2013. október 6.

12. fejezet - Kiderül az igazság

Kedves olvasók!
Először is szeretném megköszönni a sok-sok dicséretet, a kommenteket és a mérhetetlen szeretetet, amit Tőletek kapok! Szükségem volt erre a támogatásra a hét folyamán, hiszen történtek velem dolgok, s ez az oka annak, hogy késtem. Valójában pénteken akartam hozni a fejezetet, de előre láttam, hogy aznap sajnos nem leszek szabad, ezért volt oldalt a szombat kinevezve időpontként - arra viszont nem számítottam, hogy olyan rosszul leszek, hogy nem fogok majd tudni írni. Nem akarom magam sajnáltatni, mert nekiültem a fejezetnek és megírtam, ami rettentő jó érzés. Összességében csak meg akartam köszönni a sok támogatást, bár tudom, lehetetlen mindent visszaadnom, amit kapok. Kicsit a fejezetről is beszélnék, attól eltekintve, hogy késve érkezett. Szerintem lesz benne pár meglepő fordulat, s bevallom, a végét én az írás közben találtam ki, mert nem így akartam a történet vonalát vezetni - egyáltalán nem. A cím is más lett, ahogy a csatolt dal is. Mégis így láttam érdekesnek, ezzel viszont minden tervem meghiúsult és átváltozott, aminek csak örülök, mert már dörzsölöm a tenyeremet, hogy milyen jó kis meglepetéseket hozzak még nektek. Gonosz vagyok, tudom, de talán annyira még sincs kőszívem, ugyanis a napokban felvetődött bennem a második évad terve is, ez viszont időtől függne és a befejezés fogadtatásától, ami - szerintem - sokkolni fog titeket. Ezt előre tudom, mert a befejezés és a kezdés volt a két biztos pontom, a közben alakuló szálakat pedig az elmémre hagytam. Remélem, kicsit tisztább lett a kép a Grace körül folyó ügyekkel kapcsolatban, de ha nem is, akkor a következő fejezetben több minden kiderül, ami már ismét egy Justin szemszög lesz! Ezzel a meglepetésáradattal búcsúzom a hétre, a folytatás érkezése még nem biztos, késés várható, de nagyon fogok sietni ezúttal, s próbálok nem késni! És nézzétek Brandon ördögi mosolyát...
Love, Diana


- - - - - - - -
I KNEW YOU WERE TROUBLE
2013. június 7.
Az elmúlt két nap szélsebességgel telt el, s már csak azt vettem észre ma reggel, hogy végre péntek van. A tegnap folyamán mindent megbeszéltünk Justinnal, és úgy döntöttünk, hogy összejövünk – erről azonban kettőnkön kívül senki sem tudhat. Jobb, ha titokban tartjuk, ezzel megkíméljük Őt is és engem is a magyarázkodástól és a vele járó csípős beszólásoktól. Habár nem lesz könnyű eltitkolni, próbálkozni fogunk.

A sok esemény közben teljesen kiment a fejemből a valódi ok, amiért hozzá fordultam - erre szerencsére Brandon emlékeztetett, amikor tegnap felhívott, jelezve, hogy változott a terv, s péntek este Ő fog engem elkísérni, tehát az Ő pártfogása alatt fogom odaadni a kért drogot. Talán már vége lesz ennek a rémálomnak, mert akárhányszor erre gondolok összeszorul a gyomrom, s rossz előérzetem lesz. Lehet, hogy ez egy butuska női megérzés, de valami azt súgja, ennyivel nincs vége ennek a történetnek. Én egyáltalán nem akarom ezt folytatni, az állandó félelemben élést, a folytonos, túlzott elővigyázatosságot.

Kezemben a csészével száguldom át a kávézón, s mikor végre odaadom a vendégnek a rendelt kávéját, a testemmel kell visszalöknöm a közelemben lévő asztalról éppen leesni készülő tányért. Megkönnyebbülve sóhajtok, nyugtázom, hogy a tányér egyben van, minden mehet tovább. Futólépésben szaladok vissza a pultba és veszem fel a bárszéken ücsörgő személy rendelését. A mai nap folyamán mintha bomba robbant volna, rengetegen vannak. Örülök neki, mert régen voltak ilyen sokan ezen a helyen, viszont tekintve, hogy megint Anne helyett dolgozom, Brittany pedig valami papíros ügyeket intéz, egyedül vagyok. Piszok nehéz egymagamban vinni mindent, pár pillanat jut pihenésre, aztán ismét jön valaki.
Fáradtan kezdek újabb evőeszközök mosogatásába. A háttérben James Arthur új slágerének ütemei töltik be a teret, mellette a televízióban szólnak az ilyen-olyan tudósítások. Ha ez az állandó zsongás folytatódik menten megőrülök!

Szorgosan figyelek éppen öt emberre, jegyzetelek, tartok észben ilyen-olyan különleges kéréseket, amikor figyelmemet felkelti valami – pontosabban egy név. Egyetlen név, aminek hallatán agyam összes sejtje a televízió képernyőjére kezd koncentrálni. A törölgető rongyot, ami éppen a kezemben van lerakom a pultra, s kitágult pupillákkal nézem az adást. Először a mondatot olvasom el, amivel a napi összefoglaló hírek vannak beharangozva, aztán amikor feltűnik egy kép meg kell fognom a pult szélét, nehogy összeessek. Bár a kép homályos és a rajta lévő személy arca egyáltalán nem látszik, pontosan tudom, hogy engem ábrázol és ami még meglepőbb, hogy azon napon készült, amikor Twist beállított ide és meghívott Justin bulijára. Talán két-három másodpercig mehettem így az utcán, utána futva igyekeztem haza.

A cím viszont még jobban meglepett, ugyanis a képemmel díszített hír a ’Justin Bieber új barátnője’ címkén futott. Honnan tudják, hogy együtt vagyunk, amikor sosem mutatkoztunk együtt és tulajdonképpen tegnap jutottunk el oda, hogy ténylegesen átbeszéltük a dolgokat, s valóban összejöttünk, a hírek meg már azt közlik le, hogy együtt vagyunk? Komolyan ilyen mocskos ez a világ? Ha egyetlen pillanatra is látnak minket már követnek? Annyi biztos, hogy erről beszélni fogok Justinnal, mert kíváncsi vagyok hogy működnek ezek a dolgok a médiával kapcsolatban.

Szerencsére senki sem ismer fel, ezért nyugodtan folytathatom tovább a munkát. Délutánra teljesen elfáradok. Az óra mutatója éppen az ötös számnál jár. Kimerülve huppanok le az egyik bárszékre. Figyelmesen térképezem fel szemeimmel a terepet, majd boldogan tudatom, hogy mindössze egy-két ember maradt itt. Ujjaimmal elégedetten dobolok térdeimen. Próbálok a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni, kényelmem azonban addig tart, amíg be nem toppan Brandon, kicsit sem nyugodt ábrázattal. Eddig sem voltam száz százalékosan normális állapotban, mert bevallom, ez a leközölt hír eléggé rosszul érintett, azóta folyamatosan ezen kattog az agyam.
 Értetlenül figyelem, ahogy mérgesen ledobja a táskáját a földre, aztán Ő is lehuppan mellém a székre, a lehető legközelebb csúszva. A szívem heves lüktetésbe kezd már a gondolatra is, hogy a homokszínű táskában illegális anyag van.

- Miért vagy ilyen ideges? – finoman tapogatózva kérdezek rá a valóban teljesen érhető helyzetre. A szőke fiú arcizmai megfeszülnek, s ahogy felém néz tengerkék szemei szikrákat szórnak.
- Istenem Grace, szerinted miért? Éppen csak két kiló kokain van nálam, de egyébként teljesen jól vagyok – csusszan hozzám közelebb, s a hangerejét is lejjebb veszi. Most már tényleg maximális számon ver a szívem, szabályosan érzem, ahogy az ereimben lüktet a vér. Sosem voltam a stresszhelyzetek híve, amit jelen pillanatban érzek az viszont pontosan ahhoz a borzalmas belső bizsergéshez hasonlítható, mint amit az ilyen helyzetek okoznak.
- Brandon, eljönnél velem? – Brandon szinte már pókerarccal mered rám, az előbbi idegességének nyoma sincs. Mintha rejtegetni próbálná az érzelmeit..
- Azt mondták, egyedül menj. Mindjárt hat óra lesz, szóval akkor szépen bezársz, aztán odaadod az anyagot és vége. Ilyen egyszerű! – látványos terjengetésbe kezd, miközben erősen artikulál és idióta arckifejezéseket is vág hozzá. Komolyan kezdem azt hinni, hogy esetleg Ő is be van állva, s az idefele vezető út folyamán a két kiló drog felét elfogyasztotta. Az is lehet, hogy semmi baja, akkor viszont felettébb furcsán viselkedik egy normális emberhez képest.

Az a baj, hogy mindenki azt mondja, egyszerű feladatom van. Justinnal is próbáltam megértetni, hogy ez nekem nehéz, és bár a világért sem vallanám most be, de félek. Félek ezektől az alakoktól, félek attól, hogy ez a kör soha nem fog véget érni, egyre többet és többet fognak kérni. Nem tudom miért, de állandóan az a tudat van bennem, hogy bele is halhatok ebben a „kis” üzletbe.

Az elkövetkezendő egy órát csendben töltjük. Néha-néha felkelek, kiviszek egy-egy rendelést, elmosogatok. A szőke srác egy szót sem szól hozzám, vagy dobol a pulton, vagy a telefonját bámulja. Az én tekintetem félig az órán van. Ahogy egyre jobban közeledik a megbeszélt időpont, s ahogy a záráshoz is eljutok szabályosan rosszul vagyok. Egyetlen lámpa kivételével az összes fényforrást lekapcsolom a helyiségben. Félhomályban ragadom meg a táskám, aztán mikor az ajtóhoz érek az utolsó lámpa fénye is elalszik, ezzel teljes sötétséget bocsátva a kávézóra.

Nyomomban Brandonnal futólépésekben igyekszem a megbeszélt találkahely felé. Befordulva az elhagyatott utcára a lábaim reszketnek a félelemtől. Először mindössze vakító reflektorokat pillantok meg. Ahogy jobban szemügyre veszem magam előtt látom a fekete autót, majd a két hatalmas embert, mögöttük a már jól ismert sebhelyes férfival. A gyomrom egyre kisebb lesz, össze kell szednem az erőmet, hogy állva tudjak maradni. Bizonytalanul torpanok meg. Brandon szó nélkül a kezembe adja a táskát, amiben a drog van, majd egy bíztató pillantással utamra enged. Nagyot sóhajtok, aztán bátor arckifejezéssel megyek a három férfi felé. Vicces, mert legbelül kicsit sem vagyok ennyire bátor, sőt, legszívesebben összepisilném magam a félelemtől. Jól van Grace, menni fog ez! Olyan sokszor éreztem már, hogy vége mindennek mégis felálltam és megcsináltam. Most is ez lesz!
Reszketve adom a férfi kezébe az anyagot. Ő nem tesz mást, mint rezzenéstelen arccal bámulja azt. Hosszú csend után végül átadja a drogot az egyik kigyúrt emberének, aztán ismét rám néz, ám most inkább szigorúan.

- Ez mind szép és jó, kicsi lány – szökik egy elégedett, mégis gonosz mosoly szája szélére – De ez nem elég. Büszke vagyok Rád, de ennyi nem elég. Kell még egy adag, ha azt elhozod békén hagylak.
- De nem ezt beszéltük meg! – csattanok fel.

Hangom villámcsapásként hangzik a csendes utcában. Jelenleg nem érdekel ki hallja a szavaimat. Hiszen előre tudom, hogy kapni fogok a mondanivalómért, ám muszáj kijönnie mindennek. Annyira elegem van ebből a cirkuszból, olyan, mintha egy végtelen körben keringenék, újra s újra ugyanarra az álláspontra jutva: ennek sosem lesz vége. Picikét kezdek haragudni Justinra, elvégre Ő rángatott bele ebbe az egészbe. Bár az vígasztal, hogy ismét az életem része lett, de ezt sosem vallanám be. – Azt mondta, hogy ezután vége lesz! Nekem fogalmam sincs mikor ígértem én olyat, hogy drogot fogok adni, mert rohadtul le voltam itatva azon az estén és ha nincs Bieber akkor én sem lennék most itt! Hagyjanak már békén! – az üvöltésem után bekövetkező némaság megöl engem. A leheletem tökéletesen kirajzolódik a hűvös levegőben. Jéggé fagyva, mozdulatlanul állok farkasszemet nézve a meglehetősen nagytestű s ijesztő alakkal. Továbbra is félek, azonban kevésbé esik nehezemre ezt nem kimutatni. Talán sikerült kontrollálnom a testemet, a testbeszédemet erre az estére.

- Igen bátor vagy, kicsi lány – lép vészesen közel hozzám – Tudod, ha nem teljesíted, amit kérek, akkor nagyon megjárod – mindössze egy kattanást hallok, a következő pillanatban ahogy lefele pillantok egy pisztolyt pillantok meg, amely pontosan a hasamnak van szegezve. Hatalmas gombóc keletkezik a torkomban, legszívesebben elsírnám magam. Talán ehhez én sem vagyok elég erős..
- Meg lesz az anyag – pislogás nélkül bámulom az arcát. Megkönnyebbülve sóhajtok amikor a fegyver visszakerül a fenyegetőm zsebébe.
- Elhúzhatsz – beleegyezően bólintok, aztán teszek egy teljes fordulatot a tengelyem körül visszasétálva Brandonhoz.

Ő mellesleg teljesen nyugodtan nézte végig a történteket, ám amikor mellé érek nincs semmi, amit mondana. Olyan furcsán viselkedik, észrevettem hogy több napja szorong. Persze, gondolom Ő sem szívesen tengeti a napjait ilyen bűnözők társaságában, eddig viszont nem úgy tűnt, mintha különösebb baja lett volna ezzel.

Egy ’Hazakísérlek’ kijelentés után szótlanul ballagunk Los Angeles utcáin. Egészen addig, amíg a szőke fiú elő nem áll egy érdekes kérdéssel.

- Akkor Ti most együtt vagytok? – olyannyira el vagyok merengve a város fényeinek tanulmányozásába, hogy alig hallom meg a hozzám intézett kérdést. Kicsit késve válaszolok neki.
- Hogy érted? – fordítom fejem a másik irányba, egyszer sem nézve Rá. Most éppen egy családot szúrok ki magamnak. Nincsenek különösebb gondolataim. Nem fog el honvágy és nem gondolok a szüleimre. Egyszerűen üres valamiként meredek a távolba. Talán ez egy olyan nap, amikor egy érzéketlen kiadásommá váltam. Erősen gondolkozom azon, hogy egyáltalán elmondjam-e valakinek, hogy továbbra sincs vége a dolognak. Lehet, hogy Brandon is hallotta a beszélgetés összes foszlányát, mert annyira nem állt távol. És az is lehet, hogy ezért tereli a témát és nem szól hozzám.
- Te és Bieber.
- Igen, együtt vagyunk – akármennyire is szeretnék, nem tudok örülni a dolognak. Most nem. Tökéletesen látom magam előtt az énekes összes vonását, a mosolygós arcát, de mellette a gondterheltségét is amikor megmondom neki, hogy több drogot kérnek. Talán a megoldás erre az lenne, hogy titokban tartom. Justin semmiképpen sem tudhatja meg.
- Meglepő – suttogja.
- Miért is?
- Bocs, de szerintem nem illetek össze. Sok mindent nem tudsz Te még Bieberről. Például ha most elmennél hozzá Őt és az idióta barátait látnád, ahogy a nappali közepén füveznek. Mindig ez van – összeráncolt homlokkal bámulom a mellettem trappoló szöszi pókerarcát. Hirtelen felcsillan a fejem fölött az a képzeletbeli villanykörte.
- Akkor inkább menjünk el hozzá, ha ennyire biztos vagy az állításodban – jelentem ki egyszerűen. Kifogásom sincs a gyaloglás ellen, ugyanis eléggé izgatott és kíváncsi lettem. Tényleg ennyire nem ismerem Justint? Majd meglátjuk!
- Kizárt dolog! – ragadja meg erőszakosan a kezem, s húz maga után. Már csak kevés van a hazafelé vezető útból, ám ezen a pár méteren könyörögnöm kell neki, hogy engedje el a kezem.

A ház lépcsőin is szinte feltuszkol, párszor majdnem el is esek miatta. Sosem láttam ilyennek, azt hittem, Ő a nyugodtabbik fajta. Tévedtem. Sokadszorra is tévedtem valakivel kapcsolatban.

Az ajtó előtt állunk meg. Kulcsom keresésébe kezdek. Amikor belépek a lakásba automatikusan rá akarom csapni az ajtót, Ő azonban a lábát behelyezi a küszöbön, ezzel megakadályozva tevékenységemet. Kék szemei szikrákat szórnak a dühtől, ahogy könnyedén vágja be maga után a fa ajtót, ami olyan hatalmasat csattan, hogy a fal is beleremeg. Mielőtt bármit reagálnák durván lök le a nappali kanapéjára.

- Mesélek neked egy kicsit a drágalátos, tökéletes Bieberről. Te azt hiszed, hogy Ő neki csak egy lány kell? Ugyan már drága, amióta ismerem Bieber minden nap másokat húz meg, bulizik, drogozik, állandóan veszekszik mindenkivel, mert azt hiszi, hogy az Ő hatalmas popsztár segge a társaság közepe. Annyira gengszternek, keménynek érzi magát, így meg úgy akar segíteni, amikor valóban nem is tudja mibe kevert. Én tényleg segítek neked.
- Nincs szükségem a segítségedre – magabiztosan állok fel, testem azonban nemsokára ismét találkozik a kanapéval, amikor Brandon visszalök.
- De igen, van – vesz fel egy sármos, mindent tudó mosolyt. – Tudod, milyen jelzővel illetnek engem? Ravasz. Ravasz, mint a róka. Talán nem is sejtetted, de jóval előrébb tartok, mint Te. Szerinted pont hozzád mentem volna oda azon a napon? Teljesen véletlenül? Hát nem! – oké, kezdem teljesen elveszteni a fonalat. Mintha egy teljesen más ember állna előttem. Ezt a fiút nem ismerem. – Az egész banda tudta, hogy rajtad keresztül meg tudjuk fogni Biebert és rengeteg mindent kicsikarhatunk tőle. Rengeteget ér egy olyan kaliberű híres ember, mint Ő.
- T-te csak Justint akartad? – dadogom. A kitisztulni kezdő kép kevésbé tetszik, mint gondoltam.
- Jaj, édes pici Gracie, mit gondoltál? Én is ugyanolyan részese vagyok a bandának, mint azok, akik drogot akartak tőled.

Ahogy mondani szokás megáll bennem az ütő, szinte levegőt is elfelejtek venni. Ahogy ülök teljesen ledermedve, próbálva kiolvasni valamit a tengerkék szempárból rájövök, hogy a temérdek kérdésre a válasz itt volt előttem. Brandon volt az. Ő volt a válasz minden egyes dologra. Miatta találkoztam ismét Justinnal, Ő intézte el, hogy rajtam keresztül eljussanak hozzá. A legrosszabb, hogy voltak idők, amikor azt hittem senkiben sem bízhatok Brandonon kívül. Eközben folyamatosan keverte a szálakat. Azt viszont még mindig nem tudom, mit akarnak pontosan Justintól. Hiszen oké, eljutottak rajtam keresztül hozzá, de valamiért hihetetlennek tartom, hogy csak a drog miatt tették. Ez a banda nem olyan, akik egy kis ingyen drogért kapnak el valakit. Mi van, ha Twist is részese az összeesküvésnek? Ha Jus veszélyben van, amiért én túl hiszékeny voltam?

- Engedj el – parancsolom, mintha kicsit sem félnék. Sosem voltam félős típus, mostanában ragadt rám ez a beteges félelemérzet.
- Azt hiszed elengedlek? Eléggé naiv vagy, Gracie!
Ahogy közelebb hajol hozzám, mélyen a szemembe nézve rá kell jönnöm, hogy nem fog elengedni, a gondolataim mégis nem magam körül, hanem Justin körül cikáznak. Én szeretem Őt, s nem akarom elveszíteni. Talán ha belemegyek ebbe a piszkos játékba Őt még megmenthetem – ha magamat már nem is.

10 megjegyzés:

  1. Drága Diana!
    ez mi már?:D miközben olvastam annyira izgulta hoy izzadt a kezem. ISTENI rész lett!*.* Brandonon nagyon meglepődtem leesett az állam kicsit én is elvesztettem a fonalat de meglett.:D ezektő eltérve imádtam hiperszuper rész lett
    tűkön ülve várom a következőt*.*:))

    Love,Zsófi<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsófi!
      Látom sikerült meglepni, de ennek örülök, hiszen ez volt a célom! :) Mostanában én nem vagyok annyira elégedett az írásaimmal, de sosem voltam teljesen. Bevallom, ezt a Brandon-os dolgot nem így terveztem, írás közben jött az ötlet, hogy így alakuljanak az események. Szerintem erre senki sem számított, még én sem. Köszönöm, hogy írtál!♥
      Igyekszem ma feltenni az új fejezetet!
      Love, Diana

      Törlés
  2. Darlin Diana!

    Hát ez...nem jutok szóhoz!
    Valahol éreztem ,hogy Brandon nagy szerepte jászik ebben az egészben, de nem pont így. Aztán ahogy a mai részbe leírtad Brandont azt hittem szerelmes lett Gracebe...hát egy kicsit mellégfogtam! :D

    Nagyon izgi lett és ahogy ma "Róka" bemutatta Justint...wow.

    Remélem lesz 2.éved, jó lenne, persze ha időd engedi!

    Jobbulás kívánok, bármi bajod is legyen, sok kitartást a sulihoz, közel az őszi szünet! ;)
    Várom a következő fejezetet:
    xoxo Bekka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bekka!
      Én sem jutottam szóhoz, amikor elolvastam a kommentedet. Nagyon köszönöm, hogy írtál és igazán sokat jelent, hogy szereted a történetet és itt vagy az elejétől fogva!♥
      Brandon valóban nagy szerepet kapott, ugyanis az utóbbi időben elhanyagoltam kicsit és mivel a Save Me egy olyan történet, ami nem határozottan a szerelem körül forog, inkább az ilyen izgalmas eseményekre koncentrálok és próbálok ilyeneket írni. Először én is arra gondoltam, hogy majd Brandon szerelmes lesz Gracebe, de az egy kicsit sablon lett volna: így lényegesen nagyobb lett a meglepetés!
      Majd kiderül, hogy Justin valóban ilyen-e, vagy csak Brandon van nagyon ellene. Legyen titok ;)
      Én is szeretnék második évadot, de nagyon kevés az időm. Mindenesetre át fogom gondolni, és ha lesz, akkor karácsony körül fog jönni a második évad.
      Sietek a folytatással, s sok-sok kitartást neked is!
      Love, Diana

      Törlés
  3. Hello my sweet angel! ♥
    Egyrészt ezerszer is köszönöm a szavaidat, és hogy mellettem állsz. Nálad jobb barátot el sem tudnék képzelni,mert tudom,hogy te mindig meghallgatsz,bármi is van és ezért elmondhatatlanul hálás vagyok neked. Komolyan te vagy az egyik legértékesebb,legszerethetőbb,legédesebb ember,akit a blogolásnak köszönhetően megismertem.
    Másodszor: jövő hét szerdán lesz a tárgyalás apu ügyében,ha nem túl nagy kérés,szoríts nekünk.
    A harmadik pedig egy rossz hír: a családunkban mindenki tudta,hogy a nagypapám(anyu apja) két éve rákos. Na múlt héten kórházba került,és egyre rosszabbul van. Az orvosok maximum két hetet jósoltak neki. Úgyhogy nagyon szar érzés minden este a síró édesanyámat vigasztalni,és közben vigyázni arra,hogy előtte én ne sírjak,hiszen van neki is elég gondja + még ott van a 6 éves öcsém is,akinek ugye még nem mondtuk el,hogy mi van,úgyhogy próbálok most anyunak és a nagyimnak mindenben segíteni,de nehéz,főleg,hogy előttük erősnek kell mutatnom magam,miközben tudom,hogy em vagyok az,mert csak egy gyenge 14 éves kislány vagyok,aki állandóan sajnáltatja magát(többek között neked sírok mindig,és ezt nagyon-nagyon-nagyon sajnálom,mert biztos kisebb gondod is nagyobb,minthogy az én nyafogásomat hallgasd.) Tegnap bent voltunk nála a kórházban, még soha életében nem nézett ki ilyen rosszul. Falfehér, gyenge, szinte kórosan vékony, az arca beesett, szinte rá sem ismertem. Nem hittem, hogy valaha így fogom látni az én sziklaerős nagyapámat,akire én hősömként tekintek. Tudom,hogy ez volt az utolsó alkalom,amikor láthattam őt,szóval megmondtam neki,hogy mennyire szeretem és végleg elbúcsúztam tőle,mivel nem tudunk mindennap szekszárdról felmenni pestre meglátogatni őt. Kibírtam sírás nélkül anyuék miatt, de közben belül már rég 1000 darabra törtem.
    Végül de nem utolsó sorban: Elolvastam az eddigi részeket. T Ö K É L E T E S! IMÁDOM!:') El nem tudom mondani,hogy mennyit mosolyogtam, sírtam miközben olvastam, és csak faltam a sorokat. Elképesztő vagy,nagyon tehetséges és eszméletlenül értékes ember. Amikor belekezdtem a blogolásba, egy percig sem gondoltam volna,hogy olyan édes, aranyos és aranyszívű embereket fogok megismerni mint te. Te vagy a legcsodálatosabb lány,akit valaha volt szerencsém megismerni. Remélem,egyszer majd összefutnak valahol útjaink,és személyesen is elmondhatom neked,hogy mennyit jelentessz nekem, és,hogy mennyi mindenen segítettél át Te, és az irományaid.Köszönök mindent.
    A mostani részről: Ahhw, uhhh, woow, ijj, áááá, TE JÓ ÉG! Imádtam!*---* Egyszerűen...nincsenek rá szavak...

    Ui:Köszönöm a dalt!:) Alapból is imádom ezt a dalt, de zongorával valami fantasztikus volt*o*. (ezt is neked köszönhetem,hiszen a 1Ds blogodnak Be Alright volt a címe, alap,hogy utána nézek a dalnak,és általad imádtam meg!)Beliebers forever!:)
    Ui II.: köszi,hogy visszakövettél twitteren!:)
    Ui III.(igérem,több nem lesz:D): jobbulást neked,és remélem már jobban vagy!
    Szeretlek! ♥ xx Ani

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drágám!♥
      Ugyan, tényleg mindent megtennék érted, mert tudom, hogy Te is mellettem lennél! Hasonlóan érzek veled kapcsolatban, hiszen Te vagy az egyik legerősebb, legkitartóbb ember, akit valaha megismertem és örülök, hogy a sors összehozott minket, mert nem is tudom mi lenne velem nélküled!
      Szorítottam neked, s bár történelem témazárót írtam és az is járt a fejemben, sokszor gondoltam rád és remélem, jól sikerült a tárgyalás!
      Rengeteg erőt kívánok neked a nagypapád miatt! Sajnos az én nagypapám hasonlóan halt meg még a születésem előtt. Csak 46 éves volt, és sajnos Őt is a rák vitte el. Anyu sokat mesélt róla és mindig láttam rajta, mennyire fáj neki, így kicsit át tudom érezni a helyzeted. Sok kitartás, biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz!♥
      Örülök, hogy tetszettek a fejeztek, mert szívem-lelkem bennük van. És mindig sikerül megsiratnod az ilyen mondataiddal! Egyáltalán nem vagyok sem csodálatos, sem aranyos és édes. Remélem, hogy egyszer tényleg találkozhatunk majd, mert akkor biztos, hogy megölellek téged és sosem engedlek el! Én köszönök Neked mindent!
      Nincs mit köszönnöd, engem ez a dal sok mindenen átsegített, ezzel a dallal zártam a szívembe még jobban Justint és Ő volt az, aki elhitette velem, hogy még van remény!
      Nincs mit, igazán semmiség! Jobban vagyok már, köszönöm.
      Én is szeretlek!
      Love, Diana

      Törlés
  4. Drága Shawty ♥!

    Imádtam a fejezetet, egyszerűen fantasztikus lett és totálisan lenyűgöztél ♥ :) Brandon-ban hatalmasat csalódtam, hiszen más srácnak képzeltem el :/ Justin ugyanolyan édes, de azért neki is van vaj a füle mögött, mi tagadás :) Nem lennék Gracie helyében, az biztos :// Reménykedem benne, hogy mihamarabb sikerül kikerülnie a "Rossz oldal"-ból :DD

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és a jövőhéthez sok sikert kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mace!♥
      Juj, nagyon örülök, már nem tudom, hogy köszönjem meg neked az állandó kedves szavakat! Brandon ezzel még nem végzett, de nem árulok el semmit! A látszat néha csal, s néha azokban csalódunk a legnagyobbat, akiket a legjobban szeretünk. Justin egyik oldala is titok még, erre is lassan fény fog derülni. Azért Ő sem annyira ártatlan, hiába állítja be magát úgy és hiszi azt.
      Sietek a folytatással!♥
      Love, Diana

      Törlés
  5. Jaj nagyon jól írsz,ez a kedvenc Justin-os blog amit olvastam!Mikor jön a kövi? :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, azt is, hogy ez a kedvenc blogod! Sokat jelent, mert szívem-lelkem benne van :)♥ Ma érkezik a folytatás, a délután folyamán!
      Love, Diana

      Törlés