így nem volt kérdés, hogy bekerült a
csapatba. Ha jobban belegondolok tényleg érdekes egy ember, az a tipikus alamuszi
nyuszi fajta.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
- Vége lesz, rendben? –
tenyerembe fogom arcát, ezzel elérve azt, hogy pontosan a szemembe nézzen. –
Bármit akarnak, odaadom, de azt nem engedem, hogy bántsanak. Minden rendben
lesz, oké? – egyáltalán nem várok válaszra, inkább megölelem Őt. Fejét vállamba
fúrja, a sírását alig tudja elfojtani. Olyan rossz azt látni, hogy szenved. Az
én hibám, hogy belekerült ebbe az egészbe, vagy nem? Rohadt tanácstalan vagyok
vele kapcsolatban. Az egyik felem védelmezni akarja, a másik viszont minél
távolabb taszítaná Őt azért, hogy megmentse. <br />
<br />
Hosszú percekig állunk így: egymást ölelve, csendben. Azt megtanultam, hogy az
ilyen helyzetekben abszolút nincs szükség szavakra. Néha a szavak nem elegek
ahhoz, hogy leírjuk, amit érzünk. És ezt az elmúlt két év alatt fedeztem fel.
Én is voltam elveszett, akkor azt hittem, a csapatom a kis elhagyatott kutyust
látja bennem, aki mások után loholva próbál új gazdát keresni. Ilyesmi is
lehettem. Voltak idők, amik nagy hatást tettek rám, amiket akkor utáltam és
véget vetettem volna nekik, most viszont áldom őket, mert tanultam belőlük.
Kezdem most is ezt érezni. Azt akarom, hogy Grace elhiggye, hogy segítek neki,
mindent tudok, miközben azon az estén kívül semmit sem tudok. Azt főleg nem,
hogy miért kezdték Őt kikezdeni, ez azonban megoldódni látszik.<br />
Ölelésünket csattanás zavarja meg, aztán egy hang, ami ismerős számomra.
Tenyeremmel befogom barátnőm – milyen furcsa ezt kimondani! – száját. Puha
ajkai gyengéden simogatják a bőrömet.<br />
<br />
- Maradj itt, elintézem! – a szobából kifele tartva minden egyes lépéssel több
és több düh gyűlik belém. Folyton arra gondolok, hogy Brandon bántotta Őt, és
ami a legrosszabb, hogy így van. Gondolom Ő kényszeríthette erre az egészre,
miatta nem jelentkezett és feküdt itt napokig. Összeszorítom ökleimet, amikor
eljutok arra a pontra, hogy legszívesebben a falat is kiütném a helyéről.
Amikor Brandon látóterembe kerül megtorpan.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Bieber?<br />
- Most szépen megfordulsz és eltűnsz innen, értve vagyok? – húzom fel lazán
egyik szemöldököm.<br />
- Nem ijesztesz meg. Túl kicsi vagy Te ahhoz – trappol el mellettem, egyenesen
a hálószoba fele. <br />
- Azt hiszed nincsenek kapcsolataim? Nem csak Te vagy itt ám az egyetlen kemény
srác.<br />
- Ó, szóval verekedni akarsz velem? Semmi akadálya! – talán két-három
centiméterrel lehet magasabb nálam, ennyi azonban kicsit sem elég ahhoz, hogy
megijesszen. Magabiztosan állom a tekintetét.<br />
- Sajnálom, de a szintedhez képest elég magasan vagyok. Eszemben sem lenne egy
magadfajtához érni, csak el akarom rendezni ezt az ügyet – jobb, ha verekedés
nélkül oldom meg ezt az ügyet. Tudok verekedni, hála a mostani bokszedzéseknek
és mindennapi súlyemelgetésnek. Anya szavai jutottak eszembe: az erőszak nem
old meg semmit. Ha annyira elfajulnak a dolgok akkor azonban nem lesz akadálya
annak, hogy megüssek valakit. Velem nehéz ujjat húzni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szívesen elrendezem neked ezt
az egészet, ha kihívod a kis barátnődet. Telefonálok a bandának és akkor
beszélhetünk – a hideg kisugárzás, amit ez a szőke ficsúr maga után hordoz
önmagában is undorító, akkor még nem is beszéltem arról, hogy egy kétszínű
állat. Ezt megszívtam. Új emberekkel akartam találkozni, de jó emberekkel. Nem
ilyen kiégett kis drogosokkal, akik az anyukat is eladnák a pénzért. Szánalmas.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kis idő múlva Grace is társul hozzánk,
aki teljesen ideges. Próbálom megfogni a kezét, kicsit lenyugtatni, de nem úgy
tűnik, mintha használna. A történtek közben órámra pillantok, ami lassan
közelít az éjfél felé. Az életnek vannak másodpercei, amik csigalassúsággal telnek.
Na, ezek azok. Nagyon lassú másodpercek, gyilkoló másodpercek. A fehér telefon
elkerül a kis barátunk füle mellől. Egy diadalittas mosoly teszi ördögibbé a
kinézetét. Komolyan ezzel akar beijeszteni? Rossz próbálkozás. Nálam biztosan,
Collins kisasszonynál azonban igencsak bejön ez a módszer. Miért fél ennyire?
Sosem volt az a típus, aki fűtől-fától rettegett. Olyan, mint egy kis reszkető
őzike. Igyekszem érteni az Ő helyzetét is, rájönni arra, hogy neki ez nehéz.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Los Angeles városára sötétség
borul, egy-két pislákoló lámpa fényét látni. Ez a környék sosem volt a
kedvencem, kihalt, sötét és veszélyes. A pocsolya, amibe éppen belelépek nagyot
loccsan. Biztosan húzom magam után Gracet, aki a hidegtől, s a félelemtől is
reszket. Egyre jobban szorítom a kezét. Előttünk Brandon lépked magabiztosan,
kezében a telefonjával, amit néha felvesz, mond két szót aztán leteszi. Vakító
fény tölti be a kihalt környéket, aztán jön a jól ismert fekete autó. A vér
száguld az ereimben, közben azt érzem bármire képes vagyok. Éppen ezért túlzott
magabiztossággal állok a két kigyúrt ember és a középső, sebhelyes fazon elé.
Még mindig titok számomra, hogy kicsoda ő. A neve ismeretlen, valószínű az
arcát is elfelejteném, ha nem lenne az a sebhely rajta. Tipikus bűnöző arca
van, olyan, aki több évet töltött börtönben és akinek nem volt soha
gyerekszobája, hanem pisztolyokkal játszott ötévesen. Az ilyenek családtagról
családtagra szállnak, ha ilyen helyre születsz nincs menekvés.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mr. Bieber – ez az alak már
jóval magasabb mint én, a hangja is eléggé mély. Simán leverem. Talán kicsit
elbízom magam, de egy kis egészséges önbizalom sosem árt, nemde? – Hallottam,
hogy el akarja intézni ezt az üzletet. Állapodjunk meg. Húsz és fél milla és
elmentünk. Örökre – bevallom, a levegő kicsit bennem akad a számot hallva. Sok
pénzem van és hiába tűnik úgy, hogy minden szarra elszórom próbálok spórolni.
Plusz annyi is biztos, ha bekerülök ebbe a körbe sose lesz vége. Ki fognak
semmizni. Grace igazat mondott, ezt akarják: mindent el akarnak venni tőlem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Öt millió maximum vagy nincs
üzlet.<br />
- Ó, Mr. Bieber. Maga azt hiszi, szórakozhat velem? – áll meglehetősen közel,
ennek következtében az arcomra suttogja a szavakat – Nagyot téved! – kiabál egy
hatalmasat. Kezével terjegetni kezd, majd egy ördögi, hangos kacaj hagyja el a
száját. Lábaim a földbe gyökereznek látva, hogy az előbb teljesen nyugodtan
álló két kigyúrt ember most Gracie karját szorítja, de olyan erővel, hogy az
nekem fáj. Az Ő szemében nem látok mást csak fájdalmat. Könnyeket. Mindig
utáltam, ha olyanokat bántanak, akiket szeretek. És most sem hagyom annyiban!<br />
<br />
Amire mérlegelem az erőviszonyokat az öklöm találkozik a sebhelyes fazon
arcával. Hitetlenkedve nézem, ahogy letörli az orrán kifolyó vért, közben az
duruzsolja a két pincsijének, hogy maradjanak ki ebből és várjanak. Erősen
célzok egy ütést ugyanoda, ahova az előbb is találtam, a kezemet azonban
kifordítják, az ütést pedig én kapom meg. Érzem, ahogy a szám felreped,
próbálok elhajolni a következő csapás elől, de nem sikerül. Az orrom vérezni
kezd. Összegyűjtök minden bennem lévő feszültséget, s azzal próbálok harcolni – kevés
eséllyel. A földön kötök ki, s bár fel akarok állni egy rúgást érzek a
gyomorszájamban, amitől rosszul leszek és visszarogyok a koszos kövekre. A
fenébe, össze kell szednem magam! Akárhányszor új erőre kapok vagy egy rúgást
vagy egy ütést kapok, a végén már érzéketlenül támaszkodom, bámulva a
vérmennyiséget, ami a számból a földre csöpög. <br />
<br />
- Justin! – egy ijedt sikítást hallok. Ennél több nem is kell, azonnal
felpattanok. Katonaként törtetek előre, sajnos túl lassan. Utoljára találkozom
Grace tekintetével, könnyes arcával, lila kezeivel, amik a szorítástól teljesen
véraláfutásosak lettek. Az autó elindul, benne a lánnyal, akit szeretek.
Hihetetlen gyorsan futok a mozgó jármű után, két sarok múlva azonban a kocsit
elnyeli a sötétség. A gyomrom rettenetesen fáj, alig tart valami. Lehajolok,
aztán négykézláb megtámaszkodom – s mindezt nem a fájdalom váltja ki, hanem a
tudat, hogy a legjobb barátomat, a lányt akit szeretek elvitték, miközben én tehetetlenül
bámultam. Nagyon szeretem Őt, és egy barom vagyok, amiért erre most jöttem rá,
amikor Őt elvitték. Egyszerűen elnyelte Őt a sötétség, én, aki megígérte, hogy
megvédi tétlenül figyeltem, ahogy sírva betuszkolják. </div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Vége. Vége mindennek.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-62775472942105037472013-10-06T17:26:00.000+02:002014-01-20T17:35:02.355+01:0012. fejezet - Kiderül az igazság<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999; font-size: 14px;">Először is szeretném megköszönni a sok-sok dicséretet, a kommenteket és a mérhetetlen szeretetet, amit Tőletek kapok! Szükségem volt erre a támogatásra a hét folyamán, hiszen történtek velem dolgok, s ez az oka annak, hogy késtem. Valójában pénteken akartam hozni a fejezetet, de előre láttam, hogy aznap sajnos nem leszek szabad, ezért volt oldalt a szombat kinevezve időpontként - arra viszont nem számítottam, hogy olyan rosszul leszek, hogy nem fogok majd tudni írni. Nem akarom magam sajnáltatni, mert nekiültem a fejezetnek és megírtam, ami rettentő jó érzés. Összességében csak meg akartam köszönni a sok támogatást, bár tudom, lehetetlen mindent visszaadnom, amit kapok. Kicsit a fejezetről is beszélnék, attól eltekintve, hogy késve érkezett. Szerintem lesz benne pár meglepő fordulat, s bevallom, a végét én az írás közben találtam ki, mert nem így akartam a történet vonalát vezetni - egyáltalán nem. A cím is más lett, ahogy a csatolt dal is. Mégis így láttam érdekesnek, ezzel viszont minden tervem meghiúsult és átváltozott, aminek csak örülök, mert már dörzsölöm a tenyeremet, hogy milyen jó kis meglepetéseket hozzak még nektek. Gonosz vagyok, tudom, de talán annyira még sincs kőszívem, ugyanis a napokban felvetődött bennem a második évad terve is, ez viszont időtől függne és a befejezés fogadtatásától, ami - szerintem - sokkolni fog titeket. Ezt előre tudom, mert a befejezés és a kezdés volt a két biztos pontom, a közben alakuló szálakat pedig az elmémre hagytam. Remélem, kicsit tisztább lett a kép a Grace körül folyó ügyekkel kapcsolatban, de ha nem is, akkor a következő fejezetben több minden kiderül, ami már ismét egy Justin szemszög lesz! Ezzel a meglepetésáradattal búcsúzom a hétre, a folytatás érkezése még nem biztos, késés várható, de nagyon fogok sietni ezúttal, s próbálok nem késni! </span><span style="color: #cccccc; font-size: x-small;"><i>És nézzétek Brandon ördögi mosolyát...</i></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6lSM4bYOeN5PuQDUREaw1uWZFAGyGhNo92gPNOtOY518_ktubkGGpk6uUfZJBl78PBfvQm8G6dkrY5kx2SRrW71XC6MVqwI0Uj-F2V7P5SAfjMOO49EuRVTBLMDtOSwE36sQFLAJbPO4/s1600/chapter12.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6lSM4bYOeN5PuQDUREaw1uWZFAGyGhNo92gPNOtOY518_ktubkGGpk6uUfZJBl78PBfvQm8G6dkrY5kx2SRrW71XC6MVqwI0Uj-F2V7P5SAfjMOO49EuRVTBLMDtOSwE36sQFLAJbPO4/s1600/chapter12.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=d0DfyAIkGw0">I KNEW YOU WERE TROUBLE</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. június 7.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Az elmúlt két nap szélsebességgel
telt el, s már csak azt vettem észre ma reggel, hogy végre péntek van. A tegnap
folyamán mindent megbeszéltünk Justinnal, és úgy döntöttünk, hogy összejövünk –
erről azonban kettőnkön kívül senki sem tudhat. Jobb, ha titokban tartjuk,
ezzel megkíméljük Őt is és engem is a magyarázkodástól és a vele járó csípős
beszólásoktól. Habár nem lesz könnyű eltitkolni, próbálkozni fogunk.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
A sok esemény közben teljesen kiment a fejemből a valódi ok, amiért hozzá
fordultam - erre szerencsére Brandon emlékeztetett, amikor tegnap felhívott,
jelezve, hogy változott a terv, s péntek este Ő fog engem elkísérni, tehát az Ő
pártfogása alatt fogom odaadni a kért drogot. Talán már vége lesz ennek a
rémálomnak, mert akárhányszor erre gondolok összeszorul a gyomrom, s rossz
előérzetem lesz. Lehet, hogy ez egy butuska női megérzés, de valami azt súgja,
ennyivel nincs vége ennek a történetnek. Én egyáltalán nem akarom ezt
folytatni, az állandó félelemben élést, a folytonos, túlzott
elővigyázatosságot.<br />
<br />
Kezemben a csészével száguldom át a kávézón, s mikor végre odaadom a vendégnek
a rendelt kávéját, a testemmel kell visszalöknöm a közelemben lévő asztalról
éppen leesni készülő tányért. Megkönnyebbülve sóhajtok, nyugtázom, hogy a
tányér egyben van, minden mehet tovább. Futólépésben szaladok vissza a pultba
és veszem fel a bárszéken ücsörgő személy rendelését. A mai nap folyamán mintha
bomba robbant volna, rengetegen vannak. Örülök neki, mert régen voltak ilyen
sokan ezen a helyen, viszont tekintve, hogy megint Anne helyett dolgozom,
Brittany pedig valami papíros ügyeket intéz, egyedül vagyok. Piszok nehéz
egymagamban vinni mindent, pár pillanat jut pihenésre, aztán ismét jön valaki.</div>
<div class="MsoNormal">
Fáradtan kezdek újabb evőeszközök
mosogatásába. A háttérben James Arthur <a href="http://www.youtube.com/watch?v=lHjUuojffds"><b>új slágerének</b></a> ütemei töltik be a teret,
mellette a televízióban szólnak az ilyen-olyan tudósítások. Ha ez az állandó
zsongás folytatódik menten megőrülök!</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Szorgosan figyelek éppen öt emberre, jegyzetelek, tartok észben ilyen-olyan
különleges kéréseket, amikor figyelmemet felkelti valami – pontosabban egy név.
Egyetlen név, aminek hallatán agyam összes sejtje a televízió képernyőjére kezd
koncentrálni. A törölgető rongyot, ami éppen a kezemben van lerakom a pultra, s
kitágult pupillákkal nézem az adást. Először a mondatot olvasom el, amivel a
napi összefoglaló hírek vannak beharangozva, aztán amikor feltűnik egy kép meg
kell fognom a pult szélét, nehogy összeessek. Bár a kép homályos és a rajta lévő
személy arca egyáltalán nem látszik, pontosan tudom, hogy engem ábrázol és ami
még meglepőbb, hogy azon napon készült, amikor Twist beállított ide és
meghívott Justin bulijára. Talán két-három másodpercig mehettem így az utcán,
utána futva igyekeztem haza. <br />
<br />
A cím viszont még jobban meglepett, ugyanis a képemmel díszített hír a ’Justin
Bieber új barátnője’ címkén futott. Honnan tudják, hogy együtt vagyunk, amikor
sosem mutatkoztunk együtt és tulajdonképpen tegnap jutottunk el oda, hogy
ténylegesen átbeszéltük a dolgokat, s valóban összejöttünk, a hírek meg már azt
közlik le, hogy együtt vagyunk? Komolyan ilyen mocskos ez a világ? Ha egyetlen
pillanatra is látnak minket már követnek? Annyi biztos, hogy erről beszélni
fogok Justinnal, mert kíváncsi vagyok hogy működnek ezek a dolgok a médiával
kapcsolatban.<br />
<br />
Szerencsére senki sem ismer fel, ezért nyugodtan folytathatom tovább a munkát.
Délutánra teljesen elfáradok. Az óra mutatója éppen az ötös számnál jár.
Kimerülve huppanok le az egyik bárszékre. Figyelmesen térképezem fel szemeimmel
a terepet, majd boldogan tudatom, hogy mindössze egy-két ember maradt itt.
Ujjaimmal elégedetten dobolok térdeimen. Próbálok a lehető legkényelmesebben
elhelyezkedni, kényelmem azonban addig tart, amíg be nem toppan Brandon, kicsit
sem nyugodt ábrázattal. Eddig sem voltam száz százalékosan normális állapotban,
mert bevallom, ez a leközölt hír eléggé rosszul érintett, azóta folyamatosan
ezen kattog az agyam.</div>
<div class="MsoNormal">
Értetlenül figyelem, ahogy mérgesen ledobja a
táskáját a földre, aztán Ő is lehuppan mellém a székre, a lehető legközelebb
csúszva. A szívem heves lüktetésbe kezd már a gondolatra is, hogy a homokszínű
táskában illegális anyag van.<br />
<br />
- Miért vagy ilyen ideges? – finoman tapogatózva kérdezek rá a valóban teljesen
érhető helyzetre. A szőke fiú arcizmai megfeszülnek, s ahogy felém néz
tengerkék szemei szikrákat szórnak.<br />
- Istenem Grace, szerinted miért? Éppen csak két kiló kokain van nálam, de
egyébként teljesen jól vagyok – csusszan hozzám közelebb, s a hangerejét is
lejjebb veszi. Most már tényleg maximális számon ver a szívem, szabályosan
érzem, ahogy az ereimben lüktet a vér. Sosem voltam a stresszhelyzetek híve,
amit jelen pillanatban érzek az viszont pontosan ahhoz a borzalmas belső
bizsergéshez hasonlítható, mint amit az ilyen helyzetek okoznak.<br />
- Brandon, eljönnél velem? – Brandon szinte már pókerarccal mered rám, az
előbbi idegességének nyoma sincs. Mintha rejtegetni próbálná az érzelmeit..<br />
- Azt mondták, egyedül menj. Mindjárt hat óra lesz, szóval akkor szépen
bezársz, aztán odaadod az anyagot és vége. Ilyen egyszerű! – látványos
terjengetésbe kezd, miközben erősen artikulál és idióta arckifejezéseket is vág
hozzá. Komolyan kezdem azt hinni, hogy esetleg Ő is be van állva, s az idefele
vezető út folyamán a két kiló drog felét elfogyasztotta. Az is lehet, hogy
semmi baja, akkor viszont felettébb furcsán viselkedik egy normális emberhez
képest.<br />
<br />
Az a baj, hogy mindenki azt mondja, egyszerű feladatom van. Justinnal is
próbáltam megértetni, hogy ez nekem nehéz, és bár a világért sem vallanám most
be, de félek. Félek ezektől az alakoktól, félek attól, hogy ez a kör soha nem
fog véget érni, egyre többet és többet fognak kérni. Nem tudom miért, de
állandóan az a tudat van bennem, hogy bele is halhatok ebben a „kis” üzletbe.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Az elkövetkezendő egy órát csendben töltjük. Néha-néha felkelek, kiviszek
egy-egy rendelést, elmosogatok. A szőke srác egy szót sem szól hozzám, vagy
dobol a pulton, vagy a telefonját bámulja. Az én tekintetem félig az órán van.
Ahogy egyre jobban közeledik a megbeszélt időpont, s ahogy a záráshoz is
eljutok szabályosan rosszul vagyok. Egyetlen lámpa kivételével az összes
fényforrást lekapcsolom a helyiségben. Félhomályban ragadom meg a táskám, aztán
mikor az ajtóhoz érek az utolsó lámpa fénye is elalszik, ezzel teljes
sötétséget bocsátva a kávézóra.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Nyomomban Brandonnal futólépésekben igyekszem a megbeszélt találkahely felé.
Befordulva az elhagyatott utcára a lábaim reszketnek a félelemtől. Először
mindössze vakító reflektorokat pillantok meg. Ahogy jobban szemügyre veszem
magam előtt látom a fekete autót, majd a két hatalmas embert, mögöttük a már
jól ismert sebhelyes férfival. A gyomrom egyre kisebb lesz, össze kell szednem
az erőmet, hogy állva tudjak maradni. Bizonytalanul torpanok meg. Brandon szó
nélkül a kezembe adja a táskát, amiben a drog van, majd egy bíztató
pillantással utamra enged. Nagyot sóhajtok, aztán bátor arckifejezéssel megyek
a három férfi felé. Vicces, mert legbelül kicsit sem vagyok ennyire bátor, sőt,
legszívesebben összepisilném magam a félelemtől. Jól van Grace, menni fog ez!
Olyan sokszor éreztem már, hogy vége mindennek mégis felálltam és megcsináltam.
Most is ez lesz!</div>
<div class="MsoNormal">
Reszketve adom a férfi kezébe az
anyagot. Ő nem tesz mást, mint rezzenéstelen arccal bámulja azt. Hosszú csend
után végül átadja a drogot az egyik kigyúrt emberének, aztán ismét rám néz, ám
most inkább szigorúan.<br />
<br />
- Ez mind szép és jó, kicsi lány – szökik egy elégedett, mégis gonosz mosoly
szája szélére – De ez nem elég. Büszke vagyok Rád, de ennyi nem elég. Kell még
egy adag, ha azt elhozod békén hagylak.<br />
- De nem ezt beszéltük meg! – csattanok fel. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hangom villámcsapásként hangzik a
csendes utcában. Jelenleg nem érdekel ki hallja a szavaimat. Hiszen előre
tudom, hogy kapni fogok a mondanivalómért, ám muszáj kijönnie mindennek.
Annyira elegem van ebből a cirkuszból, olyan, mintha egy végtelen körben
keringenék, újra s újra ugyanarra az álláspontra jutva: ennek sosem lesz vége.
Picikét kezdek haragudni Justinra, elvégre Ő rángatott bele ebbe az egészbe.
Bár az vígasztal, hogy ismét az életem része lett, de ezt sosem vallanám be. –
Azt mondta, hogy ezután vége lesz! Nekem fogalmam sincs mikor ígértem én olyat,
hogy drogot fogok adni, mert rohadtul le voltam itatva azon az estén és ha
nincs Bieber akkor én sem lennék most itt! Hagyjanak már békén! – az üvöltésem
után bekövetkező némaság megöl engem. A leheletem tökéletesen kirajzolódik a
hűvös levegőben. Jéggé fagyva, mozdulatlanul állok farkasszemet nézve a
meglehetősen nagytestű s ijesztő alakkal. Továbbra is félek, azonban kevésbé
esik nehezemre ezt nem kimutatni. Talán sikerült kontrollálnom a testemet, a
testbeszédemet erre az estére.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Igen bátor vagy, kicsi lány – lép vészesen közel hozzám – Tudod, ha nem
teljesíted, amit kérek, akkor nagyon megjárod – mindössze egy kattanást hallok,
a következő pillanatban ahogy lefele pillantok egy pisztolyt pillantok meg,
amely pontosan a hasamnak van szegezve. Hatalmas gombóc keletkezik a torkomban,
legszívesebben elsírnám magam. Talán ehhez én sem vagyok elég erős..<br />
- Meg lesz az anyag – pislogás nélkül bámulom az arcát. Megkönnyebbülve
sóhajtok amikor a fegyver visszakerül a fenyegetőm zsebébe. <br />
- Elhúzhatsz – beleegyezően bólintok, aztán teszek egy teljes fordulatot a
tengelyem körül visszasétálva Brandonhoz.<br />
<br />
Ő mellesleg teljesen nyugodtan nézte végig a történteket, ám amikor mellé érek
nincs semmi, amit mondana. Olyan furcsán viselkedik, észrevettem hogy több
napja szorong. Persze, gondolom Ő sem szívesen tengeti a napjait ilyen bűnözők
társaságában, eddig viszont nem úgy tűnt, mintha különösebb baja lett volna
ezzel.<br />
<br />
Egy ’Hazakísérlek’ kijelentés után szótlanul ballagunk Los Angeles utcáin.
Egészen addig, amíg a szőke fiú elő nem áll egy érdekes kérdéssel.<br />
<br />
- Akkor Ti most együtt vagytok? – olyannyira el vagyok merengve a város fényeinek
tanulmányozásába, hogy alig hallom meg a hozzám intézett kérdést. Kicsit késve
válaszolok neki.<br />
- Hogy érted? – fordítom fejem a másik irányba, egyszer sem nézve Rá. Most
éppen egy családot szúrok ki magamnak. Nincsenek különösebb gondolataim. Nem
fog el honvágy és nem gondolok a szüleimre. Egyszerűen üres valamiként meredek
a távolba. Talán ez egy olyan nap, amikor egy érzéketlen kiadásommá váltam.
Erősen gondolkozom azon, hogy egyáltalán elmondjam-e valakinek, hogy továbbra
sincs vége a dolognak. Lehet, hogy Brandon is hallotta a beszélgetés összes
foszlányát, mert annyira nem állt távol. És az is lehet, hogy ezért tereli a
témát és nem szól hozzám.<br />
- Te és Bieber.<br />
- Igen, együtt vagyunk – akármennyire is szeretnék, nem tudok örülni a
dolognak. Most nem. Tökéletesen látom magam előtt az énekes összes vonását, a
mosolygós arcát, de mellette a gondterheltségét is amikor megmondom neki, hogy
több drogot kérnek. Talán a megoldás erre az lenne, hogy titokban tartom.
Justin semmiképpen sem tudhatja meg.<br />
- Meglepő – suttogja.<br />
- Miért is?<br />
- Bocs, de szerintem nem illetek össze. Sok mindent nem tudsz Te még Bieberről.
Például ha most elmennél hozzá Őt és az idióta barátait látnád, ahogy a nappali
közepén füveznek. Mindig ez van – összeráncolt homlokkal bámulom a mellettem
trappoló szöszi pókerarcát. Hirtelen felcsillan a fejem fölött az a
képzeletbeli villanykörte.<br />
- Akkor inkább menjünk el hozzá, ha ennyire biztos vagy az állításodban –
jelentem ki egyszerűen. Kifogásom sincs a gyaloglás ellen, ugyanis eléggé izgatott
és kíváncsi lettem. Tényleg ennyire nem ismerem Justint? Majd meglátjuk!<br />
- Kizárt dolog! – ragadja meg erőszakosan a kezem, s húz maga után. Már csak
kevés van a hazafelé vezető útból, ám ezen a pár méteren könyörögnöm kell neki,
hogy engedje el a kezem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A ház lépcsőin is szinte
feltuszkol, párszor majdnem el is esek miatta. Sosem láttam ilyennek, azt
hittem, Ő a nyugodtabbik fajta. Tévedtem. Sokadszorra is tévedtem valakivel
kapcsolatban.<br />
<br />
Az ajtó előtt állunk meg. Kulcsom keresésébe kezdek. Amikor belépek a lakásba
automatikusan rá akarom csapni az ajtót, Ő azonban a lábát behelyezi a
küszöbön, ezzel megakadályozva tevékenységemet. Kék szemei szikrákat szórnak a
dühtől, ahogy könnyedén vágja be maga után a fa ajtót, ami olyan hatalmasat
csattan, hogy a fal is beleremeg. Mielőtt bármit reagálnák durván lök le a
nappali kanapéjára.<br />
<br />
- Mesélek neked egy kicsit a drágalátos, tökéletes Bieberről. Te azt hiszed,
hogy Ő neki csak egy lány kell? Ugyan már drága, amióta ismerem Bieber minden
nap másokat húz meg, bulizik, drogozik, állandóan veszekszik mindenkivel, mert
azt hiszi, hogy az Ő hatalmas popsztár segge a társaság közepe. Annyira
gengszternek, keménynek érzi magát, így meg úgy akar segíteni, amikor valóban
nem is tudja mibe kevert. Én tényleg segítek neked. <br />
- Nincs szükségem a segítségedre – magabiztosan állok fel, testem azonban
nemsokára ismét találkozik a kanapéval, amikor Brandon visszalök.<br />
- De igen, van – vesz fel egy sármos, mindent tudó mosolyt. – Tudod, milyen jelzővel
illetnek engem? Ravasz. Ravasz, mint a róka. Talán nem is sejtetted, de jóval
előrébb tartok, mint Te. Szerinted pont hozzád mentem volna oda azon a napon?
Teljesen véletlenül? Hát nem! – oké, kezdem teljesen elveszteni a fonalat. Mintha
egy teljesen más ember állna előttem. Ezt a fiút nem ismerem. – Az egész banda
tudta, hogy rajtad keresztül meg tudjuk fogni Biebert és rengeteg mindent
kicsikarhatunk tőle. Rengeteget ér egy olyan kaliberű híres ember, mint Ő.<br />
- T-te csak Justint akartad? – dadogom. A kitisztulni kezdő kép kevésbé
tetszik, mint gondoltam.<br />
- Jaj, édes pici Gracie, mit gondoltál? Én is ugyanolyan részese vagyok a
bandának, mint azok, akik drogot akartak tőled.<br />
<br />
Ahogy mondani szokás megáll bennem az ütő, szinte levegőt is elfelejtek venni.
Ahogy ülök teljesen ledermedve, próbálva kiolvasni valamit a tengerkék
szempárból rájövök, hogy a temérdek kérdésre a válasz itt volt előttem. Brandon
volt az. Ő volt a válasz minden egyes dologra. Miatta találkoztam ismét
Justinnal, Ő intézte el, hogy rajtam keresztül eljussanak hozzá. A legrosszabb,
hogy voltak idők, amikor azt hittem senkiben sem bízhatok Brandonon kívül.
Eközben folyamatosan keverte a szálakat. Azt viszont még mindig nem tudom, mit
akarnak pontosan Justintól. Hiszen oké, eljutottak rajtam keresztül hozzá, de
valamiért hihetetlennek tartom, hogy csak a drog miatt tették. Ez a banda nem
olyan, akik egy kis ingyen drogért kapnak el valakit. Mi van, ha Twist is
részese az összeesküvésnek? Ha Jus veszélyben van, amiért én túl hiszékeny
voltam?<br />
<br />
- Engedj el – parancsolom, mintha kicsit sem félnék. Sosem voltam félős típus,
mostanában ragadt rám ez a beteges félelemérzet.<br />
- Azt hiszed elengedlek? Eléggé naiv vagy, Gracie!<br />
Ahogy közelebb hajol hozzám, mélyen a szemembe nézve rá kell jönnöm, hogy nem
fog elengedni, a gondolataim mégis nem magam körül, hanem Justin körül
cikáznak. Én szeretem Őt, s nem akarom elveszíteni. Talán ha belemegyek ebbe a
piszkos játékba Őt még megmenthetem – ha magamat már nem is.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-17381472564081168202013-09-28T18:00:00.000+02:002014-01-20T17:35:12.055+01:0011. fejezet - Magával ragadó sötétség<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999;"><span style="font-size: 14px;">Sajnos a tegnapi napom nem úgy alakult, ahogy terveztem, ezért is késtem a fejezettel. Sajnálom, hiszen megígértem, hogy időben fogok mindig érkezni, de sajnos lesz egy-két kivételes alkalom. Tegnap későn értem haza, fáradt is voltam, ezért inkább ettem, ittam egy jó meleg pohár teát - sikerült megfáznom - és mentem is pihenni. Hogy őszinte legyek a fejezet sem volt teljesen megírva, úgy pedig, hogy szinte leragadnak a szemeim nem akartam nekiállni mert tudtam, hogy úgyis elrontottam volna. Remélem, ez a rész kárpótol titeket minden várakozásért. Lehet, hogy kicsit kiszámítható lett pár történés, de igyekszem ismét izgalmas fejezeteket hozni, viszont van bennem egy kiépített vonal, amit meg szeretnék tartani. Ezúton is szeretném nektek megköszönni a sok szeretetet, a rengeteg pozitív szót, a díjakat, a cserekéréseket: mindent, amit nekem adtok, mert szentül hiszem, hogy általatok sokkal jobb ember lettem, sokkal teljesebb. Ezt nem tudom elégszer megköszönni, nincs rá elég szó! Tényleg olyan, mintha ez a közösség egy család lenne, mert tudom, hogy mindig számíthatok rátok és Ti is mindig számíthattok rám, szóval ha valakinek gondja van, tanácsra van szüksége ezt ne feledje el! Köszönöm, imádlak titeket! Apropó, hogy tetszik az új kinézet? Én kivételesen elégedett vagyok vele! Nos, akkor jó olvasást, sok pihenést és sok-sok jókedvet mindenkinek előre is! Jövő héten jelentkezem.</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzGUY8rr_UZwU8IoNSHTNtrhP7YtwG3bVuZJY231kdk5yZVP51r7dwPrzzrPlukk2cD4ctMJrMlO8yBzGJLrWjux_ZM3VoyNQUb1_qRc_vX6bK9pi8xld3_iGuu0tiaHniY0ONw2UxgOs/s1600/chapter11.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzGUY8rr_UZwU8IoNSHTNtrhP7YtwG3bVuZJY231kdk5yZVP51r7dwPrzzrPlukk2cD4ctMJrMlO8yBzGJLrWjux_ZM3VoyNQUb1_qRc_vX6bK9pi8xld3_iGuu0tiaHniY0ONw2UxgOs/s1600/chapter11.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=cE6wxDqdOV0">VIDEO GAMES</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. június 5.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Habozva topogok a hatalmas ház
ajtaja előtt, erőt gyűjtve arra, hogy végre kopogjak. Meglehetősen csend van, a
térben mindössze a tücskök ciripelése hallatszik. Egyfajta nyugodtság árad szét
bennem a kellemes hangot hallgatva. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Erőtlenül kopogok a vastag fa
ajtón, először egyet, majd kettőt. Pontosan folytatom a tevékenységemet addig,
amíg végül a küszöbön meg nem jelenik az általam oly’ bőszen keresett személy.
Kócos haj, álmos szemek jellemzik az általában tökéletesen kinéző fiút. Párszor
megtörli fáradtságtól csillogó tekintetét. Sok időbe telik neki mire akár
egyetlen szót is ki tud nyögni. Nekem sincs könnyebb dolgom, hiszen reggel
elküldtem, most viszont hozzá fordulok segítségért. A történetem, s minden, ami
körülöttem történik kezd egy rossz szappanoperára hasonlítani. Magam is össze
vagyok zavarodva: egyik pillanatban rettenetesen utálom Justint, a másikban
pedig nem, sőt, jóval nagyobb érzés van bennem, mint az utálat. Azt hiszem, erre
mondják azt, hogy a gyűlöletet és a szerelmet egyetlen hajszál választja el
egymástól. Én ezen a hihetetlen vékony szálon táncolok. A dolgok végkifejlete
részemről a pozitívabb irányba hajlana. Szeretem Őt, viszont fogalmam sincs,
hogy neki csak egy játék vagyok-e és továbbra is áltat és becsap, vagy pedig
igenis komolyan gondolta azt, amikor ez a bűvös ’Sz’ betűs szó elhagyta a
száját.<br />
<br />
- Hát te? – morog továbbra is félálomban. Egyáltalán nem lep meg a hideg
közeledése a történtek és a viselkedésem után.<br />
- Segítened kell - vágok egyszerre a téma közepébe, alig hagyva neki egy
kicsiny időt is feldolgozni a jelenlétemet.<br />
- Azt hittem nem akarsz látni – villant egy fanyar mosolyt, szavaiból azonban
inkább a flegmaság, düh árad.<br />
- Hazudtam – sosem voltam díjnyertes személy magyarázatok gyártásában, most sem
fogom erőltetni ezt a tevékenységet. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Úgy érzem, hiába magyarázkodom,
száz százalékosan lehetetlen körülírni azt, ami bennem folyik. Ez a hajszálas
elv nagyon is illik rám, ám a lelki állapotomra jellemző szó leginkább a vihar
lenne. Pontosan attól a naptól, amikor Justin bekerült ismét az életembe a
hétköznapjaim és az érzéseim is olyanok, mintha egy viharba csöppentem volna:
néha ott van a vihar előtti csend, amikor minden tökéletes percekig, órákig, aztán
jön a hatalmas dörgés, végül az egész vihar villámokban teljesedik ki.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Gyere be – érdeklődve kapom fel a fejem. Nagy levegőt veszek, majd átlépek a
küszöbön. – Vedd le a kabátod – időm sincs reagálni utasítására, máris megfogja
a rajtam lévő ruhadarabot és úriemberként segít levenni azt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kicsit meglep a hidegsége után ez
a hirtelen közeledés, de mindössze csak egy vállrántással nyugtázom az ügyet.
Kíváncsian követem Őt a nappaliba, ahol a takarók teljes hadát, s az
össze-vissza szórt párnákat szúrom ki először, aztán pedig a televízióban lévő
filmet. Filmet? Mesefilmet, vagyis számomra a SpongyaBob erősen mesefilm
kategória.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ö, Justin, jól vagy? –
tapogatózok finoman.<br />
- Te jöttél segítségért – válaszol ismét abban a bunkó stílusban.<br />
- Bocsánat, csak a SpongyaBob miatt gondoltam. Tizenkilenc éves vagy –
tulajdonképpen fogalmam sincs, miért kérek bocsánatot, hiszen semmi rosszat nem
tettem vagy mondtam, szerintem.<br />
- Chris elment bulizni, én meg unatkoztam – ismeri be végül. Kezébe veszi a
távirányítót, aztán kikapcsolja a készüléket. Az így beállt hirtelen csend több
másodperc után már kínos lesz.<br />
- Segítened kell – sóhajtok nagyot, ezzel drámai légkört teremtve a helyzetnek.
Testem megfeszül, s mint egy kő, úgy állok farkasszemet nézve Justinnal. Nem
szól egyetlen szót sem, figyelmesen hallgatja, ahogy belekezdek a mesémbe –
Sajnálom, hogy nem hittem neked. De meggyőződésem most is, hogy csak
kihasználtál. Talán én vagyok a hibás, amiért nem hallgattam rád a
figyelmeztetésed ellenére. Talán tényleg bíznom kéne benned, de ez kicsit sem
könnyű. Szeretlek, nem akarlak elveszíteni, de meg fognak ölni. Kérlek, segíts
– alig választ el valami attól, hogy nyomban elsírjam magam. Egy láthatatlan
erő azonban továbbra is tart engem, hiába könnyes a szemem, nem engedi az
érzéseimet kibontakozni. A levegő ólomsúlyú lesz a tüdőmben, minden
lélegzetvételemmel egyre idegesebb leszek.<br />
- Mi az, hogy meg fognak ölni? Ugye csak szórakozol?<br />
- Nem - hangom remeg az idegességtől, torkom összeszorul, a vér lüktet
ereimben. <br />
- A drogot akarják, ugye? – néz rám olyan pillantással, mintha a lelkembe
látna. Most úgy érzem, lelkem minden kicsi zugába belelát. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mintha a körém épített falak
teljesen láthatatlanok, érzékelhetetlenek lennének számára. Látja az igazi
énem, és ez félelmetes. Sosem volt elég bátorságom megmutatni másoknak, hogy
nálam is van olyan, amikor elszakad a cérna. Hiába vagyok természetileg makacs,
sosem adom fel típus, akkor is ember vagyok, érzésekkel.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj, Grace. Nekem kéne
bocsánatot kérnem, mert én voltam az, aki átcseszett téged. De nem használtalak
ki! Vagyis, először nem éreztem semmit. Jó volt téged újra látni, bár az
igazság az, hogy nagyon én sem emlékszem arra, mi történt azon az estén. Sosem
gondoltam volna, hogy másodszor és harmadszor is megtörténik velünk ez. Mivel
azt gondolom, és tudom, hogy olyan lány vagy, aki azoknak adja oda magát,
akiket szeret és akikben megbízik, plusz én sem vagyok a hírekkel ellentétben
állandóan ribancok társaságában. Kedvellek téged, nagyon – hosszú beszéde
végére már nem vagyok másra képes, minthogy a padlót bámulom, próbálva leplezni
az éppen kipotyogó könnyeimet. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mi van velem? Talán éltemben nem
hullattam ennyi könnyet, mint amennyit az elmúlt héten. Nem tudom kontrollálni
az érzéseimet, ez pedig zavar, de nagyon. Ha rettentően próbálkozom, akkor sem
tudom letagadni, hogy szeretem Justint. Jó is lenne, ha kevésbé tudná az éppen
bennem zajló folyamatokat. Talán abban segített ez a pár mondat, hogy így, a
padlót bámulva közben sírva a kételyek eloszlottak bennem, s az ezelőtt érzett
kettősség, ami szinte széttépett elmúlt: maradt egyetlen érzés, egyetlen
pozitív érzés, ami nem más, mint a szerelem.<br />
<br />
- Maradj itt ma este, menj és fürödj meg. Adok neked ruhát, amire végzel
megszerzem az anyagot – beleegyezően bólogatok. Justin karon ragad, úgy húz
maga után a fürdőszobába. Ad egy törölközőt, aztán be is csukja az ajtót maga
után.<br />
<br />
Vigyázva veszem le a rajtam lévő pólót, közben párszor megtorpanva. Végső
elhatározásként elfordítom a kulcsot a fürdőszoba ajtójának zárjában.
Villámgyorsan kapkodom le magamról a ruhákat és állok be a zuhany alá. A
testemet körül ölelő forró víz egyfajta biztonságérzetet ad. Hosszú percekig
állok a vízcseppek alatt, gondolkozva, becsukott szemmel. Miután ténylegesen
lezuhanyozom magam köré csavarom a törölközőt és úgy lépek ki a fürdőből. Hiába
keresem a nekem ígért ruhákat, sehol sem találom őket. Szaporán veszem lépteimet
a lépcsőfokokon lefelé, figyelve nehogy elcsússzak.<br />
<br />
Ahogy a talpam leér a lakás nagy részét beborító parkettára hirtelen végigfut a
hideg a hátamon. Óvatosan indulok el a nappali felé, a törölközőt erősen
magamhoz szorítva. Kicsit sem ismertem még ki ezt a házat. Számomra túlságosan
nagy, a tájékozódás – legyen szó kicsi vagy nagy területekről – sosem volt az
erősségem.<br />
<br />
- Itt is van az anyag – mutat az asztalra az énekes fiú, miután végül sikerül
megtalálnom a nappalit. Tekintetem keze irányába terelődik, pontosan a
zacskóra, amiben hatalmas mennyiségű drog van. Elfelejtem minden gátlásomat,
ahogy a tényt is, hogy egy szál törölköző van rajtam. <br />
- Ezt honnan szerezted? – próbálok szemkontaktust kialakítani vele, amit
viszont Ő tesz az közel sincs ehhez – Befejeznéd a bámulásomat? – húzom fel
egyik szemöldököm. Kezdett egy kicsit idegesíteni, hogy ahelyett, hogy
ténylegesen rám figyelne a testem tanulmányozásával töltötte az idejét. Amióta
az eszemet tudom idegesített az, amikor nem a szemembe néznek miközben hozzám
beszélnek. Szerintem ez undorító és tiszteletlen.<br />
- Sajnálom, és Brandon adta, amíg fürödtél elhozta.<br />
- Adnál valami ruhát? – kérdezem kicsit finomabban. Tulajdonképpen nincs
értelme a viselkedésén mérgelődnöm.<br />
- Nekem jó lennél így is, de adok valamit. <br />
<br />
Megkönnyebbülve követem Biebert az emeletre, azon belül a hálószobába. A
kezembe ad egy pólót és egyet az alsónadrágjai közül, aztán illedelmesen
elhagyja a szobát. Ahogy felöltözöm ki is kiabálok neki. Félve dugja be a fejét
a résnyire nyitott ajtón, ám amikor látja hogy teljesen felöltöztem bátran lép
be a szobába.<br />
<br />
- Szerintem nézzünk valami filmet – veti fel az ötletet. Hm, talán nem is rossz
ötlet ez, talán így kicsit ki tudok kapcsolni.<br />
- Rendben, de kérlek ne a Barátság Extrákkal legyen, az annyira sablonos.<br />
- Pont azt akartam – biggyeszti le ajkait, mintha meg lenne bántva. Értetlenül
rázom meg a fejem viselkedésére – Mit szólsz akkor a Gru második részéhez? –
szemeim felcsillannak a mese nevét hallva. Az első részét láttam, de sajnos a
másodikra nem volt alkalmam elmenni.<br />
- Benne vagyok! – ugrok Justin nyakába. Ilyen lelkesedést rég éreztem, kicsit
furi is, hogy egy mese váltja ki ezt belőlem. És pont én szóltam le Őt a
SpongyaBob miatt.<br />
<br />
A film első felét szótlanul nézzük végig. Néha egy-két kacaj kiszakad belőlem,
amikor viszont csendben vagyok, akkor a nagy párnát ölelem, ami éppen a kezembe
akadt. Figyelmem egy pillanatra sem lankad, kisgyerekként iszom a mese összes
szavát. A végére olyannyira beleélem maga, olyannyira elbambulok, hogy a fekete
képernyő mellett mindössze Jus szuszogó arcával szembesülök. Hasonlóan a
múltkori helyzethez most is lassan kezdem simogatni arcát, ám reakció hiányában
rázogatni kezdem. Tudom, hogy hülye dolog, de egyszerűen fogalmam sincs, mit
tegyek. Egy pillanatra a világ legrosszabb gondolatai is a fejembe szöknek,
végső elkeseredésemben egyetlen kiútnak azt látom, ha ráülök a szundikáló fiú
csípőjére és hasa csiklandozásával keltem fel.<br />
<br />
Amint csikizni kezdem nem bírja tovább, nevetés szakad ki belőle. Akkor vagyok
hajlandó abbahagyni, amikor a feje már felveszi a paradicsompiros állapotot.
Kell egy kis idő, amíg légzése visszaáll az eredeti állapotában.<br />
<br />
- Ezt miért kaptam? – elégedetten mászom le csípőjéről: vagyis másznék, ugyanis
amint stabilan ülök az ágyon Ő visszahúz magára. Az arckifejezésén látom, hogy
a gondolatai tele vannak ilyen-olyan perverzségekkel. Komolyan, mi a baja ennek
a gyereknek? Oké, Ő is fiúból van, de senki se mondja nekem, hogy ez
természetes, mert nagyon nem az.<br />
- Megijesztettél, azt hittem meghaltál.<br />
- Meghaltam? – ráncolja össze homlokát. Kezeinket összekulcsolja, ezzel húz
közelebb magához, így szinte a számra suttogja a szavakat.<br />
- Oké, Justin, ezt fejezd be – húzódom el tőle.<br />
- Kérdezhetek valamit? – mintha süket fülekre találtam volna, ismét visszahúz
magához, már-már erőszakosan – Lennél a barátnőm? – bevallom, kevésbé komoly
kérdésre számítottam. Hirtelen azt sem tudom, mit mondjak, egyszerűen bámulok a
semmibe. Miért is habozom a válaszon?<br />
- Szeretsz engem? – erőtlenül nyelem el az utolsó betűket.<br />
- Igen, szeretlek. Tulajdonképpen öt éves korom óta szerelmes vagyok beléd –
mielőtt teljesen mosolyoghatnék puha ajkak tapadnak a számra. Először nem
csókolok vissza, aztán mivel kibírhatatlan a viszonzás, s a vele járó kísértés
nem tudok ellenállni. <br />
<br />
Justin vigyázva vezeti kezeit derekamra, úgy fordít helyzetünkön, ezzel elérve,
hogy én kerüljek alulra. A helyzet hamar felforrósodik kettőnk között, egyre
többet akarva túrok bele mogyoróbarna hajába. Valami azt súgja, ez így
korántsem helyes, de olyan, mintha ennek a fiúnak a karjaiban nem lennének
kötöttségeim, korlátaim. Szinte szárnyalok a boldogságtól amint hozzám ér – és igen,
ez nyálas és kissé mintha egy rossz romantikus könyvbe is illene. Valóban sosem
voltam még szerelmes, lehet, hogy mindössze belőlem váltja ki ez a különös
érzés ezt az állapotot, de bevallom, élvezem. Végre azt érzem, hogy nem vagyok
egyedül.<br />
<br />
Mire feleszmélek és olyan gondolatok ezrei lepik el a fejemet, mint „Hahó,
ébresztő, ez a valóság” már ruha nélkül fekszem Justin alatt és rajta sincs
semmi más csak egy boxer. A tény viszont, hogy nem a testemet nézi, hanem
őszintén, a szemembe tekint, rebegtetve azokat a kis aranyos szempilláit
megnyugtat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mintha egyfajta csodálatot látnák
rajta, amit ténylegesen én, s nem a testem vált ki. Hosszú, hosszú percek után
az ajkak, melyek nemrég még perzselően égetve tapadtak az én ajkaimra most a nyakamon
keresztül a kulcscsontomon át a hasamig vándorolnak, a kezek, amelyek a pólóm
alatt voltak most a belső combomat simogatják, ezzel elérve, hogy szinte minden
egyes pillanatban megőrüljek. Valamiért mégis más ez a szituáció, lassabb,
meghittebb. Van a tipikus csak szex kapcsolat és van az, amikor két ember azért
van együtt mert szeretik egymást, lelkileg is. Ezt érzem. Valószínűleg buta
vagyok, sosem éreztem még ilyet és az ilyen kis szerelmes csitrire hajazó
gondolatok is elijesztettek, valami azonban változott..<br />
<br />
Izmaim megfeszülnek, ahogy testünk egyesül, fejemet alig bírom tartani,
körmeimmel pedig a rajtam lévő énekes hátába kapaszkodom. Minden mozdulatából a
finomság, gyengédség sugárzik, korántsem diktálja azt az őrült tempót, amit
megszokottan ezelőtt. Jobban is tetszik ez a lassított tempó, így inkább érzek
törődést, mint azt, hogy valaki a testemet birtokolja.<br />
Végül én sem bírom megállni a bekeményítést helyette, bármennyire is tetszik,
amit eddig művelt. Erőszakosan húzom fel a fejét arcomhoz, majd kevésbé
erőszakosan csókolom meg, ezzel intenzívebbé téve együttlétünket. Lábamat
csípője köré fonom, aztán én is mozogni kezdek. Kell egy kis idő, amíg sikerül
ugyanazt a tempót felvennünk, de amint ez az állapot elkövetkezik eufórikus
érzés száguld végig testem minden porcikáján. Erőtlenül engedem el a vállát, a
kezem, ami eddig az Ő testét szorította a lepedőn landol. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Fejem hátrabicsaklik, az izmaim
megfeszülnek, a hihetetlen érzés ami végigsöpör rajtam olyan gyorsan tűnik el,
mint ahogy jött. Zihálva firtatom Justin izzadságtól nedves homlokát, ide-oda
álló haját, fáradt szemeit. Szempillantás alatt gördül le rólam, fekszik mellém
és takar be mindkettőnket.<br />
<br />
- Szeretlek. Őszintén – suttogásától libabőrös leszek. Kényelmesen
elhelyezkedem ölelő karjaiban, s tudván, biztonságban vagyok lehunyom a szemem.<br />
- Én is szeretlek – lehelem teljesen biztosan a szívemben, mégis az agyamban
van egy kis gondolat, ami azt suttogja, maradjak távol tőle, mert csak veszélyt
hoz rám. De ahogy mindenki számára, számomra is vonzóbb a sötétség, mint a
teljes, vakító világosság.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-2099776200744205102013-09-20T18:50:00.001+02:002014-01-20T17:35:20.995+01:0010. fejezet - Veszélyes játékot űzöl, kicsi lány<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999;"><span style="font-size: 14px;">Épen és egészségesen túléltem ezt a hetet. Nehéz volt, tudom, hogy ezután csak nehezebb lesz, de minden hétköznap igyekszem írni, ha csak pár mondatot is. Gondolom már unjátok minden fejezet elején a hosszú beszámolóimat, remélem, nektek is sikeresen telt ez a hét! A fejezet volt az eddigi legnehezebb, amit írnom kellett, s nem azért mert nem volt ihletem és ötletem, hanem az utóbbi napokban úgy éreztem, nem tudom leírni a szavakat. Egyszerűen fogalmam sem volt hogy fogalmazzak meg egy-egy mondatot, ezért minden nap szinte pár sort írtam csak. A lényeg, hogy itt vagyok vele és a sok munka után szégyenlősen mondom azt, hogy büszke vagyok erre a részre. Bár szerintem nem túl izgalmas, a vége talán mégis csak tartogat egy kis csattanót számotokra. Dalnak a Radioactive című szerzeményt csatoltam. Úgy éreztem, ez a szerzemény illik a fejezetre, ha a szövege nem is, a ritmusa és az ereje biztosan. Szeretném nektek megköszönni a sok támogatást, az érkezett hat kommentet és a rengeteg szeretetet, amit Tőletek, drága olvasóktól kapok! Nem tudom milyen szinonimákat találjak már, a lényeg annyi, hogy imádlak titeket és nem győzöm elégszer meghálálni a szeretetet! Köszönöm! Kellemes hétvégét nektek, kellemes pihenést és sok kitartást a sulihoz: never give up!</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXhW24AE-aFffrak2BiKKSG8TqxUpcfcEvPmN6d-FaVZxMECLwNg-k92Yi35DXLcJ0QsibNNbDpft2e3NXk6EsUY3_FdINwkRyrIVDu-lMWYCnJ25L1Pqyy4ndlcBLoVHxnck46HhT9e4/s1600/chapter10.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXhW24AE-aFffrak2BiKKSG8TqxUpcfcEvPmN6d-FaVZxMECLwNg-k92Yi35DXLcJ0QsibNNbDpft2e3NXk6EsUY3_FdINwkRyrIVDu-lMWYCnJ25L1Pqyy4ndlcBLoVHxnck46HhT9e4/s1600/chapter10.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=iO_WxYC34eM"><span style="font-size: xx-small;">RADIOACTIVE</span></a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. június 5.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Reggel van, amitől a félelem
jobban eluralkodik rajtam. Azt hiszem, tényleg beleverem a fejemet a falba, ha
ismét meztelen vagyok, ismét Justin mellett fekszem. Kíváncsiságból kinyitom a
szemem, ám megkönnyebbülök látva, a földön fekszek – jó, ismét Justin szuszog
mellettem, de sikerült eljutnom arra a szintre, amikor kivételesen ruhában
vagyok, emellett ténylegesen aludtam is az elmúlt éjjel.<br />
Erőtlenül tápászkodom fel a padlóról, ami semmi mást nem áraszt magából, mint
hideget. Tekintetem elsőként az ablakkal találkozik, s ezzel nyugtázom is, hogy
a megszokott napos időnek nyoma sincs, helyette zuhog az eső.<br />
A szívem majd’ kiugrik a helyéről, amikor végre feltápászkodom, azonban észreveszem,
hogy Justin engem figyel. Az előbb még ébren volt!<br />
<br />
- Menj el – eme két szó az egyetlen, amit hirtelen ki tudok nyögni neki.
Őszintén így gondolom, szeretném, ha elmenne, mert ezzel a vallomásával semmi
mást nem ért el nálam, minthogy soha többé ne akarjak vele beszélni. Viszont
ahogy rám néz, idegesít. Vagy direkt, vagy véletlenül néz rám így, de szerintem
tisztában sincs vele milyen hatást vált ki nálam. Erősnek kell maradnom.<br />
- Nem – az engem kémlelő tekintete máshova kalandozik. Legalább már nem engem
figyel kínosan zavarba ejtően. </div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Ha tudnám is, valóban mi történik velem igazán, teljes szívemből boldog lennék.
Azt hittem, Justin őszinteségével mindenre választ kaptam. Viszont igen
hatalmasat tévedtem. A tegnap este halálra ijesztett. Ha egyedül lettem volna
valószínű bezárkóztam volna a fürdőszobába, sosem jöttem volna ki többet.
Viszont Bieber volt a társaságom, aki nagy hősként felajánlotta, hogy megvéd
engem, sőt, azt is megengedte, hogy bízzak benne. Micsoda kedves gesztus,
miután kihasznált és hazudott, igazán édes!</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Azt mondtam, menj el! – jóval feljebb emelem a hangomat, mint szeretném, de
ez úgy látszik megteszi a hatását. Villámgyorsan felkel, nyújtózkodik egyet.
Felsóhajtok, hiszen elindul az ajtó elé, mielőtt azonban teljesen megkönnyebbülhetnék,
megáll. Felém fordul, kezét a kilincsre helyezi. Rezzenéstelenül mered rám,
hosszú szempillái kis árnyékot vetnek arcára, amitől egészen gyerekes ábrázatot
kap.<br />
- Nem fogok elmenni. Tudod, miért? Mert ismerlek. Szükséged van rám, nekem is
rád. Fogalmad sincs, mi folyik körülötted. Maradok, akár akarod, akár nem –
értetlenül rázom meg a fejem, s mintha semmit nem jelentene mondanivalója,
veszem le kezét a kilincsről és határozottan nyitom ki az ajtót. Közben
kiderül, hogy a szoba, amibe elsőként berángatott tegnap este a hálószoba volt.<br />
<br />
Komótosan, álmosan ballagok végig a lakáson, egyenesen a konyhába.
Figyelmetlenségből nekimegyek az asztal szélének, mire egy hangos szisszenés
hagyja el a számat. Reflexből helyezek egy szelet kenyeret a pirítóba. Hirtelen
fordulok meg, ám a szempár, amivel találkozom váratlanul érint. Kínos nekem ez
a helyzet, ez a semmit nem szólunk egymáshoz szituáció. Csak azért, hogy ezt
végre befejezzük végül szóba elegyedem Justinnal.<br />
<br />
- Ülj le, kapsz Te is reggelit – utasításom szerint helyet foglal az egyik
széken. Lazán lökök felé egy tányért, ami majdnem a földön landol. Túl ügyetlen
vagyok. Talán a zavarom is közre játszik egy picikét. – Megszólalnál már? – kérdezem
kissé ingerülten. <br />
- Sajnálom – ez az egy szó hagyja el a száját. Sajnálom, ezt már hallottam!
Nincs kedvem veszekedni, játszani a sértődöttet, bármennyire is meg vagyok
bántva.<br />
- Jó, ezt már hallottam. Inkább beszélgessünk. Mondjuk, milyen a sztárélet? –
ülök le érdeklődve vele szembe. Különös csillogás támad szemében, én magamra erőltetek
egy mosolyt is, ami aztán igazivá válik. A kenyérpirító hangja zavarja meg a
pillanatot.<br />
<br />
Először picit zavarban vagyok, de aztán teljesen zavartalanul kezdek falatozni.
Elég éhes voltam, kifejezetten jól esik egy kis evés. Alapból nem vagyok az a
nagy evős fajta, a korábbi ivásaimnak köszönhetően sok tulajdonságom változott,
sok működés a testemben átalakult. És
erre különösebben egyáltalán nem vagyok büszke. Tudom, hogy rossz, amit tettem,
de egyszerűen, ahogy egyre több nap telik el úgy érzem magam egyre kevésbé
erősnek ehhez a harchoz. Olyan típus vagyok, aki a végsőkig kitart, ezt
hangoztatom is. Mégsem tudom, mi tévő legyek jelenleg.<br />
<br />
- Nehéz híresnek lenni – a meglepetéstől, amit a szemben ülő fiú hangja okoz
mosolyognom kell – Mindenki követni akar, tudni akarja az életed részleteit.
Ezt nem szeretem, nem szeretem a fotósokat, a sok kíváncsi embert. Az egyetlen,
amiért éneklek még az, hogy így ki tudom adni magamból az érzéseket, és ha nem
lenne zene valószínűleg elvesztem volna. A rajongóim adják nekem a löketet,
miattuk teszem ezt, bírom ki a napi pletykákat. Nélkülük ez nem menne – amilyen
áhítattal beszél a rajongóiról, s az arckifejezése amivel mindezt előadja
megerősít abban, hogy tényleg komolyan beszél. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Alázatot, szeretetet látok rajta
a rajongói felé. Ez csodálatos. Justinban ilyenkor egy önzetlen, csupa szív
embert látok. Kezemen támaszkodva, mosolyogva figyelem, ahogy hosszú perceken
keresztül ódákat zeng azokról, akik Őt segítették, teljesen a témába merülve.
Egytől-egyig mindenkit felsorol, engem sem hagy ki a sorból, amit először
meglepetten hallgatok, aztán ismét mosoly ül az arcomra. Lehet, hogy
képzelődöm, de az is lehet, hogy talán fontosabb vagyok Justinnak, mint hittem.<br />
<br />
Végül akkor képest abbahagyni a mesélést, mikor elfogy a levegője. Hihetetlen
nagyot sóhajt, mire én jobban elmosolyodom. Komolyan, ha ennél is nagyobb lesz
a arcomon trónoló kis görbe vonal kórházba fogok kerülni.<br />
<br />
- Miért mosolyogsz egyfolytában?<br />
- Nem tudom – kezdek habozni hirtelen – Aranyos, ahogy ezekről az emberekről
beszélsz – pirulok bele mondandómba. Biztosan azt fogja hinni, hogy hirtelen
elfelejtettem mindent, el is van törölve az egész, amit tett. Ez nem így van,
mindössze csak őszinte vagyok. Tényleg aranyos.<br />
- Szóval szerinted aranyos vagyok? – húzza fel egyik szemöldökét érdeklődően.
Kínosan közel hajol az arcomhoz, a leheletét szín tisztán érzem bőrömön. – Meg
tudsz bocsátani? – veti be a tipikus ártatlan mimikát, a lebiggyesztett ajkát
és bociszemeit.<br />
- Ennyivel nem intézel el, Bieber – összeszedve minden erőmet hajolok el
arcától. Karba tett kézzel bámulom, ahogy Ő is visszaül eredeti helyzetébe –
Menj el – szalad ki a számon ismét. Valahol legbelül azt remélem, úgy járok,
mint először és nem lesz hajlandó elmenni, itt hagyni egyedül, azonban
meglepetés ér: szó nélkül felkel, összeszedi a cuccait, szedi lépteit az ajtó
felé, miközben én buzgón követem Őt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Valami bennem azt súgja, ne
engedjem el. Könnyebbnek tűnik Őt a saját útjára bocsátani. Nagyokat pislogok
az ajtó csapódását hallva. Az órára tekintek. Sietősen futok át a lakáson,
amilyen gyorsan tudok zuhanyozok le majd öltözök fel. Sietősen teszem vállamra
a táskámat, semmivel sem törődve indulok el dolgozni.<br />
<br />
Pont időben érkezem, annak köszönhetően, hogy végigfutottam az utat. Nem akarok
elkésni, végre sikerült munkát találnom, visszavettek – eléggé elrontaná az
esélyeimet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Szorgosan dolgozom tovább a nap részét, de közben máson sem járnak a
gondolataim a tegnap estén kívül. Kezdek egyre jobban és jobban félni attól,
amit még nem tudok. Annyi teljesen biztos, hogy a teljes igazság korántsem
derült ki, ezek az alakok pedig valószínűleg kicsit sem voltak tisztában azzal,
hogy azon az estén nem voltam teljesen magamnál. Őszintén: én sem voltam benne
biztos egészen tegnapig.<br />
<br />
Ez a szerdai nap felettébb lassan telik, talán azért is, mert sosem vagyok száz
százalékosan fejben ott, ahol kéne. Nem egy csészét török el majdnem,
szerencsére csak majdnem. Időközben észreveszem Brittany arcán, hogy ő sem
tudja nagyon mire vélni ezt a kisebb kalandozásomat a csészékkel és
tulajdonképpen mindennel, amit csak le lehet ejteni, el lehet törni. Kezdek nagyon
ideges lenni, hiszen olyan ember vagyok, aki precíz és pontos, ám az
ügyetlenkedésem messze áll ettől a két fogalomtól. Próbálok figyelni,
több-kevesebb sikerrel.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
Győztesen szenvedem végig ezt a
napot, immáron teljesen készen, fáradtan. A csészék egyben vannak, senkit sem
öltem meg, vagy öntöttem le, összességében kellemesen megúsztam. Eltörlöm az
utolsó tányért is, majd fáradtan bújok bele farmer kabátomba. Idefele jövet
kicsit megáztam, féltem is, hogy vizes kabátban kell hazamennem. Ahogy
felveszem a kabátot kellemesen könyvelem el magamban, hogy száraz az anyag.<br />
<br />
- Viszlát Brittany! – kiabálok vissza az ajtóból. Elköszönésemre válaszul
mindössze egy ugyanilyen kaliberű mondatot kapok. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy kilépek az utcára bőrömet
csípni kezdi a hideg, mire libabőrök ezrei borítják be testemet. Jobban
összehúzom magamon a kabátomat, közben gyorsabban szedem lépteimet Los Angeles
pocsolyákkal borított utcáin. Az idő ebben a városban általában napos és
rettentően meleg, éppen ezért nagyrészt rövidnadrágokban, pólókban látni az
itteni lakosokat. Ez most valahogy más. Az idő rettenetes, bennem valamiért
megszólalnak a vészjósló ösztönök. Lehet, hogy képzelődöm, sőt, biztos, mégis
azt érzem, valami történni fog. Túl sok misztikus sorozatot és filmet nézek…<br />
<br />
Jégkockává fagyva szedem egyre gyorsabban a lábamat, immáron arra sem figyelve,
hova lépek. Az utak nagy része kihalt, üres, főleg azon a környéken, ahol én is
lakom. Néha nappal is teljesen olyan, mintha kihalt lenne: valakik dolgoznak,
valakik a lakásukba zárkóznak és vannak, akik egyszerűen beülnek a kocsijukba
és elmennek innen messze.<br />
<br />
Gondolataimból egy autó lámpájának fényére kapom fel a fejem. Először azt hiszem,
ismét Bieber akar megijeszteni, Ő lohol a nyomomban, de ahogy tovább megyek,
végül megfordulva látom, nem a fehér Ferrari áll velem szemben. Az agyam
észveszejtő tempóban ontja a gondolatokat. Mit tegyek most? Az autó nem fehér,
hanem fekete és a sportautó helyett egy hatalmas furgon áll előttem. A lámpák
kitűnően bevilágítják az arcomat, ami kezd a félelemtől eltorzulni. Filmbe illő
jelenet lenne, ahogy védtelenül állok, nem tudva, mit tegyek, szorongatva a
táskámat, egyenesen farkasszemet nézve az ismeretlen járművel. Ajtó csapódást
hallok, ám a reflektor vakító fénye miatt keveset látok a felém közeledő
alakból. Amikor olyan közel ér, hogy a vonásai kisimulnak előttem, az orcáján
lévő sebhellyel együtt félelmemben gyors fordulatot teszek a tengelyem körül és
futni kezdek. Hihetetlen gyorsasággal futok a kihalt utcán.<br />
<br />
- Kapjátok el! – erre a szóra még gyorsabb tempóra kapcsolok. Az utasítás
inkább tűnik mérgesnek, mint egy kedves kis felkiáltásnak. A legrosszabb, hogy
fogalmam sincs, mi történik körülöttem. Mintha ez az egész illúzió lenne, s nem
valóság. Megőrülök attól, hogy futok, azt sem tudom, mi elől. A testem minden
porcikája azt parancsolja fuss, különben megjárod. Fuss az életedért. A
testemben tombol az adrenalin, bőszen kapkodok levegő után. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Végül lábaim elgyengülnek, nem
bírom tovább, sírva állok meg és rogyok össze a vizes járdán. Pár másodperccel
később két erős kart érzek vállamon, aztán a felkaromba hatalmas fájdalom
nyilall ahogy a két erős kéz megtart, s szinte félig a levegőben, félig a
koszos földön húz maga után. Erőtlenül, közben hüppögve a sírástól hagyom magam
berángatni az autóba. A reflektorok fénye beleégett a retinámba. Beültetnek a
hátsó ülés közepére, s ketten közre fogva felügyelnek engem.<br />
<br />
A motor elindul. Az adrenalin és a félelem együttesen dolgozik bennem. Talán
öt-tíz perc, amennyit mehetünk, aztán egy sötét helyen megállunk. A lámpák
leoltódnak, mindössze a jármű belsejében világít továbbra is az elől lévő
fényforrás, amit az elrablóim felkapcsoltak.<br />
<br />
Az ismerős, hátborzongató arc tekintete találkozik az enyémmel. Összeszedem
minden bátorságom, s bár a hangom remeg megszólalok. Egyszer azt hallottam,
akkor is beszélj, ha remeg a hangod, akkor is merj és akkor is mondd az igazat,
mert az sokkal könnyebb, mint egy hazugságban élni.<br />
<br />
- Mit akarnak tőlem? – dadogom. Csoda, ha megértenek egyetlen szót is, ugyanis
eléggé érthetetlenül sikerül elmotyognom a kérdést.<br />
- Hah, ezt még kérdezed? – horkan fel a bal oldalamon ülő erős pasas, mire a
sebhelyesarcú egy felé küldött gyilkos pillantással elhallgattatja.<br />
- Veszélyes játékot űzöl kicsi lány – tágra nyílt szemekkel figyelem mimikáját,
próbálkozva információt kivonni mozdulataiból. Sosem voltam jó emberismerő, és
a sokak által használt testbeszéd felismerése sem az erősségem. Félek, ennyi
biztos, sőt az is, hogy ez már tényleg nem játék. Brandon igazat mondott, én
pedig nem hallgattam rá, túlságosan el voltam foglalva az ostoba problémáimmal,
a kétes érzéseimmel. – De csak mert
ilyen szép vagy – simít végig kemény, hideg kezeivel arcomon, amitől undor fut
végig a testemen – kapsz egy utolsó lehetőséget. Holnap este nyolckor legyél az
ígért anyaggal azelőtt a lepukkant kis szar előtt, különben Te is és a
drágalátos kis Bieber barátod is megjárja.<br />
<br />
Az első könnycsepp futótűzként száguld végig bőrömön. Erősnek kell maradnom,
nem szabad hogy azt lássák, félek. Nem is a tudat, hogy gyakorlatilag azt sem
tudom, mi fán terem az, ami miatt éppen fenyegetnek, hanem az érzés, ami az
utolsó szavakat hallva elkap szívszorító. Egyszerűen ha belegondolok, hogy
Justinnak is baja eshet, sőt, meg is ölhetik összetörik a szívem. Tudom, azt
kéne most tettetnem, hogy utálom, és rohadt nehéz a történtek után is bevallani
az igazságot, de szeretem Őt. Képtelen lennék elveszíteni. Ezalatt a pár nap alatt
hatalmas benyomást tett rám. Ő az, aki ítélet nélkül néz rám, aki elfogadja az
igazi Grace-t. Az igazi makacs, ám érzékeny, néha meggondolatlan és tehetetlen
Grace személyét, aki valójában az erős álca mögött lakozik.<br />
<br />
Szipogva törlöm meg a szememet, egy félmosolyt is magamra erőltetek. Én lehetek
ilyen idióta, hogy éppen fanyarul mosolygok azokra a személyekre, akik egy
perce fenyegettek meg. Amire észbe kapok, ténylegesen kiszállok gondolataim
mély gödréből már az utcán állok, nézve a távozó autó alakját. A beszűrődő
hangok annyit parancsoltak, legyek pontos és ne szóljak senkinek, bár tudom, ez
lehetetlen. Képtelen vagyok egyedül véghezvinni az utasításokat, pláne, hogy
azt sem tudom, mi a fenyegetésem témája és oka. Az igazság, részleges igazság
szerint én üzletet kötöttem ezekkel a bűnözőkkel drogot ígérve nekik.<br />
<br />
Összehúzom magamon a kabátot, karjaimat testem elé teszem, ösztönösen is védve
egy esetleges következő támadás ellen a testemet. Ezelőtt nem vágytam másra
mint egy kiadós pihenésre, alvásra. A mai estén az utam azonban teljesen más
irányba visz: az egyetlen ember felé, aki tudja a teljes igazságot.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com22tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-71316880316129084842013-09-13T19:19:00.001+02:002014-01-20T17:35:31.245+01:009. fejezet - Bíznod kell bennem<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999;"><span style="font-size: 14px;">Ismét itt lennék, rettenetesen örülök, hogy időben tudtam érkezni. Nagyon igyekszem a tanulás mellett írni is, bár mostanság a fáradtság miatt nehezebben jönnek a szavak, de annyi biztos, hogy nem adom fel! Sikeresen túl vagyunk a második héten, ami számomra sokkal jobb volt, mint az első. Előbb-utóbb muszáj belejönni a hajtásba, ez az élet rendje. Gondolom sokan közületek fáradtak és nyűgösek így péntekre - velem együtt - ezért igyekszem kicsit jobb kedvre deríteni titeket ma egy Justin szemszögű fejezettel. Nem vagyok túl elégedett vele, lehet, hogy a nem túl rózsás kedvem érezteti ezt velem, de szerintem az első ilyen szemszögem sokkal jobb lett. Mindegy, nem is akarok mentegetőzni, remélem, azért nektek tetszeni fog. Dalnak Bieber úrtól csatoltam az én egyik kedvenc szerzeményemet, az As Long As You Love Me-t. Különösebb oka nincs, miért ezt választottam, egyszerűen újraolvasva a részt erre a dalra gondoltam, erre esett a választásom. Nem akarom sokáig húzni az időt, csak annyit, hogy köszönöm a rengeteg támogatást, a véleményeket, annak ellenére, hogy elfoglaltak vagytok, a sok-sok pipát és a tömérdek szeretetet! Csodálatosak vagytok, próbálok visszaadni minden kedves, szerető szót, bár tudom ez lehetetlen. Azért próbálkozom vele az íráson keresztül. További szép estét, kellemes hétvégét és sikerekben gazdag hetet kívánok Nektek előre is!</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisKEF9b7Os1IHDSeaBgt8GpUtIGU9LYmEta1kt8iERcQ6loDhLfOdP6zkGpHct57y6URKVY20jzP-MNCPYtrJHj70J6hQz50Iyk7kZXDBdnxTyOk2Uzkd0rTiLWwbFxmoVuQ8uJRSXmwA/s1600/chapter09.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisKEF9b7Os1IHDSeaBgt8GpUtIGU9LYmEta1kt8iERcQ6loDhLfOdP6zkGpHct57y6URKVY20jzP-MNCPYtrJHj70J6hQz50Iyk7kZXDBdnxTyOk2Uzkd0rTiLWwbFxmoVuQ8uJRSXmwA/s1600/chapter09.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=v-FVihIlU2g"><span style="font-size: xx-small;">AS LONG AS YOU LOVE ME</span></a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. június 4. - Justin Bieber</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Ekkora egy rohadék barmot, mint
amilyen én vagyok keresve is nehezen lehet találni. Elcsesztem, pedig azt
hittem, végre valaki megért és nem a pénzeszsákot vagy a drogos taknyost látja
bennem. A legrosszabb, hogy én tehetek az egészről. Nem is tudom mit reméltem,
amikor küldtem neki azt a levelet a rózsával. Természetes, hogy nem jött el a
találkozóra, hova is gondoltam? Rég rájöhettem volna, hogy Grace nem olyan,
mint a többi lány. Makacs, nagyon makacs. Kiskorában is az volt, önfejű és
magabiztos, ám mintha ezek a tulajdonságai is nőttek volna vele együtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Justin, figyelnél már? – villámgyorsan nézek Scooter felé ártatlan kisgyerek
módjára. Tudom, hogy sok mindenkinél nem jön be ez a nézés, mégis szinte mindig
ezt alkalmazom, amikor ’rossz fát teszek a tűzre’. De rég is hallottam ezt a
mondatot, utoljára anya szájából.<br />
- Eddig is figyeltem – vetem oda lazán. Oké, egyáltalán nem figyeltem. Ez a
századik eset a héten, pedig még csak kedd van. Tegnap sem figyeltem, elrontottam
az összes dalszöveget vagy egyszerűen annyira bele voltam merülve a
gondolataimba, hogy az éneklésig sem jutottam el.<br />
- Tényleg? Akkor mit mondtam az előbb? – Scooter ismeri minden gyenge pontomat.
Nagyot sóhajtva adom meg magam. Nem figyeltem, és? – Mi van veled kölyök? – ül
le a mellettem lévő fekete bőrszékbe. Olyan, mintha a szívembe látna a
tekintetével. Pont Őt terheljem a hülyeségeimmel, amikor a drogozással meg a
bulizással eléggé kiakasztom állandóan? Különben sem rá tartozik az életem ezen
területe, hiába a menedzserem. A magánélet az magánélet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi. Tényleg.<br />
- Most komolyan, nyögd már ki végre! Két napja nem tudsz koncentrálni, biztosan
van valami – pontosan Ő az, aki ritkán szokott ilyen erőszakosan beszélni velem,
ezért gondolom, hogy már elege van a titkolózásomból. </div>
<div class="MsoNormal">
Őszintén, egyáltalán nem is
csodálom. Sok mindent nem vallottam be neki már Selenával kapcsolatban sem.
Amúgy sem túlságosan kedvelte Őt, amit pedig mostanában művelt nekem is betette
a kaput. Ezért nem is beszélek róla sosem, sem nyilvánosan sem privát körökben:
egyszerűen el akarom felejteni, hogy az életem része volt. Ennyi.<br />
- Lány van a dologban – válaszolok egyszerűen, közben arra ügyelve, nehogy a
szemébe nézzek. Inkább tördelem a kezeimet, pedig nem is vagyok ideges. Vagy
lehet, hogy tudat alatt az vagyok, közben meg nem érzem?<br />
- Mesélj, ki az.. – vet rám egy sejtelmes tekintetet. <br />
<br />
Utálom, amikor az életemben akarnak vájkálni, s annak köszönhetően, hogy híres
vagyok pontosan ezt teszik. Nem csak Scooter, nem csak az egész Bieber Team,
hanem az idegen emberek is. Persze, rajongók, de akkor is érdekes, hogy ha
szomorú vagyok, akkor azt kívánják, legyek boldog, de amikor végre tudok mosolyogni,
akkor találnak okot arra, hogy utálják azt a személyt, aki boldoggá tesz. Imádom
a rajongóimat, félreértés ne essék, de ez a médiafelhajtás túl sok. Elszaladt
velem párszor a ló, s ezt nem is akarom abbahagyni, amíg le nem szállnak rólam.<br />
Scooter a menedzserem, benne bízom. Különben is, volt egy hosszú kapcsolata,
ami ma is tartana, ha kevesebb munkája lenne. Biztosan tudja, hogy kell
viselkedni és szolgálni tud egy-két tanáccsal nekem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Neked úgy sem fontos, ki az. A
lényeg, hogy elcsesztem. Kihasználtam, vagyis azt hiszi, hogy kihasználtam. El
akartam neki régen mondani az igazságot, és tessék, meg is tettem, de ezzel
elrontottam mindent. Scooter, azt mondta, hogy számára megszűntem létezni,
felfogtad? – szinte már köpöm a szavakat a végére. Sikerül ismét felhúznom
magam. Legszívesebben megfognám az összes itt lévő berendezést és teljes erőből
a földre dobnám őket. Rohadtul leszarom milyen drágák voltak, úgy érzem, ki
kell adnom a dühömet valahogy.<br />
<br />
Azt mondják, az ember akkor tanul meg értékelni dolgokat, mikor már nincsenek.
Felettébb így érzek én is. Most költői voltam és az is leszek, de olyan, mintha
Grace kilépett volna az életemből. Lehet, hogy én is és Ő is elköltöztünk,
különváltunk, ez viszont nem azt jelenti, hogy elfelejtettem. Mindig gondoltam
rá, hiszen sok ideig megbízhattam benne, Ő aranyozta be minden napomat. De
annyi elfoglaltságom volt a hírnévvel, a sok fellépéssel, interjúkkal, hogy ha
akartam sem tudtam volna bevonni az életembe. Gyér kifogás tudom. Azt sem
akartam, hogy rászálljanak az újságírók, mint mindenkire, akivel akár egy szót
is váltok. Csak meg akartam Őt védeni, mégsem jó vége lett. Ha tudná, hogy nem
a teljes történetet mondtam el neki, ugyanis azokba a dolgokba, amiket
bedrogozva tett nem avattam be, biztosan megölne. Egyszer biztosan el kell neki
mondanom a teljes igazságot, ahhoz először rá kéne vennem, hogy egyáltalán
szóba álljon velem.<br />
<br />
Aggódom érte. Egyszerűen nem tudom kiismerni Őt, a szokásait, a spontán
cselekedetei pedig megőrjítenek. A tulajdonságai ugyanazok, továbbra is
mosolygós és aranyos, olyan lány, aki soha nem adja fel. Alapvetően rossz
emberismerő vagyok, de rajta azt láttam utoljára, hogy kevésbé bírja. Félek,
hogy ez a ’soha nem adom fel’ álcája nem fog sokáig tartani.<br />
<br />
- Szóval kölyök, ki az? – menedzserem csettintő kezére kapom fel a fejem.
Hihetetlen, hogy én itt jártatom neki a számat, Őt meg csak az érdekli, kiről
van szó. Ilyenkor tudok csalódni benne.<br />
- Egy nagyon régi barátom. Lehet, hogy Te is emlékszel rá, mielőtt Atlantába
költöztünk volna meséltem róla.<br />
- Grace – kijelentése inkább kérdésnek tűnik. Meglep, hogy tudja, ki az.
Ijesztő.<br />
- Honnan tudod? – ráncolom össze homlokomat értetlenül.</div>
<div class="MsoNormal">
- Amennyit meséltél róla nehéz
lenne elfelejteni – néz rám olyan tipikus mindent tudok szemekkel. Oké, tényleg
eléggé ijesztő. Azóta eltelt pár év, Ő pedig így emlékszik? Tényleg sokat
beszélhettem Gracie-ről. – Szerintem menj el hozzá. Ha ezt mondta nem hiszem,
hogy szóba akarna állni veled, de ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a
hegyhez – a másik dolog, amit utálok Scooterben az a bölcsessége. Folyamatosan
idézetekkel bizonyítja az igazát, ritkán van olyan eset, amikor téved. Most sem
csalódtam benne. Tulajdonképpen ez egy tök jó terv. Csak nem fog kidobni engem
Grace, ha én megyek el hozzá! Maximum rám csukja az ajtót, én viszont addig
fogok dörömbölni, amíg be nem enged.<br />
<br />
Sokkal nagyobb lelkesedéssel, azzal a reménnyel, tervem beválik pattanok fel,
majd szó nélkül állok be a mikrofon elé. Mielőtt Scooter reagálhatna fejemre,
kapom a fülest, kíváncsian várva az utasításait.<br />
<br />
A mai délután folyamán sikerül egy új dalt felvennünk, ami a Heartbreaker címre
hallgat, plusz pár háttérvokált is feléneklek a többi alaphoz. Izgatott vagyok
az új album miatt, örülök, hogy a Believe és a Believe Acoustic is sikeres
lett. Mostanában úgymond a munkába menekülök a sok gond elől, na meg a bulikba.
Ha valaki azt mondja nekem három évvel ezelőtt, hogy ilyen életet fogok élni
akkor nem hittem volna el. Néha, pár pillanatban bánom, hogy beleestem ebbe a
drogos-bulis világba, aztán ismét ezekbe menekülök. Sokkal egyszerűbb, mint
megküzdeni a gondokkal.<br />
<br />
A zene az egyetlen dolog, amiben őszinte lehetek magammal, a rajongókkal.
Amikor énekelek vagy szöveget írok nem gondolkozom azon, mások mit fognak
reagálni a gondolataimra. Ezekben a pillanatokban a szívemből jönnek a sorok.
Kicsi korom óta tudom, hogy a jó zene olyan, amiről azt érzed teljesen hozzád
és a helyzetedhez tartozik. Ilyen dalokat akarok gyártani: ha meghallod,
figyelmesen hallgatod, a szöveget magadénak érzed. A helyzetedre illik. Nincs
jobb érzés, mint találni egy hozzád illő dalt, amit hallgatva ezredik
alkalommal is sírsz, vagy nevetsz. Kicsit nyálasan hangzik, ám ezt gondolom a
zenéről.<br />
<br />
A stúdiózás után rettentően elfáradok, ezért hazafele veszem az irányt. Mielőtt
azonban véglegesen hazaérnék, betérek egy kisebb boltba. A sapkámmal próbálom
takargatni magam, ami különösen sikeresen megy. Pár percre a fejembe vési magát
az a gondolat is, miszerint nem lehet, hogy a bokorból figyel valaki kintről
titokban fotózva? Agyamra ment a sok bujkálást, futkosás a fotósok elől. Az
általam vett csokrot az anyósülésre teszem, vigyázva, nehogy letörjön valami
kis szál róla. Pechemre pontosan az következik be, amit kicsit sem akartam: a
szirmok nagy része leesik, ahogy óvatosan az autóba teszem a virágot.
Káromkodások közepette vezetek hazafele, közben sok-sok dudaszóval találkozva.<br />
<br />
Nagyon remélem, hogy Grace hajlandó lesz velem beszélni, tisztázni a dolgokat.
Oké, ez már a sokadik nyálas gondolatom ma, de szeretném, ha az életem része
lenne, ismét. Nem tudom, mostanában sokat gondolok Rá és ilyesmi, mély
gondolataim vannak, teljesen véletlenül. Fogalmam sincs, mi lehet velem, pedig
kezd idegesíteni. Chris szerint papucs lettem, Za szerint csak megjött az
eszem. Egyáltalán mi az, hogy papucs?<br />
<br />
Otthon nagy részben pihenek, eszek, telefonálgatok, felnézek párszor Twitterre.
Az idő rettentő lassan telik, kezdek ideges lenni. Kevés helyzet van, amelyben
ideges vagy feszült vagyok. Mostanában több érdekes tünetet tapasztaltam
magamon. Sosem figyelek másokra, mindig bambulok, feltűnően sokszor van jó kedvem.
Ideje lenne felkeresni egy orvost.<br />
<br />
Az óra mutatója lassan a hatos szám fele jár. Idegesen készülök össze, utolsó
pillantást vetek tükörképemre, mielőtt elhagynám a lakást. Kevés esetben vagyok
ideges, de most a kezem is izzad, a szívem meg érthetetlenül zakatol. Mi a
bajom? Valami súlyos lehet, kezdek emiatt is rohadt ideges lenni. Szóval, kevés
szóban összefoglalva picikét ideges vagyok, túllépek rajta.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tévedtem, amikor azt hittem
csillapodni fog az idegességem. Megállítom a motort, kezembe kapom a
virágcsokrot. Mielőtt bemennék a házba várok egy kicsit, a probléma ugyanis az,
hogy nincs kulcsom, s mivel meglepetésnek szánom nem akarok felcsengetni sem.
Amúgy sem engedne fel Grace, annyi biztos. Halk zenét hallok a közelből,
lábammal a ritmust kezdem dobolni, egészen addig, amíg meg nem jelenik egy öreg
nénike, aki szerencsésen nem vágja be egyszerre az ajtót – sikeresen bejutok.
Mielőtt lépcsőzni kezdenék, ránézek a lakók névsorára. Huszonhatos lakás,
szuper. Az valahol fent lesz.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
Kicsit elfáradok, mire felérek
arra az emeltre, amin a hússzal kezdődő számú lakású vannak. Jó, bevallom,
nagyon-nagyon elfáradok, ami ismét egy furcsa tényező. Komolyan nem értem, mi
van velem, azt sem, miért ismételgetem ezt annyiszor..<br />
<br />
Utolsó nagy levegő Justin! Hosszú percekig toporgok az ajtó előtt, amin Gracie
neve áll. Kopogj már be, hülyegyerek! Nagy levegőt veszek, erőfeszítések árán
kezemet az ajtóhoz emelek, s kopogni kezdek. Mire feleszmélnék, máris nyitódik
az ajtó, egy ismerős hanggal maga mögött, azt kántálva ’Jövök!’.<br />
<br />
Az így is eléggé kókadt virág majdnem kiesik a kezemből látva az ajtóban álló
lányt. Ruhája tökéletesen simul testére, kiemelve minden vonását, arckifejezése
megfizethetetlen. Mielőtt rám vágná az ajtót, ezzel betörve az orromat, lábamat
a küszöbre helyezem akadályozva ezzel Őt. Szó nélkül, szinte erőszakosan
toppanok be a lakásba. Kínos csend áll be közöttünk.<br />
<br />
- Mit keresel itt? – próbálok szemébe nézni, miközben beszél. Tekintetem
ajkairól először melleire tévednek, aztán az egész testét kezdik feltérképezni.
Jó Justin, fiú vagy, de ez kicsit paraszt. Hogy ne tűnjek bunkónak egyenesen
Grace barna szemeibe nézek. </div>
<div class="MsoNormal">
- Hozzád jöttem – válaszolok,
mintha nem lenne így is egyértelmű. Látványosan megforgatja szemeit, majd vet
rám egy lenéző pillantást. Ahogy az ismét következő kínos csendben Őt nézem, az
arca felé haladva feltűnik a kezén egy piros csík. Először úgy tűnik, mintha a
karkötő nyomta volna meg. Közelebb lépek, hogy jobban lássam, ez egy kicsit
megijeszti. Próbálja takargatni a csuklóját, egészen kevés sikerrel.
Határozottan fogom meg karját, közelebb emelve ezzel, rendesen látva a csíkot.
Az állam majd’ szó szerint leesik rájőve, mi is ez. – Te mióta csinálod ezt
magaddal?<br />
- Ez volt az első és az utolsó – pillant le sebére szégyellve magát. Tudom,
inkább kicsit ismerem milyen, amikor az ember mélyponton van. Amikor semmi sem
jön össze, egyedül érzed magad, összetörve. Voltam ilyen helyzetben, a felállás
pedig nem könnyű. Viszont ha egyszer elkezded vagdosni magad sosem tudod
befejezni. Egyszerűen nem akarom, hogy Gracie is így járjon. Előtte van az
élet, nem akarom, hogy szenvednie kellett. <br />
- Miattam és amiatt, amit mondtam? – hangom elcsuklik az utolsó szó végére.<br />
- Igen, miattad! – szedi ki csuklóját erőszakosan kezeim közül – Miattad, mert
ezzel a hülye beismeréseddel ráébresztettél arra, hogy szeretlek, sokkal
jobban, mint kéne! Tudod, milyen hülyén érzem magam? Nem kellett volna
megvágnom magam, nem is fogom még egyszer, de úgy éreztem, ez az egyetlen
menekülési lehetőségem – kezdenék bele a szokásos monológomba, miért ne érezze
magát hülyén, de leblokkolok. <br />
<br />
Szóval Grace szerelmes belém? Ezt megtudtam végre! Őszintén? Nem érzem magam
rosszul, mert lehet, hogy bennem is van valami ilyesmi. Ha nem is teljes
szerelem, de valami biztosan. Kedvelem Őt, viszont attól félek, hogy ez jóval
több, mint szimpla barátság – a részemről is. <br />
Selena után azt hittem, sosem lesz senki, akit úgymond kedvelni fogok. Közel
három évig jártam vele, akkor rettentően szerelmes voltam belé, most viszont
azt kívánom, bárcsak sosem lett volna semmi közöm hozzá. Sokat adott nekem, de
többet vett el. Jóval többet, mint amennyit kellett volna. Kisemmizett
lelkileg. Tessék, megint érzelgősködöm. Hurrá!<br />
<br />
Mielőtt rendesen válaszolhatnák, kinyöghetnék egy ’Én is kedvellek’ kaliberű
mondatot kopogás töri meg a csendet. Először halk kopogás, aztán erőteljes
dörömbölés. A hang, ami kintről szól ismerős számomra. Gáz van, nagy gáz.<br />
<br />
Amilyen gyorsan csak tudok a villanykapcsoló felé. Sötétség uralkodik el a
lakáson. Villámgyorsan húzom magam után Grace-t az első útba eső szobába. A zár jellegzetes kattanása kicsikét
megnyugtat, a mellettem ülő lányt azonban korántsem. Lélegzetvételét kitűnően
hallani az üres helyiségben.<br />
<br />
Sejtettem, hogy gond lesz még abból, hogy nem avattam be mindenbe. Brandon volt
az, aki figyelmeztette. Mert ez a dolog tényleg jóval mélyebb és komolyabb,
mint volt. Ezek a pasik, akik múltkor is megkeresték Őt, drogot követelve tőle,
sosem állnak le. Talán én vagyok a hibás, nekem kellett volna megállítanom,
beavatnom. Vagy ott szúrtam el az egészet, amikor én magam tettem drogot az
italába. Basszus, fogalma sincs, milyen veszélyes dolgok folynak ezekben a körökben, erre
belerángatom Őt? Részesévé teszem Őt egy olyan bandának, akik ölni is képesek? Nem vagyok normális!</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Mi folyik itt?<br />
- Az igazság az, hogy hazudtam. Nem avattalak be a teljes igazságba – a lehető
leghalkabban suttogok, továbbra is hallom a kintről érkező kopogást. Kezd
ijesztővé válni a helyzet.<br />
- Kik ezek az emberek? Másodszorra dörömböl valaki az ajtómon.. – sötétben
tapogatózva igyekszem leszűrni valamit reakcióiból, arckifejezéseiből.<br />
- Te üzletet kötöttél velük. Drogot akartál árulni nekik, de azt nem tudták,
hogy közben Te is be voltál állva. Ezek nem fognak addig megállni, amíg nem
adod meg nekik az ígért mennyiséget – úgy döntöttem, kertelés nélkül
szembesítem az igazsággal, ami rendes hatást von maga után. A levegő szinte
jéggé dermed körülöttünk.<br />
- Miért bízzak benned?<br />
- Mert én is kedvellek, sokkal jobban, mint kéne. Nélkülem lehetetlen, hogy
megold ezt a helyzetet – normál esetben kárörvendő mosoly terülne szét az
arcomon, gondolva, ismét bevette valaki ezt a dumát. Normál estben, ez azonban
különleges ügy. Tényleg igazat mondtam, kedvelem Grace-t, egyszerűen csak túl
hiú vagyok ahhoz, hogy ezt beismerjem magamnak. Azt akarom, hogy bízzon bennem,
feltétel nélkül.<br />
- Rendben, bízom benned, csak oldjuk meg ezt a helyzetet minél hamarabb. Kezdek
félni, plusz kedvem sincs a társaságodban lenni, Bieber – halk megvetés
hallatszik részéről, amit inkább neveznék fanyar stílusnak, mint haragosnak.
Elég érhető lenne ebben a helyzetben, hiszen szépen átvertem, azok után, amit
mondott egyáltalán nem lepne meg, ha szóba sem állna velem. Szeretem, pont
ezért fogom megmenteni Őt. Muszáj, képtelen lennék ismét elengedni az
életemből. Meg kell Őt mentenem.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-26203106139612645022013-09-06T19:20:00.000+02:002014-01-20T17:35:42.200+01:008. fejezet - Számomra megszűntél létezni<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Remélem, mindannyian sikeresen túléltétek az iskola első, megerőltető hetét. Számomra legalábbis rettenetesen megerőltető volt, körülbelül egy hulla szintjén érez most magam. Nem szeretnék nektek itt keseregni, a <a href="http://bealright-1d.blogspot.hu/2013/09/this-is-end.html">Be Alright</a>-on bővebben leírtam mindent, köztük egy igen rossz döntést is meg kellett hoznom sajnos a bloggal kapcsolatban. Ide igyekszem minden pénteken fejezetet hozni, amikor időm van írni, de előfordul, hogy ezután egy-két napos késések lesznek. Ameddig tudom és bírom hozni fogom a fejezeteket. Ez a rész kicsit rövidebb lett, mint az átlag, ezután azonban ismét jön egy Justin szemszög, amivel kevésbé vagyok már elégedett, de igyekeztem. Estére sajnos kifogytam már a szavakból, nem tudom, mit írjak nektek. Örülnék pár véleménynek, tudom, hogy elfoglaltak vagytok és nehéz, de nekem is. Én is írok, harcolok, sietek, fáradok, de itt vagyok, miattatok! Nem is jártatom tovább a szám, kellemes olvasást kívánok, kellemes hétvégét és jó pihenést nektek! Kitartás, rám mindig számíthattok!<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8l2NYPgKuZeVXZrsASdgF3v7FfNWf7e8_aA3HNM9gSMnPqs-nJtWEHHDZa8l5HSILilQHW2QdSqeDo71EO-xBdF_L-kk8srE4LBEOnCB7JWAlKt1izPsnvAzqJZBf-EJLbIgpcO_QSJI/s1600/chapter08.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8l2NYPgKuZeVXZrsASdgF3v7FfNWf7e8_aA3HNM9gSMnPqs-nJtWEHHDZa8l5HSILilQHW2QdSqeDo71EO-xBdF_L-kk8srE4LBEOnCB7JWAlKt1izPsnvAzqJZBf-EJLbIgpcO_QSJI/s1600/chapter08.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=LWytzt7gheY">LULLABY</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. május 31. - június 1.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
- Elmondom, mi történt azon az
estén.</div>
<div class="MsoNormal">
Szavai mélyen beivódnak a fejembe,
végeláthatatlanul visszhangoznak. Inkább ijedek meg, minthogy izgatott legyek.
Eszembe jut, mit is mondott nekem múltkor: az igazság nem mindig nyugtat meg.
Most valami azt súgja, egyáltalán nem fogok jobban lenni az igazságtól. A sok
dolog, a sok figyelmeztetés rettenetesen megrémített. Úgy érzem, mintha sarokba
szorítottak volna. Az eddigi látványos kíváncsiságom és érdeklődésem
villámgyorsan párolog el, még az a pici is, ami bennem maradt látva, Justin
ideges.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Hát jó – egyezem bele igen nehéz szívvel. A pulzusom az egekben jár, a kezem
izzad, a fejem zsong. Muszáj megtudnom. Muszáj végre rájönnöm, miért történnek
szörnyűségek velem. Miért intenek óvatosságra azok, akik azon az éjjel velem
voltak.<br />
- Mielőtt bármit elmondok, kérlek, ne ítélkezz. Csak erre kérlek – helyezi
kézfejét alkaromra, amitől egész testem libabőrben kezd úszni. Bizonytalanul
nézek bele hatalmas barna szemeibe, s miután bólogatok, nehezen ugyan, de
belekezd. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval. Aznap este találkoztunk
és minden nagyon jól ment, egészen addig, amíg a fiúk el nem mondták nekem,
hogy Te voltál a soros a drogozásnál. Tudod, náluk ez olyan rituálé, hogy
minden bulit egy kis szerrel indítanak. – lágyan bólogatok egyet jelezve, értem,
amit mond - Kicsit ideges lettem, amiért téged is belerángattak ilyenbe, na meg
Brandon is azt hazudta, hogy ti együtt vagytok. Mindegy – egyik szemöldököm az
egekbe szökik hallva, Brandon azt hazudta, együtt vagyunk. Vicces, hogy közünk
nem volt egymáshoz.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mielőtt folytatná, gyorsan
beharapja alsó ajkát, s nagy levegőt vesz. Mellkasa láthatóan emelkedik, én
azért azt sem tudom szó nélkül hagyni, hogy továbbra is a borzalmas
párducmintás nadrágja van rajta. A sapka szerencsére lekerült a fejéről. De
most nem ez a fontos. Ezzel csak el akarom terelni a gondolataimat, a
félelmemet az igazságtól. Elég barom egy kísérlet ez, de valamilyen szinten
működik, legalább pár másodpercre talán majdnem elnevetem magam kinézetén.
Szedd össze magad!<br />
<br />
- Kifogásokat kerestem, hogy megmenthesselek, ez szintén jól sikerült először,
aztán én is drogoztam. Egyik ital csúszott a másik után, egyre jobban
elvesztettem a fejem, így amikor Twist a kezembe nyomott egy tasakot és feléd
bólogatott tudtam, mit kell tennem. Drogot tettem az italodba – mielőtt bármit
szólhatnék, szabadkozni kezd – De nem direkt volt. Én elvesztettem a fejem.
Emiatt a drog miatt nem emlékszel semmire sem. Miattam. Én voltam – nagyokat
pislogva meredek elém. Erőszakosan húzom el karomat kézfejétől. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Érzem, ahogy a könnyfátyol belepi
a szememet, légzésem egyre nehezebbé válik. Az első könnycsepp szinte égető
érzéssel suhan végig arcomon, nem sokkal később követi ezt a többi. A
csalódottság, ami tombol bennem kifejezhetetlen. Kihasznált. Tudta, hogy nem
emlékszem semmire, tudta, mik a gyenge pontjaim. És ezek után volt képe azt
mondani, hogy majd Ő megvéd engem? Legszívesebben pofán csapnám magamat és Őt
is. El akarok innen menni.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
- Utállak – halkan duruzsolom.
Alig látom az arcát, annyi viszont biztos, hogy rettentően megbánóan néz. </div>
<div class="MsoNormal">
Sikerül levegőhöz és adrenalinhoz
jutnom. Tomboló viharral a lelkemben szállok ki a kocsiból és vágom be magam
után az ajtót. Hallom, ahogy Justin is kiszáll, ahogyan Ő is becsapja a fehér
Ferrari ajtaját, mintha nem is érdekelné, hány milliós csoda van a kezében.
Ezelőtt vigyázott rá, a mozdulataiból lejött. Most pedig az arcából ítélve
darabokra törne mindent, ami az útjába kerül, amellett, hogy a szokásos
kiskutyaszemeit mereszti felém. Nem fog levenni a lábamról. Ahhoz túlságosan
eluralkodott rajtam az utálat.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Grace kérlek, had magyarázzam
meg!<br />
- Mit? Mit akarsz megmagyarázni Justin? – kiabálok, ahogy erőm bírja. A szívem
egyre jobban összeszorul firtatva a vonásait – Azt, hogy kihasználtál? Drogot
tettél az italomba, pasikat küldtél a nyomomba. Ezt akarod megmagyarázni? Nem
vagyok kíváncsi az ostoba magyarázatodra. Te akartál megvédeni? Annyira el
voltál telve magadtól, annyira figyeltél rám, és csak ezért?! Azért, mert ezzel
tudtad, hogy leleplezed az igazságot és le is fektethetsz, amikor kedved
tartja? Utállak, érted? Számomra megszűntél létezni, Justin Bieber! – az
összeesés határán állok. Reménytelenül húzom magamhoz közelebb a táskámat. Nagy
levegőt veszek, megfordulok. Bizonytalanul lépkedek a köveken, hazafele
indulva.<br />
<br />
Egyszer sem nézek vissza. Szaporán szedem lépteimet, levegő után kutatva. Azt
hiszem, ennél jobban sosem sírtam. Olyan vagyok, mint egy szivacs, ami magába
szívta a 19 év történéseit. Ez a dolog, ez a szituáció ébreszt rá arra,
mennyire nem bízhatok senkiben sem. Justinban bíztam. A legjobb barátom volt,
azt hittem, oka van, amiért ennyit foglalkozik velem. Hát, jó nagyot tévedtem!
Basszus, hogy lehettem ekkora idióta? Hogy adhattam át neki magamat teljesen,
száz százalékban? A vérnyomásom, annak ellenére, hogy igen alacsony az egekben
lehet, abból ítélve, hogy a szívem rettenetesen gyorsan dobog. Rosszul vagyok.<br />
<br />
Amerre vezet az utam, fényeket látok. A várost világító fényeket, s embereket.
Boldog embereket vagy éppen gondterhelt embereket. Ha most valaki megkérdezné
tőlem, hogy vagyok szimplán azt felelném: jól, köszönöm. Ennek nem az az oka,
hogy nem akarom megmagyarázni, mi zajlik bennem, hanem hogy nem tudom. Egészen eddig
azt hittem, erős vagyok, sőt, egyre erősebbnek éreztem magam. Azt gondoltam,
végre valaki becsben tart, végre valaki keresi a társaságomat. <br />
<br />
Hatalmas indulattal dobom le a földre a táskámat lakásom előszobájában. Szinte
elefántként trappolok be a fürdőszobába. Igazam volt, borzalmasan nézek ki. A
kis smink, ami rajtam maradt tegnap estéről teljesen el van mosódva,
befeketítve ezzel arcom nagy részét. Kezembe veszek egy vattakorongot,
bevizezem azt, s lemosom a szempillaspirál nyomait. Kihúzva a fiókot
megpillantok a sok kacat között egy pengét. Fogalmam sincs, hogy került ide.
Ezt nem tehetem! Nem adhatom fel!<br />
<br />
Végső elkeseredésemben, továbbra is rettenetesen sírva kezembe veszem a pengét
és gyengéden, habozva végighúzom a csuklómon. Rettenetes fájdalom uralkodik el
testemen, a vér lassacskán távozik. Összerogyok, a földön fekve figyelem, ahogy
a piros folyadék beborítja a fürdőszoba padlójának kis részét. Nem ájultam el,
tehát nem vágtam elég nagyot. Nem fogok meghalni – ez egy kicsit bíztat. Ahogy
a kezemet vizslatom, emlékek ezrei ugranak be. Szép emlékek. Úristen, én
tényleg meg akartam ölni magam?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ezelőtt sosem tettem ilyet.
Mindig, kivétel nélkül mindig kitartottam, mentem előre, hiába volt a sok
nehézség. Talán egy pillanatnyi elmezavar miatt tettem ezt magammal. Ahogy
bámulom a véres kezemet, s szemeim lassan kezdenek lecsukódni, az álmok világa
már közel jár, azt suttogom magamban: nem adom fel. Soha többé nem fogom
megpróbálni ezt. Nagyon fáj, s csak picit lesz jobb, de végső soron semmit sem old
meg az, ha szétszabdalom magam. Soha nem fogom feladni. Ez csak egy pillanatnyi
válság, túl fogok lépni rajta. <br />
<br />
<i>Feltűnik előttem Justin barna tekintete.
Kezemet lágyan fogja, vigyázva a vágásra, amit ejtettem magamon. Lágy puszit
lehel csuklómra, miközben azt suttogja „Szeretlek”. Sírva nézem tevékenységét,
sírva tűröm, hogy kezébe vegyen és védelmezően felvigyen szobájába. Erősen
bújok hozzá, szinte érzem minden egyes porcikáját. Felnézek megtört arcára. Nem
jön ki hang a torkomon. Hiába kiabálom, hogy én is szeretem, nem hallja.
Istenem, miért nem hallja? Hallja már meg! Kezei közt vergődve, hangért kiáltva
próbálom a tudtára adni, hogy én is szeretem. Aztán minden lassan elsötétedik..</i><br />
<br />
Ijedten, könnyes arccal ülök fel a hideg padlóról. Reggel van – ez az első
dolog, amire rájövök. A második pedig az, hogy csak álmodtam. Pici könnyebbség
öleli körül testemet. Vigyázva felállok, előveszem az alkoholt. Először
rettenetesen csíp a vágás kitisztítása, párszor fel is szisszenek. Végül
sikerül kibírnom az alkohol csípését. Előhalászok a fiókból egy vízálló
sebtapaszt, és óvatosan a vágásra helyezem azt. <br />
<br />
Zuhanyzás közben rengeteg gondolat van a fejemben. Sok mindenre megoldást
találtam Justin magyarázata kapcsán, viszont így is van olyan, amit kevésbé
értek. Az, hogy miért nem emlékszem és mi történt félig kitudódott. Bieber
drogot tett az italomba, gondolom ez váltotta ki a hatását. Arra tisztán
emlékszem, hogy elég sokat ittam, ez is hunyó lehet. Szorosan magam köré tekerem a törölközőt
kilépve a zuhanyzóból. Összefogom vizes hajamat, s a nappali felé veszem az
irányt. Elkezdek kutakodni a telefonom iránt, amit aztán meg is találok hosszas
keresés után. </div>
<div class="MsoNormal">
<br />
47 nem fogadott hívás. Ezek háromnegyede Justintól származik. Ha tudnám, kitől
szerezte meg a számomat. Biztos Brandon köpött neki. Aztán vannak még hívások
az előbb említett szőke fiútól is, sőt, egy hívásom Twisttől is van. Sem az
énekesnek, sem a rappernek nem mondtam meg a telefonszámomat, akkor honnan
tudják? Amikor kiderül valami, más terület ismét sötétség elé kerül. Hármuk
közül két embert biztosan nem fogok visszahívni. Inkább elindítom a
telefonomban lévő zenék tömkelegét. Mind szomorúbbnál szomorúbb dalok, a mécses
azonban akkor törik el, amikor fülembe jut a Nickelback Lullaby című dalának
első üteme. Mintha a helyzetre írták volna a szövegét.<br />
<br />
Könnyes szemekkel várom a dal végét. Kifújom a bent tartott levegőmet. Letörlöm
könnyeimet, és mintha mi sem történt volna veszem az irányt a szekrényem felé. Miután
<a href="http://www.polyvore.com/broken_chapter_08/set?id=95305808"><b>felöltözöm</b></a>
és megszárítom a hajam, zsebembe teszem a telefonom, s táskám nélkül indulok
útnak. Szombat van, tehát nincs munka. A tengerparti sétány felé veszem az
irányt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A Nap kellemesen süt, a szellő is
jár egy kicsit. A tenger sós illata beissza magát a bőrömbe. Lekapom a cipőmet
a homokba érve, immáron mezítláb ülök le a partra.</div>
<div class="MsoNormal">
Szörfösök százait látom a
forgalmas strand vízében. A napbarnított, szőke lányok vihogva karolnak bele
barátnőjükbe, egy falatnyi bikiniben mászkálva, ezzel kellemesen felhívva
minden fiú figyelmét. A szerelmes párok egymás arcát fagyizzák össze, de van
olyan lány is, akit ruhástól felkap a barátja és úgy viszi be a vízbe magával.
Összeszorul a gyomrom. Semmi sem fáj jobban, mint csalódni abban az emberben,
akiről azt hitted, sosem bántana. Talán ez nem is számít. Kibírtam ennél
rosszabbat is. Egy éve önmagammal harcoltam, sikeresen kilépve a csatából. Nem
akarok ismét inni és bulizni. Nem akarok olyan lenni, aki este összetörve ül
egy koszos járdán reggel viszont kénytelen mosolyt erőltetni az arcára. Most
viszont úgy érzem, megint ilyen helyzetbe keveredtem. Egy este elrontott
mindent. Csalódtam, hatalmasat. Túlságosan ragaszkodom, törődöm. <br />
<br />
Tudod mit, kedves élet? Akkor sem hagyom, hogy összetörj. Akkor is magamra
erőltetek egy mosolyt, ha fáj. Leszarom, mennyire akarsz kitolni velem,
mennyire akarod, hogy azok bántsanak, akiket szeretek. Akkor is erősebb vagyok
nálad. Nincs szükségem Bieberre. Eddig is elvoltam nélküle, ezután is elleszek.
Dolgozni fogok, tanulni, az álmaimat valóra váltani. <br />
<br />
Sok óra üldögélés után végül unalmamban hazafele veszem az irányt. Komótosan
szedem a lépcsőfokokat, közben kis zsebemben a kulcsom után kutatva. Mikor az
ajtó elé érek megtorpanok. Egy hatalmas csokor virág áll a lábtörlőn. Habár
sejtem kitől van, azért amint beérek, elolvasom a rátapasztott kártyát. Kisebb
regény található rajta, én azonban falom a sorokat. Ismét sírva fakadok, látva
a feladója nevét. Ne már, ennyire nem lehetek érzelgős! Mi a franc történik
velem, miért bőgök mindenen?<br />
<br />
<span style="font-size: 11.0pt;">„Gracie!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 11.0pt;">Tudom,
mit gondolsz most rólam. Tudom, hogy utálsz és azt mondtad számodra megszűntem
létezni, de én ezt nem hiszem el. Azt is tudom, hogy kedvelsz. Nem a
nagyképűség beszél belőlem, csupán csak beszéltem Brandonnal, aki sok mindent
elmondott rólad. És hogy te is tudd: én is kedvellek. Sajnálom, hogy
átvertelek, hogy úgy érzed, kihasználtalak. Nekem nem ez volt a célom. Nem
akartalak kihasználni, eszembe sem jutott. De annyira szép vagy és annyira
hiányoztál, én meg egy akkora barom vagyok. Fiúból vagyok, egyszerűen fogalmam
sincs, mi ütött belém. Kérlek, bocsáss meg! Rengetegszer hívtalak, remélem jól
vagy, nem csináltál semmit magaddal. Kérlek, beszéljük ezt meg. Találkozzunk ma
este nálam. Beszélgetünk, őszintén. Légy szíves gyere el, látnom kell téged. Szeretlek
Grace, kérlek, gyere el!<o:p></o:p></span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><br />
Várlak: Justin.”<o:p></o:p></span></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért kell megnehezítened? –
suttogom magam elé, továbbra is kezemben a kártyával. Tekintetem a rózsára
téved aztán ismét a levélre. ’Szeretlek’ – ezt az egy szót ismételgetem
magamban. Képletesen értette, nyugi. Ez mindössze csak kedveskedés.<br />
A csokrot beteszem egy vázába, pont olyan helyre, ahol látom. Miután
elnyammogom a vacsorámat is, az idő pedig villámgyorsan röpül azon gondolkozom
elmenjek-e. Kizárt dolog, hogy megadjam magam neki. Ezért fog hülyének nézni.
Biztos, hogy ennyivel nem fog megnyerni magának.<br />
<br />
Próbálom megfejteni, mi folyik velem. Eddig is kedveltem Őt, de most valahogy
más. Talán a csalódás miatt, de többet érzek. Én szeretem Őt, szerelmes vagyok
belé. Buta vagyok, hogy ilyenekkel áltatom magam, mert nyilvánvalóan Ő kicsit
sem szeret. Én viszont tehetetlen vagyok a pici pillangók ellen. Egyszerűen
libabőrös leszek, ha Rá gondolok. Eddig ha valaki azt mondta, szerelmes,
kinevettem. Elvégre, hogy lehetnének pillangók a gyomrodban? Nem egy állatkert
vagy, könyörgöm! Aztán rájöttem: a bizsergő, melengető érzés, az izgalom, ami
folyamatosan elönt a közelében – ezt hívják egyszerűen híres-neves
pillangóknak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: 12pt;">Teljesen össze vagyok zavarodva. Egyszerűen azt sem tudom, hogyan
fogalmazzam meg a bennem zajló érzéseket. Csalódott is vagyok, szomorú is, a
szívem viszont legszívesebben meglágyulna és elmenne arra a találkozóra.
Ráadásul nem elég, hogy magammal nem vagyok tisztába még választás elé is
állítanak.<br />
Mielőtt eljutnák odáig, hogy összeszedem a cuccaimat az indulásra lefagyok.
Eszembe jut a mondat, amit utoljára hozzávágtam. „Számomra megszűntél létezni,
Justin Bieber!”<br />
Vicces, hogy hazudtam, mert kicsit sem szűnt meg létezni. Ezt Ő persze sosem
tudhatja meg. Ezért nem is megyek el hozzá. Inkább lefekszem, de nem a
fürdőszoba padlójára, hanem az ágyamba és álomba sírom magam, miközben az
előbbi mondatot ismételgetem. Hátha a végén még sikerül is elhinnem..<br />
<!--[endif]--></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-57018136105969512652013-08-30T18:57:00.000+02:002014-01-20T17:35:53.215+01:007. fejezet - Elveszett lélek<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Szomorúan teszem közzé ezt a bejegyzést, ugyanis rájöttem, hogy vége a nyárnak. Lehet, hogy butaság, de engem teljesen letaglózott a gondolat, hogy ennyi volt a pihenés és hétfőtől ismét kezdődik az iskola, a velejáró koránkeléssel és napi szenvedéssel. Az írásban próbálok menedéket találni, hátha úgy elviselhetőbb ez az érzés. A napokban rengeteget írtam, így jó előre készen van pár fejezet, amiken már csak csiszolni kell. Örülök, hogy tetszett nektek Justin szemszöge, biztos, hogy tervezek még, sőt, hamarabb jön mint gondolnátok. Most a történet visszatér Grace szemszögébe, ami egy picit nehéz volt, ugyanis a két karakter teljesen máshogy gondolkodik, máshogy látják a világot. Ennek ellenére próbálkoztam a feladattal. Talán nem lett túl unalmas ez a fejezet, mert azért történnek benne dolgok. Gondolom észrevettétek - vagy ha nem, akkor most már tudjátok -, hogy a mostani részekben Grace és Justin 'kapcsolata' körül forog úgymond a világ, de ez közel sem fog így maradni sokáig. Mivel eleve úgy kezdtem a Save Me történetét, hogy nem minden a főszereplők aggodalmaskodásáról lesz hangos. Tartom is magam ehhez, az eleji izgalmak és titkok hamarosan visszatérnek, közben pedig azért Justin sem tűnik el a képből. Dalt Birdy-től hoztam. Nemrég sikerült csak belehallgatnom az albumába olyan szinten, hogy azóta legalább napi kétszer elindítom a dalait, nagyon tetszenek. Igazán tehetséges lány, érdemes más szerzeményeit is meghallgatni, nekem a csatolt Shelter című dalon kívül a Skinny Love és a People Help People a nagy kedvencem. Nos, ennyi lettem volna, élvezzétek ki a maradék időt, kellemes olvasást mindenkinek! Sok sikert kívánok nektek a jövő héthez, éljétek túl az első borzalmas napokat!<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3EVlvIdZ-jFEfD3bRiLDSxLM2BNXhKj8FYGTW76D_VvB-HJ-Rf78PtleIimyYb82MZIkhK4PrPj-zqzxxX8BQGQ6OSugmjyTlUG2SAAvrFlzSbQaD15HH0-hF52IIT08MQv47Bk__gAk/s1600/chapter07.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3EVlvIdZ-jFEfD3bRiLDSxLM2BNXhKj8FYGTW76D_VvB-HJ-Rf78PtleIimyYb82MZIkhK4PrPj-zqzxxX8BQGQ6OSugmjyTlUG2SAAvrFlzSbQaD15HH0-hF52IIT08MQv47Bk__gAk/s1600/chapter07.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=QXwPUYU8rTI">SHELTER</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. május 31. - Grace Collins</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Álmosan hajtom a fejem a másik
oldalra, szememet továbbra is csukva tartva. A beszűrődő napfény túlságosan
zavar, olyan, mintha égetné a retinámat. Komótosan, de durván csapom a
kezem az ágyra. Szeretném az ágyra csapni, ugyanis kézfejem valakinek a
mellkasán csattan. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ijedten ülök fel. Kell pár
másodperc, amíg rájövök, hol is vagyok. Tényleg nem tudom, sírjak-e vagy
nevessen a napokban összehozott baromságaim miatt. A harmadik alkalom, hogy nem
otthon ébredek, a harmadik alkalom, hogy ugyanazon személy szuszog mellettem.
Miért teszem ezt magammal? Olyan, mintha direkt futnék utána, ezzel erősítve
érzéseimet. Bolond vagyok, hogy megint elkövettem ugyanazt a hibát.<br />
<br />
Óvatosan nézek Justin alakja felé, előre felvéve a bociszemeimet. Szerencsémre
nem ébresztettem fel, csak elértem azt, hogy a takaró lejjebb csússzon, egyre
kevesebbet takarva belőle. Hazudnék, ha azt mondanám, nincs bennem egy kis
boldogság sem, hiszen jó érzés így látni Őt. Jó érzés, hogy mellettem alszik,
mellettem kel fel, hiába tudom, kihasznál. Egyáltalán hogy kerültem én ebbe a
szobába, amikor tegnap este tisztán emlékszem, hogy a fürdőben aludtam el? Nos,
egyre több kérdés vetődik fel bennem, s egyre kevesebbre kapok választ. Annyit
viszont biztosan tudok, hogy a világ legnagyobb balfékje mellett most
kiérdemelném a világ legboldogabb embere címet is. Egyszerűen csak felemelő
érzés rápillantani arra, milyen nyugodt, ahogy a hosszú, barna szemillái tökéletesen
passzolnak alvó arcához, s ahogy mosolyog. Egy hülye, de boldog balfék vagyok.<br />
<br />
- Justin – simogatom meg lágyan puha arcát, mire felmordul. Nincs szívem
felébreszteni, de muszáj lesz, hiszen haza kell jutnom, onnan pedig munkába
kell mennem. Végre, amikor Brittany visszavesz, újra van reményem nem késhetek
el. Utálok késni, Ő is utálja, ha kések, ezért biztosan a fejemet venné. Buzgón
simogatom arcát, ám mikor sokadszorra sem sikerül felkeltenem, kicsit erősebben
szólok neki. – Justin!<br />
<br />
Szempilláit rebegtetve nyitja ki csokoládébarna szempárját. Álmosan csillogó
íriszei alig akarják beengedni a fényt. Kezével lágyan fejéhez kap,
megdörzsölve haját. Összehúzott szemöldökkel figyelem tevékenységét. Mikor
tekintete rám téved, szája mosolyra húzódik. <br />
<br />
- Gracie – mormogja továbbra is félálomban, a mosolya azonban a helyén marad.
Érthetetlen számomra ez a hirtelen jókedv, talán nem is kéne vele foglalkoznom.
Mi van, ha azért van jókedve, amiért nekem? Ha azért mosolyog, mert tulajdonképpen
örül nekem? Gondolatban és igaziból is homlokomra csapok. Ezt a reakciót
korántsem így terveztem. Gracie, hülye vagy! – Miért csapkodod magad? – túr
bele még egyszer hajába. Könyökére támaszkodva figyeli, ahogy a puha selyemtakaróval
játszom, ezzel leplezve zavaromat.<br />
- Rossz szokás – vigyorodom el látva, továbbra is engem figyel.<br />
- Reggelizel velem? – kisfiúsan néz rám, kiváltva azt, hogy elpiruljak. Egy
reggeli az egy reggeli, semmi több. Gondom nem lehet belőle.<br />
- Szívesen.<br />
- Rendben – pattan fel hirtelen, mint akit ágyúból lőttek ki. Széles háta
hamarosan eltűnik az ajtó mögött, aztán vissza is tér, immáron egy pólóval és
egy nadrággal a kezében. – Vedd fel ezeket – helyezi le elém a ruhadarabokat.
Az éjjeliszekrényen pihenő nyakláncot is elém teszi. Magyarázat nélkül távozik,
sőt, időt sem enged arra, hogy kifaggassam. Nagy levegőt veszek. Reménytelenül
bámulom tovább a becsukott ajtót. Jókedvem olyan hamar párolog el, ahogy jött.
Látványosan körülnézek a hatalmas szobában. Minden méregdrága, ez nem is
kétség. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Engem mégis az izgat, miért
vagyok megint itt. Elkezdtem ezt a játékot Justinnal. Lehet, hogy először
engedtem neki, mert azóta sem emlékszem semmire, és igazán örülnék, ha végre
beavatna abba, mi is történt pontosan egy hete. El lennék ragadtatva, ha ezt
értem megtenné, bár tudom, úgysem fogja, tekintve, hogy csak kihasznál.
Másodszorra is belementem, mert azt hittem, tudok neki nemet mondani, és ez
kétszeri alkalom lesz. Azt mondta, tartsam titokban, senki se tudja meg, hogy
mi együtt voltunk, mégis mindig összegabalyodunk valahogy. Pontosan ez a
’tartsuk titokban’ játéka őrjít meg, ezzel bizonyítja, hogy nem kellek neki
semmi másra, csak szexre.<br />
<br />
Végül sikerül magamra rángatnom a nadrágot. Rendesen meggyűlt vele a bajom, és
ahogy magara nézek – abból ítélve, amennyit látok – nem festek túl szépen. Ez
az <a href="http://24.media.tumblr.com/db940b4e0d170ed3668828260f3a213e/tumblr_ms6zqhuOsK1r0wd2vo1_400.png"><b>ülepes
nadrág és póló</b></a> kombináció lehet, hogy Biebernek bejön, nekem kevésbé. Mint
akit lehányt egy szivárvány, vagy rosszabb, mint akinek tele van a pelenkája.
Nevetséges, de érte megteszem.<br />
<br />
Bizonytalanul indulok el a házban, keresve a lépcsőt. Gondolom, a konyha lent
van, legalábbis itt fent nem találok mást, csak fürdőt, gardróbot és sok-sok
vendégszobát. Persze, hogy lent van, hiszen ott ittunk tegnap este! Agyamra
ment a sok pia. </div>
<div class="MsoNormal">
Kis időbe telik, amíg végül
rábukkanok a lépcsőre. Megkönnyebbülve szedem lépteimet, egy szál zokniban,
kezemben a magassarkúmmal. Apropó, Justin zoknit is adott.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Justin, merre vagy? – az
illatok után megyek, orromra hagyatkozva ballagok át a lakáson a konyha felé.
Az állam szó szerint leesik látva Biebert, a sütő előtt állva, valamit
kevergetve. Aztán, amikor kiérek ebből a sokkból, jön egy másik, ránézve a <a href="http://cdn.idolator.com/wp-content/uploads/2013/02/27/justin-bieber-weird-outfit-4-435x580.jpg">ruhájára</a>.
Pedig azt hittem, én vagyok az egyetlen lehányt szivárvány: nagyot tévedtem. –
Ö, Justin – kopogtatom meg lágyan vállát, vigyázva, nehogy ijedtében arcba
vágjon, vagy esetleg ledobja a kezében tartott serpenyőt. A második opció valószínűbbnek
tűnik.<br />
- Igen? – kérdez vissza, továbbra is a serpenyővel bűvészkedve. <br />
- Két kérdésem van: az egyik, hogy mit csinálsz, a másik pedig, hogy miért így
nézel ki? – mérem végig látványosan hátulról, ezzel teljesen megállapítva, neki
sem áll jobban ez a nadrág. Jól áll ez egyáltalán valakinek?<br />
- Rántottát csinálok, és azért nézek ki így, mert így akarok kinézni – kissé
szarkasztikusan cseng a hangja, ahogy a serpenyőből átteszi a tányérra az egyik
tojást, aztán a másikat.<br />
- Bocsánat, csak.. – harapom el a mondat végét látva, szemüveg is van rajta.
Értetlenül ül le velem szembe az asztalhoz, s löki elém a tojást. Jóízű
falatozásba kezd, én kevésbé vagyok ennyire biztos tehetségében a sütés terén.
Hosszú percekig kémlelem a rántottát, ami finomnak tűnik, bátorságom azonban
nincs belekóstolni. Szempilláimat rebegtetve nézek máshova, most éppen Justin
arcára. Amint rájön, hogy figyelem, megáll a rágásban.<br />
- Miért nem eszel? – morogja halkan – Nem tettem halálos mérget a kajába, ha ez
a gondod – egyezően bólintok. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hitetlenkedve rázza meg fejét, s
tér vissza az evéshez. Végül feladom, félve ugyan, de belekóstolok az ételbe,
ami meglepően finom. Olyan gyorsan eszek, mint egy mohó kisgyerek, aki évek óta
nem evett ennél finomabbat. Amióta eljöttem otthonról, sosem ettem házi
kosztot. Vagy szendvicset ettem, vagy mélyhűtött leveseket és húsokat, de
igazi, kézzel kreált ételt azóta nem. Ez rettenetesen hiányzott.<br />
<br />
A reggeli után tisztelettudóan felállok, segítek neki összeszedni az
evőeszközöket és a tányérokat. Lelkesedésem kellően meglepi, mint ahogy ma már
annyiszor. Miután elpakolunk, kevésbé sikeresen gabalyodunk ki egymásból,
ugyanis akárhányszor elindulunk valamerre, minden esetben a másiknak ütközünk. Ha
balra lépek, Ő is balra lép, s ha úgy határozok, inkább jobbra megyek Ő is
pontosan ebbe az irányba indul.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egészen így működik ez addig,
amíg el nem jutok arra a pontra, hogy rettentően felidegesít ez a játék.
Erőszakosan indulok olyan irányba, hogy semmiképpen se tudjon követni. Tervem
sikeresnek bizonyul.<br />
<br />
- Hova mész? – kérdezi, látva, táskámat vállamra akasztom. Fel kell mennem még
a ruhámért, cipőt is kéne szereznem valahonnan, munkába is el kéne jutnom. Nem
baj, megoldom. Megoldom egyedül. Majd gyalogolok, zokniba. A ruhámat itt
hagyom, eltekintve attól, hogy réges-rég anyutól kaptam. Ez lesz a megoldás! <br />
- Dolgozni. Tudod, én nem énekléssel keresek pénzt – nézek rá szúrósan.
Támogattam mindig is, büszke is vagyok rá rettenetesen, de ismerem. Tudom, hogy
nehezen érti meg, ha valaki nem olyan, mint Ő. Régen egymás tükörképei voltunk,
ugyanazt szerettük, ugyanolyan zenét hallgattunk, s talán ezért voltunk mindig
együtt. Ma viszont ezek a közös tulajdonságok kezdenek egyre halványodni. Közel
sem vagyunk egy súlycsoportban.<br />
- Elvigyelek? – ajánlja fel, máris kivéve nadrágja zsebéből az autó kulcsát.
Hát jó.<br />
- Először nem öltöznél át?<br />
- Ez olyan, mintha én most azt kérdezném tőled, hogy levetkőztetlek és
szexelhetünk-e egyet a konyhaasztalon. A válasz egyértelműen nem lenne: felőled
biztosan, mert én tuti megtenném – kacsint felém kacéran, mire bosszúsan
felhorkantok. – Na gyere, kicsi durci, felmegyünk a ruhádért, aztán elviszlek
jó? De előtte kapsz egy cipőt is.<br />
<br />
Érdekes érzés az Ő ruháiban mászkálni. Azért is, mert kétszer nagyobbak nálam,
na meg azért, mert tipikusan olyan illatuk van, mint neki. Ismerem ezt az
illatot. Szeretem ezt az illatot. Attól félek, hogy egyre jobban bele fogok
habarodni, és akkor nehezen fogok kiutat találni. <br />
<br />
A ruhámat szépen összehajtogatva teszem bele táskámba. Szerencse, hogy jobban
szeretem a nagyobb táskákat, bár afelől kétségem sincs, hogy a ruhám biztosan
össze fog gyűrődni. Időközben kapok egy cipőt Justintól. Eleinte olyan kacsa
érzésem van a kétszer akkora cipőben. Lassan, ám biztosan kezdem megszokni, a
lépcső korlátjába azért erősen kapaszkodom, le ne essek. Követve Biebert,
felszerelkezve a fontos dolgaimmal lépek ki a házból. Az énekes láthatóan
körülnéz, fotósok után kutatva. Megkönnyebbülten sóhajt egyet. A Ferrari
zárjának kattanására kapom fel a fejem, a következő pillanatban már az ajtó is
nyitva áll számomra. Gombóccal a torkomban ülök be a hatalmas autóba.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az út alatt keveset beszélünk, én
inkább a várost nézem, próbálva kibogozni, hol is jártunk, hol is száguldottunk
végig tegnap este Twisttel. A felkelő nap sugarai lágyan simogatják arcomat.
Látom az utcán, hogy sok-sok embernek feltűnik az autó, főleg a kávézó
környékén, ahol kevés az olyan alkalom, amikor luxusautók mászkálnak a kis
utcában. Hiába győzködöm Bieber uraságot, a hajlandóság apró jelét sem mutatja.
A fotósokat kereste a házánál, de képes lenne megállni egy kávézó előtt ezzel
az autóval? Tényleg nem lenne, feltűnő komolyan! Ilyenkor szívesen pofon
vágnám, amiért ennyire makacs. A motor leáll. Pontosan a kis kávézó előtt
állunk, benézve látom az emberek reakcióját. Brittany egyszerre kiszúr engem, a
mellettem ülő fiút szerencsére nehezebben lehet látni bentről. Kicsatolom
magam. Mielőtt kiszállhatnék, az eddig köztünk lévő csendet Ő töri meg.<br />
<br />
- Este jövök érted – néz rám, mire én abbahagyom az ajtóval való küszködést és
szó szerint leesett állal bámulom.<br />
- Mi az, hogy este jössz értem? – húzom fel magam. Eléggé sikerült kiborulnom a
reggeli beszólása miatt, aztán a makacskodásáért, most meg ez. Kinek képzeli
magát, őszintén?<br />
- Az, hogy este jövök érted – szemeivel úgy pásztáz, mintha a világ legnagyobb ökörje
lennék. Talán az is vagyok…<br />
- Na álljunk csak meg! – emelem feljebb a hangom – Nem jössz Te értem sehova!
Ezt a dolgot, ami kettőnk között van lezártuk ennyivel. Visszaadtad a
nyakláncot, nyugodtan távozok. Hagyj békén, Bieber, nincs szükségem rád! –
dühösen szállok ki az autóból, bevágva magam után az ajtót. Vissza sem nézek, a
motor indulását azonban kitűnően hallom. <br />
<br />
Belépve a kávézó kis helyiségébe, rengeteg tekintetet magamon érzek. Csak
reménykedni tudok, hogy nem ismerték fel, kié volt az autó és nem hallották a
kiabálásomat sem. Továbbra is dühösen állok be a pultba, s pakolok le. Brittany
látványosan végigmér. Kell egy kis idő, amíg leesik, mit is figyel rajtam. Hát
persze, én eszes a drágalátos Justin Bieber ruháiban vagyok! <br />
<br />
- Öö, lehet hozzászólásom a témához? – kérdez tapintatosan, arcán azonban
látszik, mindjárt elneveti magát. Picit nyugodtabban, a csészékkel szórakozva
intem le Őt. – Úgy nézel ki, mint aki most jött egy jó éjszakáról – vizslat
sejtelmesen. Ha tudná, hogy igaza van! Hiszen az éjszakával semmi bajom sem
volt, magam sem értem, miért akadtam ki most Justinra. El akarom magamtól
taszítani, minél távolabbra, hogy végre elfelejthessem Őt, másrészt viszont
szeretek is a közelében lenni. </div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Erről nem nyilatkozom – zárom
le ennyivel a nemrég elkezdett beszélgetést. Magamban sem számoltam el erről az
egész helyzetről, kizárt, hogy másoknak nyilatkozzak róla.<br />
<br />
A nap rettentő gyorsan eltelik, a megszokottnál is több vendég van. Ezt
kifejezetten élvezem, hiszen szeretek itt dolgozni, és legalább addig a kis
ideig elterelődnek a gondolataim. Sok kedves ember fordul meg itt, a többségük
régi ismerős, igazán jól esik, amikor kérdezgetnek. Ha valaki azt mondja, napok
után unalmas az, hogy örülnek a jelenlétemnek, az hazudik. Jó érzés, nagyon jó.
Szeretve vagyok, bár talán a történetem felét ismerik, mégsem ítélnek el. És ez
csodálatos. Jó érzés.<br />
<br />
Végre tudok egy picit nyugodtabban lenni, alig van egy-két iszogató emberke. Az
óra mutatója lassan a hetes számhoz érkezik. Egyre, s egyre jobban fáradom,
helyzetemen Brandon hirtelen érkezése sem segít. Villámgyorsan dobja le magát a
bárszékre, hatalmas mosollyal az arcán. Boldognak tettetem magam, csak azért,
nehogy elrontsam az Ő jókedvét. Legalább Ő boldog. Valamiért úgy érzem,
hirtelen mindenki rám fog szállni. Sikerült a törölgetés közben tisztáznom pár
dolgot, abban viszont nem vagyok biztos, hogy is érzek. Kicsit sem akarok
Bieber terhére lenni, az Ő nyakán lógni. Furcsának tartom, hogy ennyi év után
most hirtelen utánam koslat, amikor nyilvánvaló, hogy ha nem találkoztunk volna
abban a buliban, most sehol sem lenne.<br />
<br />
- Mi van veled, Brandon? – picit kezd idegesíteni Brandon paprikajancsi,
mosolygós feje. Olyan sejtelmesen bámul.<br />
- Semmi csak… - szakítja félbe mondandóját, szín tisztán látszik rajta, hogy
kapkod a szavak után. – Beszéltem a barátoddal – biccent felém. Először
értetlenül állok kijelentése előtt, aztán rájövök kire is gondolt. Furcsa nekem ez a hirtelen hangulatváltás, a kis paprikajancsi fej után ez az ijesztő meredés. Érdekes. – Grace,
veszélyben vagy.<br />
- Ezt mire véljem? Van összefüggés a két dolog között, vagy csak örülsz, hogy
cukkolhatsz és megijeszthetsz?<br />
- Komolyan beszélek. Vigyázz. A helyedben én beszélnék Justinnal és kiszedném
belőle a történteket, mert ha Te nem is látod, de ez a dolog egyre mélyebbre
süllyed – összeráncolt homlokkal figyelem távozását. Egyszerűen az erőm elhagy,
rákérdezni sem tudok, miről beszél. Leteszem az utolsó elmosott evőeszközt,
felöltözöm. Jelentem főnökömnek távozásomat, aki intéssel jelzi, nyugodtan
mehetek.<br />
<br />
Gyalog indulok el. Hiába, sokáig nem jutok, az utca végén egy kocsi fényére
leszek figyelmes. Bosszúsan fújom ki a levegőt firtatva a tulajdonosa arcát. Kellően
körülnézek és óvatosan helyezem kezemet az ajtóra, s nyitom ki azt.<br />
<br />
- Légy velem őszinte: miért koslatsz utánam? Mibe kevertél? – időt sem hagyok
neki feldolgozni kérdéseimet, karba tett kézzel várom válaszát.<br />
- Én nem kevertelek semmibe – amilyen őszintének tűnik, olyannyira lehet, hogy
kamu ez az egész. Miért tud mindenki többet, mint én?!<br />
- Akkor miért érdekellek téged?<br />
- Mert én.. – harapja be alsó ajkát, ezzel félbeszakítva önmagát. – Elmondom mi
történt azon az estén.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-17579788806983970302013-08-23T16:27:00.000+02:002014-01-20T17:36:04.537+01:006. fejezet - Te zavarban vagy!<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Picit előbb érkezem, mint szoktam, ennek több oka is van. Az igazság az, hogy ma nincs sok időm, a részt pedig nem szerettem volna elhalasztani holnapra, ezért úgy döntöttem, hogy felteszem most. A másik ok pedig az, hogy meg is ígértem nektek, hogy előbb jövök, ezt be is tartottam! Egy Justin szemszögű részhez érkeztünk, amivel eléggé meggyűlt a bajom. Próbáltam másabbra írni, mint Grace szemszögét, hiszen Justin fiú, az Ő gondolatai mások. Nem tudom, mennyire sikerült ez, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Bennem vannak kétségek, de szerintem összességében jó lett, sokat fejlődtem az első fiú szemszögem óta. Oké, ez most picit nagyképűnek hangzott, pedig nem annak szántam! A fejezet vége felé van egy kis +16-os - vagy 18-as - rész, bár tudom, hiába írom ki, akkor is mindenki elolvassa. Én is el szoktam, pedig még nem tartozom egyik korosztályba se, bár a 16-hoz közelebb járok, mint mondjuk a 14-hez. Magam sem tudom, mit írjak már, teljesen összeszedetlen vagyok - van ilyen szó? -, nem tudom leírni a gondolataimat. A lényeg az, hogy köszönöm nektek a sok támogatást, az előző fejezethez érkezett 9 kommentet és a pipákat, díjakat egyaránt! Egyik este kedvem támadt böngészgetni, elolvasni újra a véleményeket és szégyen vagy nem, elsírtam magam. Nekem ez rettentő sokat jelent, elképzelhetetlenül sokat! Köszönöm, hogy vagytok nekem!<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvKCflFijozgYKaBrRI7YeqGgWVn1iva-qVMRclTqmNl8l18ts1N1OE5QL13eHSUSzQjEUg53vmxumguICzd4xmpoeRcc5up3zDEhhZYlfwl468lCBZXBw0M6M1L8WKuAacTE4sUbojgg/s1600/chapter06.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvKCflFijozgYKaBrRI7YeqGgWVn1iva-qVMRclTqmNl8l18ts1N1OE5QL13eHSUSzQjEUg53vmxumguICzd4xmpoeRcc5up3zDEhhZYlfwl468lCBZXBw0M6M1L8WKuAacTE4sUbojgg/s1600/chapter06.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=CJkrKXv7Zpk">LOVE ME LIKE YOU DO</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. május 30. - Justin Bieber</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Nehezen tudnám leírni milyen
érzések keringtek bennem az elmúlt napokban. Amióta megláttam Grace-t, nem
tudok koncentrálni. Egyszerűen leesett az állam. Gyönyörű, barna szemei
ugyanúgy csillogtak, haja hullámokban omlott vállára. Elképesztett a tény, hogy
a lány, aki nem csak kívül, de belül is gyönyörű lehet még szebb. Mindig annyira kedves és szép volt, fogalmam sincs, hogy tudta ezt fokozni.<br />
Grace volt az, aki mindig mellettem állt, hiába voltak neki is problémái. A
szülei mindig a saját érdekeiket nézték, Ő pedig szinte terrorban volt tartva
otthon. Rettentő intelligens lány, nagyon okos, akinek arany a szíve. Kivétel
nélkül mindenkinek segített, bár aztán kezdett elzárkózni, jó volt látni, hogy
mosolyra tudom fakasztani.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Talán a négy év, ami eltelt, az
rekesztette belém az érzéseket, amik újra előjöttek. Egyszerűen rájöttem, hogy talán
bele vagyok habarodva ebbe a lányba. Bár a mosolya már nem csillog annyira,
mint régen, de az összes szavából ugyanazt a kicsi Gracie-t hallom, aki annak
idején is annyira tetszett. A hangja, a vonásai, minden ugyan olyan rajta.
Talán a teste változott egyedül, de attól is megőrülök. Miért tagadjam, fiúból
vagyok. Akárhányszor a közelében vagyok le is akarom teperni, és meg is akarom
védeni. Rosszul esik, hogy Ő meg azt hiszi, csak a szexre kell, amikor nagyon
nem. Ez csak egy ürügy számomra, hogy közelebb kerüljek hozzá. A nyakláncát sem
véletlen hoztam el: tudom, milyen fontos neki és hogy utána fog jönni. Ara
viszont nem számítottam, hogy Lil-t, a legjobb haveromat kell lerángatnom róla.<br />
<br />
Sírt. Ez nem olyan kis hiszti volt, amit a lányok általában elnyomnak, ha
valami nem tetszik. Igazi sírás volt. Hittem neki, tudtam, hogy Ő nem akart
semmit Twisttől, viszont már attól is felrobbantam, hogy valaki hozzáér úgy, és
az a valaki nem én vagyok.</div>
<div class="MsoNormal">
Ajkaim gyengéden ízlelgetik az Ő
ajkait, míg végül levegő hiányában el nem válunk egymástól. Ujjaimmal letörlöm
könnyeit, s mint egy védelmező barát ölelem meg.</div>
<div class="MsoNormal">
Érzem, ahogy fejét egyre jobban
nyakhajlatomba nyomja. Kezeim közelebb húzzák Őt, aztán adok egy lágy puszit a
homlokára. Fogalmam sincs, mióta állhatunk így, de nyugodtnak érzem magam.
Közben pár ember kijön, csókolózni, ölelkezni vagy csak szimplán lelépni, és a
zene is túl hangos, annak ellenére, hogy kint vagyunk, mégis itt állunk, egymás
ölelésében és olyan, mintha csend lenne. Mintha ketten lennénk. A pillanatot
megzavarja Grace hirtelen elhúzódása. Letörli könnyeit, azonban látom, kevés
kell neki ahhoz, hogy újra elsírja magát.<br />
<br />
- Mennem kell – nyökögi erőtlenül. Pontosan tudom, mivel tarthatnám itt. Nem
akarom, hogy elmenjen. Pont, amikor közel érzem magamhoz.<br />
- Nem szeretnéd visszakapni a nyakláncod? – kezem zsebembe csusszan, ahol az
ékszer pihen, arcomon diadalittas mosoly terül szét. <br />
- Add oda, és megyek is – arca pillanatok alatt változik meg. Míg az előbb
tökéletesen ki lehetett venni érzelmeit, most érzelemmentesen bámul maga elé.
Lassan, óvatosan húzom ki a szíves nyakláncot a zsebemből. Szemei felcsillannak
az ékszert látva, ahogy nekem is, a reakciójától. Tényleg ennyire sokat jelent
neki?<br />
- Odaadom, akkor viszont maradnod kell. Ha elmész, sosem kapod vissza. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyot sóhajtva bólogat, amit az
első opció jeleként veszek. Haját előre tűri, lassan megfordul, és lehajtott
fejjel várja, hogy nyakába csatoljam az ékszert. Vigyázva az ezüstre kapcsolom
be a láncot. Gracie kezei a medálra tévednek, olyan, mintha egy kis mosoly is
bujkálna arcán. </div>
<div class="MsoNormal">
– Gyere velem – ragadom meg kezét
és húzom magam után. Időközben észre sem veszem, hogy automatikusan
összekulcsolom ujjainkat, akkor jövök mindössze rá, amikor már régen bent
vagyunk a házban, és megállunk a lépcső tetején. Szememmel átfutom a tömeget,
intek a zenét keverő srácnak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csend lesz. Gracie kezét
szorongatva köszörülöm meg a torkom, s kezdek bele mondanivalómba. A világért
sem vallanám be senkinek, hogy tulajdonképpen elég jó érzés, hogy mellettem
van. Eddig, vagyis inkább az utóbbi időben egy éjszakára kerestem lányokat,
eszembe sem jutott, hogy esetleg valaki közelében ezt érezzem. Ez fura, és fiú
létemre elég szégyen is. Én vagyok a nagy Justin Bieber, nem eshetek bele pont
Grace-be! Ő is ugyanolyan csaj, mint a többi. Az a baj, hogy ezen a pici
érzésen felül tudok emelkedni, viszont állandóan elintézem, hogy a közelemben
legyen, ha néha nem is tudatosan, a legtöbb esetben viszont igen. Nem mintha
nem élvezném, de így tuti, hogy az érzés nőni fog bennem, és az gáz.<br />
<br />
- Sajnálom, de a bulinak vége – kiabálok át a házon. Nem kell kétszer mondanom,
csalódottan szedi össze mindenki a cuccait, s indul meg a társaság az ajtó
felé. Találkozom pár gyilkoló pillantással is, valósággal félelmetes arcokkal. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lassan, de biztosan mindenki
eltűnik, és Twizzy-n, Ryan-en és a zenét szolgáltató srácon kívül senki sem
marad. Oké, Twist nyakát szívesen kitekerném és jól pofon is vágnám utána
párszor. Azt elviselem, ha azért tesz ilyeneket, mert a lányok is akarják, de
nem ez az első eset. Ráadásul pont ma, pont itt, amikor tudja, mennyire nem
tolerálom, ha olyanokat bánt, akiket szeretek. Olyan, mintha a testvérem lenne,
és testvéri szeretetből megbocsátok neki. Továbbra is kézen fogva Grace-t
ballagok le a lépcsőn, egyenesen a srácok felé. Ryan szemében látom a
felismerés szikráját, aztán az értelmetlen arckifejezését kezünkre nézve. El
kéne engednem, nem? Nem! Miért kéne? Ahogy közeledünk a két fiú felé Ryan arca
egyre boldogabb lesz, így amikor pár lépésre vagyunk tőlük hirtelen a mellettem
álló lányhoz siet és szorosan megöleli Őt.<br />
<br />
- Úristen – ez az egyetlen szó hagyja el a száját elválva tőle. Gracie szája
mosolyra húzódik, én viszont ökölbe szorítom a kezemet látván Butler
tekintetét, mellyel végigméri a lenge ruhát viselő lányt. Nyugi Justin, nyugi,
ne kezd már megint! Ne légy balfasz!<br />
- Neked is szia, Ryan! Jó újra látni téged!<br />
- Öm, bocs, hogy közbeszólok – kézfeltartással kér magának szót Twist.
Bólintok, tehát megkapja, beszélhet -, de mivel Bieber sikeresen elküldött
mindenkit – szinte fekete szemei rajtam pihennek, ami felettébb ijesztő
számomra – nincs társaságunk. Szóval szerintem én lépek, ha ennyi a bulinak.<br />
- Várj már! Mi lenne, ha így négyen buliznánk? Vagy ha van barátnőtök őket is
hívhatjátok. Végülis, nem kell száz ember egy jó bulihoz, nem? – Grace ötlete
először mindenki számára badarságnak tűnik. Tulajdonképpen egyáltalán nem
beszél hülyeségeket, szerintem ez egy tök jó felvetés. Főleg, hogy így több az
esély arra, hogy beszéljek is vele, mintha a zsúfoltságig tele levő házat kéne
átkiabálnom. Kényelmesebb.<br />
- Szerintem ez egy jó ötlet. Van piánk, minden, ami kell – gondolatban már egy
jó vodkát vagy whiskyt iszogatok. Attól is megkívánom a piát, ha ezt a szót
kimondom. Pia. Ez egy baromi veszélyes szó.<br />
- Jó, akkor én hívok két csajt, hívok egyet neked is Ryan – bokszolja vállba
játékosan Twizzy, mire Ryan fanyar mosolyt ereszt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ha jól tudom, nemrég szakított a
barátnőjével, Chrisnek pedig van csaja, de nem igazán érdekli. Ő szokta a pénzes
lányokat meg a táncosokat hozni minden bulira, és általában egész háremmel
érkezik. Pénzes lányok igen, mert egyszer a „k” betűs szóval illettem az egyik
ilyen lányt, mire mindenki előtt felpofozott és lelépett.<br />
<br />
A két fiú útnak indul, női nevek hadát felsorolva, keresve, kiket hívjanak fel.
Grace-re pillantok, aki lelkesen várja, hogy történjen valami. Türelmetlenül
foglalok helyet a kanapén, az egyetlen kanapén, amit bent hagytunk.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs zene – említem az
egyetlen bökkenőt, mivel a keverőpultos srác is lelépett.<br />
- Megoldjuk – szememmel alakját követem, ahogy magabiztosan lépked a rádió
felé, csatlakoztatva arra telefonját. Amíg elidőzik a számok keresésével én
hátsó felének vizsgálásával törődöm. <br />
<br />
A zene észveszejtően hangosan kezd szólni a hangszórókból. Talán mintha
hangosabb is lenne, mint volt. A tekintetem továbbra is Grace testén kalandozik,
és semmiért sem venném le róla. Egyszerűen olyan, mintha megbabonázna a
kislányos mozgásával és a nagy mosolyával. Ahogy hosszú-hosszú percekig nézem
Őt, színtisztán kezdem látni benne a pici kislányt, aki a legjobb barátom volt
évekig. Elég beteg gondolat, tekintve, hogy akaratlanul is érzem, a nadrágom
egyre kisebb lesz. Kezemet észrevétlenül helyezem testem egyre dudorodó
részére, ám ez egyáltalán nem segít, ezért inkább egyik lábamat átteszem a
másikon. Rossz ötlet, kicsit sem segít. </div>
<div class="MsoNormal">
Nincs szerencsém, amire észbe
kaphatnék Grace máris felhúz, lelkesedése azonban lelombozódik, amint lenéz.
Kínosan keresek valamit, amit bámulhatok az arca helyett. Hatalmas nevetés
tölti be a teret. Az a csilingelő nevetés..<br />
<br />
- Justin, nem táncolok veled, amíg le nem állítod a kis barátodat – gondolom
neki is annyira kínos ez, mint nekem, rajta viszont kicsit sem látszik –
Justin! – mivel nem vagyok hajlandó szemébe nézni, ezért ujjait állam alá
helyezi, és úgy hajtja fel az arcomat. Érzem, ahogy kezdek vörösödni, ami neki
is feltűnik. – Te zavarban vagy?<br />
- N-nem, dehogy is – dadogok össze-vissza, pont az ellenkezőjét bizonyítva. A
francba is, nem mostanában hozott egy lány zavarba, általában pont fordítva
szokott ez lenni. Jó, oké, zavarban vagyok.<br />
- Értem. Szóval zavarba hoztalak – jelenik meg diadalittas mosolya.<br />
- Nem – a szó végét már elharapom, nem bírom nevetés nélkül.<br />
- Jó figyelj, táncolok veled, ha a kis barátodat elteszed egy kis időre. Majd
valamikor Ő is előjöhet – értelmetlenül nevetem el magam ismét. Ez most mire
akart utalni?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudom kiismerni Collins
kisasszonyt, nem hatnak rá a szokásos praktikáim. Ez pedig idegesít. Szóval,
addig vagyok zavarban, amíg Ryan és Chris – vagy Lil, ahogy tetszik – vissza
nem jönnek. Felveszem a macsó megjelenést. Visszaülök a kanapéra. <br />
<br />
- Két csaj mindjárt jön, addig mit csináljunk? – legszívesebben azonnal
rávágnám, hogy semmit, tekintve, odalent továbbra sem javultak az állapotok. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyokat lélegzek, másra
gondolok, így sem megy. Pár perc csend után a csengő hangját halljuk, mire
feltűnik két szőke csaj, igencsak rövid ruhában, talpig kimázolva. Hát jó, ha
nekik ez tetszik, számomra inkább undorító. <br />
<br />
Elsőre felismerem az éppen elindult <a href="http://www.youtube.com/watch?v=V2tQonvKcxU"><b>dalt</b></a>. Imádom ezt. Kicsit
sem vagyok Lana Del Rey rajongó, ez a szám, ez viszont egy csoda. Szerencsére
elmúlt a problémám, ezért közelebb merészkedek Grace-hez, aki becsukott szemmel
táncol, és mintha énekelné is a dal sorait. Testét közel húzom magamhoz,
ahogyan arcát is. Ajkainkat alig választja el valami, amikor valaki lekapcsolja
a lámpát és beindítja a berekesztet bulin is használt fényeket. Árnyékokat
látok, a megérzéseimre hagyatkozom, kutatok Grace ajkai után. Egy éppen ránk
eső fényáradatnál kitisztul előttem a kép. Türelmetlenül, erőszakosan tapasztom
számat ajkaira. Sokáig kell könyörögnöm, mire bejutást enged. Hosszú csókban
forrunk össze. Kezem szoknyája alá téved, reakcióképpen felugrik rám, ami
kellően meglep. Ajkaitól egy percre sem szakadok el, egyre többet akarva térképezem
fel kezeimmel testét. Abban a pillanatban, ahogy a teste érintkezett az
enyémmel elvesztettem a fejem. Semmi pénzért sem vásárolnám vissza. Őrült
vagyok, tőle.<br />
<br />
Vadul falom ajkait, közben testét közelebb nyomva ágyékomhoz. Kísértetiesen
hasonló érzés kap el, ezt éreztem nem sokkal ezelőtt is. Kézfejemet fenekére
vezetem, ezzel megtartva Őt. Lassan, de biztosan kezdem szedni lépteimet a
sötétben. Addig-addig toporgok, találok egy kilincset. Benyitok. Kicsit sem
érdekel, hol vagyunk, a biztonság kedvéért azért körülnézek ugyan, mikor Gracie
leugrik rólam. Fürdőszoba, király.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
Odalépek a pult elé, ami tele van
különféle hajzselékkel, tusfürdővel, mindennel, amit akkor használok, ha innen
interjúra vagy díjátadóra megyek. Egy könnyed mozdulattal lesöprök ezeket.
Hatalmas csörömpölés hallatszik. Mintha olvasna a gondolataimban, a barna
szépség felugrik a tökéletesen csiszolt pultra. Lábait derekam köré fonja. Nem
akarom megcsókolni. Látni akarom a reakcióit, amit az érintéseim váltanak ki
belőle. Egyik kezemmel hátul keresem a ruha zipzárját, a másikkal a szoknya
alatt simogatom combjait. Egyre magabiztosabban kerülök közel Grace bugyijához.
Kacéran mosolygok rá, bőrömön érezve a csipkét. Hagyom a zipzárt, a másik
kézfejemet is szoknyája alá vezetem. Szinte magamon érzem lélegzete
felgyorsulását, mikor végérvényesen is bejutok bugyija alá. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szívem hevesen ver, az
alsónadrágom biztosan csökkent már három méretet is. Őszintén szólva picikét
félek. Oké, nem először teszek ilyet, nem is másodszorra, de nem akarom, hogy
fájjon neki. Tétovázva vezetem bele két ujjamat Gracie-be. A nézés, amivel
jutalmaz felülírhatatlan. Ahogy gyorsítok a tempón, nyögései úgy válnak intenzívebbé.
Semmi mást nem hallok, csak a zihálását és a nyögéseket, melyeket ujjaim
munkája miatt hallat. Kibaszottul, rohadtul beindít a látvány. Mielőtt elérne
arra a pontra, hogy ujjaim köré élvez kihúzom őket.<br />
<br />
- Justin! – csattan fel idegesen – Ezt most miért kellett? – kérdését figyelmen
kívül hagyva rántom le a pultról. Amint álló helyzetbe kerül, lehúzom a
bugyiját, kigombolom a nadrágomat, és sietve rugdosom le magamról az anyagot.
Egy szál boxerben nyomom neki a falnak. A durva érkezéstől megijedek, aztán
látva, semmi baja sincs, folytatom tevékenységemet. Kérlelően nézek szemeire:
veszi az üzenetemet. Kaján vigyorral húzza le rólam kínzóan lassan a fekete
Calvin Klein boxert. Ahogy egyre közelebb kerül a bokámhoz, azt érzem, nem
bírom tovább, szétrobbanok odalent. Miután pólómat is leveszi, így teljesen
meztelenül állok előtte, villámgyorsan ugrik csípőmre, ezzel elérve, hogy
férfiasságom beléhatoljon. Akaratlanul is felnyögök egyet.<br />
Minden pillanatban azt érzem, össze fogok zuhanni. Csípőnk egy ütemre mozog,
túlságosan is egy ütemre. Kezemmel erősen markolászom Grace fenekét, ezzel
tartva Őt és valamilyen szinten le is vezetve élvezetemet. Apróbb szisszenések
hagyják el a száját a nyögései között, én azonban erőssebben szorítom csak. Nem
tudom, visszaadásképpen vagy élvezete levezetéseképp hátam karmolászása kezd.
Érzem, ahogy kibuggyan egy apró vércsepp, ezzel fokozva a bennem dúló
érzelmeket. Erősen szorítom össze szemem, mikor azt érzem, itt a vég. Lökök még
párat, megadva ezzel a dicsőséget neki is. <br />
<br />
- Justin.. – ezt a nevet hallva vigyázva engedem le Gracie lábait. Fogalmam
sincs, most mire számítsak, elég kínos nekem ez a szituáció. Azt hiszem, le fog
lépni talán. Nem tudom.<br />
<br />
Meglepetésemre fáradtan dől neki a falnak, és háttal ül le a fürdőszoba
padlójára. Alsónadrágom után kutatok, felhúzom azt, aztán én is csatlakozok
társaságához.<br />
<br />
- Valld be: tényleg zavarban voltál délután – elmosolyodom gátlástalansága
hallatán. Máskor a csajok olyanokkal jönnek, hogy ’megismételhetnénk’,
’úristen, lefeküdtem Justin Bieberrel’, miközben kisikítozzák magukat. Nem. Ez
már unalmas. Ő nem ilyen, Grace nem ilyen. És ez tetszik, nagyon tetszik.<br />
- Na jó, tényleg zavarban voltam – adom meg magam végül. Nincs ezen semmi
szégyellnivaló, vagyis most már nincs. Gyengéden átvetem karomat a vállán,
ezzel közelebb húzva Őt magamhoz. Fejét mellkasomra hajtja, s pár perc múlva az
álmok világába merül. Valami baj van velem, mert azt érzem, hogy ez egy
tökéletes pillanat. Justin, verd ki a fejedből ezt a csajt, megkapta a
nyakláncát, kapott egy menetet is, most mehet. Az a baj, hogy ebben a
helyzetben ez rohadtul nem ilyen egyszerű…</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com19tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-73694528188832305222013-08-16T18:46:00.000+02:002014-01-20T17:36:14.396+01:005. fejezet - Ez meg mi volt?<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Ismét fogalmam sincs, hogy köszönjem meg nektek a sok támogatást! Tényleg elképesztőek vagytok, a díjakkal, kommentekkel, mindennel együtt. Nekem ez rengeteget jelent, inspirál és bevallom, az eddigi történeteim közül talán ez az, amit a legnagyobb lelkesedéssel írok. Ez a lelkesedés pedig csak nagyobb lesz, látva, Ti is szeretitek, amit csinálok. Ezt nem tudom eléggé megköszönni! Nos, a fejezet nem lett se túl hosszú, se túl rövid, elégedett vagyok vele. Próbálom az eddigi úgymond titkos dolgokat hamarosan felfedni. Dalnak egy olyan szerzeményt választottam, amire nemrég bukkantam rá, de első látásra - hallásra - szerelem volt. Gyönyörű, a film is igazán szép, én sírtam rajta. Sokáig nem akarom húzni az időt, remélem, sikerül kihasználni nektek a maradék időt a nyárból, én igyekszem! További szép estét, kellemes olvasást!<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7tsbwTz0LGEunPak07pmFreVJDE5PWbkdExD7osGvBT3sEqEzHE0Dxt12dXuak7OtTdkvt6z5VTdaOTyUiEjkoFtK2qIqCkQx8PCveligGLoBtJhxSbbTNcFALSVdvSm-oFJxs8CbVNk/s1600/chapter05.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7tsbwTz0LGEunPak07pmFreVJDE5PWbkdExD7osGvBT3sEqEzHE0Dxt12dXuak7OtTdkvt6z5VTdaOTyUiEjkoFtK2qIqCkQx8PCveligGLoBtJhxSbbTNcFALSVdvSm-oFJxs8CbVNk/s1600/chapter05.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=8BRdY0NR08g">I KNOW YOU CARE</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. május 30.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Rosszul érzem magam. Egész
éjszaka szemhunyásnyit sem aludtam, s most, reggel sem vagyok fényesebben. Csörgő
órámra szedem össze magam. Ahogy kinyitom a szemem pislognom kell párat, hogy
tisztán lássam, hol is vagyok. A napokban annyiszor ébredtem máshol, vagy
mással, hogy már annak is örülök, ha a saját ágyamban találom magam. Persze,
erre nem vagyok büszke, de végül is csak Justinnal feküdtem le. Nem mintha ez vigasztalna.<br />
Erőtlenül lököm fel magam mindkét kezemmel az ágyról, de így is rettentően
figyelnem kell, hogy el ne essek. Fogalmam sincs, miért van ez velem, miért
most érzem csak magam rosszul. Nehéz bevallanom, de érzelmileg rettentően
megviseltek a napok. A régi sebeim, a reménytelenség sebei ismét felszakadtak
Bieber érkezésével. Talán emiatt érzem magam kimerültnek és ripityává
töröttnek, vagy a tudattól, hogy ma kénytelen leszek a nyakláncom után kutatni,
miután ismét egy napot a kávézóban tölthetek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem panaszkodom, hiszen rettentően
örülök, hogy ismét besegíthetek a kávézóban. Sokszor említem, mennyi mindent
kaptam attól a helytől. Ott biztonságban és otthon érzem magam, és ez
bizsergető érzet rég kerített hatalmába. Mégis kénytelen vagyok bevallani,
miközben dolgozom, kinézek az utcára, és a napsütést látom, hogy hiányzik
Stratford. A családom, a megszokott napok, amikor kivételesen egyetértettünk és
veszekedés nélkül tudtunk egy légtérben maradni. A karácsony, mikor mindenki
összejött, Pattie és Justin is átjött hozzánk és együtt ünnepeltünk. Mielőtt
elaludtunk volna a szokásos „Reszkessetek betörők!” maraton után, megittunk egy
pohár forrócsokit és a nappaliba készített matracon nyomott el minket az édes
álom. Ez hiányzik. <br />
<br />
Lassan baktatok a fürdőszobába, megnyitom a hideg vizet, lágyan mosom meg vele
arcom minden szegletét. Jól esik a hideg kiábrándító hőmérséklete, picit
sikerül felébrednem. Nagy levegőt veszek, mielőtt visszatrappolnék a szobába,
közvetlenül a szekrény elé. Magamra kapok gyorsan egy teljesen egyszerű fehér
ruhát, sminkelni pedig még eszembe sem jut. A konyhába menetelem közben, és
miközben kiveszek egy doboz sört a hűtőből, azon gondolkozom, sírjak-e vagy
csak szenvedjek halkan. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tényleg fogalmam sincs, mi folyik
velem, hiszen tegnap minden rendben volt, ma pedig lelki roncsként ébredtem.
Egyszerűen nem tudok többet mosolyogni, legalábbis ma úgy érzem. Bár
valószínűleg ez csak egy érzelmi gödör, amibe éppen rosszkor kerültem bele.
Ezelőtt is voltak ilyenek, de akkor örökösen pozitív voltam, sosem hagytam,
hogy az élet ledöntsön a lábamról. Most más, most mintha én hagynám, hogy
letaglózzon, egy nagy vihar kíséretében végigsöpörjön rajtam, és szivárvány
nélkül elmenjen. Mert ez nem egy kis eső a napsütésben. Ez egy hatalmas, fekete
égbolttal, villámokkal és dörgésekkel tarkított vihar, ami évek óta a lelkem
mélyén pihent, várva, mikor zúzhat össze.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A lábaim mázsás súlyúak, alig
tudom őket mozgatni, ezért a kis távolsággal, ami a lakás és a bolt között van,
meggyűlik a bajom. Szokásosan a tengerpart melletti sétányon megyek végig,
közben nem magam elé figyelve, hanem a tenger hullámait kémlelve. Kicsit jobb
kedvre derít a gyönyörű kilátás, ám ez a hatalmas jókedvem elmúlik, amint
belépek a helyiségbe. A napsütés már nem is annyira észlelhető, a hullámok lágy
hangja távoli jelenségnek látszik. Mégis valahogy mosolyt erőltetek magamra,
ahogy belépek a pultba és köszönök főnökömnek: aki szintén fáradtnak látszik a
mai napon. Csütörtök van, hamarosan hétvége, természetes, hogy mindenki fáradt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A munka oroszlánrésze igazán jól
megy, kapok pár dicsérő szót és van, aki ma jön rá arra, hogy újra itt vagyok.
Jól esik picit beszélgetni az emberekkel, a visszatérő vendégekkel, mert Ők
mindig mosolyt csaltak az arcomra, ahogy most is. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A fehér pohár eltörlése után
fáradtan támaszkodok a pultra. Az óra délután négyet mutat, a vendégek kezdenek
megfogyatkozni. Brittany is fáradt, és én is, de mindketten tudjuk, hogy
bármennyire is szeretnék, nem zárhatjuk be a helyet előbb. <br />
<br />
Ismét egy tucat pohár akad kezeim közé. Magamban dúdolgatva, fütyörészve
mosogatom őket, ám amikor felnézek, majdnem kiesik az éppen szorgosan
mosogatott csésze a kezemből. Bár teljesen nem emlékszem, de ahogy átfut az
agyamon az előttem álló srác összes vonásai, a szemei állása, jellegzetes haja,
az öltözködése. Emlékszem! Ő ült mellettem, Ő nyomult rám, pont mielőtt
előkerült volna a drog. Bevallom, picit ijedt vagyok, hiszen a fiú nem tesz
semmi mást, csak a szemembe néz, ami zavar. Pár kínos másodpercre lefagyok, s
csak egy képzeletbeli pofon után sikerül felébrednem. Visszatérek a
mosogatáshoz, de nem azért, mert inkább mosogatok, hanem mert kínos nekem ez a
helyzet. Egyáltalán mit keres Ő itt, amikor a nevére sem emlékszem?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Grace, rám néznél? –
türtőztetnem kell magam, nehogy ismét kiejtsem a csészét a kezemből. Elzárom a
vizet, megtörlöm a pulton pihenő konyharuhába a kezem, s úgy teszek, ahogy
kért.<br />
- Honnan tudod a nevem? – kérdésem elég hülyén hangzik, amint felteszem rá is
jövök, ez egy hatalmas ökörség, hiszen én árultam el neki és egy csoport
drogosnak napokkal ezelőtt.<br />
- Szerintem emlékszel arra, honnan tudom a neved – vigyorog sejtelmesen, mire
nekem a gyomrom is felfordul. – Te viszont gondolom, nem emlékszel, tekintve,
mik történtek – gondolkodóba esek. Állj! Szóval Ő - akinek még mindig nem
emlékszem a nevére - tudja, mi történt, ahogy Justin is, viszont senki sem mond
semmit. Kezdek komolyan parázni, pedig nem vagyok olyan típus, aki könnyen
beijed.<br />
- Nem emlékszem – válaszolom egyszerűen.<br />
- Lil Twist vagyok, hívj csak Twizzy-nek – nyújtja felém hatalmas mancsát, ami
szokatlan, tekintve, hogy elég kis termete van. Kezet rázok vele, aztán
továbbra is érdeklődve figyelem. – Arra gondoltam, mivel a múltkori buli ilyen
jól sült el, most is jöhetnél. Biebs házában leszünk – normál esetben a buli
szóra olyan gyorsan zavarnám el innen ezt a gyereket, ahogy csak lehet, de a
tény, hogy a buli Justinnál lesz, visszatart Twist elzavarásától. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Gondoljunk csak bele: így
bejuthatok Bieber házába feltűnés, kétes alakok és balhé nélkül, elhozom a
nyakláncot és le is lépek. Elég egyszerűnek tűnik. Próba szerencse! Ha rajta
múlik, úgysem fogja visszaadni addig az ékszert, amíg én nem megyek utána. Nagy
levegőt veszek, utoljára átfuttatom a választ az agyamon. Hát jó, egyszer élünk
nem?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben, elmegyek a buliba, de
csak ha bejuttatsz – a szívem továbbra is nehéz, s mintha gyorsabban is kezdene
verni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Alap dolog drágám – kacsint
rosszfiúsan, amitől ismét a hányinger kap el – Kilenckor felveszlek itt, öltözz
ki – másodpercek alatt távolodó alakját vélem felfedezni, ahogy gyorsan
zökkenek ki saját világomból. Miért érzem úgy, hogy nem bízhatok ebben a Twist
gyerekben? Sosem a jó emberismerő képességemről voltam híres, az Ő esete
különleges. Egyszerűen csak érzem, hogy nem tisztességes a srác, és ez ijesztő.
Az is lehet viszont, hogy csak én vagyok túl félős mostanság.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Zárás után szaporán köszönök el,
s fáradtan szedem lépteimet hazafele. Mégsem állíthatok oda ebben a ruhában.
Kénytelen vagyok ismét magamra ölteni egy feszülős borzalmat, ami kivételesen talán
annyira nem is feszül. Jól van Grace, igazán értelmes és okos vagy! Szóval,
felveszem az első ruhát, ami kezem közé akad. Egyszerűen kedvem sincs
ilyen-olyan rövid borzalmakban tengetni magam, talán ezért is esik a
választásom egy <a href="http://data.whicdn.com/images/18764404/tumblr_lvmi7z3cq81qad2wmo1_500_large.jpg"><b>felül
flitteres, alul sima fekete</b></a> öltözetre.</div>
<div class="MsoNormal">
Leteszem a hajvasalót a helyére,
aztán bicegve toppanok bele fekete magassarkúmba. Mit csinálok én már megint?
Valamiért olyan érzésem van, hogy semmi jó sem fog kisülni a ma estéből, mégis
belementem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szükségem van a nyakláncra,
vissza kell kapnom. Az ember ragaszkodik tárgyakhoz, amik jó érzéseket váltanak
ki, s számomra eme ékszer ilyen hatással bírt. Egyszerűen ránéztem és boldog
voltam – ha teljesen nem is, de az emlékek, amik feltörtek bennem boldoggá
tettek.<br />
<br />
A másik ok, amiért elfogadtam Twist meghívását az Justin. Sajnos alig vagyok
képes tovább tagadni, hogy mit érzek iránta. Közben rettentően fáj, hogy Ő
kihasznál engem. Ha nincs is tisztában az érzéseimmel, akkor is. Hihetetlen,
hogy mindent félre tudott tenni, s nem a gyereket látja bennem. Mert számomra Ő
továbbra is a pici kis Bieber, aki volt. Meg hát az sem egy hétköznapi dolog,
hogy a legjobb barátoddal fekszel le, lassan napi szinten.<br />
<br />
A csípős levegő csapja meg karomat, amelyre egyszerre libabőrök ülnek ki, az
utcákat járva. A kávézó kis utcájában csend van, egy lélek sincs. Az utat
mindössze a lámpák fénye világítja be, és azé a fekete autóé, ami a helyiség
előtt pihen. Magabiztosnak mutatom magam, s felgyorsítom lépteimet, pedig közel
sem vagyok az. Kis idő múlva találkozom Twist pillantásával. Nem szólok hozzá
egy szót sem, mikor kinyitja az autó ajtaját, beülök. Hideg tekintettel nézek
előre, figyelve, nehogy rá tévedjen a tekintetem. Előre elkönyvelte nálam magát
azzal a tapizós akciójára, ami az utolsó emlékeim közé tartozik arról az
estéről. Ami talán a legjobban megragadott, és amit sosem fogok tudni kitörölni
az elmémből, az a barna szempár, amiben ott és akkor csillogást véltem felfedezni.
Ez nem hétköznapi csillogás volt, ez különös. Volt valami furcsa abban, ahogy
rám nézett.<br />
<br />
Hatalmas ház elé gördülünk be. Ahogy erősen szorítom magamhoz a táskámat,
közben pedig tátott szájjal nézek körül, a zenét is hallom. A dallam számomra
ismeretlen, ahogyan a társaság többsége is. Rengetegen állnak kint, az ajtónál,
a felhajtón, akármerre nézek fiatalokat látok. </div>
<div class="MsoNormal">
Talán Twist nem túl szimpatikus,
mégis félve karolok bele, Ő vezet át a tömegen. Közben néha-néha megáll,
lepacsizik valakivel, én azonban mögötte kullogva, a földet bámulva igyekszem a
lábamon maradni. Belépve a házba hihetetlen látvány fogad: talán szebb is, mint
kívülről. Lufik vannak mindenhol, italos pultok, dübörgő zene. Néhol párok
csókolóznak nekidőlve a falnak. Összeszorul a gyomrom. Tudomásom sincs, merre
tartunk, és csak akkor vagyok hajlandó felnézni, mikor Twist megáll, és ismerős
hang üti meg a fülemet.<br />
<br />
Arcára emelem pillantásom. Barna tekintete szinte égetően kémlel, akkor is,
mikor kézfogással üdvözli a fiút. Elengedem Twist karját, miközben beharapom
alsó ajkamat. Kínos csend támad köztünk, hiába üvölt a zene. <br />
<br />
- Srácok, szerintem én most megyek, beszélgessetek. A reakciótokból az jött le,
van miről – érdeklődve kapom fejemet a távozó Lil után, aki minden erejével azon
volt, hogy próbálja túlkiabálni a zenét, több-kevesebb sikerrel. A helyzet
egyre kínosabb lesz. Én ezt nem bírom tovább! Egyszerűen gáz, hogy egymás előtt
állunk, szótlanul. Amúgy is elég ciki nekem ez az egész helyzet, a történtek
miatt pláne.<br />
- Én.. – kezdek bele bizonytalanul, s olyan halkan, hogy valószínűleg meg sem
hallja – megyek – mondom határozottabban és hangosabban. Mielőtt
megfordulhatnék Justin elkapja a karomat, közel húz magához, és a fülembe
suttog.<br />
- Inkább igyunk meg valamit.<br />
<br />
Gombóccal a torkomban ugyan, de elfogadom meghívását. Szívem kétszeres tempóra
kapcsol, követve Őt a tömegben. Elkeveredve kutatok ismerős alakja után. A
sírás kerülget a sok ember között, ám összekulcsolva ujjainkat ragadja meg újra
karomat és húz maga után védelmezően.<br />
<br />
Egyetlen szót sem szólunk egymáshoz. Egyre kínosabban érzem magam. Elengedem
puha kezét, leülök a hihetetlenül nagy és szép konyha székére. Továbbra is
szótlanul kortyolok bele a Jack Daniel’s-el teli pohárba. Minden korttyal
felszabadulok. Az ötödik pohár után felpattanok, és sietve tűnök el a tömegben.
Egy ideig egyedül táncolok, aztán csatlakozik hozzám Twist is. Valahonnan
előkerül, pici biztonságérzetet ad. Minden jól alakul, jól érzem magam, sikerül
elfelejtenem mindent, mindaddig, amíg fogdosni nem kezd. Vagy az alkohol hatása
miatt, vagy mindössze azért, mert kedve van, vezeti kezeit testemre. Hiába
tolom el magamtól, újra, s újra visszahúz. Nyakamat kezdi csókolgatni, s mikor
rájövök, mi folyik itt, elfog a sírás. Nem enged, erősen szorít, kezei ruhám
alatt járnak. Nem tudok semmit sem csinálni, suttogom magam elé halkan azt,
hogy ’Segítség!’ – senki sem jön. Sírásom felerősödik, utat enged magának az
első könnycsepp.<br />
<br />
- Segítség! – motyogom hangosabban, de nem eléggé. Bőszen próbálom kezeit kiszedni
ruhámból, mire Ő leszorít, így esélyem sincs menekülni. A hányinger és a
szégyenérzet, ami eluralkodott rajtam elmúlik, ahogy valami csoda folytán nem
érzem már Őt magamon. Potyogó könnyekkel fordulok hátra. Látom, ahogy valaki
kihúzza Őt a tömegből. Alig kapva levegőt a sírástól járom az utat, amin a
megmentőm és Twist megy végig, s ami a konyhába vezet.<br />
<br />
- Haver, ez meg mi volt? – fogja idegesen kinyújtott pólóját Twist. Félve
borulok az ajtónak. Lefagyok.<br />
- Ha még egyszer hozzáérsz Grace-hez, esküszöm, megöllek! Hozzá ne merj érni,
megértetted? – összerezzenek hangja hallatán. Bár keveset látok a szememet
borító könnyfátyol miatt, azt tökéletesen, ahogy pólójánál fogva felemeli a kis
termetű rappert. Izmai tökéletesen kirajzolódnak. Akkor hajlandó letenni, mikor
észreveszi, hogy bámulom.<br />
- Értettem – bólogat hevesen a már padlón álló srác, aztán amilyen gyorsan
jött, olyan gyorsan trappol ki mellettem, figyelve, rám ne nézzen.</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Bizonytalanul ugyan, de közelebb lépek Justinhoz. Először egy lépéssel, aztán
kettővel, aztán hárommal, végül alig választ el tőle valami.<br />
<br />
- Ez meg mi volt? – teszem fel ugyanazt a kérdést, amit az előbb hallottam.<br />
- Mire célzol? – az agresszivitás élesebb lesz hangjában, amivel kellően meg is
ijeszt – Ahogy láttam, jól elvoltál Twizzy-vel – megvető pillantása lyukat fúr
szívembe. Egyszerűen rettentő rossz érzés kap el barna szemeibe bámulva.
Tekintete elveszik, ahogy az ajtó nagyot csattan. Letörlöm az első kibuggyant
könnycseppemet, és amilyen gyorsan tudok, Justin után szaladok.<br />
<br />
Az utcán akadok rá, feje kezeibe van temetve, ahogy a járda szélén ül a már
ismert hatalmas Ferrari mellett. Ismét jól szemügyre veszem a kocsit,
nyugtázva, mennyire gyönyörű. Kézfejemet lágyan Justin hátára simítom, aki
azonnal felkel érintésemre. Szemei továbbra is villámokat szórnak. Ó Justin,
csak tudnám, miért vagy már megint ilyen!<br />
<br />
- Justin, én ezt nem akartam – magyarázkodásom kissé elavultnak tűnik. Ő is
tudja, hogy nem akartam, hallottam, ahogy megfenyegette Twist barátomat, és
ráadásul sírni is látott. Akkor meg miért játssza a durcás nagygyereket?<br />
- Persze, ezt még higgyem is el!<br />
- Jó, akkor ne higgy nekem. Én elmegyek, nem akarlak soha többet látni –
terjengetek látványosan, amitől valószínűleg úgy festek, mint egy idióta, de
máris szedni kezdem a lépteimet befele, ahol a táskám pihen. Egészen addig,
amíg egy puha kéz a csuklómra nem téved, visszarántva engem. Mielőtt
leüvölthetném a fejét, hogy miért ránt már megint vissza, arcomat kezébe veszi
és szó nélkül ajkait számra tapasztja. </div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-80060398610178537332013-08-09T18:59:00.000+02:002014-01-20T17:36:24.893+01:004. fejezet - Egyedül<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Gondolom az első, amit észrevesztek a blogon a kinézetváltás volt. Nos, igazából nekem kezdett túl színes lenni az összkép, pedig szerettem az előző fejlécet is, de ahogy feljöttem a blogra, picit kezdett túl sok lenni a lilás-rózsaszínes árnyalatból. Talán ezért választottam most picit semlegesebb színeket, remélem, elnyeri a tetszéseteket! Szeretném ismét megköszönni a sok támogatást, az előző részhez érkezett nyolc kommentet, a pipákat és a sok-sok díjat! El sem hiszitek, mennyi inspirációt és ösztönzést adtok ezzel! A fejezet picit hosszabb lett, mint múltkor és kicsit szomorúbb hangvételű is, a végét tekintve, de nem sokáig lesz ilyen elhagyatott Grace, de bonyodalomból most sem lesz hiány. Lehet, hogy így az elején nagyon zavaros nektek a sok történés, ahogyan a főszereplő számára is, de lesz egy fejezet - vagy kettő, még nem tudom - a vége fele, ahol minden értelmet nyer, de közben is fognak bontakozni a szárnyak. Dalnak Ed Sheeran Give Me Love-ját választottam. A Be Alright-on is volt már ez a dal, de annyira szeretem és annyira gyönyörű, szerintem tökéletesen ideillik, meg vagyok vele elégedve. Nem is húznám tovább a szót, kellemes olvasást, és előre is kellemes hétvégét kívánok!<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSrw0nPVz31rCiMN3CBUpcpmbHYZoMt2dGl3p2XNYD0wnNuV-GPyWD6Yyo21Mg3jTxWlN3zX0SwivIj4IvrQ-8CqtrmB715ztPaSZBEAhI0nqWAGiJREXn4PYpbv4iZnRwhPDMzU8i5Zs/s1600/chapter04.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSrw0nPVz31rCiMN3CBUpcpmbHYZoMt2dGl3p2XNYD0wnNuV-GPyWD6Yyo21Mg3jTxWlN3zX0SwivIj4IvrQ-8CqtrmB715ztPaSZBEAhI0nqWAGiJREXn4PYpbv4iZnRwhPDMzU8i5Zs/s1600/chapter04.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=FOjdXSrtUxA">GIVE ME LOVE</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. május 29.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Kísértetiesen ismerős az érzés,
mely hatalmába kerít. Déjà vu, ahogy mondani szokás. Egyszerűen a helyzet, az
időpont, sőt, még a Nap beeső kis sugarai is mintha ugyanúgy lennének.
Pillangók ezrei röppenek fel gyomromban, ahogy tekintetem a mellettem szuszogó
fiú alakjára téved. Idegesen ülök fel a kanapé leheletnyi helyén, s túrok bele
a hajamba. Valahogy most jobban fáj ez az egész helyzet. Talán azért, mert
másodszorra is megtörtént és tudom, hogy másodszorra is végig fog rajtam
söpörni az érzelmek hurrikánja, vagy pedig azért, mert kihasznált – ismét.
Hiszen miért jelentenék neki többet puszta kalandnál? Sosem voltam az a lány,
az ideál, akit Ő keresett. Pont most lennék? <br />
<br />
Fogalmam sincs, hogy került rám a vékony takaró, de jelen pillanatban ez nem is
érdekel. Szélsebesen tekerem szorosabban magamra, és óvatosan próbálok
felállni. Mindössze próbálok, ugyanis két kar derekam köré fonódik, ezzel
visszahúzva testemet.<br />
<br />
- Gracie, gyere vissza – különleges csilingelést vélek felfedezni hangjában, s
mintha kezei is egyre erősebben húznának vissza és szorítanának magához. Ajkai
mézédesen hívogatóak, vonásai olyan lágyak, mintha egy ártatlan kisgyerek
lenne, felnőtt bőrbe bújva.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A tetteim ellenére sosem voltam
olyan lány, akit minden fiú kihasznált és megkapott és most rosszul érzem
magam. Az a baj, hogy gyártom az elméleteimet, ami egy külön női hiba.
Túlgondolok mindent, és a végsőkig hiszek. Nem csak a szerelemben, az életben,
mindenben. Ahogy a Justinhoz fűződő kapcsolatomban is. Megszámolni sem tudom,
hány éve akarom neki bevallani az érzéseimet. Mikor eltűnt, hibásnak érezem
magam, amiért nem vallottam be, hogy szeretem. Hosszú hetekig hibáztattam
magam, ám így utólag rájöttem, jól tettem. Hiszen semmin sem változtatott
volna, ha tudja, talán az arcomba röhög, semmi több.<br />
<br />
Nagy levegő. Kifúj, befúj. Bátorság.<br />
<br />
- Nem! – erőszakosan szakítom ki magam végtagjai közül. Tiltakozó szavam kicsit
erősebben sikerült, mint terveztem, s ezt Ő is furcsállja. Nagyokat pislogva
mered rám barna szemeivel, közben tökéletesen ívelt ajkait lebiggyeszti. Na nem
Grace, ennek nem dőlsz be!<br />
- Miért? – továbbra is magamon érzem pillantását, ahogy ügyetlenül szelem át a
nappalit, ruháimat keresve. Egyszer majdnem el is esek a takaróban, amin Bieber
el is nevetni magát. Kellőképpen megajándékozom egy gyilkos pillantással,
kezemben az éppen talált melltartómmal. Nos, szépen nézhetek ki, valószínű
komolyan is vesz.<br />
- Mert nem leszek a kis ágyasod, akit csak kihasználsz – válaszolom egyszerűen
továbbra is melltartómat szorongatva. Magamban elmosolyodok a helyzeten, aztán
amilyen hamar jó kedvem lett oly’ hamar erőltetem újra ideges kiállásomat.<br />
- Honnan veszed, hogy kihasznállak? – óvatosan és lassan ül fel a nagynak nem
mondható kanapén, közben egyszer sem veszi le rólam tekintetét.<br />
- Egyértelmű. Sosem voltam az ideálod.<br />
- Ezt honnan veszed? – kérdése után a beszélgetést belsőségesebbnek kezdem
érezni. Utálom, ha valaki belelát az érzéseimbe, a lelkembe, vele pedig
pontosan ezt érzem. Semmi kedvem magyarázkodni neki arról, hogy mit éreztem
éveken keresztül mellette, mikor más lányokat hívott el randizni. Sikeresen
kivertem a fejemből, erre ismét megjelenik?<br />
- Nem kell tudósnak lenni, hogy rájöjjek. Menj el! – kőszívű ábrázattal meredek
rá és dobom mellé az éppen talált alsónadrágját.</div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
Szó nélkül szedem fel a többi
ruhámat, és indulok el a fürdőbe. Az ajtót a biztonság kedvéért bezárom.
Miközben a hűsítő víz körbeveszi testemet, abban reménykedek, mire kilépek a
kis helyiség nyugalmából a szokásos üres lakás fog fogadni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Olyan ember vagyok, aki kicsit
sem hisz a véletlenekben. Véletlenek nincsenek. Sokaknak egy kibúvó, amikor
azzal a kifogással jönnek, hogy minden történik valamiért, mikor elrontanak
valamit. Nekem nem kifogás, én ezt hiszem. Biztos, hogy nem össze-vissza van az
élet és éppen akkor, és éppen ott veszítesz el valakit, teszel rosszat,
beszélsz gondolkodás nélkül. Azért csinálsz butaságokat és bántasz meg másokat,
mert ennek így kell lennie. Néha ki kell engednünk az embereket az életünkből,
bármennyire is szeretjük őket. Érezzük, hogy nem valók bele. Helyettük érkeznek
majd mások, olyanok, akik okkal vannak veled, melletted. Akik fontosak. Akiket
neked küldtek, s lehet ez először kérdéses, rá fogsz jönni. Rá fogsz jönni, hogy
bármennyire is furcsa, belépett az életedbe, az életed könyvébe, mint egy
főszereplő, így tehát az életed része, hiába ellenkezel tovább.<br />
<br />
Pontosan így érzek ezzel a Justinos üggyel kapcsolatban. Hosszú, hosszú évekig
az életem része volt, s akkor Ő volt az egyetlen, aki értett engem. De ma kis
jelét sem látom ennek. Mintha kifordult volna magából, és ez a második éjszaka
tökéletes bebizonyítása volt annak, hogy csak arra kellek neki. Ez bánt, hiszen
én mindig szerettem Őt, csak nem voltam elég bátor bevallani.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hosszú percek telnek el,
kíváncsian állok a tükör előtt és hallgatózom, mindössze egy testem köré tekert
törölközővel. Semmilyen zaj sem csapja meg fülemet, ugyan várok egy picikét, de
aztán magabiztosan nyitom ki az ajtót, és mezítláb szedem lépteimet a puha
szőnyegen. Pulzusom végre visszatér nyugodt, hétköznapi állapotába, szívemnek
azonban sokáig nincs nyugta, ugyanis valaki a nevemet mormolja, amitől majd’
szívinfarktust kapok. Villámgyorsan kapok magam elé, bár tudom, van rajtam egy
törölköző, ez a vékony kis anyag mégsem ad biztonságot.<br />
<br />
- Te miért vagy még itt? – üvöltök rá reflexből, kezeimet továbbra is szorosan
magam elé tartva. <br />
- Ne kiabáljál már! – ironikus, hiszen Ő is pontosan kiabálva válaszol nekem.
Az igaz, hogy felöltözött, magára vette fehér pólóját és egyszerű, fekete
bőrkabátját, de továbbra is ugyanolyan helyzetben ült a kanapén: szétterpesztet
lábakkal, kényelmesen elhelyezkedve.<br />
- Most is Te kiabálsz! – förmedek vissza rá, továbbra is kiabálva. – Na jó,
miért vagy még mindig itt? – kevés időbe telik, míg rájövök, elég gyerekes ez a
viselkedés. Ki üvöltözne a másikkal, 19 évesen? Éppen ezért lejjebb veszek
hangerőmből, ahogyan aztán Justin is.<br />
- Nem tudom, csak itt maradtam. Vártalak – arckifejezése őszintének tűnik,
hanglejtésében mégis van valami, ami talán egy kis bizonytalanságot is mutat. A
szívem azt súgja, hadd maradjon, az agyam viszont teljesen ellentétesen
működik. Egyszerűen képtelen vagyok marasztalni Őt.<br />
- Menj el – egyik kezemet továbbra is mellem előtt tartom, a másikkal
parancsolóan az ajtóra mutatok. Elég egyszer kérnem, máris összeszedi a cuccait
és meglehetősen hangosan, bevágva az ajtót távozik.<br />
<br />
Úristen. Ez a szó szalad ki halkan a számon, lassan leülve a földre és
összekuporodva. Fogalmam sincs, mit érzek most. Pár perc alatt össze is szedem
magam, felállok, látványosan leporolom magam és a hálószoba felé veszem az
irányt. Kedvetlenül ülök le az ágyra, s fújom ki benntartott levegőmet. Azóta
nem dolgoztattam a tüdőmet, mióta Bieber pár perce távozott. Az éjjeliszekrényen
lévő telefonom csipogásba kezd. Lustán mászom át az ágyon, kezembe véve a
készüléket.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">
”Grace! Anne-nak elintéznivalója akadt az esküvőjével kapcsolatban, be tudnál
jönni helyette ma? Kifizetlek! Ölel, Brittany„<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Brittany üzenetére összekapom magam,
felpattanok, a fürdő felé veszem az irányt. Miután teljesen megszárítkozom,
lágyan átfuttatom hajamon párszor a fésűt, utolsó simításként a tükör előtt
lévő kis tartóra nyúlok, nyakláncom után kutatva. A levegő megfagy bennem,
mikor ujjaimmal nem érzékelem az ezüst ékszer jelenlétét. Érzem, ahogy pulzusom
az egekbe emelkedik. Idegesen kezdek végeláthatatlan kutatásba. A kanapé körül
kezdem, de sehol sem találom. Órákig kutatok a nyakbavaló után, végül sírva
huppanok le a konyhában lévő asztal elé. Egy sárga cetli pihen a fa asztalon.
Utolsó reményként magamhoz húzom, s kíváncsian kezdem el olvasni a sorokat.</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br />
<span style="font-size: 11.0pt;">”A nyakláncod nálam van. Ha kell, gyere érte.”<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egy percig sincs kétségem afelől,
hogy ki firkantotta ezeket a sorokat. Szomorúságomat hirtelen düh váltja fel,
ami vulkánként tör belőlem a felszínre. Megfojtom ezt a gyereket! Mégis mi a
francot akar tőlem, miért játssza ezt az idióta játékot? Megölöm!<br />
<br />
A nagy kitörésemből végül semmi sem lesz, sietve ballagok vissza a fürdőbe,
nézek utoljára a tükörbe, igazítom meg <a href="http://www.polyvore.com/04_work_day/set?id=92162080"><span style="text-decoration: none;"><b>felsőmet és rövidnadrágomat</b></span></a><i>,</i>
és indulok el.<br />
<br />
Sem a napsütés, sem a szédítően meleg levegő az, ami leköt. Egész úton a
nyakláncom körül jár a fejem, s mikor berögzült tevékenységként nyakamhoz kapok
ürességet érzek. Nem tudtam, hogy ennyit jelent az a nyaklánc. Persze, senki
sem tudja ez megérteni, és én is azt hittem, ennyire azért nem fontos. De olyan,
mintha egy darab hiányozna belőlem. Évek óta alig-alig vettem le, fürdésen
kívül sosem. Úgy érzem, elveszett. Justin biztos benne, hogy utána fogok menni
– mennék is, ha valami elérhetőséget adott volna. <br />
<br />
Annyit tanultam a tegnap folyamán, hogy ha valaki keres, és ki akar hívni, nem
fogok kimenni. Mégis mit műveltem, miért akartam tőlem drogot? Túl homályos ez
az egész nekem, ezért inkább megrázom a fejem, és kimenekülök a probléma elől.<br />
<br />
A kávézóban kevés vendég van, közülük páran felkapják fejüket érkezésemre.
Aprót integetek az ismerős arcoknak, akik mosolyogva intenek vissza. Jóleső
érzés fog el, ahogy belépek a pult mögé, Brittany mellé, aki meglepő módon egy
nagy öleléssel fogad.<br />
<br />
- Ezt miért kaptam? – meredek tengerhez hasonló kék szemeibe.<br />
- Csak úgy. Na, irány dolgozni! – azzal kezembe dobja a színtiszta, fehér
kötényt. Magamra kötöm az anyagot, a táskámat leteszem a szokásos helyre és
dolgozni kezdek.<br />
<br />
Valahogy felüdülés rendeléseket készíteni, sőt, mosogatni is. Mindenemet
átjárja a kávé és a sok-sok finomság illata, miközben szorgosan készítem és
adogatom a kért dolgokat főnökömnek. Vagyis, ideiglenes főnökömnek. </div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Rengeteg mosolygós vendéggel
találkozom az elkövetkezendő órákban. A jókedvük átragad rám is, és nem tudok
mit tenni, mint mosolyogni rájuk: a végén azért, mert jól esik, s nem
muszájból. A rádióban felcsendül Bruno Mars <a href="http://www.youtube.com/watch?v=e-fA-gBCkj0"><b>Locked Out Of Heaven</b></a>
dala, mire mosolyogva rázom meg a fejem és térek vissza a munkához. Közel
vagyok ahhoz, hogy ledobjam a csészét és a tejszínhabos üveget, mikor Justin
dala, a <a href="http://www.youtube.com/watch?v=4GuqB1BQVr4"><b>Boyfriend</b></a>
dallamai lepik be a kávézót. Sikeresen átadom Brittany-nek a kávét, utána pedig
– őszintén, fogalmam sincs miért – dobolni kezdem a basszus ütemeit, aztán
ismét elmosolyodom, végül halkan mondom a szöveget. Akárhányszor hallottam
eddig Őt a rádióban, inkább megvetést éreztem, mintsem boldogságot. Most
viszont azt érezem, szabad vagyok. Miközben hallgatom ezt a dalt, teljesen
átadom magam a zenének, és büszke is vagyok. Büszke vagyok a kis kanadai
srácra, aki a legjobb barátom, és eddig jutott. A világ tetején áll, a
csillagok között. És ezt a büszkeséget nem tudom leírni.<br />
<br />
- Kedveled Justin Biebert? – a szőke lány szemében meglepődöttséget vélek
felfedezni. <br />
- Hát, kedvelem. Vagyis, inkább szeretem – Britt számára talán egy rajongó
mondatnak tűnik ez, az én szememben sokkal több. Volt egyáltalán olyan, amikor
nem szerettem Őt? Nem elhanyagoltam, nem foglalkoztam vele, hanem nem
szerettem. Szerintem sosem volt ilyen.<br />
<br />
A nap többi része unalmasan telik, az én arcomon mégis nagy mosoly van. Páran
meg is dicsérnek, amiért ennyit mosolygom, s vannak olyanok, akik régi
ismerősként ölelnek meg, vagy köszönnek. Jól esik az emberek szeretete, még ha
tulajdonképpen sok mindent nem is tudok ezekről az emberekről. De önzetlenek
velem és ez többet számít, mint pár felesleges tény az életükről.<br />
<br />
Zárás előtt tíz perccel nem sokan vannak, éppen ezért bátorkodom írni Brandon
számára egy üzenetet. Csak Ő tudja, hol van Justin, és vele együtt a
nyakláncom. Lehámozom magamról a fehér köpenyt, amit a nap végére pár kávécsepp
díszít. Aztán a pultra támaszkodva bámulok ki az üvegajtón, várva a fiú
érkezését. Kevés időn belül itt is terem, egy lánnyal az oldalán. Meglehetősen
jól elvannak egymással, de a lány kint marad, mikor Brandon bejön és egyszerre
elém áll.<br />
<br />
- Mi volt ilyen sürgős? Társaságom van – pillant a lány felé, akin tűzpiros
ruha van, szőke fürtjei nagy hullámokban omlanak vállára, és magabiztosan
integet Brandon felé. <br />
- Mond meg Justin címét! – utasítom, miután rájövök, hogy a ’társaságom van’ mondatában
egy szexista megjegyzés tartózkodott. <br />
- Mi van Grace, ennyire belezúgtál? – piszkálja meg játékosan karomat.<br />
- Barom! Nekem nem Justin, hanem a nyakláncom kell! Tudod, múltkor nála maradt
– hazudok szemrebbenés nélkül neki. Szemöldökei feljebb kúsznak, ekkor azt
hiszem, rájött a turpisságra.<br />
- Justinnak van egy háza Los Angeles egyik külső negyedében. Elég messze van,
de ha ennyire kell, elmondom neked: Toluca Lake a hely neve. Tudsz adni egy
tollat? – kérésének eleget téve kezébe nyomok egy fekete tollat. Lágyan írja rá
a betűket kézfejemre, az utcanévvel együtt a házszámot is. – Ha odamész, kérlek
vigyázz, mert sokszor tart bulit és elég kétes alakok vannak ott. <br />
<br />
Résnyire nyílt ajkakkal figyelem Brandon távozását, aztán összepakolom a
cuccomat, elbúcsúzom főnökömtől és elindulok hazafele. Az úton rengeteg
turbékoló párt látok, hiába van este, a kivilágított utcákon ugráló kislányok
és a mögöttük battyogó szülők, boldog emberek mászkálnak. Tulajdonképpen
rettenetesen egyedül vagyok. Nincs mellettem senki olyan, akinek mindent
elmondhatnék, hogy mi bántja a szívem, miért vagyok olyan, amilyen. Persze,
mindig erősnek mutatom magam, de valóban korántsem vagyok az. Ragaszkodó
vagyok. Kezdem rosszul érezni magam, gyengém kitapintom pulzusomat, ami elég
vészjósló. Alacsony a vérnyomásom, ezért könnyen rosszul lehetek, sőt, akár meg
is hallhatok. Hogy kicsit jobban legyek, előveszem a táskámba rejtett palack
vizet, leülök a járda peremére és erősen kapaszkodva a betonba bámulok ki a
fejemből. Szemem a kezemen levő írásra téved, ahogy kortyolok a vizemből. Ezt
is megértük. Sok-sok év egyedüllét után most érzem magamat igazán
elhagyatottnak. Egyedül vagyok, ebben a hatalmas világban…<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com22tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-26936325928210360652013-08-02T19:06:00.000+02:002014-01-20T17:36:36.846+01:003. fejezet - Az igazat akarom!<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Már magam sem tudom, mit mondjak, hogy köszönjem meg nektek. Sorjában venné, talán úgy könnyebben megy: szeretném megköszönni a sok-sok díjat, melyekkel elhalmoztatok, az összes kommentet és pipát, bíztató szót, ami az előző fejezetekhez érkezett. Ez még csak a harmadik rész, de már ennyien támogattok, ez hihetetlen! Szó,. mi szó, imádlak titeket és nagyon-nagyon köszönöm! Talán az eddigiek közül ezzel a fejezettel dolgoztam a legtöbbet, ahogyan haladok előre egyre többet írok és dolgozok a fejezeteken. A tartalmáról annyit, hogy ismét szerepel benne Justin, s mivel Ő a főszereplő előreláthatólag sok fejezetben benne lesz, szinte alig lesz olyan, mikor nem fog szerepelni. Egyébként gondolkoztam a részek számán és arra jutottam, hogy lehet, hogy csak 20 fejezetes lesz a történet. De ez még a jövő zenéje! A fejezetre nem raknék 18-as karikát, mert ennél sokkal durvábbak lesznek. Számomra Lana Del Rey dala tökéletesen illett az eseményekhez, amikből ismét nincs hiány, és egy-két titokra is fény derül. Előre is kellemes hétvégét kívánok nektek, kellemes pihenést a nyár utolsó hónapjában, de mindenekelőtt kellemes olvasást!<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_QhIR5ZvohyeKM5Fy8sZF_sWll8V0b6li542UC2widHDA9PazsV2zPUc_rxz8Bc4pyiZhZ0vd032j4jmBP6o6QConI6dsZQ1rdzL5UZgUcVJkz_o279A5t4EZrexlwChg13SpByley4c/s1600/chapter03.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_QhIR5ZvohyeKM5Fy8sZF_sWll8V0b6li542UC2widHDA9PazsV2zPUc_rxz8Bc4pyiZhZ0vd032j4jmBP6o6QConI6dsZQ1rdzL5UZgUcVJkz_o279A5t4EZrexlwChg13SpByley4c/s1600/chapter03.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=Bag1gUxuU0g">BORN TO DIE</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. május 28.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Nem tudtam megtenni. </div>
<div class="MsoNormal">
Egyszerűen
nem volt bátorságom elmenni Justinhoz és kérdezősködni nála. Pontosan Ő mondta,
hogy ne derüljön ki ez a dolog kettőnk közt, s ha rajtam múlik nem is fog.
Mégis érdekel, mi történt azon az estén. A napokban találkoztam Brandonnal, aki
nem mondott semmit. Szó szerint ki sem nyitotta a száját, aztán mielőtt
lelépett volna annyit suttogott a fülembe, hogy „Kérdezd Bieber-t!”.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Ezzel sem kerültem sokkal előbbre, de legalább vele valamelyest sikerül
kijönnünk egymással. Nem mondom, hogy olyan jó barátok lettünk, de sok közös
témánk van. A hallgatása és a sejtelmes szemei egyszer viszont ki fognak
nyírni. Utálom, hogy tudja mi történt, mégsem mondja el. A titokzatosságát, a
folytonos célozgatásait. Utálom ezeket.<br />
Három napja nem aludtam. Nem vagyok az a paranoiás típus, mégis minden éjjel a
kopogást várom. Megijedtem – enyhe kifejezés, halálfélelmem volt. Hogy van az,
hogy senki sem mond semmit? Mintha olyan nagy titok lenne, mi történt azon az
estén!<br />
<br />
- Kérlek, mondd már el, mi volt! – könyörögve szorongatom Brandon kezét, aki
könyörgésem és kérlelésem ellenére is nyugodtan iszogatja a kis pohárba töltött
citromos sörét.<br />
- Nem Grace, nem fogom elmondani. Már csak azért sem, mert faggatsz – rám
szegezi szikrázóan kék tekintetét, mire én egyszerű kiskutyaszemeket tartalmazó
arckifejezésemet vetem be – Ezzel nem fogsz meggyőzni.<br />
- Brandon, nem lehetsz ennyire hülye! Most menjek oda Justinhoz és kérdezzek
meg tőle mindent? Tudod, hogy nem lehet, főleg azok után, hogy azt mondta,
tartsuk titokban azt, ami történt – kezdek egyre idegesebb lenni, minden
kilátást beleértve. Idegesít a sok hallgatás, az a levél és az éjszakai
látogatóm. Egyszóval minden. Ráadásul a napokban hirtelen egyre többször kell
kisegítenem a kávézónál, aminek ugyan örülök is, meg nem is.<br />
- Szerintem, ami történt azt nem nekem kéne megmagyaráznom. Gondolom nem az
éjszaka részleteire vagy kíváncsi, a levélre és a többire pedig én sem tudok
magyarázatot – Brandon láthatóan meglepődött mikor elmeséltem neki, mi volt a
papírfecnin, amit pár napja átnyújtott nekem. Ő sem tud semmit ezekről a furcsa
véletlenekről. Talán igazán nem is ezek zavarnak, mindössze szeretném megtudni
az általa említett éjszaka részleteit. <br />
<br />
Megfordult már az is a fejemben, hogy vajon milyen lehetett ez neki, vagy
nekem. Nem volt-e kínos, hogy a legjobb barátjával létesít éppen szexuális
kapcsolatot, vagy annyira be volt rúgva és drogozva, hogy nem is tudta, kivel
van? <br />
<br />
A távolban Brittany kis alakját pillantom meg, aki most is hatalmas mosollyal
az arcán érkezik felénk. Talán sosem mondtam, de mindig irigyeltem. Ő sem Los
Angelesből jött, hozzám hasonlóan kanadai volt, de számára a dolgok simán
mentek. Ő gyűjtötte a pénzét, míg én elszórtam, Ő dolgozott rendesen, míg én
azt is elrontottam a neveletlen fejemmel. Egyszerűen csak úgy tűnik, tökéletes
az élete. Olyan, amelyről mások csak álmodoznak. S ez egy szinten boldoggá
tesz, hiszen a barátom, másrészről viszont féltékeny is vagyok rá – persze, eme
utóbbi tulajdonságomat mindig hátrébb helyezem, ha róla van szó.<br />
<br />
- Grace drága, be tudnál egy picit segíteni zárásig? Tényleg nem sokáig kéne,
de Anne-nek sürgős teendője akadt – tekintetem a szemben ülő tengerkék szemű
srácra téved, aki meggyőzően bólogatva enged utamra. Vállamra teszem táskámat,
és mint egy kis csibe, aki éppen a tyúkanyót követi szedem lépteimet Brittany
után. Mire megfordulok a szőke fiú hűlt helyét vélem felfedezni az asztalnál. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Magabiztosan lépek be a pult
mögé, teszem le a táskámat, és kedvesen állok szóba az éppen ott ülő
vendégekkel. Szemem minden percben félig az órán jár. Igen lassan telik az idő,
én pontosan tisztában vagyok vele, hogy tízre otthon kell lennem. Kedd van,
tehát ismét megtartjuk a már megszokott összeröffenést a szomszédokkal. Direkt
nem nevezem őket bevándorlóknak, hiszen tudom, az emberek milyen előítéletesek
tudnak lenni. Ők csak a szegény mexikóiakat látják bennük, jobb esetben
mindössze köpnek egyet elmenve mellettük, rosszabb esetben azonban szitkozódnak
is. Az előítéleteik számomra érthetetlenek, hiszen tudom, ezeknek az embereknek
a nagy része dolgozik, pénz keres, s küzd azért, hogy megéljen ebben az
országban. Hiszen pontosan ezért érkeztek ide, ezért jöttek a mexikói
nyomorvárosokból ide, a napsütéses tengerpartra, hogy jobb életük legyen – nem
csak nekik, a családjuknak is.<br />
<br />
Miután jól kidühöngöm magam a bevándorlás témájáról, s ezzel együtt sikeresen
eltörök két poharat, az első szabad percemben fáradtan támaszkodok a
biztonságot nyújtó pultnak. Nyugalmam korántsem tart sokáig, ugyanis
szempillantás alatt terem valaki a pultnál.<br />
<br />
- Grace Collins itt van? – hangja erősen cseng a kávézó rengetegében. Arca
határozott, szélét egy sebhely díszíti. Kissé ijesztő külsejét dominánsabbá
teszi a kezén pihenő fekete por, ami minden bizonnyal a túlzott dohányzástól
maradt ujjai végén.</div>
<div class="MsoNormal">
- I-igen, miért keresi? –
próbálom magabiztosnak mutatni magam, dadogásom azonban elárulja, egyáltalán
nem vagyok az. Megijeszt a férfi jelenléte, s valahogy a hangja is ismerős. </div>
<div class="MsoNormal">
Nem, az nem lehet…<br />
- Nem mindegy? Csak keresem!<br />
- Én vagyok az – válaszolok végül, mire vonásai rendeződnek. Megragadja a
karomat a fa pulton keresztül, halkan a fülembe suttogja a ’várlak’ szócskát
aztán az ajtó felé veszi az irányt. A hideg végigfut a hátamon, felismerve
hangját. Ő volt az, Ő volt, aki kopogtatott, aki halálra ijesztett. Na jó, igazán
most is megijeszt. A kezem izzad, a szívem a torkomban dobog, a lábaim szinte a
földbe gyökereznek, s ólomsúlyként emelem őket. Mielőtt kilépnék a kávézóból,
intek egyet Brittany-nek miszerint elmegyek picit levegőzni, pihenni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br />
Hiába van továbbra is fojtó meleg kint, én fázom. Libabőrök ezrei uralják el
testemet, ahogy megpillantok egy hatalmas autót, körülötte rengeteg emberrel.
Alig kapok levegőt, az a bizonyos gombóc a torkomban pedig egyre növekszik, s
növekszik. Az ijesztő sebhelyes fazonon kívül legalább tíz ugyanilyen fickó
áll, némelyikük falnak támasztott motorkerékpárjuk mellett. A látvány nem
bíztat, s nem is bizakodom. Száz százalék, hogy itt balhé lesz.<br />
<br />
- Hol van a kibaszott áru? – lép közelebb az előbb már megismert sebhelyes
arcú. Jóval magasabb nálam, ezért szigorú tekintettel néz le rám. Feje pontosan
olyan szögben áll, hogy éppen eltakarja az utca másik oldalán lévő lámpa
átszűrődő fényét. A gárdája többi tagja előrelép egyet, Ő viszont hátratett
kézzel jelzi, hagyjanak csak.<br />
- Nem tudom, miről beszél – nézek ugyanolyan szúrós tekintettel rá, mint
amilyet alkalmaz, ez azonban nem jön be. Erősen megragad a könyökömnél fogva,
kezeivel szinte összeroppantja az ott csatlakozó két csontomat.<br />
- Nem hazudj, Te kis kurva! Azonnal áruld el, hol van a drog! – nagyokat
pislogok, miközben magamban rakosgatom össze a részleteket. Annyi biztos, hogy
ez a pasi ott volt azon az estén, és talán Ő az, akivel az üzletet is kötöttem.
A tény, hogy drogról beszél viszont meglep. Hogy adhatnék el valakinek drogot?
Nincs is nálam szer, sosem használok magamtól, ráadásul el sem tudnám adni.
Józanon kizárt, hogy belementem ebbe. Itt jóval több van, mint én gondolom.<br />
- Mondtam, hogy nem tudom! – emelem fel hangom, ám annyira, hogy bent ne
hallják.<br />
- Nem hiszek neked! – szorítja erősebben kezemet. Hallom, ahogy roppan a
csontom, majd rettenetes fájdalmat érzek, de nem enged el. Csak szorít, annyira
fájdalmasan, hogy a végén kénytelen vagyok megadni magam, s kibuggyan a
fájdalomból táplálkozó első könnycseppem.<br />
- Ez fáj.. – nyöszörgöm. Erőm nagy része elszáll, s tudom, hiába kérlelem,
mondom neki mennyire fáj, nem fog elengedni. Nem hisz nekem. De én semmit sem
tudok azokról a rohadt drogokról! Egyáltalán miért pont nekem kell megint
ilyenekbe keveredni?<br />
<br />
Az erőm kezd teljesen elhagyni, az ájulás határán hallok, mikor ismerős hang
üti meg a fülemet. A könyökömnél szorító éles fájdalom elmúlik. A fejemhez kell
kapnom, hogy egyhelyben tudjak maradni, ne a földön kössek ki ájultan. Mielőtt
megnézném, ki is sietett a segítségemre, végtagomat vizslatom, amit lilás-kékes
foltok borítanak a rettenetes fájdalom mellett. <br />
<br />
Reménykedve pillantok fel megmentőmre, akinek arcát ugyan nem látom, hangjáról
azonnal megismerem. Nem kis fejtörést okoz jelenléte, hiszen Ő mondta nekem,
hogy tartsuk titokban ezt az egészet. S hiába fedi fejét fekete pulóverének
kapucnija, így is van esély a felismerésre. Jól esik, jóleső érzés kap el a
tudatra, hogy bajban vagyok és Ő megmentett. Biztosan véletlen a jelenléte,
igaz? Ez szarkasztikus mondatnak készült, bennem azonban kicsit sem lesz az.
Tudom, hogy nem véletlen. Valószínűleg nem ilyen kaliberű kis kávézókba téved
be nap, mint nap. S valahogy Brandon kezét is érzem ebben az ügyben, túlságosan
sietősen távozott.<br />
<br />
- Itt van az áru – keveset látok megmentőm és a sebhelyes féri akciójából,
annyit viszont tisztán, ahogy az
átlátszó zacskó és a benne lévő por és tablettatömeg gyengéden csusszan bele
támadóm hatalmas, erős kezébe. Valami kis könnyebbség uralkodik el rajtam,
habár továbbra is értetlenül állok a történtek felett.<br />
- Legközelebb figyelmeztesd a barátnődet, hogy ne kössön olyan üzletet, amit
nem tud teljesíteni – legszívesebben most azonnal leüvölteném a fejét egy ’Nem
vagyok a barátnője!’ mondattal, tekintve kezem állapotára inkább csöndben
maradok. Szisszeni sem merek a félelemtől, pedig a bennem tomboló fájdalom
minden egyes másodpercben erre késztet. <br />
<br />
Helyzetemen az sem segít, hogy megmentőm erősen ragadja meg éppen a sérült
karomat és húz maga után a sötétbe. Utoljára visszapillantok két szisszenés
között. A lámpa fénye üresen világítja be a koszos kis utcarészt, ahol nincs
senki. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mint a kámfor, úgy tűnik el a
hatalmas autó, vele együtt a sok-sok emberrel.<br />
Azt hiszem, nem bírom tovább a fájdalmat valami azonban kitart bennem. Valami,
amitől továbbra is lépek egyik lábammal a másik elé – egészen addig, míg meg
nem állunk egy eldugott sikátorban, jóval messzebb a kávézótól. Kosz van és
sötét, néha patkányok apró lábainak futó léptét hallom. Megmentőm leveszi
kapucniját, bár keveset látok arcából, egyfajta nyugodtságot érzek.<br />
<br />
- Normális vagy Grace? Ezek az emberek meg is ölhettek volna! – suttogja éppen
hogy halljam.<br />
- Azt hittem nem érdekel, mi van velem – vetem oda flegmán. Tekintetem
találkozik meleg, csokoládébarna szemeivel. Képtelen vagyok haragudni rá, s
legbelül, mélyen egyáltalán nem zsörtölődöm, amiért itt van. Sőt, örülök.<br />
- Én azt hittem, ennél hülyébb nem lehetsz. A legjobb barátom vagy, persze hogy
érdekel, mi van veled. Szeretlek – villámgyorsan húz magához közelebb, oly’
gyorsan, hogy levegőt is alig kapok. Fejemet vállába fúrom, s nagyokat
lélegezve szívom be illatát. Más parfümöt használ. Régen nem ezt használta.<br />
- Miután kiérzelgősködted magad elmondanád, mi folyik velem?<br />
- Hát lefeküdtünk és nagyjából ennyi.<br />
- Jó, addig a részig én is eljutottam. És nem vagyok kíváncsi a perverz
megjegyzéseidre. Az igazat akarom Bieber. Mi a franc történik velem? Egyáltalán
hogy kerültél Te ide? – kérdések ezrei cikáznak bennem, az idő múlásával egyre
több ilyen vetődik fel bennem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Úgy érzem, a titkok hada most
kezdődött csak el. Talán oka van, hogy senki nem mond semmit. Nyomós oka lehet.<br />
<br />
- Az emberek mindig az igazságot akarják. Tudni akarják mi miért történik
velük, aztán amikor rájönnek csalódottak lesznek. Félni kezdenek önmaguktól.
Azt kívánják bárcsak örökké tudatlanok maradtak volna. Az igazság nem mindig
nyugtat meg, Gracie.<br />
- Justin, szerinted engem ez érdekel? Rohadtul jól voltam addig, amíg be nem
kerültél ismét az életembe. Ez már nem játék – hangom picikét erősebben cseng,
mint ezelőtt, amit a sikátor kihaltsága fel is erősít.<br />
- Ne mond, hogy neked olyan rohadt jó volt, amikor nincs munkád, és alig tudod
fizetni a lakbéredet. De igen, kurva jól élsz – vágja hozzám a szavakat, majd
kapucniját ismét fejére helyezi és elindul a sötétség felé. Mielőtt teljesen
elnyelné az éjszaka megállítom.<br />
- Segítened kell. Fáj a karom. Kérlek, gyere haza velem, utána oda mehetsz,
ahova akarsz – látom rajta a nemtetszést, ép kezemmel mégis szinte erőszakosan
húzom magam után.<br />
<br />
A kávézóhoz érve megpillantom Brittany alakját, aki éppen most zárja be a kis
helyiséget. Ennyi lenne az idő? Sietve futok oda hozzá, a háttérben hagyva
Justin-t, remélve nem megy el. Leszidást várok tőle, ám Brittany csak egy nagy
mosolyt küld felém, kezembe nyomja a bent felejtett táskámat és szó nélkül
kocsija felé indul. Lenyűgözve nézek utána. Lassan, alig láthatóan megcsóválom
fejemet, s Justin felé veszem az irányt.<br />
<br />
A fiú időközben tájékoztat, hogy Ő autóval jött, és ha kell elvisz.
Udvariasságának eleget teszek és elfogadom az ajánlatát. Fehér autója szokatlan
számomra, mintha saját szemem fénye lenne, úgy ülök bele a hatalmas Ferrari
bőrülésébe és az út folyamán sem viselkedem másképp. Látom Justin arcán a kis
mosolyt, mikor néha-néha rám néz, de idegességet is vélek felfedezni.<br />
<br />
Hangosan csörömpölő kulcsom lecsúszik az asztalról. Nagyot sóhajtva veszem fel
azt. A szomszédból kitűnően áthallani a zenét. Kedd van és én hiányzom.
Egyetlen alkalmat sem hagytam ki, s csak remélni tudom megértő lelkekre fogok
találni, mikor magyarázkodásba kezdek.<br />
<br />
- Kérsz valamit? – fordulok nyájasan Bieber felé, aki éppen ujjaival a kanapé
oldalán játszik.<br />
- Szép lakás – néz körbe látványosan. Válaszát, ami tulajdonképpen nem is
válasz nemnek veszem és én is leülök mellé a kicsiny kanapéra.<br />
- Na, elmondod az igazat? – nézek rá érzelemmentesen.<br />
- Elmondom – csusszan hozzám közelebb. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szaporán veszi a levegőt, ahogy
kezei arcomra tévednek, s ajkai erőszakosan kapnak csókom felé. Először
gyengéden, aztán harapdálva kér bejutást magának, amit meg is kap. Kezeimmel
óvatosan veszem le fekete pulcsiját aztán pólóját. Elveszítve az eszemet
harapok ajkába, ahogy türelmetlenül veszem, húzom le nadrágját, miközben Ő még
csak a melltartómmal küzd. Csak csókolom és csókolom, de úgy érzem, nem elég
belőle, többet akarok. Kell nekem, nem érdekel, hogy a legjobb barátom,
egyszerűen szükségem van rá.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Az igazság.. – kezd bele
mondatába, ám mielőtt befejezhetné megszakítom.<br />
- Kuss – parancsolok rá. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kérésemnek eleget téve harap bele
hasamba, amitől egy kisebb nyögés hagyja el a számat. Kézfejével lassan simít
végig belső combomon. Mielőtt testünk véglegesen egyesülhetne mélyen néz
szemembe. Izzadságtól csillogó homloka hihetetlen látványt nyújt számomra.
Egyszerre érzem biztonságban és veszélyben magam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Érintéseiben egyszerre érzek
vágyat, szenvedélyt és gyengédséget. Nem tudom, hogy lehetséges ez. Csak annyit
tudok, hogy olyan Ő, mint a drog: ellenállhatatlan. Ez a hasonlat pontos is,
hiszen miatta kerültem bajba. De valahogy ezt nem bántam. Bátortalanul, kínzóan
húzza le rólam a fekete csipkét, ami testem utolsó fedetlen részét borítja.
Türelmetlenségemben tevékenysége közepébe nyúlok, Ő azonban ellök, ezért inkább
boxerjétől próbálom megszabadítani.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: 12pt;">Kaján mosollyal a száján rúgja le
magáról az alsóneműt és egy percet sem hagy nekem. Akaratlanul is érzem,
birtokol engem, és ez tetszik. Óvatosan vezeti belém magát, ám amilyen óvatos
az elején olyan erőszakos lesz. Hátát karmolászva, alsó ajkamat beharapva
próbálok csendben maradni. Hiába szűrődnek át a zajok a szomszédos tetőről, nem
szeretném, ha a szomszéd – akivel amúgy sem vagyok jóban – tanúja lenne ennek.
Nem bírom tovább, szabad utat engedek nyögéseimnek, durván karmolok bele Justin
hátába. Kis szisszenés hagyja el a száját.<br />
- Sajnálom – alig maradt erőmet összeszedve suttogom ezt az egyetlen szót bocsánatként.
Justin ajkai kulcscsontomra tévednek, közben csípője kéjes mozgásokat diktál. Az
igazat akartam, de kénytelen vagyok bevallani, hogy jóval többet kaptam, mint
az igazság. Mégis valami idebent nagyon zavar, ami nem hagy nyugodni egy percre
sem. Akármennyire is azt érzem, megvéd, ha esetleg történne valami az a kis
gondolat is motoszkál a fejemben, miszerint pont Ő hozza rám a veszélyt.</span></div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-84552888403137168252013-07-26T18:17:00.000+02:002014-01-20T17:36:58.277+01:002. fejezet - Összekuszált szálak<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Húha, fogalmam sincs milyen szinonimákkal helyettesítsem a köszönöm szót, hiszen gondolom elegetek van, hogy szinte minden ilyen kis fejezet előtti részben benne van. Tényleg nem tudom eléggé megköszönni a sok-sok kommentet, díjat és támogatást! Ti vagytok a legjobbak! Lehet, hogy meglepő, hogy picit előbb érkeztem, de ezentúl lesz egy kis változás a fejezetek érkezésével kapcsolatban. Ezentúl ugyanis péntekenként fogom hozni az új részeket. Hogy miért? Egyszerű! A szombatjaim nagy része mind nyáron, mind év közben foglaltak és péntek délután legtöbbször pihenek, egyszóval akkor van időm. Nos, és akkor a második fejezetről: ez nem lett túl hosszú, de megígérem, hogy a harmadik fejezet sokkal hosszabb lesz. Eseményekben nincs hiány benne, talán egyszerre túl soknak is tűnik, de minden fejezet eseménydús lesz az elején és utána vezetődnek végig a kibogozatlan szálak. Félek ezzel a fejezettel kapcsolatban, mert nem tudom milyen lett. Justin is feltűnik, bár nem sokat, de vissza fog térni a folytatás folyamán. Dalnak Rihanna egyik slágerének feldolgozását csatoltam. Számomra annyira illik ez a dal Grace-re és Justinra, hogy nem hagyhattam ki. Meg persze a barbadosi énekesnő inspirálta a történetet is, ezt illik is neki megköszönni! Nem is fecsegek tovább, csak még annyit, hogy vasárnap ismét beindul a Be Alright, ahol bővebben fogok írni a blog folytatásáról. Ennyi lettem volna, jó olvasást és előre is szép, eseményekben dús hétvégét kívánok! Én pihenni fogok egy picit, remélem Ti is ki tudjátok élvezni a jó időt!<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnfGORSTIwaLBnEg5S07SmLDyuRJerMXmoxmdVohxKA3KI1eSWXCcOYG-_0KQyjdYOxZNIsCdA898fdijCLJWfIQ4S9v5zpNOmC66h4xq0TspoE6nB2x0__FlseYl1uqVpAkOknnTRJF4/s1600/chapter02.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnfGORSTIwaLBnEg5S07SmLDyuRJerMXmoxmdVohxKA3KI1eSWXCcOYG-_0KQyjdYOxZNIsCdA898fdijCLJWfIQ4S9v5zpNOmC66h4xq0TspoE6nB2x0__FlseYl1uqVpAkOknnTRJF4/s1600/chapter02.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=6kDX4VGzNYU">DIAMONDS</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. május 25.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
Hol vagyok? A kérdés, mely
először belopja magát a fejembe, mikor észreveszem a testemre tekeredett selyem
takaró puha simogatását. Fejem kong, ám korántsem az ürességtől. Konghatna
attól is, hiszen a tegnap este eseményei közül semmire sem emlékszem, mégis ezt
az ürességet jóval túllépi a másnaposság érzése, a fejfájás. Csukott szemmel,
kezemben hajamat fogva nézek végig magamon, „kellemesen” tudatosul a tény:
meztelen vagyok.<br />
<br />
Az utolsó emlékem annyi, hogy valakivel táncolok és mintha elvágták volna a
filmet, sötétség. Csukott szemmel próbálom felidézni a tegnap este történteket.
Nehezen ugyan, de másodpercek beugranak. Konkrét történtek ugyan nem, de szinte
most is ég a bőröm, ha a felidézett érintésekre gondolok. Mintha vetítőn
nézném, úgy tárul elém duzzadt ajkainak képe és izzadt homloka.<br />
Egy normális ember valószínűleg megfordulna és megnézné, ki is fekszik
mellette, kivel keveredett kapcsolatba az elmúlt éjjel. Nem vagyok normális,
viszont gyáva igen. Mi van, ha megfordulok és egy öreg pasi fog mellettem
feküdni és mindössze a képzeletem játssza azt velem, hogy egy fiatal srác volt?
Most vagy soha Gracie, most vagy soha!<br />
<br />
Összeszedve minden bátorságomat és felkészülve arra, hogy esetleg amint meglátom
a mellettem fekvő arcát, futhatok hányni, megfordulok. Szemem meglepődve
vizslatja az idegent, ajkaim résnyire nyílnak. Na jó, az állam szó szerint
leesik. Villámgyorsan tekerem magam köré a takarót és bukdácsolok át a szobán a
ruháimat keresve. Egyáltalán hol a fenében vagyok? Ez egy szálloda? Miután
körbenézek a luxuslakosztályban és kíváncsiságom miatt a fürdőnek nevezett
helyiségbe tévedek, a feliratos szappanból és a „Köszönjük, hogy minket
választott!” kártyából rájövök, igazam volt. Ez egy szálloda. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<div class="MsoNormal">
Hatalmas függönyök borítják a
szintén hatalmas üvegablakot, ami csodás kilátást nyújt a városra. A falak bézs
színűek, a bútorok fából vannak és láthatóan elég szépen kidolgozottak. Most
látom csak, az ágy mennyire hatalmas. A Nap sugarai lágyan törnek maguknak utat
a függöny között, kellemesen bevilágítva a lakosztályt. Szerencsés, aki ilyen
helyeken száll meg nap, mint nap..<br />
<br />
Magamra rángatom a ruhámat és a cipőmet egyaránt. Kezem reflexszerűen nyakamba
téved, keresve az ékszeremet. Idegesen túrok bele hajamba és fordulok hirtelen
a parányi fényt beeresztő ablak felé, amelynek irányában az ágy is található.
Megtorpanok. Barna tekintete csillogóan mér végig, aztán állapodik meg az
arcomon. Nagy levegőt veszek.<br />
<br />
- Máris mész? – lassan ül fel. Mindössze a lábát borítja a selymes anyag, így
kitűnő kilátásom nyílik az összes, felsőtestén pihenő tetoválásra. A korona, a
római számok, a madár és az oldalán lévő felirat, amelyet nem tudok kivenni.
Mióta van a kis aranyos kanadai fiúnak ennyi tetoválása? </div>
<div class="MsoNormal">
Habár külsőleg változott, haját
levágatta és bár még minding nem túlzottan erős csontozatú gyúrt kicsit,
hangjában számomra most is a gyerekes csengés hallatszott. Ahogy óvodásként
gügyögve kéri el tőlem a homokozó készletemet és én erre szintén gügyögve
válaszolok.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hol a nyakláncom? – kérdését
figyelmen kívül hagyva kezdek az ékszer keresésébe. Először csak felületesen
nézem meg a szobában, aztán átmegyek az ágy másik feléhez és lehajolok. A
kelleténél is idegesebb leszek, hiszen nem találom az Ő ruhái között sem. Szerintem
Justin sem érti, miért olyan fontos nekem az a nyaklánc. És nem is fogom neki
soha elmagyarázni. Valami azt súgja, ha netán sikerülne megértetni vele képen
röhögne.<br />
- Miért olyan fontos neked az a nyaklánc? – észreveszem, ahogy kíváncsian
figyeli minden lépésem, amit a szobában teszek – Egyébként a nadrágom alatt
lesz – biccent az ágy túlsó végébe, ahol latex anyagú nadrágja pihen. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lélegzetvétel nélkül emelem fel a
ruhadarabot. Szívem ritmusa visszatér a megszokott kerékvágásba rábukkanva az
ékszerre. Becsatolom, eligazítom a nyakamon és folytatom azt, amit legelőször
elkezdtem: azaz a távozás folyamatát.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Mondom miért olyan fontos az a nyaklánc? – hangja sokkal, de sokkal élesebben
hangzik, mint amikor először feltette a kérdést. Semmi kedvem sincs szabadkozni
és magyarázkodni neki. Az lenne az utolsó, amit most tennék. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Végül is, nem olyan vészes a
helyzet, ha eltekintünk attól a ténytől, hogy nemrég feküdtem le az egykori
legjobb barátommal, aki mellesleg Justin Bieber és fogalmam sincs, mi történt.
Talán ha felöltöztetett volna és kirakott volna a folyosóra rá sem jövök, hogy
kapcsolatba kerültünk.<br />
<br />
Sosem volt csúnya srác, még a hosszú hajával sem. Tulajdonképpen imádtam
azokkal a hosszú tincsekkel ugratni Őt, de az arcát sokkal jobban
kihangsúlyozza rövid frizurája. És a teste sem olyan rossz, már amennyit most
láttam belőle. Mindig ilyen kis vézna volt, de határozottan látszott hogy ennek
ellenére gyúrt egy kicsit.<br />
<br />
Látványosan felsóhajtok. Nem szoktam ennyit sóhajtozni, magam is meglepem a
sok-sok sóhajtozással. Lassan tipegek az ágy felé és ülök le a végébe. Justin
közelebb csusszan hozzám, tökéletes rálátása nyílik az arcomra. Barna szemeibe
nézve olyan, mintha ismét Kanadában lennék, mintha tíz évvel fiatalabbak
lennénk.<br />
<br />
- Azért fontos ez a nyaklánc, mert tőled kaptam. Justin, én már rég nem az a
Grace vagyok, akit te megismertél.<br />
- Én sem ugyanaz a kis Justin vagyok, akit ismertél. Változtunk. Normális
dolog, ha az ember felnő – suttogja meglepően bölcsen. De ugye tudod, hogy ez –
mutogat látványosan kettőnk között – nem derülhet ki? Soha!<br />
- Én most megyek – állok fel bizonytalanul mondatait hallva. Bevallom, kicsit
rosszul esik, de egy szinten meg is értem. Hiszen Ő híres és ha kiderülne, hogy
lefeküdt egy olyasvalakivel, aki egyáltalán nem gazdag az rontana a hírnevén.
Miket beszélek!? – Ne keress soha többet – nézek vissza a kis résből mielőtt
véglegesen becsukom az ajtót.<br />
<br />
A folyosó kihalt és üres, mindössze az én cipőm kopogása tölti be a teret.
Fáradtan állok be az egyik szabad liftbe és várom, hogy végre a földszintre
érjek. Valójában az zavar nagyon, hogy fogalmam sincs, mi történt. Nem is
értem, miért foglalkozok ezzel. Talán azért, mert tagadni sem tudnám, hogy
Justin mély nyomot hagyott bennem és a gyerekkoromban is. Négy éve láttam
utoljára, azóta csak hírmorzsákat hallottam felőle. </div>
<div class="MsoNormal">
Korántsem olyan könnyű ezzel a
helyzettel megbirkóznom, mint amilyennek hittem. Akkoriban én voltam az
egyetlen lány, aki titokban ugyan, de odavolt érte. Talán ez erős kifejezés, de
kedveltem. Elvégre Ő volt a legjobb barátom, hogy mondhattam volna meg neki?
Egyszer anya majdnem rábeszélt, hiszen azt mondta, hogy Pattie szerint Justin
nagyon kedvel engem, de visszaléptem. Akkor gyáva voltam, ezen változtatni nem
tudok.<br />
Persze, sosem mutattam, próbáltam kellően hűvös maradni és miután csatlakozott
csekély kis rajongótáboromhoz több millió lány kivertem a fejemből.<br />
<br />
Délutánom további részében próbálom elvonni a figyelmemet. Néha saját magamon
is nevetnem kell, amiért az elmémbe beköltözött Bieber. Semmit sem tudok tenni,
pár nap és ismét elfelejtem őt. Az végképp könnyíti a dolgomat, hogy semmire
sem emlékszem – és jelenleg nem is akarok.<br />
Több órás ’ülök és nézek ki a fejemből’ tevékenységem után a sétálóutcában lévő
kávézóba veszem az irányt. Általában kevés vendég van, mégis szívesen veszik a
segítségemet. Komótosan, fáradtan ballagok a pulthoz, ahol nagy meglepetésemre
a tegnap megismert srác, Brandon ül. Szőke haja ma is tökéletes, s kék színű
póló borítja testét.</div>
<div class="MsoNormal">
Na már csak ez hiányzott!<br />
<br />
- Szia, Grace – ábrázata sokkal kedvesebb, mint tegnap, hangjában azonban kis
gúny hallatszik. Megforgatom szemeimet és kedvetlenül huppanok le a mellette
lévő bárszékre.<br />
- Mit akarsz? – szegezem neki nem túl kedves kérdésemet, mire mindkét
szemöldöke feljebb kúszik.<br />
- Egészen elképesztett a tény, hogy Te az éjszaka közepén eltűntél Justin
Bieberrel, aki mellesleg jó haverom – szemrebbenés nélküli arccal firtatom a
szőke srácot. Azért picit sikerül meglepnie. Ilyen barátai vannak? Lehet, hogy
a tegnap este fele homályos, arra viszont emlékszem, hogy pontosan Brandon volt
az, aki a klubban bonyolította a drogüzleteit.<br />
- Tudod, engem egészen elképesztett a tény, hogy Te egy nyilvános klubban
árulsz drogot – hangom két oktávval lejjebb kúszik az utolsó szóra.<br />
- Privát buli volt – veti oda lazán.<br />
- Akkor sem árulhatsz privát bulin – profi módon célzom felé vissza a labdát és
ütök bele erőteljesen. A fejemben már ájultan fekszik a padlón. Kár, hogy
igaziból le sem bírnám ütni.<br />
- Úgy mondod, mintha angyal lettél volna tegnap. Mellesleg, egyik barátom
hagyott neked egy kis üzenetet, érdemes elolvasnod. Este találkozunk a
megbeszélt helyen – összeráncolt homlokkal, nagyokat pislogva figyelem a fiú
távolodó alakját, miközben kezemben a neves üzenetet szorongatom. Tegnap
ismertem meg, mégis olyan, mintha mindent tudna rólam. Sőt, túl sokat is. Mohón
kezdek bele újabb kérdésembe, de mielőtt bármi is kijöhetne a számon, máris
eltűnik.<br />
<br />
A kellő izgatottsággal nyitom ki a papírfecnit, amit szorgos, erős betűk
borítanak utalva arra, ez biztosan nem női kézírás.</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br />
<span style="font-size: 11.0pt;">”Gracie drága!<br />
Nagyon élveztem a tegnap estét, rettentően örülök a mi kis üzletünknek. Tudod
mit kell tenned, a fő, hogy kapcsolj, ha itt az idő.<br />
Szeretettel: L.T.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bátran kijelenthetem, hogy ebből
a napból eddig nem sok mindent értettem meg. Mintha a szálak teljesen
összekuszálódtak volna a fejemben, mintha valaki átrendezte volna egy éjszaka
alatt az én unalmas kis életemet. Kezdve ezzel a találkával és aztán az üzenet.
Egy szó sem világos belőle. Az igazat megvallva kezdek kicsit félni. Érdekel a
dolog, érdekel, mi történt tegnap. Az a baj, hogy senki sem tud rá választ
adni. Elveszettnek érzem magam és tudatlannak. Abban bízok, hogy valaki majd
megmagyarázza, mi is történt és elmondja, miért vagyok kiütve ennyire.<br />
<br />
Brittany láthatóan értelmetlennek tartja hirtelen távozásomat, én azonban
felkapom a táskámat és máris a kijárat felé veszem az irányt, kezemben a lapot
szorongatva. A szokásosnál is melegebb van Los Angeles utcáin. A part menti
sétányon pár gördeszkás hihetetlen tempóban hajt el mellettem, többnyire
azonban emberek sétálgatnak itt. Azt hiszem, miután sikerült megint
összekuszálnom a fejemben lévő gondolatokat, rám fér egy kis pihenés. A homok
kellemesen melegíti a lábamat, ahogyan leülök, szinte megkönnyebbülés a tenger
hangja. Előveszem ismét a papírt és érdeklődve kezdek gondolkodásba, hallgatva
a tenger morajlását. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ésszerűnek látom a monogram
kielemzésével. Ha megtudom, kitől van az üzenet, talán könnyebb lesz rájönnöm
milyen üzletről is van szó és mikor kell kapcsolnom. Szerintem – nagy eséllyel
– én vagyok az egyetlen, aki ebből ekkora dolgot csinál. Bolhából elefántot,
ahogy szokták mondani. Mégis nem ez az első eset, hogy fura dolgok történnek
velem.<br />
<br />
Tinédzserként kerültem ide, egészen kicsiként. Akkoriban itt kezdtem a
középiskolát és kollégiumban éltem a napjaimat. A kíváncsiság, ami minden tizenévesben
megvan engem is éltetett, így hát benéztem a végzősök egyik bulijára. Ezzel nem
is lett volna gond, ha a titkos kis akcióm le nem bukik. Azt hittem, ki fognak
nyírni, szó szerint, de nem így lett. A végzősöknek én lettem aznap este a
kabalájuk, míg le nem itattak. Másnap semmire sem emlékeztem, aztán megtudtam,
hogy egy sráccal csókolóztam, bezártak egy fürdőbe és beestem egy bokorba.
Erről soha sem beszélt senki többet, mindannyian tudtuk, hogy ha ez kiderül, a
végzősök osztályával együtt én is repülök az iskolából. Így aztán titokban
maradt és a szabályokat tekintve a buli kínos részei sem kerültek napvilágra.<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Anya és apa azért küldtek ide, hogy tanuljak. Hogy szép legyen a jövőm és
legyen belőlem valaki. Ehelyett hol tartok most? Sehol. Úgy érzem, semmit sem teszek
jól, semmi értelme sincs az életemnek. Nincs munkám, kisegítésekből tudok
megélni és konkrétan bármelyik nap elvehetik tőlem azt a kis lakást is, ami az
egyetlen menedéket nyújtja. Most pedig, amikor végre sikerül kicsit kiugrani a
szokásos alkoholos estékből beüt a mennykő. Koránt sincs szükségem erre a
titkolózásra, a levélre, a találkozóra, ráadásul Justin is. Talán túl hamar
elszaladtam előle, mielőtt bármit kérdezhettem volna. <br />
<!--[endif]--></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Kezdek rosszul lenni ezért lassan, biztosan támasztva magam állok fel a
homokból. A jelenet filmbeillő. Szerencsésnek is érzem magam azért, hiszen Los
Angeles gyönyörű város és amikor a tengerre nézek szabadnak érzem magam. Imádom
nézni a hullámok játékát, a sirályokat, a szörfösöket. Bármit megadnék azért,
hogy gondtalan életem legyen. Talán tényleg jobb lett volna Kanadában maradni..<br />
<br />
A lakás, mind mindig üresen fogad. Ledobom a táskámat a kanapéra és lehuppanok
mellé én is. Csukott szemmel próbálom kiverni a fejemből a ma történteket és
tisztán látni mindent, mégis nehéz. Semmit sem értek, lehet, hogy nem kéne vele
törődnöm, mégis idegesít. Túlreagálom, erre már rájöttem, de ki ne ijedne meg,
ha egyszer csak felkelne a rég nem látott barátja ágyában, kapna egy levelet és
olyan találkozóra hívnák, amiről még csak nem is tud? <br />
<br />
Csendesen nyom el az álom, kapcsol ki a testem minden pontja, így már csak
hangos kiabálásra ébredek. Megmasszírozom a kanapétól fájó nyakamat és
elindulok az ajtó felé. Utam nem sokáig tart. A kopogás dörömböléssé vált, a
kiabálás egyre erőszakosabb lesz. Jéggé fagyva állok az ajtó előtt miközben
valaki a nevemet üvöltözi és az ajtómon dörömböl. Ijedtségemben halvány lila
gőzöm sincs mit tegyek, ezért befutok a fürdőbe és várok. Tíz perc, húsz perc,
egy óra – egészen addig, amíg a kopogás meg nem szűnik. Csend lesz, olyan,
mintha a szívem eszeveszett ritmusa töltene be mindent. A kezem izzad, a fejem
rettenetesen fáj és a gyomrom mogyoró nagyságúra zsugorodik.<br />
<br />
Remegő kezekkel tolom fel magam a földről, s félve tipegek vissza a nappaliba.
Teljesen homályos minden. Értetlen, megfélemlített és zavaros állapotban
vagyok. Bármennyire is nem szeretném, meg kell tudnom a választ a kérdésekre. A
választ arra, miért dörömböl valaki éjjel kettőkor – úristen, ennyi az idő? –
az ajtómon, a papírfecni rejtélyére és a találkozóra. Eme kérdésekre mindössze
azok tudhatják a válaszokat, akik velem voltak tegnap este. És közülük egyetlen
személyhez fordulhatok csak…<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-4608367656163710413.post-83025496188777093312013-07-20T14:10:00.000+02:002014-01-20T17:36:49.695+01:001. fejezet - Ismerős ismeretlen<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: Georgia; font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Kedves olvasók!<o:p></o:p></span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Talán azzal kéne kezdenem, hogy ismét megköszönöm a mellettem állóknak, azaz nektek a sok szeretetet! Kicsit előbb hoztam az első fejezetet, mint akartam, de annyira izgatott vagyok miatta, hogy nem voltam képes tovább rejtegetni. Így hát itt is lenne! Nagyon köszönöm mindenkinek, aki akár egy szót is írt nekem, tudatomra adta, hogy milyennek találja eddig a történetet. A prológusban mindössze egy kis rész volt Grace életéből, azonban az első fejezetben sokkal több minden ki fog derülni. Megjelenik egy kulcsfontosságú szereplő Brandon, mellette viszont lesz még pár karaktere a történetnek. Szeretném több szálon futtatni a cselekményeket, tehát Grace-nek sok mindenkihez köze lesz, ahogyan a háta mögött is futni fognak majd a szálak. Még annyit szerettem volna, hogy levettem a fejezetek alól a 'Nem tetszik' gombot, ugyanis valaki ismét elkezdte nyomkodni. Nincs bajom azzal, ha valaki kinyílvánítja a véleményét, hiszen sok szempontból kaptam eddig építő kritikát, amik segítettek az írásban, még sem érzem most úgy, hogy ennél a történetnél így kéne lennie. Természetesen fogadok tanácsokat mindenkitől, de egyre jobban kezdem azt érezni, hogy valaki csak szórakozásból akar engem kikészíteni, ezért inkább nem is figyelek rá. Remélem, ezt meg tudjátok érteni! A Be Alright-nál is hasonló volt a helyzet, ami mellesleg jelenleg szünetel, de már dolgozom a folytatáson, és lesz egy nagy csavar a történetben. Addig is kellemes olvasást kívánnék a Save Me-hez, s további szép hétvégét mindenkinek!<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 10.5pt;"><span style="color: #999999;">Love, Diana</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="color: #999999;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- - - - - - - -</span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikRh8qTlBNSmN6pvVfcJGbMpOmd-3_KwSgh7Sn6nTni-KHnb9bp1epBL39ciqbCRMLDU8WiHubMhJOI9rADZbV23SxhdBdxtcap-EZoW8g62m0lQPr-hqA2WP_rZqt2dACeEK24ovFZoM/s1600/chapter01.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikRh8qTlBNSmN6pvVfcJGbMpOmd-3_KwSgh7Sn6nTni-KHnb9bp1epBL39ciqbCRMLDU8WiHubMhJOI9rADZbV23SxhdBdxtcap-EZoW8g62m0lQPr-hqA2WP_rZqt2dACeEK24ovFZoM/s1600/chapter01.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=zGEf8dXN2sU">SLOW DOWN</a></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 10pt;"><u>2013. május 24.</u></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
Lágy szellő, szinte égető
napsütés, a tenger kellemes, lágy hangja. Ahol laktam, ott az emberek mindössze
álmodoztak erről. Kanadában sosem volt meleg, és többször láttuk a havat, mint
reggelente a szobánk plafonját. Boldognak kéne lennem? Boldognak kéne lennem!
Mégsem vagyok az. Sőt, minden nap minden percében azt kívánom, bárcsak
visszamehetnék oda, ahol a társadalom segíti egymást, s ahol még a legzűrösebb
lélek is szent békére lel. Amióta Los Angelesben vagyok, az utam lefelé vezet,
pedig pont ellenkező cél vezérelt mikor idejöttem. Voltak álmaim, vágyaim, most
azonban nagy ürességet érzek.<br />
<br />
A kellemesen meleg szellő lágyan kap a hajamban. Minden testrészemet elönti az
életérzés, a szabadság érzése. Sajnos mámoros állapotom elmúlik, amint lelépek
a part menti sétány kifényezett köveiről. Mostanában ez az egyetlen dolog, ami
megnyugvást ad. Ha már nem számíthatok senkire, magamat ne hagyjam cserben!<br />
<br />
A kis utca, melyben a megszokott pici kávézó kapott helyet csendes volt.
Általában nem sokan koptatták itt az utat, én azonban annál többször.
Megpillantva a kávézó üvegajtaját lelassítom lépteimet. Vicces történet, hiszen
amióta egy vendég a kevés közül lefejelte az átlátszó nyílászárót mindenki óvatosabban
szedi a lépteit előtte.<br />
<br />
Mosolyogva libbenek be az üzletbe. A halvány sárga, inkább homok színűre
hasonlító falak, a kávé és palacsinta tökéletesen egyesülő illata az otthon
érzését jutatja eszembe. Kinézem magamnak az egyik eldugott asztalt, lepakolom
a táskámat, s helyet foglalok a műanyag széken.<br />
Érdeklődve veszem a kezembe az étlapot, bár kívülről fújom mi áll benne. Ez a
hely, s ennek a helynek az alkalmazottjai voltak azok, akik kezdettől
segítettek. Mikor megérkeztem az Angyalok Városába itt kaptam munkát, szállást
és barátokat egyben. Egészen addig, amíg pár héttel ezelőtt nem történt egy
kicsinek éppen nem nevezhető incidens, ami miatt elbocsátottak. Belátom, talán
jobb ez így. Továbbra is van remény, hogy egyszer a régi önmagam leszek, álmokkal,
vágyakkal. A remény hal meg utoljára, nem igaz?<br />
<br />
Brittany volt ezer éve a hely felszolgálója. Kicsi, szőke lány volt, sápadt,
hamvas bőrrel. Arcáról sugárzott a kedvesség, a boldogság. Minden oka meg van
rá, hiszen nyáron új állást kezd, eljegyezték és – ahogy mondani szokás – az
élete minden területe sínen van. <br />
- Gracie! – pirospozsgás orcáin minden nap meglepődöttség tükröződik, bár feltételezem,
számít rá, hogy ismét itt fog találni. – Mit hozhatok? – kezébe veszi fekete
tollát és szorgosan várja rendelésemet.<br />
- Egy tejes kávét és egy epres palacsintát kérnék – alig hogy végzek rendelésem
leadásával máris szalad a pult mögé és továbbítja kérésemet a már helyettem
tevékenykedő Anne-nek.<br />
<br />
Nem sokat kell várnom kávém és hőn szeretett palacsintám megérkezéséig, mégis
elgondolkozom közben. Furcsa módon kivételesen nem saját magam körül járnak a
gondolataim. Tévedésből és hirtelen, pusztán véletlen szalad kezem a nyakamban
lógó nyakláncra, s annak szívet ábrázoló medáljára. Nagyot sóhajtva fojtom
vissza érzéseimet. A nyaklánc öt éve minden egyes nap a nyakamban lóg, sosem
vettem le. Úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére és ez valószínűleg furcsán
hat annak, aki nem ismeri eme ékszer történetét. De nem is fontos, hogy
mindenki ismerje, a lényeg az, hogy én tudok róla. Mások véleményére és
nézetére magasról teszek.<br />
<br />
Mohón vágom fel az immáron elém tett palacsintát. Néha-néha belekortyolok a
kávéba, melynek ismerős, de mégis varázslatos íze magával ragad. Nem sokszor
vagyok ilyen költői, de tényleg sehol sem érzem magam otthon, kivéve ezen a
helyen. Mindent megadtak nekem és most sem vagyok teljesen, száz százalékig
jól, mégis miattuk értelmét látom az életemnek.<br />
<br />
Sosem tagadtam le, amiket műveltem, most sem fogom. Ha tudom, távol tartom
magamtól a baljós alakokat, csak sajnos nem mindig járok sikerrel. Ez is
szerencse kérdése.<br />
<br />
Csendes falatozásomat egy ismeretlen fiú zavarja meg. Jellegzetesen szőke haja
fel van állítva, bőre napbarnított, szemei kéken csillognak. Kérdés nélkül
foglal velem szemben helyet és mint aki jól érzi magát önelégülten kezébe veszi
az étlapot, amivel együtt kis híján palacsintám is majdnem röpül.<br />
<br />
- Már elnézést, de ki vagy te? – nem tudom, mérges legyek-e a srácra vagy
pusztán utáljam ettől a pillanattól fogva. A válasza fogja eldönteni melyik
opció lesz.<br />
- Ezt kérdezed? – hamar ítélkeztem, mindkét opcióm bekapcsolt. Általában sem
vagyok túl kedves az ismeretlen emberekkel, ennek a srácnak azonban a
kinézetében is van valami, ami méterekről is azt üzeni, lenéz téged. – Brandon vagyok. És te? – hirtelen nyújtja
felém kezét, ezzel majdnem leveri a kávémat is. Előbb a palacsinta, majd a
kávé. Mérgesen tekintek fel végtagjáról arcára, melyen hatalmas mosoly
trónol. <br />
- Grace – válaszolom egyhangúan, majd kávémba kortyolásommal próbálom mutatni,
idegesít a társasága.<br />
- Gyönyörű neved van és Te magad is az vagy – kedves ábrázata helyére felvet
egy rosszfiús mosolyt. Értetlenül rázom meg a fejem. – Nincs kedved eljönni
velem este valahova? Ismerek egy helyet, totál privát buli lesz, nagy arcokkal
– a buli gondolatára összerezzenek. A bennem lévő belső hang nagyon halkan
suttog, majd suttogása átveszi testem irányítását.<br />
- Rendben, elmegyek veled – egyezek bele kívül kedvetlenséget mutatva, belül
azonban majd’ megőrülve. Zsebéből előhalássza telefonját, én is ugyanígy
teszek. Kicseréljük a két készüléket, beírjuk a számunkat s mintha mi sem
történt volna visszaadjuk tulajdonosának a telefonokat.<br />
<br />
Lebiggyesztett ajkakkal bámulom a fiú, Brandon távozását. Hátizmait és szőke
haját tökéletesen kiemeli rajta lévő kék ingje, lépéseit lazán veszi. Mielőtt
kilép az ajtón rákacsint az éppen belépő lányra. Tulajdonképpen fogalmam sincs,
miért mentem bele ebbe. Hiszen hónapok óta minden porcikám azért küzdött,
nehogy esetleg igent mondja egy ilyesfajta ajánlatra. Utólag szégyellem, amiket
tettem. Fiatal és tudatlan voltam mikor először ráléptem eme nagyváros
járdáira. Mindenben, kivétel nélkül mindenben benne voltam. Van az, mikor
elhatározod magadban, hogy leállsz. Soha nem követed el újra ezt a hibát. A terved
működik egészen addig, míg a fejedben kavargó gondolatokat fel nem váltja a
szenvedély. A vágy, amely vezérel ahhoz, hogy ismét megtedd a dolgokat, amiket
legszívesebben elfelejtenél. Van, hogy hónapokig, de van hogy csak hetekig
bírod, aztán a tested elzsibbad, megadja magát és visszaesel ebbe az ördögi
körbe. <br />
<br />
Világ életemben – ahogy mondani szokás – apuci pici lánya voltam.
Osztályelsőként és olyan diákként, aki semmi csínyt nem követett el nagy jövőt
szántak nekem. Először a szüleim aztán a barátaim is rám erőszakoltak mindent.
Elvárták, hogy úgy tanuljak, ahogy nekik tetszik és semmit sem tehettem az
engedélyük nélkül. Elviseltem. Egészen addig, míg be nem töltöttem a
tizenötödik életévemet. Egyetlen menekülési pontom volt, a legjobb barátom. Ő
és az édesanyja adtak nekem menedéket. Nekik tényleg az számított ki is vagyok
én, úgy szerettek, ahogy voltam és nem állítottak elém legyőzhetetlen
akadályokat. A mi családunk sem volt tökéletes, mégis mindenki elvárta hogy én
az legyek. Apa, miközben fél Stratford kocsmakínálatát kiitta és anya miközben
körmölte a napi könyvelnivalót. Teljesen mindegy volt a családunkban ki mit
tesz. Sosem figyeltek rám igazán, s talán ez az oka annak, hogy ma itt tartok.<br />
<br />
Szégyellem magam. Szégyellem azt, ami lettem, mégsem tudom leállítani magam.
Erősen szorítom a fém asztal szélét, ismételgetve „Nem megyek el!”. Kinyitom a
szemem, s csalódnom kell: ugyanott ülök, ugyanazok az emberek vannak körülöttem
és a belül marcangoló érzés sem hagy. Felfoghatom másképp is a dolgokat. Mondjuk,
mi történhet? Elmegyek, de nem iszok és nem nyúlok semmi szerhez sem. Mielőtt
elszabadulna a pokol, lelépek.<br />
<br />
Kezdem kicsit tolerálni, hogy bármerre megyek, abból csak probléma van.
Valahogy kiszúrnak maguknak azok, akik rosszak, akik maguk is botrányos életet
élnek. Ha belépek egy helyiségben ott biztosan elesik valaki, vagy rosszabb
esetben rendőröket kell hívni. Én vagyok az, aki nyugtatja a többieket és
nehezen adja be a derekát, mégis aki utoljára marad talpon. Sokáig kerestem a
problémák forrását, amiket okoztam, aztán rájöttem, én vagyok az. Én vagyok
maga a probléma.<br />
<br />
Sikertelen ellenállási akcióm után kedvetlenül tolom el tányéromat magam elől.
Villámgyorsan vállamra teszem farmertáskámat és távozom az üzletből. A kinti
meleg levegő hirtelen éri arcomat. Jólesik a napsütés minden egyes pillanata.
Melegség tölti fel a testemet. Mosolyt erőltetek magamra és veszem az irányt
hazafelé.<br />
<br />
Hazafelé?! Vicces kifejezés. Van egy nagyon, de nagyon pici lakásom a város
szélén, aminek az ablaka egy koszos tetőre néz. Belül egész otthonos, a nap
minden szakában fény éri, ezért imádom. Fél éve lakom itt, de nem igazán
sikerült tényleg jól éreznem magam benne. Ha lehet inkább elmegyek innen. És a
szemben lévő tető.. <span style="font-size: 10.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Nos, annak is külön története van. Tekintve csekély ismeretségi körömet és
mivel a legjobb barátomhoz nem fordulhattam berendezkedtem itt. Egy kedd este
zenét hallottam a tetőről. Kíváncsian indultam utamra és találtam meg a
lépcsőt, mely felvezetett. Tátott szájjal, leeső állal figyeltem aznap este a
tetőn táncoló embereket. Őrültségnek hangzik, de csak Ők voltak. Senki más,
csak a zene. Ahogy kiismertem ezt a csekély csoportot arról is meggyőződtem, Ők
mexikói származásúak. A fél év alatt szerelmes lettem a zenéjükbe és azóta
minden kedden kikapcsolok. Lefoglalnak és a zenéjük üteme, a dobok, a különös
érzés átveszi az irányítást felettem.<br />
<br />
A napom hátralévő része gyorsan repül, nagyjából semmittevéssel töltöm időmet.
Időközben telefonom csipogó hangja jelzi érkező üzenetemet, mely a ma reggel megismert
fiútól érkezik. A benne lévő információk szerint kilencre a kávézó előtt kell
lennem, s ha lehet, öltözzek ki. Vacsorám fogyasztása közben kezd visszatérni
életkedvem. Miután belepakolom a tányérokat a mosogatóba kicsiny hálószobám
felé indulok. Tanácstalanul ülök le az ágy szélére, mígnem magara öltök egy
fekete, pánt nélküli ruhát. Nyakláncomat óvatosan emelem le, csak ameddig
átfuttatom párszor a fésűt a hajamon. Utolsó pillantást vetek arcomra a
tükörben. Ajkaimra tűzpiros rúzst viszek fel. Saját tekintetem készségesen
csillog. Ellépek s utamra indulok.<br />
<br />
Nem sokat kell várakoznom a kávézó előtt. Kabátot nem vettem, ezért összehúzom
magam a bőrömet érő levegőtől. Hatalmas, fekete autó áll meg a szűk utcában.
Lassan lépkedek felé, ügyelve cipőm sarkára. Sosem voltam az a lány, akit
érdekel, hogy néz ki, de ez a város és az itt lévő emberek mindent kiöltek
belőlem. Darabjaiban sem vagyok ugyanaz, mint voltam, pedig mennyire is
szeretnék ismét a gondtalan, jó kis Gracie lenni.<br />
Biztonságban érzem magam bepattanva a hatalmas sportkocsiba. A fiú, aki reggel
kék ingben bókolt nekem teljesen máshogy néz ki. Haján tisztán kivehető a
hajzselé, öltözéke is sokkal drágább ruhákból áll. Nagyot sóhajtok mielőtt az
autó kerekei forogni kezdenek alattunk. Hogy kerültem én egy olyan idegen
kocsijába, akiről fogalmam sincs? A nevén kívül jóformán semmit sem tudok róla.
<br />
<br />
Talán azért mentem bele ebbe az egészbe, mert helyes srácnak tűnt. Ki tudja,
milyen üzletei vannak, hiszen nem lehet több tizennyolcnál, de ilyen autója
van. Vagy talán a spontaneitás vezérelt mikor kicsúszott az ’igen’ a számon?
Nem tudom!<br />
<br />
A szórakozóhely, amely előtt megállunk külsejét tekintve is gazdag és elit
hely. Óvatosan szállok ki a fekete autóból, segítségemre egy kedves, a klub
előtt álldogáló személyzet egyik tagja kel. Küldök felé egy köszönő pillantást.
Brandon karon ragad, pont mielőtt bármit is tehetnék. Százdollárosok kötegét
nyomja az előbb rajtam segítő ember kezébe. Szemeim kidüllednek. Honnan van
ennyi pénze?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A hely belülről sokkal, de sokkal
exkluzívabb, mint kívülről. A helyiség tetején forgó diszkógömb különböző
színeket varázsol a falakra. Rengetegen vannak a táncparketten, s nem látni
mást, csak összesimult fiúkat és lányokat. A zene üteme erőszakosan hatol be
fejembe, nem hagyva mást, csak a dübörgést maga után. Brandon észveszejtően
gyorsan húz át a termen. Azt sem látom hová lépek, bár a sötétben esélyem sincs
látni lábaim irányát. Ahogy félelmem egyre gyarapodik elveszve a tömeg közepén,
úgy szorítom erősebben az ismerős ismeretlen fiú kezét, pontosan addig, ameddig
saját kézfejem nem téved ezüstláncomra. Félek, ilyenkor pedig a nyakláncomat
szorongatom. Évek óta egyszer sem vettem le remélve, újra láthatom a személyt,
aki adta nekem. Hiszen továbbra sem csillapodtak felé érzéseim. Számomra jóval
több volt, mint egy tiniszerelem. Legjobb barát, lelki társ, ezek a szavak
élnek bennem róla, ma.<br />
<br />
Utunk egy fehér bőrkanapékkal díszített szobába vezet. Pillanatokon belül
kiderül, ez a klub gazdagoknak, híres vendégeinek feltartott helye. Brandon
kezénél fogva húz oda az egyik társasághoz. Kinézetükben sem tűnnek jófiúknak,
ergo biztosan nem is azok.<br />
Szőke kísérőm kézfogással üdvözli a négy srácot, akiknek mindegyike biztosan
kevesebb húsznál és az is tuti, dúsgazdagok.<br />
<br />
- Ki a kísérőd ma, Brandon? – az oldalamon ülő srác kezeit combomra vezeti.
Összerezzenek.<br />
- Grace. Grace. Tulajdonképpen mi is a vezetékneved?<br />
- Grace Collins – ahogy a combomon lévő kezek feljebb haladnak testemen
végigfut a hideg. Hang nélkül ülök arrébb, ezzel abbamarad a testemet uraló gusztustalan
érzés.<br />
- Grace, hova mész? Be sem mutatkoztam még! Lil Twist vagyok, de neked csak Lil
– kacsint rám a fazon. Pillantásomat Brandonra vezetem, aki látszólag igen jól
elvan ezekkel az arcokkal. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Köztem és Lil között csend támad,
aztán elővesz egy papírt a zsebéből. Érdeklődve figyelem, ahogy a papírdarabot
az asztalra helyezi. Magamban igen közel járok ahhoz, hogy sikítsak. A
papírdarabkából tömérdek fehér por hullik az üvegasztalra. Kétségeim nincsenek,
pontosan tudom mi az anyag, ami körbejár a kicsiny kis társaságon. <br />
<br />
Utolsónak maradni mindig, ismétlem mindig kínos és rossz, ez esetben sem
változott a véleményem. Én vagyok az utolsó, de egyben az egyetlen, akinek esze
ágában sincs felszippantani az anyagot.<br />
<br />
Drogoztam már, sajnos. Nem is egyszer, sőt nem is kétszer. Általában többször
elkövetem ugyanazt a hibát, csakhogy meggyőződjem róla, tényleg hiba volt-e.
Most viszont érzem és tisztában vagyok vele, hogy ez hiba. Remegve fogom a
papírt, amit tuszkolnak ujjaim közé. Szívem hevesen dobog látva az engem
figyelők arcát. Arra várnak, szippantsak már a fehér porból. De én ezt nem
tehetem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szemeim könnybe lábadnak, testem
ólomsúlyú lesz. Utolsó lehetőség. Lassítsunk, álljon meg az idő. Lehetetlen, de
egyszer, egyetlen egyszer legyen lehetőségem javítani, s nem hibázni.<br />
Közel vagyok ahhoz, hogy kérésüknek eleget téve orromhoz emeljem a papírt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hangokat hallok, a társaság
feláll, a papír hirtelen esik ki a kezemből. Követve a többiek példáját
végigsimítva szoknyámon késztetem állásra magam. Közelebb lépek az érkező két
személyhez.<br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Szívem teljesen lecsillapodik,
mígnem tekintetem találkozik az idegen barna szemeivel. Önkéntelenül is
nyakláncomhoz kapok, ami neki is feltűnik. Hitetlenkedve lép közelebb hozzám.<br />
- Nem vetted le a nyakláncot? – mosolyodik el, én viszont összetörök lágy
vonásait elemezve…<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
Dianahttp://www.blogger.com/profile/09411275042202874002noreply@blogger.com22