2013. július 26.

2. fejezet - Összekuszált szálak

Kedves olvasók!
Húha, fogalmam sincs milyen szinonimákkal helyettesítsem a köszönöm szót, hiszen gondolom elegetek van, hogy szinte minden ilyen kis fejezet előtti részben benne van. Tényleg nem tudom eléggé megköszönni a sok-sok kommentet, díjat és támogatást! Ti vagytok a legjobbak! Lehet, hogy meglepő, hogy picit előbb érkeztem, de ezentúl lesz egy kis változás a fejezetek érkezésével kapcsolatban. Ezentúl ugyanis péntekenként fogom hozni az új részeket. Hogy miért? Egyszerű! A szombatjaim nagy része mind nyáron, mind év közben foglaltak és péntek délután legtöbbször pihenek, egyszóval akkor van időm. Nos, és akkor a második fejezetről: ez nem lett túl hosszú, de megígérem, hogy a harmadik fejezet sokkal hosszabb lesz. Eseményekben nincs hiány benne, talán egyszerre túl soknak is tűnik, de minden fejezet eseménydús lesz az elején és utána vezetődnek végig a kibogozatlan szálak. Félek ezzel a fejezettel kapcsolatban, mert nem tudom milyen lett. Justin is feltűnik, bár nem sokat, de vissza fog térni a folytatás folyamán. Dalnak Rihanna egyik slágerének feldolgozását csatoltam. Számomra annyira illik ez a dal Grace-re és Justinra, hogy nem hagyhattam ki. Meg persze a barbadosi énekesnő inspirálta a történetet is, ezt illik is neki megköszönni! Nem is fecsegek tovább, csak még annyit, hogy vasárnap ismét beindul a Be Alright, ahol bővebben fogok írni a blog folytatásáról. Ennyi lettem volna, jó olvasást és előre is szép, eseményekben dús hétvégét kívánok! Én pihenni fogok egy picit, remélem Ti is ki tudjátok élvezni a jó időt!
Love, Diana


- - - - - - - -
DIAMONDS
2013. május 25.
Hol vagyok? A kérdés, mely először belopja magát a fejembe, mikor észreveszem a testemre tekeredett selyem takaró puha simogatását. Fejem kong, ám korántsem az ürességtől. Konghatna attól is, hiszen a tegnap este eseményei közül semmire sem emlékszem, mégis ezt az ürességet jóval túllépi a másnaposság érzése, a fejfájás. Csukott szemmel, kezemben hajamat fogva nézek végig magamon, „kellemesen” tudatosul a tény: meztelen vagyok.

Az utolsó emlékem annyi, hogy valakivel táncolok és mintha elvágták volna a filmet, sötétség. Csukott szemmel próbálom felidézni a tegnap este történteket. Nehezen ugyan, de másodpercek beugranak. Konkrét történtek ugyan nem, de szinte most is ég a bőröm, ha a felidézett érintésekre gondolok. Mintha vetítőn nézném, úgy tárul elém duzzadt ajkainak képe és izzadt homloka.
Egy normális ember valószínűleg megfordulna és megnézné, ki is fekszik mellette, kivel keveredett kapcsolatba az elmúlt éjjel. Nem vagyok normális, viszont gyáva igen. Mi van, ha megfordulok és egy öreg pasi fog mellettem feküdni és mindössze a képzeletem játssza azt velem, hogy egy fiatal srác volt? Most vagy soha Gracie, most vagy soha!

Összeszedve minden bátorságomat és felkészülve arra, hogy esetleg amint meglátom a mellettem fekvő arcát, futhatok hányni, megfordulok. Szemem meglepődve vizslatja az idegent, ajkaim résnyire nyílnak. Na jó, az állam szó szerint leesik. Villámgyorsan tekerem magam köré a takarót és bukdácsolok át a szobán a ruháimat keresve. Egyáltalán hol a fenében vagyok? Ez egy szálloda? Miután körbenézek a luxuslakosztályban és kíváncsiságom miatt a fürdőnek nevezett helyiségbe tévedek, a feliratos szappanból és a „Köszönjük, hogy minket választott!” kártyából rájövök, igazam volt. Ez egy szálloda.

Hatalmas függönyök borítják a szintén hatalmas üvegablakot, ami csodás kilátást nyújt a városra. A falak bézs színűek, a bútorok fából vannak és láthatóan elég szépen kidolgozottak. Most látom csak, az ágy mennyire hatalmas. A Nap sugarai lágyan törnek maguknak utat a függöny között, kellemesen bevilágítva a lakosztályt. Szerencsés, aki ilyen helyeken száll meg nap, mint nap..

Magamra rángatom a ruhámat és a cipőmet egyaránt. Kezem reflexszerűen nyakamba téved, keresve az ékszeremet. Idegesen túrok bele hajamba és fordulok hirtelen a parányi fényt beeresztő ablak felé, amelynek irányában az ágy is található. Megtorpanok. Barna tekintete csillogóan mér végig, aztán állapodik meg az arcomon. Nagy levegőt veszek.

- Máris mész? – lassan ül fel. Mindössze a lábát borítja a selymes anyag, így kitűnő kilátásom nyílik az összes, felsőtestén pihenő tetoválásra. A korona, a római számok, a madár és az oldalán lévő felirat, amelyet nem tudok kivenni. Mióta van a kis aranyos kanadai fiúnak ennyi tetoválása?
Habár külsőleg változott, haját levágatta és bár még minding nem túlzottan erős csontozatú gyúrt kicsit, hangjában számomra most is a gyerekes csengés hallatszott. Ahogy óvodásként gügyögve kéri el tőlem a homokozó készletemet és én erre szintén gügyögve válaszolok.

- Hol a nyakláncom? – kérdését figyelmen kívül hagyva kezdek az ékszer keresésébe. Először csak felületesen nézem meg a szobában, aztán átmegyek az ágy másik feléhez és lehajolok. A kelleténél is idegesebb leszek, hiszen nem találom az Ő ruhái között sem. Szerintem Justin sem érti, miért olyan fontos nekem az a nyaklánc. És nem is fogom neki soha elmagyarázni. Valami azt súgja, ha netán sikerülne megértetni vele képen röhögne.
- Miért olyan fontos neked az a nyaklánc? – észreveszem, ahogy kíváncsian figyeli minden lépésem, amit a szobában teszek – Egyébként a nadrágom alatt lesz – biccent az ágy túlsó végébe, ahol latex anyagú nadrágja pihen.

Lélegzetvétel nélkül emelem fel a ruhadarabot. Szívem ritmusa visszatér a megszokott kerékvágásba rábukkanva az ékszerre. Becsatolom, eligazítom a nyakamon és folytatom azt, amit legelőször elkezdtem: azaz a távozás folyamatát.

- Mondom miért olyan fontos az a nyaklánc? – hangja sokkal, de sokkal élesebben hangzik, mint amikor először feltette a kérdést. Semmi kedvem sincs szabadkozni és magyarázkodni neki. Az lenne az utolsó, amit most tennék.

Végül is, nem olyan vészes a helyzet, ha eltekintünk attól a ténytől, hogy nemrég feküdtem le az egykori legjobb barátommal, aki mellesleg Justin Bieber és fogalmam sincs, mi történt. Talán ha felöltöztetett volna és kirakott volna a folyosóra rá sem jövök, hogy kapcsolatba kerültünk.

Sosem volt csúnya srác, még a hosszú hajával sem. Tulajdonképpen imádtam azokkal a hosszú tincsekkel ugratni Őt, de az arcát sokkal jobban kihangsúlyozza rövid frizurája. És a teste sem olyan rossz, már amennyit most láttam belőle. Mindig ilyen kis vézna volt, de határozottan látszott hogy ennek ellenére gyúrt egy kicsit.

Látványosan felsóhajtok. Nem szoktam ennyit sóhajtozni, magam is meglepem a sok-sok sóhajtozással. Lassan tipegek az ágy felé és ülök le a végébe. Justin közelebb csusszan hozzám, tökéletes rálátása nyílik az arcomra. Barna szemeibe nézve olyan, mintha ismét Kanadában lennék, mintha tíz évvel fiatalabbak lennénk.

- Azért fontos ez a nyaklánc, mert tőled kaptam. Justin, én már rég nem az a Grace vagyok, akit te megismertél.
- Én sem ugyanaz a kis Justin vagyok, akit ismertél. Változtunk. Normális dolog, ha az ember felnő – suttogja meglepően bölcsen. De ugye tudod, hogy ez – mutogat látványosan kettőnk között – nem derülhet ki? Soha!
- Én most megyek – állok fel bizonytalanul mondatait hallva. Bevallom, kicsit rosszul esik, de egy szinten meg is értem. Hiszen Ő híres és ha kiderülne, hogy lefeküdt egy olyasvalakivel, aki egyáltalán nem gazdag az rontana a hírnevén. Miket beszélek!? – Ne keress soha többet – nézek vissza a kis résből mielőtt véglegesen becsukom az ajtót.

A folyosó kihalt és üres, mindössze az én cipőm kopogása tölti be a teret. Fáradtan állok be az egyik szabad liftbe és várom, hogy végre a földszintre érjek. Valójában az zavar nagyon, hogy fogalmam sincs, mi történt. Nem is értem, miért foglalkozok ezzel. Talán azért, mert tagadni sem tudnám, hogy Justin mély nyomot hagyott bennem és a gyerekkoromban is. Négy éve láttam utoljára, azóta csak hírmorzsákat hallottam felőle.
Korántsem olyan könnyű ezzel a helyzettel megbirkóznom, mint amilyennek hittem. Akkoriban én voltam az egyetlen lány, aki titokban ugyan, de odavolt érte. Talán ez erős kifejezés, de kedveltem. Elvégre Ő volt a legjobb barátom, hogy mondhattam volna meg neki? Egyszer anya majdnem rábeszélt, hiszen azt mondta, hogy Pattie szerint Justin nagyon kedvel engem, de visszaléptem. Akkor gyáva voltam, ezen változtatni nem tudok.
Persze, sosem mutattam, próbáltam kellően hűvös maradni és miután csatlakozott csekély kis rajongótáboromhoz több millió lány kivertem a fejemből.

Délutánom további részében próbálom elvonni a figyelmemet. Néha saját magamon is nevetnem kell, amiért az elmémbe beköltözött Bieber. Semmit sem tudok tenni, pár nap és ismét elfelejtem őt. Az végképp könnyíti a dolgomat, hogy semmire sem emlékszem – és jelenleg nem is akarok.
Több órás ’ülök és nézek ki a fejemből’ tevékenységem után a sétálóutcában lévő kávézóba veszem az irányt. Általában kevés vendég van, mégis szívesen veszik a segítségemet. Komótosan, fáradtan ballagok a pulthoz, ahol nagy meglepetésemre a tegnap megismert srác, Brandon ül. Szőke haja ma is tökéletes, s kék színű póló borítja testét.
Na már csak ez hiányzott!

- Szia, Grace – ábrázata sokkal kedvesebb, mint tegnap, hangjában azonban kis gúny hallatszik. Megforgatom szemeimet és kedvetlenül huppanok le a mellette lévő bárszékre.
- Mit akarsz? – szegezem neki nem túl kedves kérdésemet, mire mindkét szemöldöke feljebb kúszik.
- Egészen elképesztett a tény, hogy Te az éjszaka közepén eltűntél Justin Bieberrel, aki mellesleg jó haverom – szemrebbenés nélküli arccal firtatom a szőke srácot. Azért picit sikerül meglepnie. Ilyen barátai vannak? Lehet, hogy a tegnap este fele homályos, arra viszont emlékszem, hogy pontosan Brandon volt az, aki a klubban bonyolította a drogüzleteit.
- Tudod, engem egészen elképesztett a tény, hogy Te egy nyilvános klubban árulsz drogot – hangom két oktávval lejjebb kúszik az utolsó szóra.
- Privát buli volt – veti oda lazán.
- Akkor sem árulhatsz privát bulin – profi módon célzom felé vissza a labdát és ütök bele erőteljesen. A fejemben már ájultan fekszik a padlón. Kár, hogy igaziból le sem bírnám ütni.
- Úgy mondod, mintha angyal lettél volna tegnap. Mellesleg, egyik barátom hagyott neked egy kis üzenetet, érdemes elolvasnod. Este találkozunk a megbeszélt helyen – összeráncolt homlokkal, nagyokat pislogva figyelem a fiú távolodó alakját, miközben kezemben a neves üzenetet szorongatom. Tegnap ismertem meg, mégis olyan, mintha mindent tudna rólam. Sőt, túl sokat is. Mohón kezdek bele újabb kérdésembe, de mielőtt bármi is kijöhetne a számon, máris eltűnik.

A kellő izgatottsággal nyitom ki a papírfecnit, amit szorgos, erős betűk borítanak utalva arra, ez biztosan nem női kézírás.

”Gracie drága!
Nagyon élveztem a tegnap estét, rettentően örülök a mi kis üzletünknek. Tudod mit kell tenned, a fő, hogy kapcsolj, ha itt az idő.
Szeretettel: L.T.”

Bátran kijelenthetem, hogy ebből a napból eddig nem sok mindent értettem meg. Mintha a szálak teljesen összekuszálódtak volna a fejemben, mintha valaki átrendezte volna egy éjszaka alatt az én unalmas kis életemet. Kezdve ezzel a találkával és aztán az üzenet. Egy szó sem világos belőle. Az igazat megvallva kezdek kicsit félni. Érdekel a dolog, érdekel, mi történt tegnap. Az a baj, hogy senki sem tud rá választ adni. Elveszettnek érzem magam és tudatlannak. Abban bízok, hogy valaki majd megmagyarázza, mi is történt és elmondja, miért vagyok kiütve ennyire.

Brittany láthatóan értelmetlennek tartja hirtelen távozásomat, én azonban felkapom a táskámat és máris a kijárat felé veszem az irányt, kezemben a lapot szorongatva. A szokásosnál is melegebb van Los Angeles utcáin. A part menti sétányon pár gördeszkás hihetetlen tempóban hajt el mellettem, többnyire azonban emberek sétálgatnak itt. Azt hiszem, miután sikerült megint összekuszálnom a fejemben lévő gondolatokat, rám fér egy kis pihenés. A homok kellemesen melegíti a lábamat, ahogyan leülök, szinte megkönnyebbülés a tenger hangja. Előveszem ismét a papírt és érdeklődve kezdek gondolkodásba, hallgatva a tenger morajlását.

Ésszerűnek látom a monogram kielemzésével. Ha megtudom, kitől van az üzenet, talán könnyebb lesz rájönnöm milyen üzletről is van szó és mikor kell kapcsolnom. Szerintem – nagy eséllyel – én vagyok az egyetlen, aki ebből ekkora dolgot csinál. Bolhából elefántot, ahogy szokták mondani. Mégis nem ez az első eset, hogy fura dolgok történnek velem.

Tinédzserként kerültem ide, egészen kicsiként. Akkoriban itt kezdtem a középiskolát és kollégiumban éltem a napjaimat. A kíváncsiság, ami minden tizenévesben megvan engem is éltetett, így hát benéztem a végzősök egyik bulijára. Ezzel nem is lett volna gond, ha a titkos kis akcióm le nem bukik. Azt hittem, ki fognak nyírni, szó szerint, de nem így lett. A végzősöknek én lettem aznap este a kabalájuk, míg le nem itattak. Másnap semmire sem emlékeztem, aztán megtudtam, hogy egy sráccal csókolóztam, bezártak egy fürdőbe és beestem egy bokorba. Erről soha sem beszélt senki többet, mindannyian tudtuk, hogy ha ez kiderül, a végzősök osztályával együtt én is repülök az iskolából. Így aztán titokban maradt és a szabályokat tekintve a buli kínos részei sem kerültek napvilágra.

Anya és apa azért küldtek ide, hogy tanuljak. Hogy szép legyen a jövőm és legyen belőlem valaki. Ehelyett hol tartok most? Sehol. Úgy érzem, semmit sem teszek jól, semmi értelme sincs az életemnek. Nincs munkám, kisegítésekből tudok megélni és konkrétan bármelyik nap elvehetik tőlem azt a kis lakást is, ami az egyetlen menedéket nyújtja. Most pedig, amikor végre sikerül kicsit kiugrani a szokásos alkoholos estékből beüt a mennykő. Koránt sincs szükségem erre a titkolózásra, a levélre, a találkozóra, ráadásul Justin is. Talán túl hamar elszaladtam előle, mielőtt bármit kérdezhettem volna.

Kezdek rosszul lenni ezért lassan, biztosan támasztva magam állok fel a homokból. A jelenet filmbeillő. Szerencsésnek is érzem magam azért, hiszen Los Angeles gyönyörű város és amikor a tengerre nézek szabadnak érzem magam. Imádom nézni a hullámok játékát, a sirályokat, a szörfösöket. Bármit megadnék azért, hogy gondtalan életem legyen. Talán tényleg jobb lett volna Kanadában maradni..

A lakás, mind mindig üresen fogad. Ledobom a táskámat a kanapéra és lehuppanok mellé én is. Csukott szemmel próbálom kiverni a fejemből a ma történteket és tisztán látni mindent, mégis nehéz. Semmit sem értek, lehet, hogy nem kéne vele törődnöm, mégis idegesít. Túlreagálom, erre már rájöttem, de ki ne ijedne meg, ha egyszer csak felkelne a rég nem látott barátja ágyában, kapna egy levelet és olyan találkozóra hívnák, amiről még csak nem is tud?

Csendesen nyom el az álom, kapcsol ki a testem minden pontja, így már csak hangos kiabálásra ébredek. Megmasszírozom a kanapétól fájó nyakamat és elindulok az ajtó felé. Utam nem sokáig tart. A kopogás dörömböléssé vált, a kiabálás egyre erőszakosabb lesz. Jéggé fagyva állok az ajtó előtt miközben valaki a nevemet üvöltözi és az ajtómon dörömböl. Ijedtségemben halvány lila gőzöm sincs mit tegyek, ezért befutok a fürdőbe és várok. Tíz perc, húsz perc, egy óra – egészen addig, amíg a kopogás meg nem szűnik. Csend lesz, olyan, mintha a szívem eszeveszett ritmusa töltene be mindent. A kezem izzad, a fejem rettenetesen fáj és a gyomrom mogyoró nagyságúra zsugorodik.

Remegő kezekkel tolom fel magam a földről, s félve tipegek vissza a nappaliba. Teljesen homályos minden. Értetlen, megfélemlített és zavaros állapotban vagyok. Bármennyire is nem szeretném, meg kell tudnom a választ a kérdésekre. A választ arra, miért dörömböl valaki éjjel kettőkor – úristen, ennyi az idő? – az ajtómon, a papírfecni rejtélyére és a találkozóra. Eme kérdésekre mindössze azok tudhatják a válaszokat, akik velem voltak tegnap este. És közülük egyetlen személyhez fordulhatok csak…

16 megjegyzés:

  1. Drága Diana!
    OMH OMG OMG! Semmi mást nem hajtogatok csak ezt a három.betűt.
    Eszméletlen. Semmire nem emlészik, ez gáz! Szegény!
    Az L.T. tudom kit takat!:DDD
    A rész nagyon jó és nem baj, hogy rövid lett! Justin, Justin, Justin....így lefeküdni valakivel! Illetve nem is valakivel, a volt legjobb barátoddal?! Szégyelld magad!: DD
    Ki dörömbölt az ajtón? Szerintem Justin de majd biztos kiderül!
    Remélem megoldódik az ügy Grace körül...minnél hamarabb, de akkor miből lenne a Sztory? Na mind1 nagyon jó lett, várom a kövit!
    xxBekkaxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hűha, sikerült elég kemény benyomást tenni rád :) Tényleg kicsit gáz, főleg, hogy így összekuszálódtak körülötte a dolgok. Hát igen, az L.T. monogramot nem nehéz megfejteni, sőt, direkt ilyen könnyű! Viszont azt nem ígérem, hogy a meglepetéseknek itt vége, hiszen aki írta a levelet – gondolom, tudod ki az – tartogat pár titkot Grace számára. Justin, Ő már csak Justin, nem tudok semmi mást hozzáfűzni. Az, hogy ki dörömbölt hamarosan kiderül, nem mondhatok semmit a folytatásról, hiszen akkor miből lenne a sztori? ;)
      Igyekszem a következővel!
      Love, Diana

      Törlés
  2. Kedves Diana!
    Nagyon tetszett a rész, mint mindig, valami fantasztikusan írsz!
    Grace karaktere nagyon szimpatikus, pont a hibái miatt is: és nagyon jó, hogy megint nem olyan karaktert hozol nekünk, kinek az élete tökéletes.
    Justin ebben a részben olyan... Justinos volt. Másképp nem is tudom megfogalmazni. :D Nagyon jó ötlet ez a régi barátság dolog (én is megpróbálkoztam vele) de Te nagyon jól használod ki.
    Hűha, és a levél. Jaj, mi lesz ebből? Még csak a második fejezet, de a szálak máris összekuszálódtak - ahogy a cím is mutatja. Egyébként ez a dolog, hogy Grace nem emlékszik az előző estére, szuper téma, olyan Másnaposok-ra emlékeztető. :D
    Nagyon tetszett a rész, már most látom, hogy a későbbiekben csak még tökéletesebb lesz!! :D
    Love,
    Sophie Palmer

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen és örülök, hogy tetszett!
      Grace karaktere az eddigi legközelebb hozzám álló, Chanel után. Jade-nél valahogy mostanában nem érzem ezt és Grace-be többet bele tettem magamból: a makacsságát és önfejűségét. Nem akartam tipikus sablonsztorit hozni, mégis ezzel a régi barátsággal talán annak tűnik, de abszolút nem lett olyan – szerintem. Nos, a levél hab a tortán. Jól összekuszálódtak a szálak igen, de amint valami megoldódik jönni fog egy másik probléma, ne izgulj! :D A Másnaposokra gondoltam én is, mikor írtam a fejezeteket, pedig nem onnan jött az ötlet, de így utólag nevetek rajta.
      Köszönöm szépen és igyekszem ezt az előrejelzésedet betartani!
      Love, Diana

      Törlés
  3. Drága Shawty ♥!

    Szerintem nem mondok újat azzal, ha azt mondom: imádtam ♥ :) Nagyon de nagyon tetszett, főleg az események miatt :) Sejtettem, hogy Grace majd valahogy összekerül Justin-nal és akkor ebből galiba lesz...stb...stb... :) Azt viszont nem gondoltam volna, hogy Grace belekeveredik valamibe azon a bulin :$ Én már most tudom, kit takar az a monogram és nem hiszem, hogy ez a bizonyos valaki csak teázgatni akar majd Grace-szel :"D Brandon számomra túl nyomulós srác, de végül is... Jól néz ki :$ Talán ő kopogtat Grace lakásának ajtaján? Vagy Justin? Ajh, most gondolkodhatok jövő péntekig... :)

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép hétvégét és jó pihenést kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mace!♥
      Szerintem nem mondok azzal újat, hogy túlbecsülsz! Igen eseménydús történet lesz a Save Me, hiszen a harmadik fejezetben is vannak már jócskán fordulatok és keveredések. Nos, a monogrammal könnyű dolga volt mindenkinek, s hogy őszinte legyek ezt így is terveztem. Azért talán egy teázgatás is belefér majd köztük, ki tudja? ;D Brandon egy ilyen karakter, bár azt nem tagadom, hogy jól néz ki. Legyen titok, ki kopogtat azon az ajtón, ki fog derülni hamarosan.
      Igyekszem sietni, neked is további szép hétvégét és előre is kellemes hetet kívánok!
      Love, Diana

      Törlés
  4. Szia Diana!
    Szóval Justin...hm...A titokzatos L.T., az ajtón dörömbölő valaki és az egyetlen személy akhez fordulhat.
    Ez a rész is nagyon jó lett!Alig várom a következőt!
    Halálra idegeskedek addig!:)
    Puszi, Petra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Volt elég történés ebben a fejezetben, nem igaz? :) Igyekszem sietni és nehogy halálra idegeld magad, mert akkor ki fogja elolvasni a harmadik fejezetet?
      Love, Diana

      Törlés
  5. Kedves Diana!
    A 2 fejezet is elképesztő lett, és teljes egészében illik hozzá ez a cím. Nagyon tetszik, csakúgy, mint az eddigiek.:)
    Sokszor meglepődtem olvasás közben, és minden nagyon tetszett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen! A címen sokat variáltam, eredetileg teljesen nem ez volt, de örülök, hogy emellett döntöttem.
      Örülök, hogy tetszett és sikerült meglepni!
      Love, Diana

      Törlés
  6. Drága blogíró barátnőm!

    Ez a rész egyszerűen fantasztikus lett, annyira jól bemutattad nekünk Grace-t és azt hogy milyen gondolatai vannak. Sajnáltam. Igen, rossz lehet így felkelni, hogy semmire sem emlékszik, remélem a találkán kiderül a titok, amit nem lesz rossz. Aztán az is nehéz lehet neki amit Justin iránt érez... :I A dal tökéletesen illett ide és én a hosszával is meg voltam elégedve, szerintem hosszú lett! ;) Várom a folytatást!

    Dodó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága blogíró barátnőm!
      Köszönöm szépen! Nagyon igyekeztem Grace életét bemutatni. Hát a találka az picit döcögősebb lesz, de csönd, nem mondhatok semmit! Eléggé rossz érzés ez az egyoldalú szerelem, de Grace-ben is változnak az érzések s talán Justinban is. A dalt én is szeretem, a feldolgozását annál inkább. Nekem rövidnek tűnt, mert az előző és a következő fejezet is több mint öt és fél oldal lett Wordben, ez pedig csak kicsivel több, mint öt. Maximalista vagyok :)
      Love, Diana

      Törlés
  7. Lil Twist irta a levelet :D
    Es akihez forrdulhat a lany az Justin ;)
    Hahaaa..;)
    Köviiiit <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen ügyesen megfejtetted a dolgokat, de ezzel még nincs vége! :)
      Igyekszem!
      Love, Diana

      Törlés
  8. Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök, hogy érdeklődsz, bár a stílusod picit szúrja a szemem. Nekem elég durvának hatott ez a kérdésed, de javíts ki, ha nem így van. A Be Alright-al kapcsolatban mindent megtalálsz azon a blogon, hiszen éppen ma tettem fel fejezetet és ott el is olvashatod, miért szünetelt a blog. Remélem kielégítő választ adtam a kérdésedre.
      Love, Diana

      Törlés