2013. augusztus 23.

6. fejezet - Te zavarban vagy!

Kedves olvasók!
Picit előbb érkezem, mint szoktam, ennek több oka is van. Az igazság az, hogy ma nincs sok időm, a részt pedig nem szerettem volna elhalasztani holnapra, ezért úgy döntöttem, hogy felteszem most. A másik ok pedig az, hogy meg is ígértem nektek, hogy előbb jövök, ezt be is tartottam! Egy Justin szemszögű részhez érkeztünk, amivel eléggé meggyűlt a bajom. Próbáltam másabbra írni, mint Grace szemszögét, hiszen Justin fiú, az Ő gondolatai mások. Nem tudom, mennyire sikerült ez, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Bennem vannak kétségek, de szerintem összességében jó lett, sokat fejlődtem az első fiú szemszögem óta. Oké, ez most picit nagyképűnek hangzott, pedig nem annak szántam! A fejezet vége felé van egy kis +16-os - vagy 18-as - rész, bár tudom, hiába írom ki, akkor is mindenki elolvassa. Én is el szoktam, pedig még nem tartozom egyik korosztályba se, bár a 16-hoz közelebb járok, mint mondjuk a 14-hez. Magam sem tudom, mit írjak már, teljesen összeszedetlen vagyok - van ilyen szó? -, nem tudom leírni a gondolataimat. A lényeg az, hogy köszönöm nektek a sok támogatást, az előző fejezethez érkezett 9 kommentet és a pipákat, díjakat egyaránt! Egyik este kedvem támadt böngészgetni, elolvasni újra a véleményeket és szégyen vagy nem, elsírtam magam. Nekem ez rettentő sokat jelent, elképzelhetetlenül sokat! Köszönöm, hogy vagytok nekem!
Love, Diana


- - - - - - - -
LOVE ME LIKE YOU DO
2013. május 30. - Justin Bieber
Nehezen tudnám leírni milyen érzések keringtek bennem az elmúlt napokban. Amióta megláttam Grace-t, nem tudok koncentrálni. Egyszerűen leesett az állam. Gyönyörű, barna szemei ugyanúgy csillogtak, haja hullámokban omlott vállára. Elképesztett a tény, hogy a lány, aki nem csak kívül, de belül is gyönyörű lehet még szebb. Mindig annyira kedves és szép volt, fogalmam sincs, hogy tudta ezt fokozni.
Grace volt az, aki mindig mellettem állt, hiába voltak neki is problémái. A szülei mindig a saját érdekeiket nézték, Ő pedig szinte terrorban volt tartva otthon. Rettentő intelligens lány, nagyon okos, akinek arany a szíve. Kivétel nélkül mindenkinek segített, bár aztán kezdett elzárkózni, jó volt látni, hogy mosolyra tudom fakasztani.

Talán a négy év, ami eltelt, az rekesztette belém az érzéseket, amik újra előjöttek. Egyszerűen rájöttem, hogy talán bele vagyok habarodva ebbe a lányba. Bár a mosolya már nem csillog annyira, mint régen, de az összes szavából ugyanazt a kicsi Gracie-t hallom, aki annak idején is annyira tetszett. A hangja, a vonásai, minden ugyan olyan rajta. Talán a teste változott egyedül, de attól is megőrülök. Miért tagadjam, fiúból vagyok. Akárhányszor a közelében vagyok le is akarom teperni, és meg is akarom védeni. Rosszul esik, hogy Ő meg azt hiszi, csak a szexre kell, amikor nagyon nem. Ez csak egy ürügy számomra, hogy közelebb kerüljek hozzá. A nyakláncát sem véletlen hoztam el: tudom, milyen fontos neki és hogy utána fog jönni. Ara viszont nem számítottam, hogy Lil-t, a legjobb haveromat kell lerángatnom róla.

Sírt. Ez nem olyan kis hiszti volt, amit a lányok általában elnyomnak, ha valami nem tetszik. Igazi sírás volt. Hittem neki, tudtam, hogy Ő nem akart semmit Twisttől, viszont már attól is felrobbantam, hogy valaki hozzáér úgy, és az a valaki nem én vagyok.
Ajkaim gyengéden ízlelgetik az Ő ajkait, míg végül levegő hiányában el nem válunk egymástól. Ujjaimmal letörlöm könnyeit, s mint egy védelmező barát ölelem meg.
Érzem, ahogy fejét egyre jobban nyakhajlatomba nyomja. Kezeim közelebb húzzák Őt, aztán adok egy lágy puszit a homlokára. Fogalmam sincs, mióta állhatunk így, de nyugodtnak érzem magam. Közben pár ember kijön, csókolózni, ölelkezni vagy csak szimplán lelépni, és a zene is túl hangos, annak ellenére, hogy kint vagyunk, mégis itt állunk, egymás ölelésében és olyan, mintha csend lenne. Mintha ketten lennénk. A pillanatot megzavarja Grace hirtelen elhúzódása. Letörli könnyeit, azonban látom, kevés kell neki ahhoz, hogy újra elsírja magát.

- Mennem kell – nyökögi erőtlenül. Pontosan tudom, mivel tarthatnám itt. Nem akarom, hogy elmenjen. Pont, amikor közel érzem magamhoz.
- Nem szeretnéd visszakapni a nyakláncod? – kezem zsebembe csusszan, ahol az ékszer pihen, arcomon diadalittas mosoly terül szét.
- Add oda, és megyek is – arca pillanatok alatt változik meg. Míg az előbb tökéletesen ki lehetett venni érzelmeit, most érzelemmentesen bámul maga elé. Lassan, óvatosan húzom ki a szíves nyakláncot a zsebemből. Szemei felcsillannak az ékszert látva, ahogy nekem is, a reakciójától. Tényleg ennyire sokat jelent neki?
- Odaadom, akkor viszont maradnod kell. Ha elmész, sosem kapod vissza.

Nagyot sóhajtva bólogat, amit az első opció jeleként veszek. Haját előre tűri, lassan megfordul, és lehajtott fejjel várja, hogy nyakába csatoljam az ékszert. Vigyázva az ezüstre kapcsolom be a láncot. Gracie kezei a medálra tévednek, olyan, mintha egy kis mosoly is bujkálna arcán.
– Gyere velem – ragadom meg kezét és húzom magam után. Időközben észre sem veszem, hogy automatikusan összekulcsolom ujjainkat, akkor jövök mindössze rá, amikor már régen bent vagyunk a házban, és megállunk a lépcső tetején. Szememmel átfutom a tömeget, intek a zenét keverő srácnak.

Csend lesz. Gracie kezét szorongatva köszörülöm meg a torkom, s kezdek bele mondanivalómba. A világért sem vallanám be senkinek, hogy tulajdonképpen elég jó érzés, hogy mellettem van. Eddig, vagyis inkább az utóbbi időben egy éjszakára kerestem lányokat, eszembe sem jutott, hogy esetleg valaki közelében ezt érezzem. Ez fura, és fiú létemre elég szégyen is. Én vagyok a nagy Justin Bieber, nem eshetek bele pont Grace-be! Ő is ugyanolyan csaj, mint a többi. Az a baj, hogy ezen a pici érzésen felül tudok emelkedni, viszont állandóan elintézem, hogy a közelemben legyen, ha néha nem is tudatosan, a legtöbb esetben viszont igen. Nem mintha nem élvezném, de így tuti, hogy az érzés nőni fog bennem, és az gáz.

- Sajnálom, de a bulinak vége – kiabálok át a házon. Nem kell kétszer mondanom, csalódottan szedi össze mindenki a cuccait, s indul meg a társaság az ajtó felé. Találkozom pár gyilkoló pillantással is, valósággal félelmetes arcokkal.

Lassan, de biztosan mindenki eltűnik, és Twizzy-n, Ryan-en és a zenét szolgáltató srácon kívül senki sem marad. Oké, Twist nyakát szívesen kitekerném és jól pofon is vágnám utána párszor. Azt elviselem, ha azért tesz ilyeneket, mert a lányok is akarják, de nem ez az első eset. Ráadásul pont ma, pont itt, amikor tudja, mennyire nem tolerálom, ha olyanokat bánt, akiket szeretek. Olyan, mintha a testvérem lenne, és testvéri szeretetből megbocsátok neki. Továbbra is kézen fogva Grace-t ballagok le a lépcsőn, egyenesen a srácok felé. Ryan szemében látom a felismerés szikráját, aztán az értelmetlen arckifejezését kezünkre nézve. El kéne engednem, nem? Nem! Miért kéne? Ahogy közeledünk a két fiú felé Ryan arca egyre boldogabb lesz, így amikor pár lépésre vagyunk tőlük hirtelen a mellettem álló lányhoz siet és szorosan megöleli Őt.

- Úristen – ez az egyetlen szó hagyja el a száját elválva tőle. Gracie szája mosolyra húzódik, én viszont ökölbe szorítom a kezemet látván Butler tekintetét, mellyel végigméri a lenge ruhát viselő lányt. Nyugi Justin, nyugi, ne kezd már megint! Ne légy balfasz!
- Neked is szia, Ryan! Jó újra látni téged!
- Öm, bocs, hogy közbeszólok – kézfeltartással kér magának szót Twist. Bólintok, tehát megkapja, beszélhet -, de mivel Bieber sikeresen elküldött mindenkit – szinte fekete szemei rajtam pihennek, ami felettébb ijesztő számomra – nincs társaságunk. Szóval szerintem én lépek, ha ennyi a bulinak.
- Várj már! Mi lenne, ha így négyen buliznánk? Vagy ha van barátnőtök őket is hívhatjátok. Végülis, nem kell száz ember egy jó bulihoz, nem? – Grace ötlete először mindenki számára badarságnak tűnik. Tulajdonképpen egyáltalán nem beszél hülyeségeket, szerintem ez egy tök jó felvetés. Főleg, hogy így több az esély arra, hogy beszéljek is vele, mintha a zsúfoltságig tele levő házat kéne átkiabálnom. Kényelmesebb.
- Szerintem ez egy jó ötlet. Van piánk, minden, ami kell – gondolatban már egy jó vodkát vagy whiskyt iszogatok. Attól is megkívánom a piát, ha ezt a szót kimondom. Pia. Ez egy baromi veszélyes szó.
- Jó, akkor én hívok két csajt, hívok egyet neked is Ryan – bokszolja vállba játékosan Twizzy, mire Ryan fanyar mosolyt ereszt.

Ha jól tudom, nemrég szakított a barátnőjével, Chrisnek pedig van csaja, de nem igazán érdekli. Ő szokta a pénzes lányokat meg a táncosokat hozni minden bulira, és általában egész háremmel érkezik. Pénzes lányok igen, mert egyszer a „k” betűs szóval illettem az egyik ilyen lányt, mire mindenki előtt felpofozott és lelépett.

A két fiú útnak indul, női nevek hadát felsorolva, keresve, kiket hívjanak fel. Grace-re pillantok, aki lelkesen várja, hogy történjen valami. Türelmetlenül foglalok helyet a kanapén, az egyetlen kanapén, amit bent hagytunk.

- Nincs zene – említem az egyetlen bökkenőt, mivel a keverőpultos srác is lelépett.
- Megoldjuk – szememmel alakját követem, ahogy magabiztosan lépked a rádió felé, csatlakoztatva arra telefonját. Amíg elidőzik a számok keresésével én hátsó felének vizsgálásával törődöm.

A zene észveszejtően hangosan kezd szólni a hangszórókból. Talán mintha hangosabb is lenne, mint volt. A tekintetem továbbra is Grace testén kalandozik, és semmiért sem venném le róla. Egyszerűen olyan, mintha megbabonázna a kislányos mozgásával és a nagy mosolyával. Ahogy hosszú-hosszú percekig nézem Őt, színtisztán kezdem látni benne a pici kislányt, aki a legjobb barátom volt évekig. Elég beteg gondolat, tekintve, hogy akaratlanul is érzem, a nadrágom egyre kisebb lesz. Kezemet észrevétlenül helyezem testem egyre dudorodó részére, ám ez egyáltalán nem segít, ezért inkább egyik lábamat átteszem a másikon. Rossz ötlet, kicsit sem segít.
Nincs szerencsém, amire észbe kaphatnék Grace máris felhúz, lelkesedése azonban lelombozódik, amint lenéz. Kínosan keresek valamit, amit bámulhatok az arca helyett. Hatalmas nevetés tölti be a teret. Az a csilingelő nevetés..

- Justin, nem táncolok veled, amíg le nem állítod a kis barátodat – gondolom neki is annyira kínos ez, mint nekem, rajta viszont kicsit sem látszik – Justin! – mivel nem vagyok hajlandó szemébe nézni, ezért ujjait állam alá helyezi, és úgy hajtja fel az arcomat. Érzem, ahogy kezdek vörösödni, ami neki is feltűnik. – Te zavarban vagy?
- N-nem, dehogy is – dadogok össze-vissza, pont az ellenkezőjét bizonyítva. A francba is, nem mostanában hozott egy lány zavarba, általában pont fordítva szokott ez lenni. Jó, oké, zavarban vagyok.
- Értem. Szóval zavarba hoztalak – jelenik meg diadalittas mosolya.
- Nem – a szó végét már elharapom, nem bírom nevetés nélkül.
- Jó figyelj, táncolok veled, ha a kis barátodat elteszed egy kis időre. Majd valamikor Ő is előjöhet – értelmetlenül nevetem el magam ismét. Ez most mire akart utalni?

Nem tudom kiismerni Collins kisasszonyt, nem hatnak rá a szokásos praktikáim. Ez pedig idegesít. Szóval, addig vagyok zavarban, amíg Ryan és Chris – vagy Lil, ahogy tetszik – vissza nem jönnek. Felveszem a macsó megjelenést. Visszaülök a kanapéra.

- Két csaj mindjárt jön, addig mit csináljunk? – legszívesebben azonnal rávágnám, hogy semmit, tekintve, odalent továbbra sem javultak az állapotok.

Nagyokat lélegzek, másra gondolok, így sem megy. Pár perc csend után a csengő hangját halljuk, mire feltűnik két szőke csaj, igencsak rövid ruhában, talpig kimázolva. Hát jó, ha nekik ez tetszik, számomra inkább undorító.

Elsőre felismerem az éppen elindult dalt. Imádom ezt. Kicsit sem vagyok Lana Del Rey rajongó, ez a szám, ez viszont egy csoda. Szerencsére elmúlt a problémám, ezért közelebb merészkedek Grace-hez, aki becsukott szemmel táncol, és mintha énekelné is a dal sorait. Testét közel húzom magamhoz, ahogyan arcát is. Ajkainkat alig választja el valami, amikor valaki lekapcsolja a lámpát és beindítja a berekesztet bulin is használt fényeket. Árnyékokat látok, a megérzéseimre hagyatkozom, kutatok Grace ajkai után. Egy éppen ránk eső fényáradatnál kitisztul előttem a kép. Türelmetlenül, erőszakosan tapasztom számat ajkaira. Sokáig kell könyörögnöm, mire bejutást enged. Hosszú csókban forrunk össze. Kezem szoknyája alá téved, reakcióképpen felugrik rám, ami kellően meglep. Ajkaitól egy percre sem szakadok el, egyre többet akarva térképezem fel kezeimmel testét. Abban a pillanatban, ahogy a teste érintkezett az enyémmel elvesztettem a fejem. Semmi pénzért sem vásárolnám vissza. Őrült vagyok, tőle.

Vadul falom ajkait, közben testét közelebb nyomva ágyékomhoz. Kísértetiesen hasonló érzés kap el, ezt éreztem nem sokkal ezelőtt is. Kézfejemet fenekére vezetem, ezzel megtartva Őt. Lassan, de biztosan kezdem szedni lépteimet a sötétben. Addig-addig toporgok, találok egy kilincset. Benyitok. Kicsit sem érdekel, hol vagyunk, a biztonság kedvéért azért körülnézek ugyan, mikor Gracie leugrik rólam. Fürdőszoba, király.

Odalépek a pult elé, ami tele van különféle hajzselékkel, tusfürdővel, mindennel, amit akkor használok, ha innen interjúra vagy díjátadóra megyek. Egy könnyed mozdulattal lesöprök ezeket. Hatalmas csörömpölés hallatszik. Mintha olvasna a gondolataimban, a barna szépség felugrik a tökéletesen csiszolt pultra. Lábait derekam köré fonja. Nem akarom megcsókolni. Látni akarom a reakcióit, amit az érintéseim váltanak ki belőle. Egyik kezemmel hátul keresem a ruha zipzárját, a másikkal a szoknya alatt simogatom combjait. Egyre magabiztosabban kerülök közel Grace bugyijához. Kacéran mosolygok rá, bőrömön érezve a csipkét. Hagyom a zipzárt, a másik kézfejemet is szoknyája alá vezetem. Szinte magamon érzem lélegzete felgyorsulását, mikor végérvényesen is bejutok bugyija alá.

Szívem hevesen ver, az alsónadrágom biztosan csökkent már három méretet is. Őszintén szólva picikét félek. Oké, nem először teszek ilyet, nem is másodszorra, de nem akarom, hogy fájjon neki. Tétovázva vezetem bele két ujjamat Gracie-be. A nézés, amivel jutalmaz felülírhatatlan. Ahogy gyorsítok a tempón, nyögései úgy válnak intenzívebbé. Semmi mást nem hallok, csak a zihálását és a nyögéseket, melyeket ujjaim munkája miatt hallat. Kibaszottul, rohadtul beindít a látvány. Mielőtt elérne arra a pontra, hogy ujjaim köré élvez kihúzom őket.

- Justin! – csattan fel idegesen – Ezt most miért kellett? – kérdését figyelmen kívül hagyva rántom le a pultról. Amint álló helyzetbe kerül, lehúzom a bugyiját, kigombolom a nadrágomat, és sietve rugdosom le magamról az anyagot. Egy szál boxerben nyomom neki a falnak. A durva érkezéstől megijedek, aztán látva, semmi baja sincs, folytatom tevékenységemet. Kérlelően nézek szemeire: veszi az üzenetemet. Kaján vigyorral húzza le rólam kínzóan lassan a fekete Calvin Klein boxert. Ahogy egyre közelebb kerül a bokámhoz, azt érzem, nem bírom tovább, szétrobbanok odalent. Miután pólómat is leveszi, így teljesen meztelenül állok előtte, villámgyorsan ugrik csípőmre, ezzel elérve, hogy férfiasságom beléhatoljon. Akaratlanul is felnyögök egyet.
Minden pillanatban azt érzem, össze fogok zuhanni. Csípőnk egy ütemre mozog, túlságosan is egy ütemre. Kezemmel erősen markolászom Grace fenekét, ezzel tartva Őt és valamilyen szinten le is vezetve élvezetemet. Apróbb szisszenések hagyják el a száját a nyögései között, én azonban erőssebben szorítom csak. Nem tudom, visszaadásképpen vagy élvezete levezetéseképp hátam karmolászása kezd. Érzem, ahogy kibuggyan egy apró vércsepp, ezzel fokozva a bennem dúló érzelmeket. Erősen szorítom össze szemem, mikor azt érzem, itt a vég. Lökök még párat, megadva ezzel a dicsőséget neki is.

- Justin.. – ezt a nevet hallva vigyázva engedem le Gracie lábait. Fogalmam sincs, most mire számítsak, elég kínos nekem ez a szituáció. Azt hiszem, le fog lépni talán. Nem tudom.

Meglepetésemre fáradtan dől neki a falnak, és háttal ül le a fürdőszoba padlójára. Alsónadrágom után kutatok, felhúzom azt, aztán én is csatlakozok társaságához.

- Valld be: tényleg zavarban voltál délután – elmosolyodom gátlástalansága hallatán. Máskor a csajok olyanokkal jönnek, hogy ’megismételhetnénk’, ’úristen, lefeküdtem Justin Bieberrel’, miközben kisikítozzák magukat. Nem. Ez már unalmas. Ő nem ilyen, Grace nem ilyen. És ez tetszik, nagyon tetszik.
- Na jó, tényleg zavarban voltam – adom meg magam végül. Nincs ezen semmi szégyellnivaló, vagyis most már nincs. Gyengéden átvetem karomat a vállán, ezzel közelebb húzva Őt magamhoz. Fejét mellkasomra hajtja, s pár perc múlva az álmok világába merül. Valami baj van velem, mert azt érzem, hogy ez egy tökéletes pillanat. Justin, verd ki a fejedből ezt a csajt, megkapta a nyakláncát, kapott egy menetet is, most mehet. Az a baj, hogy ebben a helyzetben ez rohadtul nem ilyen egyszerű…

19 megjegyzés:

  1. Drága Egyetlen Diana.
    Lassan már nem tudom, hogy szólítsalak annyira csodálom irományaidat.
    És nem baj Justin ha ezt érzed! Ezzel semmi baj nincsen!
    Remélem majd rá jön..:)

    Fantasztikus rész lett, nagyon jól megírtad Justin szemszögét IS.

    Neked nagyon jól mennek ezek a dolgok ez tagathatatlan.:)
    Remélem máskor is lesz Justin szemszög, mert nagyon tetszett.

    A végére pedig nagyon aranyosra sikerült a jelenet/pillanat....
    Várom a következő Pénteket!
    xxBekkaxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bekka!
      Én sem tudom, hogyan szólítsalak már, hiszen annyi kedves, szép szót kapok tőled! Valóban nincs ezzel semmi baj, egyáltalán nem baj, hogy Justin ezt érzi, csak tudod, Ő fiú, kicsit vakabb és nehezebben vallja be az ilyen dolgokat. Na de majd erre is sor kerül – vagy nem ;D
      Köszönöm, rettentően örülök, hogy tetszett, mert féltem Justin szemszögétől, de élveztem az írását. Tervezek még Justin szemszöget, többet is, nem kell félni :)
      Igyekszem sietni a következő pénteken is!
      Love, Diana

      Törlés
  2. Úristen, ez a rész lett a kedvencem! Ez egyszerűen tökéletes.
    T-Ö-K-É-L-E-T-E-S!!! Imádom. Szerintem már vagy 10x elolvastam. Remélem nem baj.:D
    Nagyon jól írtad meg Justin szemszögét, de Gracie-ét is mindig tökéletesen írod, de nekem Justiné jobb. :D Mindegy, mindkettőt szeretem.

    A vége.. húú. Ennyit tudok mondani! :$ Haha.
    Várom a következő részt.
    Kriszti,xxx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      El sem hiszed, milyen arcot vágtam olvasva a soraidat! Hűha, ennyit tudok mondani! Köszönöm szépen, közel sem lett tökéletes, de mivel fiú szemszög volt és az ilyenek nehezen mennek szerettem volna bizonyítani. Dehogy is baj, sőt :) Justin szemszögét élvezet volt írni, tervezek még ilyet.
      Sietek a folytatással!
      Love, Diana

      Törlés
  3. OMG nagyon jó mint mindig, csak igy tovább, hamar hozd a kövit már nagyon várom :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, igyekszem így tovább :) Sietek!
      Love, Diana

      Törlés
  4. Na jó...Most dőlt el, hogy te vagy a leges-leges legjobb blogíró akit valaha ihlettel áldott meg a Teremtő.
    Na a drámaitás letudva.Semmi újat nem tudok mondani,csak azt ,hogy így tovább és...hm...Imádom a pénteket!Istenem...Ugye a suli alatt is minden pénteken lesz rész?Nem bírnám ki nélkülük.Na azsondja' hogy...Nem tudom mit akartam írni.
    Megvan!A titokzatos ,,k" betűs szó.Khm...Hát ja.
    Justin szemszöge is nagyon jó lett.Méghogy nem megy...
    Bocs ,de este van már és ilyenkor szómenésem-avagy csúnyán mondva:szófosásom-van.Na,de asszem nem hablatyolok tovább.
    Puszi,Petra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hát tényleg nem tudom mit mondjak, elállt a szavam! Közel sem én vagyok a legjobb blogíró, sokkal tehetségesebb írok is vannak nálam itt. Természetesen lesz minden pénteken rész, pontosan azért raktam erre a napra a részeket, mert pénteken általában ráérek, nem megyek sehova, mert olyankor pihenem a fáradalmakat és szombat-vasárnap intézem a többi ügyemet.
      A titokzatos „k” betűs szó, igen :)
      Pedig nem megy, élveztem az írását, de annyira nem voltam biztos benne, hogy ez így jó-e, nem lett-e túl érzelgős stb…
      Ugyan, nekem is rengetegszer van szófosásom, meg tudlak érteni.
      Love, Diana

      Törlés
  5. Drága Shawty ♥!

    Imádtam, fantasztikus és bámulatos fejezet lett ♥ :) Legyen az Grace vagy Justin szemszögéből, mindig fantasztikusra és hibátlanra sikerül :D Annyira jó volt olvasni Justin gondolatait :$ A szűkös-naci-szindrómától kezdve én vigyorogva olvastam végig a fejezetet :33 Az igazság az, kedves Shawty-m, hogy leköröztél :) Mondjon bárki bármit, TE is ugyanolyan perverz elmével megáldott csajszi vagyok, mint én :) Ez egyszerűen hihetetlen :D Minden egyes aprócska mozzanat, amelyet Justin és Grace tett a táncparketten meg a fürdőszobában... Életre kelt a szemem előtt és azt kell, hogy mondjam: I-M-Á-D-T-A-M ♥!

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és pihenésben gazdag szünidőt kívánok ♥!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit késő van és figyelmetlen vagyok írás közben...:

      *csajszi vagy :DD Így lett volna, csak ez az -ok becsúszott :$

      És ez is lemaradt:

      Love Ya,
      Mace

      Törlés
    2. Drága Mace, Shawty-m!♥
      Köszönöm, mindig sikerül neked mosolyt csalnod az arcomra :) Justin szemszögétől féltem, ezt mindig el fogom most mondani, mert nagyon féltem. Gondolkoztam, hogy tehetnék bele valami kis viccet, hogy ne legyen olyan komoly, aztán ez csak úgy jött. Nálad nem vagyok perverzebb és jobb, annyi viszont biztos. Komolyan csodállak téged az ilyen fejezetek terén, azokhoz képest, amiket Te írsz én semmi vagyok♥
      Igyekszem sietni, neked is kellemes pihenést és hétvégét kívánok!
      Love, Diana

      Törlés
  6. Diana!
    Nem régen találtam "rád", és bazira megtetszett az írásod!
    Nem is tudom... Talán az, hogy valaki végre hosszú leírásokkal, jó helyesírással, elképzelhetőt alkot. Örülök, hogy elkezdted a blogolást, mert így nem veszel el a mi életünkből bazi jó pillanatokat.
    Ez az "alsógatyám 3 mérettel kisebb dolog" ez betett. Itt Justin You Want Me c. számára gondoltam és be is kapcsoltam. Na, szóval a lényeg.
    1. Imádlak!
    2. Példaképem lettél!
    3 Nagyon gyorsan kell rész!

    Kiss!
    Bella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy rátaláltál a blogjaimra, vagyis rám, és annak is, hogy tetszik az írásom! Az elejétől kezdve törekedtem a hosszú leírásokra, mert sok tehetséges blogger ajánlotta ezt, ahogyan többen is mondták első kritikákként. A legelső Stole My Haert történetemben nem voltak ilyen hosszú leírások, de már el sem tudnám képzelni az írásaimat nélkülük.
      Most, hogy felhoztad nekem is ez beugrott, tökre illik a szituációra :)
      Én is imádlak, abszolút nem vagyok példakép szerintem.
      Sietek a fejezettel, köszönöm neked!♥
      Love, Diana

      Törlés
  7. Drága Diana!
    Itt lennék megint késve, de vagyok. IMÁDTAM! Nem tudom miért hiszed azt, hogy nem tudsz fiú szemszöget írni. Szerintem jól megoldottad, élvezet volt olvasni. Justin rettentő cuki kis teremtés, azért van amikor leütném, de itt speciel cuki volt. Tényleg nem baj hogy ezt érzi, amilyen makacs úgy sem fogja bevallani Gracenek, hiába jön rá majd magától. Fiúk…
    A vége pedig áwhh *-* Megöltél. Alig várom a folytatást!
    Lana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lana!♥
      Örülök, hogy imádtad! :) Justin valóban aranyos, bár nekem többször van olyan pillanatom, amikor én magam, írás közben kinyírnám, de így kell elfogadni. Legyen a jövő titka, hogy bevallja-e magának..
      Sietek a folytatással!
      Love, Diana

      Törlés
  8. Drága Diana ♥!

    Megint egy kicsit késve de itt vagyok a szokáson komimmal. Meg kell mondjam szerintem eddig ez volt a legjobb fiú szemszögöd, nem tudom miért de nekem ez tetszett a legjobban. Furcsa volt így olvasni a történetet, mivel Gracenek a nézőpontja teljesen más és a gondolkozása is. Justiné olyan tipikus fiús míg Grace nem mondom azt, hogy lányos mert nem az, így jobban átgondolva nem is tudok mit mondani Grace gondolkozására. :D
    És akkor az elmaradhatatlan, imádtam! És a vége, hát az valami, fhú. Olyan tökéletes, de máshogy tökéletes. Nem tudok most értelmesen gondolkodni, szóval ennyi.
    Izgalommal várom a következő részt, ja és írtam egy emailt az interjúval kapcsolatban:( Remélem jól telt az utolsó nyugodt vasárnapod.♥

    Ölel, Abbie Brightmore

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Abbie!♥
      Meg tudlak érteni, én is sokszor késve írok az általam olvasott blogokhoz, de jobb később, mint soha nemde? Őszinte leszek, én is ezzel a fiú szemszöggel vagyok a legelégedettebb a sok közül. Nem tudom, miért, öt napig dolgoztam a fejezeten és sokszor átírtam pár dolgot, talán a sok munka miatt érzem azt, hogy ez már megüti a jó szintet. Grace és Justin gondolkozása valóban más, azért annyira nem különböznek tulajdonságok terén, de gondolkodásban teljesen :)
      Örülök, hogy tetszett a vége is, mert először nem is akartam ezt beleírni, de nem volt szívem megfosztani titeket az ilyen jelenetektől. Sietek a folytatással, az e-mailre pedig válaszoltam! Jól telt, bár hamarosan eljön az első olyan vasárnap, amikor azért vagyok rosszkedvű mert holnap hétfő. Kicsit sem várom az iskolát.
      Love, Diana

      Törlés
  9. Drága blogíró barátnőm! ♥

    Sajnálom, hogy sokáig nem írtam, de a családban is voltak gondok, meghalt a nagyapám, aztán nem is voltam itthon, meg írni se volt kedvem.
    De most itt vagyok és írok neked, mert tökéletes lett ez a rész, eleve a dal miatt, aztán a fiú szemszög miatt ami tényleg szuper lett! Szóval minden tetszett nekem, főleg Grace karaktere...ahw na jó Justiné is rohadt jó lett. :D Várom a folytatást!

    Dodóka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága blogíró barátnőm!♥
      Semmi gond, teljesen meg tudlak érteni. Részvétem a nagypapád miatt, tudom milyen rossz elveszteni az egyik nagyszülődet, kitartást neked és a családodnak is!♥
      Ez a dal számomra örök kedvenc lesz, nem tudom miért, de képtelen vagyok megunni. Grace, Justin mindketten két kis idióta – vagyis én így nevezem őket – akik nem látják a fától az erdőt. Most ezzel nem akartam elszólni magam, csak a későbbiek alapján én előre ezt gondolom róluk :) Sietek a folytatással!
      Love, Diana

      Törlés