2013. szeptember 20.

10. fejezet - Veszélyes játékot űzöl, kicsi lány

Kedves olvasók!
Épen és egészségesen túléltem ezt a hetet. Nehéz volt, tudom, hogy ezután csak nehezebb lesz, de minden hétköznap igyekszem írni, ha csak pár mondatot is. Gondolom már unjátok minden fejezet elején a hosszú beszámolóimat, remélem, nektek is sikeresen telt ez a hét! A fejezet volt az eddigi legnehezebb, amit írnom kellett, s nem azért mert nem volt ihletem és ötletem, hanem az utóbbi napokban úgy éreztem, nem tudom leírni a szavakat. Egyszerűen fogalmam sem volt hogy fogalmazzak meg egy-egy mondatot, ezért minden nap szinte pár sort írtam csak. A lényeg, hogy itt vagyok vele és a sok munka után szégyenlősen mondom azt, hogy büszke vagyok erre a részre. Bár szerintem nem túl izgalmas, a vége talán mégis csak tartogat egy kis csattanót számotokra. Dalnak a Radioactive című szerzeményt csatoltam. Úgy éreztem, ez a szerzemény illik a fejezetre, ha a szövege nem is, a ritmusa és az ereje biztosan. Szeretném nektek megköszönni a sok támogatást, az érkezett hat kommentet és a rengeteg szeretetet, amit Tőletek, drága olvasóktól kapok! Nem tudom milyen szinonimákat találjak már, a lényeg annyi, hogy imádlak titeket és nem győzöm elégszer meghálálni a szeretetet! Köszönöm! Kellemes hétvégét nektek, kellemes pihenést és sok kitartást a sulihoz: never give up!
Love, Diana


- - - - - - - -
RADIOACTIVE
2013. június 5.
Reggel van, amitől a félelem jobban eluralkodik rajtam. Azt hiszem, tényleg beleverem a fejemet a falba, ha ismét meztelen vagyok, ismét Justin mellett fekszem. Kíváncsiságból kinyitom a szemem, ám megkönnyebbülök látva, a földön fekszek – jó, ismét Justin szuszog mellettem, de sikerült eljutnom arra a szintre, amikor kivételesen ruhában vagyok, emellett ténylegesen aludtam is az elmúlt éjjel.
Erőtlenül tápászkodom fel a padlóról, ami semmi mást nem áraszt magából, mint hideget. Tekintetem elsőként az ablakkal találkozik, s ezzel nyugtázom is, hogy a megszokott napos időnek nyoma sincs, helyette zuhog az eső.
A szívem majd’ kiugrik a helyéről, amikor végre feltápászkodom, azonban észreveszem, hogy Justin engem figyel. Az előbb még ébren volt!

- Menj el – eme két szó az egyetlen, amit hirtelen ki tudok nyögni neki. Őszintén így gondolom, szeretném, ha elmenne, mert ezzel a vallomásával semmi mást nem ért el nálam, minthogy soha többé ne akarjak vele beszélni. Viszont ahogy rám néz, idegesít. Vagy direkt, vagy véletlenül néz rám így, de szerintem tisztában sincs vele milyen hatást vált ki nálam. Erősnek kell maradnom.
- Nem – az engem kémlelő tekintete máshova kalandozik. Legalább már nem engem figyel kínosan zavarba ejtően.

Ha tudnám is, valóban mi történik velem igazán, teljes szívemből boldog lennék. Azt hittem, Justin őszinteségével mindenre választ kaptam. Viszont igen hatalmasat tévedtem. A tegnap este halálra ijesztett. Ha egyedül lettem volna valószínű bezárkóztam volna a fürdőszobába, sosem jöttem volna ki többet. Viszont Bieber volt a társaságom, aki nagy hősként felajánlotta, hogy megvéd engem, sőt, azt is megengedte, hogy bízzak benne. Micsoda kedves gesztus, miután kihasznált és hazudott, igazán édes!

- Azt mondtam, menj el! – jóval feljebb emelem a hangomat, mint szeretném, de ez úgy látszik megteszi a hatását. Villámgyorsan felkel, nyújtózkodik egyet. Felsóhajtok, hiszen elindul az ajtó elé, mielőtt azonban teljesen megkönnyebbülhetnék, megáll. Felém fordul, kezét a kilincsre helyezi. Rezzenéstelenül mered rám, hosszú szempillái kis árnyékot vetnek arcára, amitől egészen gyerekes ábrázatot kap.
- Nem fogok elmenni. Tudod, miért? Mert ismerlek. Szükséged van rám, nekem is rád. Fogalmad sincs, mi folyik körülötted. Maradok, akár akarod, akár nem – értetlenül rázom meg a fejem, s mintha semmit nem jelentene mondanivalója, veszem le kezét a kilincsről és határozottan nyitom ki az ajtót. Közben kiderül, hogy a szoba, amibe elsőként berángatott tegnap este a hálószoba volt.

Komótosan, álmosan ballagok végig a lakáson, egyenesen a konyhába. Figyelmetlenségből nekimegyek az asztal szélének, mire egy hangos szisszenés hagyja el a számat. Reflexből helyezek egy szelet kenyeret a pirítóba. Hirtelen fordulok meg, ám a szempár, amivel találkozom váratlanul érint. Kínos nekem ez a helyzet, ez a semmit nem szólunk egymáshoz szituáció. Csak azért, hogy ezt végre befejezzük végül szóba elegyedem Justinnal.

- Ülj le, kapsz Te is reggelit – utasításom szerint helyet foglal az egyik széken. Lazán lökök felé egy tányért, ami majdnem a földön landol. Túl ügyetlen vagyok. Talán a zavarom is közre játszik egy picikét. – Megszólalnál már? – kérdezem kissé ingerülten.
- Sajnálom – ez az egy szó hagyja el a száját. Sajnálom, ezt már hallottam! Nincs kedvem veszekedni, játszani a sértődöttet, bármennyire is meg vagyok bántva.
- Jó, ezt már hallottam. Inkább beszélgessünk. Mondjuk, milyen a sztárélet? – ülök le érdeklődve vele szembe. Különös csillogás támad szemében, én magamra erőltetek egy mosolyt is, ami aztán igazivá válik. A kenyérpirító hangja zavarja meg a pillanatot.

Először picit zavarban vagyok, de aztán teljesen zavartalanul kezdek falatozni. Elég éhes voltam, kifejezetten jól esik egy kis evés. Alapból nem vagyok az a nagy evős fajta, a korábbi ivásaimnak köszönhetően sok tulajdonságom változott, sok működés a testemben átalakult.  És erre különösebben egyáltalán nem vagyok büszke. Tudom, hogy rossz, amit tettem, de egyszerűen, ahogy egyre több nap telik el úgy érzem magam egyre kevésbé erősnek ehhez a harchoz. Olyan típus vagyok, aki a végsőkig kitart, ezt hangoztatom is. Mégsem tudom, mi tévő legyek jelenleg.

- Nehéz híresnek lenni – a meglepetéstől, amit a szemben ülő fiú hangja okoz mosolyognom kell – Mindenki követni akar, tudni akarja az életed részleteit. Ezt nem szeretem, nem szeretem a fotósokat, a sok kíváncsi embert. Az egyetlen, amiért éneklek még az, hogy így ki tudom adni magamból az érzéseket, és ha nem lenne zene valószínűleg elvesztem volna. A rajongóim adják nekem a löketet, miattuk teszem ezt, bírom ki a napi pletykákat. Nélkülük ez nem menne – amilyen áhítattal beszél a rajongóiról, s az arckifejezése amivel mindezt előadja megerősít abban, hogy tényleg komolyan beszél.

Alázatot, szeretetet látok rajta a rajongói felé. Ez csodálatos. Justinban ilyenkor egy önzetlen, csupa szív embert látok. Kezemen támaszkodva, mosolyogva figyelem, ahogy hosszú perceken keresztül ódákat zeng azokról, akik Őt segítették, teljesen a témába merülve. Egytől-egyig mindenkit felsorol, engem sem hagy ki a sorból, amit először meglepetten hallgatok, aztán ismét mosoly ül az arcomra. Lehet, hogy képzelődöm, de az is lehet, hogy talán fontosabb vagyok Justinnak, mint hittem.

Végül akkor képest abbahagyni a mesélést, mikor elfogy a levegője. Hihetetlen nagyot sóhajt, mire én jobban elmosolyodom. Komolyan, ha ennél is nagyobb lesz a arcomon trónoló kis görbe vonal kórházba fogok kerülni.

- Miért mosolyogsz egyfolytában?
- Nem tudom – kezdek habozni hirtelen – Aranyos, ahogy ezekről az emberekről beszélsz – pirulok bele mondandómba. Biztosan azt fogja hinni, hogy hirtelen elfelejtettem mindent, el is van törölve az egész, amit tett. Ez nem így van, mindössze csak őszinte vagyok. Tényleg aranyos.
- Szóval szerinted aranyos vagyok? – húzza fel egyik szemöldökét érdeklődően. Kínosan közel hajol az arcomhoz, a leheletét szín tisztán érzem bőrömön. – Meg tudsz bocsátani? – veti be a tipikus ártatlan mimikát, a lebiggyesztett ajkát és bociszemeit.
- Ennyivel nem intézel el, Bieber – összeszedve minden erőmet hajolok el arcától. Karba tett kézzel bámulom, ahogy Ő is visszaül eredeti helyzetébe – Menj el – szalad ki a számon ismét. Valahol legbelül azt remélem, úgy járok, mint először és nem lesz hajlandó elmenni, itt hagyni egyedül, azonban meglepetés ér: szó nélkül felkel, összeszedi a cuccait, szedi lépteit az ajtó felé, miközben én buzgón követem Őt.

Valami bennem azt súgja, ne engedjem el. Könnyebbnek tűnik Őt a saját útjára bocsátani. Nagyokat pislogok az ajtó csapódását hallva. Az órára tekintek. Sietősen futok át a lakáson, amilyen gyorsan tudok zuhanyozok le majd öltözök fel. Sietősen teszem vállamra a táskámat, semmivel sem törődve indulok el dolgozni.

Pont időben érkezem, annak köszönhetően, hogy végigfutottam az utat. Nem akarok elkésni, végre sikerült munkát találnom, visszavettek – eléggé elrontaná az esélyeimet.

Szorgosan dolgozom tovább a nap részét, de közben máson sem járnak a gondolataim a tegnap estén kívül. Kezdek egyre jobban és jobban félni attól, amit még nem tudok. Annyi teljesen biztos, hogy a teljes igazság korántsem derült ki, ezek az alakok pedig valószínűleg kicsit sem voltak tisztában azzal, hogy azon az estén nem voltam teljesen magamnál. Őszintén: én sem voltam benne biztos egészen tegnapig.

Ez a szerdai nap felettébb lassan telik, talán azért is, mert sosem vagyok száz százalékosan fejben ott, ahol kéne. Nem egy csészét török el majdnem, szerencsére csak majdnem. Időközben észreveszem Brittany arcán, hogy ő sem tudja nagyon mire vélni ezt a kisebb kalandozásomat a csészékkel és tulajdonképpen mindennel, amit csak le lehet ejteni, el lehet törni. Kezdek nagyon ideges lenni, hiszen olyan ember vagyok, aki precíz és pontos, ám az ügyetlenkedésem messze áll ettől a két fogalomtól. Próbálok figyelni, több-kevesebb sikerrel.

Győztesen szenvedem végig ezt a napot, immáron teljesen készen, fáradtan. A csészék egyben vannak, senkit sem öltem meg, vagy öntöttem le, összességében kellemesen megúsztam. Eltörlöm az utolsó tányért is, majd fáradtan bújok bele farmer kabátomba. Idefele jövet kicsit megáztam, féltem is, hogy vizes kabátban kell hazamennem. Ahogy felveszem a kabátot kellemesen könyvelem el magamban, hogy száraz az anyag.

- Viszlát Brittany! – kiabálok vissza az ajtóból. Elköszönésemre válaszul mindössze egy ugyanilyen kaliberű mondatot kapok.

Ahogy kilépek az utcára bőrömet csípni kezdi a hideg, mire libabőrök ezrei borítják be testemet. Jobban összehúzom magamon a kabátomat, közben gyorsabban szedem lépteimet Los Angeles pocsolyákkal borított utcáin. Az idő ebben a városban általában napos és rettentően meleg, éppen ezért nagyrészt rövidnadrágokban, pólókban látni az itteni lakosokat. Ez most valahogy más. Az idő rettenetes, bennem valamiért megszólalnak a vészjósló ösztönök. Lehet, hogy képzelődöm, sőt, biztos, mégis azt érzem, valami történni fog. Túl sok misztikus sorozatot és filmet nézek…

Jégkockává fagyva szedem egyre gyorsabban a lábamat, immáron arra sem figyelve, hova lépek. Az utak nagy része kihalt, üres, főleg azon a környéken, ahol én is lakom. Néha nappal is teljesen olyan, mintha kihalt lenne: valakik dolgoznak, valakik a lakásukba zárkóznak és vannak, akik egyszerűen beülnek a kocsijukba és elmennek innen messze.

Gondolataimból egy autó lámpájának fényére kapom fel a fejem. Először azt hiszem, ismét Bieber akar megijeszteni, Ő lohol a nyomomban, de ahogy tovább megyek, végül megfordulva látom, nem a fehér Ferrari áll velem szemben. Az agyam észveszejtő tempóban ontja a gondolatokat. Mit tegyek most? Az autó nem fehér, hanem fekete és a sportautó helyett egy hatalmas furgon áll előttem. A lámpák kitűnően bevilágítják az arcomat, ami kezd a félelemtől eltorzulni. Filmbe illő jelenet lenne, ahogy védtelenül állok, nem tudva, mit tegyek, szorongatva a táskámat, egyenesen farkasszemet nézve az ismeretlen járművel. Ajtó csapódást hallok, ám a reflektor vakító fénye miatt keveset látok a felém közeledő alakból. Amikor olyan közel ér, hogy a vonásai kisimulnak előttem, az orcáján lévő sebhellyel együtt félelmemben gyors fordulatot teszek a tengelyem körül és futni kezdek. Hihetetlen gyorsasággal futok a kihalt utcán.

- Kapjátok el! – erre a szóra még gyorsabb tempóra kapcsolok. Az utasítás inkább tűnik mérgesnek, mint egy kedves kis felkiáltásnak. A legrosszabb, hogy fogalmam sincs, mi történik körülöttem. Mintha ez az egész illúzió lenne, s nem valóság. Megőrülök attól, hogy futok, azt sem tudom, mi elől. A testem minden porcikája azt parancsolja fuss, különben megjárod. Fuss az életedért. A testemben tombol az adrenalin, bőszen kapkodok levegő után.

Végül lábaim elgyengülnek, nem bírom tovább, sírva állok meg és rogyok össze a vizes járdán. Pár másodperccel később két erős kart érzek vállamon, aztán a felkaromba hatalmas fájdalom nyilall ahogy a két erős kéz megtart, s szinte félig a levegőben, félig a koszos földön húz maga után. Erőtlenül, közben hüppögve a sírástól hagyom magam berángatni az autóba. A reflektorok fénye beleégett a retinámba. Beültetnek a hátsó ülés közepére, s ketten közre fogva felügyelnek engem.

A motor elindul. Az adrenalin és a félelem együttesen dolgozik bennem. Talán öt-tíz perc, amennyit mehetünk, aztán egy sötét helyen megállunk. A lámpák leoltódnak, mindössze a jármű belsejében világít továbbra is az elől lévő fényforrás, amit az elrablóim felkapcsoltak.

Az ismerős, hátborzongató arc tekintete találkozik az enyémmel. Összeszedem minden bátorságom, s bár a hangom remeg megszólalok. Egyszer azt hallottam, akkor is beszélj, ha remeg a hangod, akkor is merj és akkor is mondd az igazat, mert az sokkal könnyebb, mint egy hazugságban élni.

- Mit akarnak tőlem? – dadogom. Csoda, ha megértenek egyetlen szót is, ugyanis eléggé érthetetlenül sikerül elmotyognom a kérdést.
- Hah, ezt még kérdezed? – horkan fel a bal oldalamon ülő erős pasas, mire a sebhelyesarcú egy felé küldött gyilkos pillantással elhallgattatja.
- Veszélyes játékot űzöl kicsi lány – tágra nyílt szemekkel figyelem mimikáját, próbálkozva információt kivonni mozdulataiból. Sosem voltam jó emberismerő, és a sokak által használt testbeszéd felismerése sem az erősségem. Félek, ennyi biztos, sőt az is, hogy ez már tényleg nem játék. Brandon igazat mondott, én pedig nem hallgattam rá, túlságosan el voltam foglalva az ostoba problémáimmal, a kétes érzéseimmel.  – De csak mert ilyen szép vagy – simít végig kemény, hideg kezeivel arcomon, amitől undor fut végig a testemen – kapsz egy utolsó lehetőséget. Holnap este nyolckor legyél az ígért anyaggal azelőtt a lepukkant kis szar előtt, különben Te is és a drágalátos kis Bieber barátod is megjárja.

Az első könnycsepp futótűzként száguld végig bőrömön. Erősnek kell maradnom, nem szabad hogy azt lássák, félek. Nem is a tudat, hogy gyakorlatilag azt sem tudom, mi fán terem az, ami miatt éppen fenyegetnek, hanem az érzés, ami az utolsó szavakat hallva elkap szívszorító. Egyszerűen ha belegondolok, hogy Justinnak is baja eshet, sőt, meg is ölhetik összetörik a szívem. Tudom, azt kéne most tettetnem, hogy utálom, és rohadt nehéz a történtek után is bevallani az igazságot, de szeretem Őt. Képtelen lennék elveszíteni. Ezalatt a pár nap alatt hatalmas benyomást tett rám. Ő az, aki ítélet nélkül néz rám, aki elfogadja az igazi Grace-t. Az igazi makacs, ám érzékeny, néha meggondolatlan és tehetetlen Grace személyét, aki valójában az erős álca mögött lakozik.

Szipogva törlöm meg a szememet, egy félmosolyt is magamra erőltetek. Én lehetek ilyen idióta, hogy éppen fanyarul mosolygok azokra a személyekre, akik egy perce fenyegettek meg. Amire észbe kapok, ténylegesen kiszállok gondolataim mély gödréből már az utcán állok, nézve a távozó autó alakját. A beszűrődő hangok annyit parancsoltak, legyek pontos és ne szóljak senkinek, bár tudom, ez lehetetlen. Képtelen vagyok egyedül véghezvinni az utasításokat, pláne, hogy azt sem tudom, mi a fenyegetésem témája és oka. Az igazság, részleges igazság szerint én üzletet kötöttem ezekkel a bűnözőkkel drogot ígérve nekik.

Összehúzom magamon a kabátot, karjaimat testem elé teszem, ösztönösen is védve egy esetleges következő támadás ellen a testemet. Ezelőtt nem vágytam másra mint egy kiadós pihenésre, alvásra. A mai estén az utam azonban teljesen más irányba visz: az egyetlen ember felé, aki tudja a teljes igazságot.

22 megjegyzés:

  1. Hello Diana.

    Hát ez....wow.
    Justin jàtsza a megmentő lovagot miközben Ő keverte bele ebbe az egészbe? Szegény Grace meg szeteti Őt bármennyire sem szeretné. Van ilyen.
    A végén meg ez a furgonos cuccos ütött.
    Uuu vajon kihez megy? Két tippem van, de megtartom magamnak:D
    Várom a kövi részt, jó, pihenésben gazdag hétvégét kívánok! ;)
    xxBekkaxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bekka!
      Először is rettentően köszönöm, hogy írtál és örülök annak is, hogy tetszett a fejezet!
      Annyi valóban biztos, hogy Justin részéről elég furcsa ez a viselkedés, hiszen tényleg Ő keverte bele Grace-t ebbe az egészbe. Grace pedig maga sem tudja mit érezzen, elég rossz egy helyzetben vannak mind a ketten. Nem akarom elszólni magam, ezért inkább nem is említek semmit a folytatásból. Juj, öröm olvasni, hogy a vége is tetszett, mert bevallom először nem akartam beletenni, kicsit laposnak találtam – nem vagyok jó az ilyen akciójelenetek írásában, csak a filmekben látottak alapján próbálok elfogadható, izgalmas jeleneteket írni.
      legyen titok, kihez megy, úgyis kiderül minden;)
      Sietek a következővel, további szép napot és szerencsés hetet kívánok!
      Love, Diana

      Törlés
  2. Drága Diana!..Ez igen!Mint mindig most is fantasztikusan összehoztad!Tudd meg,hogy nagyon tehetséges vagy.És ezt nem csak én gondolom iyg:))Ez a rész inkább volt izgalmas,mint a többi.Be kell vallanom ismét elérted, hogy beleéljem magam a történetbe.Nagyon izgi volt.;Ügyes vagy!Köszönöm ezt a részt.
    Sok puszi
    Orsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Orsi!
      Nagyon köszönöm, rengeteget jelent ez a komment, köszönöm! Szerintem közel sem fantasztikus, sőt, mostanában elég fáradt vagyok, ezért sokszor erőm sincs írni és kicsit sem vagyok megfontolt. Mindig igyekszem a legjobbat nyújtani, figyelni a szóismétlésekre, helyesírásra, tagolásra, de néha annyira le vannak szívva az energiáim, hogy inkább hagyom az egészet. Nem tudom, ez most hogy jött, de nagyon sokat jelent, hogy azt gondolod, fantasztikus lett, köszönöm!♥ Én köszönöm neked, hogy írtál és az olvasóm vagy!
      Love, Diana

      Törlés
  3. Drága Dius!♥
    El kéne végre hinned, hogy tehetséges vagy! Az előttem szólókkal együtt csak megköszönni tudom neked ezt a fejezetet. Csodás lett, elérted, hogy beleéljük magunkat ebbe az egészbe. Hihetetlen van csajszi ezt ne feledd!:) Remélem ez az egész bonyodalom megoldódik Justin és Gracie körül mert édesek ahogy tagadni akarják saját maguk érzéseit :S
    Siess a következővel!
    Lana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lana!♥
      Akkor sem tudom elhinni, hogy tehetséges vagyok, de szerintem már velem van a baj. Ha tényleg így van, akkor köszönöm mindenkinek, aki így gondolja :) Legyen titok, hogy a dolgok megoldódnak-e Justin és Grace körül, de ahogy egy bölcs mondás tartja: ha az életünk egyik területe a helyére kerül egy másik éppen akkor esik szét.
      Sietek!
      Love, Diana

      Törlés
  4. Drága Shawty ♥!

    Sajnálom, hogy most írok csak, de tegnap hulla voltam :(

    Imádtam, egyszerűen fantasztikusan fenomenális lett ♥ :) Csak úgy faltam a sorokat, nem tudtam abbahagyni :) Justin imádni való kölyök, annyira édes :3 Grace megfogta az Isten lábát Biebs-szel, az már biztos :) A cím már sugallta, hogy nem humoros és vidám fejezetvégre számíthatunk :D Nagyon jól kidolgoztad, kifejtetted a furgonos jelenetet, csak gratulálni tudok ♥! :) Remélem, Grace és Justin épségben megússza ezt a drogos kalamajkát :DD :3

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép és pihenésben gazdag hétvégét, a jövőhéthez pedig kitartást kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mace!♥
      Ugyan, teljesen meg tudlak érteni, én is hasonló helyzetben vagyok. Minden erőmet kiszívja az iskola.
      Nagyon örülök, hogy tetszett! :) Justin valóban nagyon aranyos, én egyszerűen írom hogy ilyen-olyan szemét és bunkó, de közben meg arra gondolok hogy nem, Ő nagyon aranyos. Néha nehéz elvonatkoztatni a valós személyiségtől és ráaggatni egy olyat, ami számomra nem tükrözi Őt, csak a történet kedvéért lett ilyen. Lassan igyekszem vidám fejezetet is hozni, mert mostanság csak szomorúak vannak.
      Igyekszem sietni, további kellemes napot és kitartást a hétre!
      Love, Diana

      Törlés
  5. Kedves Diana!
    Először is iszonyatosan sajnálom, hogy ilyen rég kommenteltem.
    Másodszor... ez lett a kedvenc fejezetem. :) Az elejét aranyosnak találtam, a vége pedig izgalmas, és nekem nagyon bejön ez így.:)
    Ilyenkor mindig elcsodálkozok, hogy hogyan tudsz ilyen maradandót és elképesztőt alkotni. De már kezdek hozzászokni, hogy ilyen tehetséges vagy! :)
    Irtózatosan várom a következő fejezetet, mindig meg tudsz lepni.:)
    Legyen szép napod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Semmi gond, biztosan volt valami oka. Nekem már az is nagy szó, ha olvasol :)
      Örülök, hogy ez lett a kedvenced, nekem kicsit furcsa volt először, de a vége bevallom, magamnak is tetszett. Sosem írtam ilyen jelenetet és picit izgultam is miatt, de jól sült el :) Köszönöm a kedves szavakat, tényleg sokat jelentenek, köszönöm!
      Sietek a következővel, próbállak ismét meglepni!
      Love, Diana

      Törlés
  6. juj imádom!siess a következővel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm és sietek!
      Love, Diana

      Törlés
  7. Drága blogíaró barátnőm!♥

    A dal, a rész egyszerűen minden a helyén volt; tökéletes volt. Élvezet volt olvasni minden sorodat! Annyira arnyosak voltak együtt, és megértettem Grace büszkeségét ami visszatartotta, hogy mégis csak visszahívja Justint mert én is ilyen vagyok nagyon...a büszkeségem sokszor gátat szab. És ez a mondatot nagyon megtetszett mert teljesen engem ír le: Az igazi makacs, ám érzékeny, néha meggondolatlan és tehetetlen Grace személyét, aki valójában az erős álca mögött lakozik. Szóval egyre jobban megszeretem Grace-t mert könnyen tudok vele azonosulni. :) Remélem hamar rendbe jönnek a dolog..mert én se értem ezt a drogos ügyletet, szegényt jól belekevertél. :I Szép hetet neked, várom a folytatást!

    Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága blogíró barátnőm!♥
      Először is rettenetesen köszönöm, s örülök, hogy tetszett a fejezet! Bevallom, néha én is hasonlítok Grace-hez és az eddigi történeteim közül Jade után talán Grace karaktere az, akivel a legjobban azonosulni tudok. Én is pontosan ilyen vagyok, néha túl büszke és túl magabiztos, aztán mindig koppanok. Igyekszem hamar tisztázni és lezárni ezt a drogos ügyet, de az izgalmaknak akkor sem lesz vége :)
      Szép hetet neked is és sok kitartást a hétre!
      Love, Diana

      Törlés
  8. Hali,Csajos!♥
    Azt hiszem,hogy ez az első kommentárom,ehhez a blogodhoz.Igen,biztos vagyok benne.Talán a régihez is írtam,ha kettőt.És ezért NE haragudj,de örülök,ha van időm elolvasni.Nos,mint minden részt,ezt is telefonról olvastam,de úgy is megvolt a hatása,megnyugodhatsz.Lehet,hogy nem emlékszel rám,úgy,mit olvasó,de én emlékszem rád.(Tudom,mit tettél tavaly nyáron!Ez körülbelül úgy hangzott,nem?)Csak,hogy tisztában légy vele,és egy kicsivel több büszkeség töltsön el,mint eddig;miattad kezdtem el a blogolást.Vagyis nem miattad,hanem az írásod miatt.Amikor az előző blogodat elkezdtem olvasni,még azt sem tudtam,hogyan kell regisztrálni a Blogger-re,de aztán mindenre magától rájöttem.Ennek a kis mesének az lett volna a célja,hogy tudd;a te blogod fogott meg annyira,hogy azt akarjam;az én blogom is fogjon meg valakit annyira és szeresse az írásomat,mint én a Te blogodat,blogjaidat.Az értelmi-szintedet mérlegelve,ami eléggé nagy,így biztos leszek benne,hogy érteni fogod,az előző sorokban írt rizsámat.Na,azt hiszem,hogy ennyi lett volna a mondandóm.Na meg,lusta vagyok-meg időm sincs sok.-a chat-be írni,így itt szeretnélek egy cserére megkérni! :)
    Blog:http://nomattertheage.blogspot.hu/
    Előre is köszönöm szépen.♥
    .xoxoReginaaxoxo.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!♥
      Mielőtt válaszolnék neked és leírnám mennyit jelent, hogy ezt gondolod elmondom, hogy sikeresen megbőgettél amikor elolvastam ezeket a sorokat. Szerintem bár ember idegileg labilisnak nézett, amikor a buszon mosolyogva, de sírva olvastam a telefonomon a Te megjegyzésedet :)
      Köszönöm! Egyszerűen nem tudom elmondani, mit jelent ez, tényleg! Örülök, hogy régóta követsz, mellettem vagy és nem hagytál el, mert éppen valami nem tetszett a történeteimben. Sajnos nekem is voltak rosszabb napjaim, de ha bele szakadtam is írtam, pontosan miattatok, drága olvasóim miatt! Az pedig, hogy miattam kezdtél el blogolni még nagyon megtiszteltetés!♥ És most, hogy kértél cserét elolvastam az utóbbi részeidet azt kell mondjam, tehetséges vagy! Tényleg kifogytam a szavakból, mert szerintem egy komplett szótárral nem tudnám leírni az érzést, amit a kommented adott nekem!
      Csak annyit mondanék, hogy köszönöm, hogy itt vagy és támogatsz, természetesen mehet a csere és írni is fogok neked!
      Love, Diana

      Törlés
  9. SAJNÁLOM!Nos...kicsit-nagyon-sok dolgom volt ezért nem tudtam jönni csak egy teljes hét mulva.Nem szövegelek annyit,de azt mint minden résznél itt is el kell mondanom,hogy nagyon jól írsz,remek ötleteid vannak és...hát nem tudok mást mondani.Sajnálom de egy kicsit ki vagyok,mert sok dolgozatot írtunkezen szent -ratyi-héten.De a ai részhez írni fogok-mégma!-amikor eltezsed.Szóval siess vele!
    Puszi,Petra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Petra!
      Meg tudlak érteni, hiszen én is csak ma érkezem majd a résszel, hiszen nekem is minden napom szétszórt. Sajnálom, hogy ennyire fáradt vagy és ennyi dolgozatot írtatok, de hogy megnyugtassalak én hétfőn hat órán fogok dolgozatot írni, a hetediken mindössze azért nem, mert az testnevelés..
      Mint mindig, most is rettentően köszönöm, hogy írtál és örülök, hogy tetszenek a részek! Sietek vele, ma mindenképpen fent lesz!
      Love, Diana

      Törlés
  10. Drága Diana! ♥
    Sajnálom, hogy nem írtam az előző részhez és, hogy ide is későn írok, de csak most volt időm. Kezdeném az új desingel, ami egyszerűen mesés lett. Annyira illik a történethez, és rettentően tetszik, hogy fekete - sose láttam tőled még fekete fejlécet-desinget. Szó mi szó, én imádom!:) A rész elején elég furcsa volt nekem Grace viselkedése, nem értettem. Egyszer azt mondja Justinak, hogy mennyen el utána meg elkezd vele reggelizni meg beszélgetni, majd hirtelen megint azt mondja neki menjen el. Furcsa... Bár szegény lány nagyon nagy veszélyben van és a Justin iránti érzések is összezavarják. Van elég baja az már biztos! A fejezet vége, valami elképesztő lett. Egyáltalán nem számítottam rá, megleptél az biztos. Kihez megy Grace, Justinhoz vagy Brandonhoz? Ajj, nagyon várom a folytatást, siess!
    Remélem kellemes heted volt, és nem fáradtál el nagyon az iskolába:)

    Ölel, Abbie Brightmore

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Abbie!♥
      Teljesen meg tudlak érteni, nem is nyilatkozom inkább az itt fent álló állapotról, mert borzalmas.
      Örülök, hogy tetszik az új kinézet. Bevallom, picit féltem nekikezdeni, mert tényleg sosem volt egyik blogomon se sötétebb fejléc, de sok szenvedés árán végül végeztem vele :)
      Grace kicsit össze van zavarodva, ígérem, hogy ez a viselkedése nem sokáig marad meg, ahogy egyre több dolog tisztul ki úgy lesznek az Ő érzései is tisztábbak. Legyen titok, kihez megy Grace, ma kiderül!
      Kellemes hetem volt, szeretem az új osztályomat is, de fáradtnak ráadásul nagyon fáradt voltam, ráadásul meg is fáztam, minden bajom volt hét végére. Remélem nálad minden rendben van, jól megy az iskola. További szép napot s köszönöm, hogy írtál!
      Love, Diana

      Törlés
  11. Wooow...!!*--* nagyon jó lett!!! Siess a kövivel.!<3
    Puszi :*
    Angi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, igyekszem sietni, még ma feltenni a folytatást!
      Love, Diana

      Törlés