2013. november 8.

16. fejezet - Hallgass a megérzéseidre

Kedves olvasók!
El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy időben érkezem és itt vagyok pénteken! Ugyanis úgy volt, hogy lesz programom ma délután, de aztán túl fáradt voltam és el is voltam keseredve, hogy emiatt ismét késni fogok, így hát itthon maradtam. Szeretném megköszönni a sok-sok megjegyzést, a pipákat és mindent! Mindig megköszönöm, mert úgy érzem, van mit. Ha Ti nem lennétek biztosan abbahagytam már volna az írást és erre tulajdonképpen a napokban jöttem rá. Régóta írok már, de sosem volt bátorságom folytatni, mert attól féltem, hogy valaki azt mondja, nem jó amit csinálok. Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért írok ilyeneket, a lényeg, hogy sok-sok dolgot köszönhetek nektek és ezért nem lehetek elég hálás! A fejezet kicsit eseménydúsabb lett, mint az előző, a végére kaptok egy kis függővéget is. Négy fejezet van hátra, így a folytatások már eseménydúsak lesznek. Már a történet vége is megszületett bennem és nem hiszem el, hogy idáig eljutottam már, hogy a Save Me-nek is vége lesz. Dalnak a Royals szerzeményt csatoltam. Különösebb hozzáfűzni valóm nincs, köszönöm a sok támogatást, sok sikert a jövő héthez! Kellemes olvasást!
Love, Diana


- - - - - - - -
ROYALS
2013. június 13.
Álmosan húzom fel magamra kétrészes ruhám szoknyáját. Talán öt perce, hogy Pattie felkeltett. Sietnem kéne, mert Justin is készülődik már, mégis ilyenkor annyira kómás vagyok, hogy szimplán a járás sem megy, nemhogy az öltözés. Miközben feltápászkodtam és körülnéztem, kinyitottam egy bőröndöt, ami tele volt az én ruháimmal. Azóta – szóval öt perce – akarom megköszönni Justinnak, hogy gondolt rám. Örülnék neki, ha végre kikászálódna a fürdőszobából, mert én is szívesen használatba venném.

Hazugság, amikor azt mondják a nők készülődnek sokáig és ezzel együtt a nők beszélnek sokat. Például rengeteg olyan tapasztalatom van, ami azt mutatja, hogy igenis a fiúknak is jó a beszélőkéje és akár órákig tudnak készülődni. Bár arról fogalmam sincs, hogy Justin is ilyen-e, de remélem, hogy kicsit csipkedni magát és nem várat sokáig.

Az éjjeliszekrénybe kapaszkodva húzom fel magamra a ruhához illő magassarkút, amikor az ajtón betoppan a félmeztelen, vízcseppekkel tarkított énekes. Amikor rájövök, hogy tekintetem túl sokat időzött testén gyorsan másfele nézek. Ennyi idő alatt sem sikerült túllépnem a tényen, hogy iszonyat jó felsőtesttel rendelkezik, ahhoz képest, milyen kis csontos és sovány volt mindig is. Végülis neki ez egy elismerés, nekem meg csak jól esik ránézni és valahol büszkeség tölt el hogy azt mondhatom: Ő az enyém.

Kezembe ragadom a rúzsomat, a szempillaspirált, a fésűt és az egyéb szükséges eszközöket, aztán a fürdő felé veszem az irányt. Kivételesen kevés idő alatt is elfogadható formámat sikerül varázsolni. A hajam teljesen egyenes, két elől lévő tincset csatolok hátra. Utolsó pillantást vetek magara a tükörben, megigazítom a szoknyámat és máris visszaindulok mindennel együtt a szobába.

Az ágyon Justin vár, immáron felöltözve. Egy csíkos felsőt visel kék farmerkabáttal, mindezek mellé egy szemüveg is társul öltözékéhez. Mosolyogva kocogtatom meg a vállát, mire felém kapja a fejét.

- Mehetünk?
- Ha megígéred, hogy a ma este csak a miénk és senki másé. Csak ketten leszünk, oké? – bár nem tiszta, hogy is érti ezt a „ketten leszünk” dolgot, beleegyezek egy bólogatással. Általában jó tervek kapcsolódnak hozzá, s ezt be is bizonyította azzal, hogy milyen egyszerűen kimenekített Los Angelesből. Inkább volt számomra egy börtön az a város, mint az angyalok lakhelye.
- Megígérem, ha Te is megígérsz valamit. – kezdek bele magabiztosan – Elmondod, miért történtek velem azok a dolgok. Hogy keveredtem ebbe az egészbe, és hogy kötöttem ki nálad – látom, hogy a szavaimat hallva gombóc keletkezik a torkában. Ma vettem észre, milyen feszülten érinti ez a téma Őt, ez pedig egyre jobban kezd zavarni. Talán titkol előlem valamit, vagy én képzelek túl sokat ebbe?
- Rendben, el fogom mondani – egyezik végül kedvetlenül bele.
- Kisujj-eskü? – nyújtom legkisebb ujjamat felé, ezzel máris sikerül egy kisebb félmosolyt csalnom az arcára. A kisujj-eskün túlesve ténylegesen összeszedünk mindent aztán útnak indulunk.

Kint egész kellemes idő van, bár néha-néha végigfut rajtam a hideg, ezt próbálom nem mutatni. Én akartam így jönni, én erősködtem saját magamban, hogy nem kell kabát, és tessék, itt az eredménye. Túlságosan csendes az autóban megtett út, ez fel is tűnik. Mostanság sok dolgot veszek észre, inkább amolyan figyelő üzemmódban vagyok: nem beszélek, de észreveszek mindent.

Amint kiszállunk az autóból az első megérzésem beigazolódik. Túl nyugodt volt az egész szituáció, a csendes utazás az autóban, túlságosan is.

Az utcákat sötétség borítja, mindössze a körülöttünk lévő kamerák vakuja az, ami minimális fénnyel világít. Próbálok elvonatkoztatni a rengeteg emberről, akik körülöttünk vannak, próbálok másra koncentrálni, mint a tényre, hogy holnap minden újság a mi képünkkel lesz tele.

Nem akartam ezt nyilvánosságra hozni, ahogy szerintem Justin sem. Viszont nem Pattie volt az egyetlen, aki értesült a fia érkezéséről, fél Stratford, köztük az újságírók is tisztában voltak azzal, hogy a város büszkesége hazaérkezett, csak vártak a megfelelő alkalomra, hogy elkapják. Nem tudom, hogy lehet ezt kibírni, mert engem nagyon idegesít ez a tömeg, hiába van mellettünk két méter hely, úgy érzem, mint akit megfojtanak. Utálom a tömeget, főleg azt, ha mellé bámulnak is. Ha nem Miatta lenne ez, feladnám és elfutnék jó messzire, ahol sosem találnak meg. Már akkor is eléggé ideges voltam, amikor leadták azt a képet, amin nem látszódott az arcom, s akkor is sok gyűlöletet kaptam. Ha néha-néha van egy kis szabadidőm felnézek Twitterre – igen, olyanom is van. Bár a nevemet senki sem tudta, a gyűlölet, amit felém zúdítottak kicsit levett a lábamról, rossz értelemben.

Amióta kiszálltunk az autóból alig várom, hogy végre beérjünk a szórakozóhelyre. Persze ott is sokan megbámulnak, a hátsó ajtónál is, de most már alig tud érdekelni. Érzelemmentes leszek ma estére, végre elengedem magam. Azt érzem, teljes mértékben megérdemlem, hogy pici szabadságot kapjak.

Amint beérünk egy kis csapat vár minket. Justint hatalmas ölelésekkel fogadják, amíg én kívülállóként várok és próbálom beazonosítani az embereket. Az egyik közülük száz százalék, hogy Chaz. Vele találkoztam már. Aztán rájövök, hogy a srác, aki fél szemmel engem bámul nem más, mint Christian, a Beadles család tagja. Emlékszem, hogy velük milyen jóba voltunk mi is és Bieberék is, sőt, Justin egy darabig járt Caitlinnel is.

Az énekes belém karol, erre egytől-egyig mindenki felkapja a fejét. Chaz elismerően bólogat, Christian szemében látom a felismerés szikráját. Büszkén húzom ki magam. Bár sok mindenre nem lehetek büszke, sosem gondoltam volna, hogy egyszer visszajövök ide ahogyan Ők sem. Talán ez késztet arra, hogy picit jobban kihúzzam magam az átlagnál. Nem tudom, elvesztettem a fejem a nagy kavarodásban, előttem még mindig vakuk kattognak, a gondolataim nagy része is ezen jár.

- Gracie? – először kicsit meglep a hangja mélysége. Három évvel fiatalabb nálunk, de Christian mindig is felnőtt fejjel gondolkozott, mellette volt benne egy kis gyerekesség is. Azt hiszem, ez egy állandó tulajdonság azokban, akik közel állnak valamilyen szinten Jushoz, aki bár tizenkilenc éves múlt, az agyi szintje jó, ha egy öt évesét megüti.
- Visszatértem – mosolygok sejtelmesen. Oké, ez misztikusan, ijesztően hangzott.
- Azt látom – mér végig látványosan. Tekintetemmel követem az Ő tekintetét, akkor is, amikor számomra eléggé kínos helyekre kalandozik. A kínos bámulást a belém karoló énekes látványos köhögése szakítja meg.
- Haver, ne bámuld már ennyire jó? Ő az én nőm – kapok egy puszit az arcomra. Nem túlságosan érzem őszintének ezt a kis gesztust, inkább mintha fel akarna ezzel vágni Christian előtt.
- Srácok, elég! Szórakozni jöttünk nem? – próbálom oldani kicsit a helyzetet. Elég gyenge próbálkozás, mégis bejön.
Justin karon ragad, s így kerülünk közvetlenül a táncparkett közepére. Gyorsan érint ez az egész. Először mint egy bot, úgy állok nézve, ahogy mindenki táncol körülöttem. Nincs jó mozgásom, mivel ritmusérzékből is elég keveset kaptam. Justin a derekamnál fogva húz teljesen közel magához, ezzel elérve azt, hogy testünk minden pontja érintkezzen. Túlzottan nem kell a táncolással bajlódnom, csak követem a ritmust és a mozgást, amit Ő diktál.

Justin dala tölti be a teret, aminek hallatára a helyiségben lévő összes vendég megőrül. Tapsolásba kezdenek, kétszer elkiabálják Bieber uraság nevét. Ahogy körülnézek egyre forrósodó hangulatot látok. A párosok tagjai egymás szájában járnak, vagy rosszabb esetben egymás ruhája alatt. A kezek, amik eddig a derekamon pihentek most más helyekre tévednek, egészen addig, amíg be nem kerülnek a szoknyám alá. Egyre jobban nyomom magam neki a testének, nehogy valaki lásson valamit az akciójából. Á, nem is értem, miért izgat ez a dolog annyira. Szemmel láthatóan mások is jól érzik magukat, túlságosan is.

Hosszú, hosszú órákig táncolunk így. Egy szót sem szólunk egymáshoz, inkább a kezünkkel kommunikálunk. Egyre felszabadultabb leszek ahogy telik az idő, Justin szemében pedig a vágyon kívül semmi mást sem látok. Még amikor Los Angelesben bekerültem a kávézóba, és beszélgetni kezdtünk Brittany-vel, akkor tanította nekem azt, hogy a lehető legjobban izgass fel egy fiút, és amikor azt érzi, hogy már közel jár a célhoz hagyd faképnél, így egyre jobban akar majd. Na most én nem tudom, hogy ez igaz-e, mindenesetre ez a terv eddig tökéletesen működik, nekem kell inkább türtőztetnem magam. Most sikerült megértenem a csak mi ketten elvet. Gátlásos vagyok ilyen téren, vagyis nyilvánosság előtt általában nem művelek ilyeneket és nem esek neki senkinek sem, de ez most különleges alkalom.
Nagy levegőt veszek, hogy kibírjam még egy kicsit, ez a küldetés azonban lehetetlennek bizonyul. Justin kezével a fenekemen vágok át a klubban lévő tömegen.

Az első útba eső ajtót szinte kitépem a helyéről, és időt sem hagyva, hogy Bieber feldolgozza mi történik nekilököm az ajtónak és máris hámozom le róla a farmerkabátot. Mielőtt egy szót is szólhatna a pólójától is megfosztom, majd szinte erőszakosan csókolni kezdem. Abbahagynám, de nyilvánvaló, hogy bejön neki ez a játék.

Kintről hangfoszlányok szűrődnek be, ezek viszont képtelenek megszakítani a pillanatot. Egyetlen kis semmiségnek tűnik, mégis hosszú ideig tart, amíg egyáltalán nem válunk el egymástól, ajkaink adják egymásnak az erőt, a kitartást. Nem teszünk semmi mást, csupán állunk az ajtónak dőlve, csókolózva. Hosszú-hosszú percek után jutunk el oda, hogy levegő hiányában abbahagyjuk. A felsőm, aminek felhúzásával annyit szenvedtem egy szempillantás alatt lekerül rólam. Bőszen követné ezt a többi ruhadarab is, az ajtó kilincse azonban megmozdul. Mielőtt a betolakodó láthatna bármit is visszanyomom a kinyílt nyílászárót méghozzá Justin testével. Miközben az öltözködéssel foglalatoskodom elmormogok egy ’Bocsi’-t, aztán mintha misem történt volna félve nézek ki a kis résen.

Senkit nem látok, ezért magabiztosabban megyek ki a helyiségből, mögöttem közvetlenül a kicsit összezavart énekessel.
A kedvem ezzel a kis akcióval az egekbe emelkedett, most viszont legalul van. Erőtlenül battyogok a pulthoz, s foglalok helyet az egyik széken.
- Kérek valami ütőst. Nagyon ütőst – érdeklődve tekintek végig a tömegen, ismerős arcok után keresgélve. A távolban megpillantom Christiant, ahogy éppen egy lánnyal táncol, Chaz pedig valamit igen mondogat neki, közben látványosan terjeget. Szép kis csapat – gondolná az ember magában. Ha rájuk nézek szeretet tölti el a szívemet. Mit meg nem adtam volna azért az elmúlt időszakban, hogy újra láthassam őket, ez a kívánságom teljesült.
- Ütős cuccot akarsz? – a félhomályban is kiszúrom a zacskót és a benne lévő porszerű anyagot. Tényleg köpni-nyelni nem tudok ennek láttán. Azt hittem, csak a rossz társaság hozta ki ezt az egészet belőle.
- Justin, miért teszed ezt magaddal? Nem tudod egyszer jól érezni magad drog nélkül? – hajolok közel a füléhez, hogy hallja amit mondok. Amint eldarálom a kérdéseimet az arca kémlelésébe kezdek.
- Múltkor sem lett volna ellene kifogásod.
- Múltkor gyakorlatilag majdnem megöltek a drog miatt. Ne felejtsd el, hogy Te voltál az, aki miatt ilyen helyzetbe kerültem. Ébredj fel! Rossz úton haladsz – nevetséges, hogy én adom neki a tanácsokat, de ugyanazt az utat jártam meg, amit Ő. Őszintén remélem, hogy át tudja érezni a drogozás súlyosságát és nem játékból szív be.
- Pont te mondod? Te sem vagy egy szent – kacsint rám játékosan. Nagy levegőt veszek, megfogom a pincérsrác által adott alkoholos poharat és a táncparkett felé veszem az irányt – pontosabban Chaz és Christian felé. Szinte égető a pillantás, ami végig engem kísér. Érzem, hogy egy pillanatra sem veszi le rólam a szemét.

- Na mi van, meguntad Biebert? – a fiúk nevetnek saját poénjukon, számomra ez kicsit sem vicces. Nem meguntam, csalódtam benne. Titkol valamit és mellé még fel is vág, hogy Ő mekkora megmentő és hogy én sem vagyok szent. Egészen addig, amíg be nem lépett az életembe nem volt semmi gond. Vagyis volt, de azok hangyányiak voltak a mostaniakhoz képest.
- Kuss, srácok! Igyatok! – veszek le a mellettem elhaladó tálcáról két italt, s adom a srácok kezébe. Chaznek nincs ellenvetése, Christiannak annál inkább.
- Kiskorú vagyok.
- Azt ne próbáld bemesélni, hogy sosem ittál még. Fenékig! – kis noszogatás kell a legkisebb Beadlesnek, de a koccintásba végül Ő is beszáll. Önelégülten nézünk össze Chazzel látván, Christian már el is tüntette a pohár tartalmát.

A poharak egyre fogynak a tálcákról, a bennünk lévő alkohol azonban egyre több lesz. Nem tudok mértéket tartani, csak szeretnék még inni, addig, amíg el nem kerülök a súlytalanság és gondtalanság állapotába. Kezdek érezni valamit, ez azonban korántsem túl ütős. Olyan gondolatok is megfordulnak a fejemben, hogy inkább drogoznom kellett volna, az jobb lett volna. Az alkohol beszél belőlem, ennyire nem lehetek hülye!
Apropó, hol van Justin? Homályosan látok a részegség állapota felé közeledve, összemosódott fekete alakok vesznek körül, akik ide-oda billegnek. Hirtelen szédülés kap el, s szinte ezen az egyetlen mondaton kívül semmit sem hallok abból, ami körülöttem folyik – ezt is azért érzékelem, mert benne van Justin neve.

- Szép kis előjátékot rendeztetek le Justinnal – horkannak fel a fiúk. Látványosan forgatom meg szemeimet (már amennyire tudom), leveszek egy pohár koktélt a legközelebbi tálcáról és útnak indulok.

Néha-néha bele kell kapaszkodnom pár ismeretlenbe, nehogy elessek. Rosszul vagyok, a koktélt azonban legyűröm. Eljutok a teljes szédülés állapotában, a várt gondtalanság viszont elmarad. Sőt, igenis gondterhelt leszek. Kezdek félni, félek a tudattól, hogy nem találom az egyetlen embert, aki tulajdonképpen hozzám tartozik és velem van. Lehet, hogy elrontottam, amikor otthagytam, az is lehet, hogy most éppen valaki máson tölti ki a vágyait, miközben én keresem Őt idegesen. Ebbe bele sem gondolok. Azt hittem, bízom annyira benne, hogy ilyenek ne forduljanak meg a fejemben, de ezek szerint nem.

Összezavarodottságomban hátrálni kezdek, míg végül bele nem ütközök valakibe.
- Gracie? – a zenétől alig hallok valamit, a fejem rettenetesen zsong. Megkönnyebbülten sóhajtok, végre megtalált engem, végre biztonságban vagyok.

Hirtelen fordulok meg, hogy végre lássam azt a meleg, szeretett barna szempárt. Ám amikor megfordulok teljesen más tekintet tárul elém: s ez a tekintet egy hideg, haragos, hűvös kék tekintet, ami egyáltalán nem biztonságot sugároz, sőt. Veszélyt.

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó, tetszik a fejezet. ISMÉT! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon-nagyon köszönöm, örülök hogy tetszett! És ez az ismét is nagyon jól esett, mert ezek szerint a többi is elnyerte a pozitiív véleményedet :) Köszönöm!
      Love, Diana

      Törlés
  2. Drága Shawty ♥!

    Egyszerűen fantasztikus fejezettel örvendeztettél meg minket ♥ :) Nagyon de nagyon tetszett, a történések miatt is :D Christian-t már elsőre megkedveltem, de Chaz-t is :) Bár a drogos jelenet nem éppen a kedvencem, többi annál inkább :DD Reménykedem abban, hogy Justin időben felbukkan majd és nem történik baj :)

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó éjszakát és kellemes hétvégét kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Shawty-m!♥
      Jaj, nagyon örülök hogy tetszett és hogy fantasztikusnak gondolod! Eredetileg nem szerettem volna belevonni Őket a történetbe, de ha már egyszer Stratfordba kalauzoltalak titeket, akkor a stratfordi bagázs sem maradhat el. Őszintén szólva nekem Chaz és Christian mindig szimpatikus volt - Ryannel együtt persze -, de valahogy Chazt közelebb érzem a szívemhez. Talán mert elég őszinte :D
      Legyen titok, Justin játszani fogja-e ismét a megmentő lovagot..

      Igyekszem nagyon sietni, kellemes hétvégét neked is!♥
      Love, Diana

      Törlés
  3. Szia Diana!

    Mint látom túlélted a hetet, és ismét egy új résszel érkeztél:) időben!!!!! :D

    Jól megírtad Grace gondolatmeneteit,meg úgy mindent.
    Justin viselkedése annyira felháborító!
    Hogy tud valaki így viselkedni, a barátai elött a barátnőjével?
    Ennek tuti lesz következménye...
    És a vége...aaaa....kiváncsi vagyok ki lesz az, de van egy sejtésem. Kék szempár...:D

    Jó hétvéget kívánok neked:

    xoxo Bekka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Bekka!
      Túléltem, nehezen ugyan, de viszonylag hamar elteltek a napok. Most végre picit pihenhetek és rendezhetem a dolgaimat.

      Sokszor álltam neki ennek a résznek, mert nem tetszett semmi sem, amit írtam, de végül maradtam ennél - nem bánom. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet.
      Justin direkt volt ilyen, eddig mindig a kis aranyos lovagot játszotta, kiderült, hogy van másik oldala is..
      Szerintem a sejtésed be fog igazolódni, ennek ellenére igyekszem meglepni mindenkit!

      További szép napot, s jó hétvégét!
      Love, Diana

      Törlés
  4. Drága Diana!

    Te köszönöd meg nekünk? Pont hogy nekünk kéne a kitartásod! Te akkor is megírod a részt és felteszed amikor (gondolom) lenne más fontosabb dolgod is! Én ezért nagyon hálás vagyok neked<3 A részről annyit tudok mondani, hogy most is tökéletes! Justin a drogos résznél szörnyen bunkó volt. Gracet teljes mértékben megtudom érteni. Én is ott hagytam volna ha velem így viselkedik. Van egy sejtésem ki volt a végén az bizonyos "kék szemű";) De inkább nem mondok semmit. Nagyoon jó lett millió puszi és siess a kövivel:*<3

    Lots of love, Zsófi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsófi!
      Igen, pontosan én köszönöm meg Nektek! Az egy dolog, hogy kitartok és félálomban is írok, de ez mind miattatok van! Az elejétől fogva mellettem álltok, támogattok és amikor a legkevesebb kedvem van az íráshoz, úgy érzem, semmi sem jön össze, itt vagyok Ti nekem. Ennél jobb inspiráció nem is kell! Rengeteg értékes és csodálatos embert ismertem meg a blogspot által, ezért nem lehetek elég hálás.

      Örülök, hogy tetszett a fejezet! :) Justin valóban bunkó volt, de én így ismertem meg Őt a való életben is: a napjai 99 százalékában aranyos, édes, jószívű, de van, amikor tud bunkó is lenni. Persze én így szeretem Őt és elfogadom, de attól még, hogy Ő Justin Bieber nem teszi ez tökéletessé.

      Köszönöm, sietek! Millió puszi és ölelés neked is!♥
      Love, Diana

      Törlés
  5. Nagyon jó lett,alig várom már a következőt!Siess! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm és megpróbálok nagyon sietni vele!
      Love, Diana

      Törlés