2013. november 18.

17. fejezet - Egy ajtó kinyílik...

Kedves olvasók!
Végre egy könnyebb hét kezdődik számomra a mai nappal. Ezekben a napokban csak két dolgozatot fogok írni, és ha minden igaz sokszor előbb itthon leszek, így többet tudok foglalkozni a bloggal is. Gondolom nem akarjátok haladni a meséimet a hétköznapjaimról és az iskoláról, így hát vágjunk is bele egy fontosabb témába: a blogba! Tudom, hogy késtem, de múltkor említettem, hogy sajnos ez mostanság elő fog fordulni. Annyira siettem, ahogy tudtam, s így ma végleg fel tudom rakni a 17. fejezetet, aminek szerintem elég érdekes címet adtam. Van az a mondás, "ha egy ajtó kinyílik, egy másik bezárul" - ez a mondat az, ami nagyon illeni fog az elkövetkezendő három fejezetre, hiszen egyre több mindent tudunk meg arról a bizonyos estéről, egyre több minden tisztázódik Justin és Grace körül. Viszont ezzel párhuzamosan ismét kezdődik az események sorozata. Többet nem árulok el, a fejemben már a történet befejezése is megvan, s meg foglak lepni vele Titeket! A következő részben valószínű lesz egy +16-os kaliberű dolog, azon kívül még tervezek egyet és mivel a történet vége fele járunk próbálok az eddigieknél is részletesebbeket írni. Persze, ha van rá érdeklődő. A kis Wordom papírjain született már pár sor egy új történethez, de azt kell mondanom, hogy azt sajnos valószínű egyhamar nem fogom publikálni, csak ha vége lesz, mert az lesz az első irományom, amit akár egy könyvkiadóhoz is elvinnék. Ennyi lettem volna, remélem jól telt a hétfői napotok, kellemes olvasást kívánok!
Love, Diana

- - - - - - - -
UNCONDITIONALLY
2013. június 14.
A testem összerázkódik a félelemtől. Éles fájdalom nyilall a hasamba. Amilyen gyorsan tudom odakapom a kezem. A piros vér folyóként önti el a ruhámat, s a bőröm nagy részét. Szemem előtt lepereg az egész életem. Erőtlenül sikítok egy utolsót, mielőtt minden elsötétül.

A szívem ijesztően gyorsan ver, a homlokomat a félelemtől előjövő izzadságcseppek borítják. A lehető leggyorsabban nézek körbe. A jól ismert kék falak vesznek körül, míg én magam két fehér takaróban fekszek. Hatalmas nyugodtság árad szét bennem. Azt hittem, tényleg meghaltam, de csak egy álom volt.

Kíváncsian nézek a takaró alá. Egy póló és egy rövidnadrág van rajtam. Elsőre rájövök, hogy mindkét ruhadarab Justin tulajdona.
Rettentően mérges lettem tegnap este Rá, amikor felhozta a drogos témát. Próbálok túllépni a velem történteken, s ha bárki kérdezi, azt felelem, teljesen túl vagyok rajta. Ez viszont egy hatalmas hazugság. Egy percre sem hagy nyugodni a tudat, hogy majdnem meghaltam. A kíváncsiság bőszen hajtott, egészen tegnap estig.
Amikor megfordultam és Brandon állt szemben velem legszívesebben sikítottam volna egy hatalmasat. Elfutottam volna, sírtam volna. Azonban nem tehettem mást, minthogy álltam a jéghideg tekintetét, teljesen erősnek mutatkozva. Reflexből is Justin keresésébe kezdtem, a szemem bőszen pásztázta a tömeget. Amire ismét ránéztem volna a szőke srácra, arra Ő eltűnt.
Lehet, hogy csak képzelődtem? Lehet, hogy beképzeltem magamnak, hogy ott volt? Nagyon fáj a fejem és hányingerem is van, biztos, hogy rengeteget ittam. Annyira sokat azonban nem, hogy magam elé képzeljem Őt.

Ezután megkerestem Justint, aki éppen a pultot koptatta a sokadik vodkájának társaságában. Szerintem fel sem fogta, amikor elköszöntem tőle, akkor jött rá, amikor hazaért és az ágyban talált engem. Úgy lefeküdtem, ahogy voltam, a fejemet a párnába nyomtam és sírtam. Bámultam ki az ablakon, néztem a fényeket. Ürességet éreztem.
Akkor volt muszáj abbahagynom a sírást, amikor Bieber hazaért és befeküdt mellém. Nehéz volt ugyan, de becsuktam a szemem, s teljesen nyugodtan aludtam el a karjaiban.
Nem akarom, hogy így lásson. Tudom, hogy részben Ő miatta kerültem ebbe a helyzetbe, mégis sokat jelent nekem. Túl sokat. Nem vagyok, sosem voltam az a tipikus hisztis, sírós fajta, s attól félek, ha túl őszinte leszek vele és megnyílok neki azt hiszi majd, túlreagáltam az egészet.

Álmosan kelek fel az ágyból. Justin nincs mellettem, gondolom éppen készülődik vagy reggelizik. Lenne egy-két megbeszélnivalóm vele.
Magamra kapom az ágy mellett lévő bőröndön pihenő pulcsit. Minden, ami rajtam van az Ő illatát árasztja, s ez megnyugtat. Továbbra is titok nekem, hogy tud egyetlen ember így megnyugtatni, csupán az illatával vagy egyetlen ölelésével, mosolyával jobbá tenni a napomat. Miért vagyok ennyire nyálas? A legfontosabb: mikor lett számomra annyira fontos valaki, hogy sebezhető lettem miatta?

Lassan totyogok le a lépcsőn. A fa lépcsőfokok minden egyes pillanatban reccsenek egy kicsit, amikor rájuk lépek. Érdeklődve nézek körül a nappaliban, ahol nem találok senkit. Ezután a konyha felé veszem az irányt.

Pattie szorgosan készít valamit a kis helyiség pultjánál, míg Justin éppen az asztalnál ül, s mohón tömi magába Pattie rántottáját.

- Jó reggelt! – köszönök halkan, majd intek egy picikét. Megölelem Pattie-t, aztán leülök az asztalhoz, közvetlenül Justinnal szembe.
- Jó reggelt Gracie! Kérsz valamit?
- Egy rántotta jól esne – vallom be félénken. Bár sok-sok ideje ismerem a családot, sosem tudtam úgy viselkedni, mintha otthon lennék.
- Rendben, mindjárt kész is lesz – lát neki a rántottának Pattie. Teljes csend uralkodik.

Tudom, vagyis inkább sejtem, hogy most Justin részéről egy bocsánatkérés következne. Akárhányszor ránézek bűnbánó arcot vág. Próbálok erős maradni, s nehezen adni magam, ami kicsit érdekes ebben a helyzetben. Hiszen pontosan megérdemelné, hogy ne szóljak hozzá. Tisztában van vele, hogy mennyire utálom ezt az egészet. Lehet, hogy a múltban voltak kapcsolataim a droggal, de megváltoztam. Sokat tanultam ebből az esetből, a körülöttem lévők tapasztalataiból, azoktól, akik éveket töltenek elvonón és sosem bírnak leszokni. Harcolnak, de hiába. Én nem akarok ilyen lenni. Teljes életet akarok élni, tisztán gondolkozni – jelenleg ezen feltételek megvalósításán dolgozom.

- Milyen volt tegnap este a buli folytatása? – kérdezem csípősen, mire Pattie felénk kapja a fejét, Justin pedig mérgesen összehúzza a szemöldökét. Érzékeny ponton ütött, hiszen melyik anya szeretné, ha a fia bulizna, ráadásul úgy, mint Bieber? Na jó, talán gonosz voltam egy kicsit, de megérdemli.
- Justin.. – a rántottát sütögető Patricia hangja érdesen cseng.
- Minden rendben volt. Csak táncoltam – válaszolja egy vállrántással, a szájáról azonban tökéletesen leolvasható az, hogy „Ezt később még megbeszéljük”.

A reggeli ezután kellemes hangulatban telik. Farkaséhes voltam már, így hamar elfogy a rántottám és a mellé kapott teám is. Jus megvárja, amíg végzem az étellel, aztán segít lepakolni az édesanyjának az asztalról. Kevésbé aranyos, amikor erősen karon ragad, ezáltal kihúz a nappaliba.
Most jön a fejmosás?

- Ezt hogy képzelted?
- Miről beszélsz? – teszem a hülyét. Elvetettem a sulykot. Nagyon.
- Erről a kis akciódról anyával. Tudod, hogy utálja, ha bulizom, erre Te felhozod a témát. Soha, de soha nem tudhatja meg, hogy iszom és drogozom, oké? – barna szemeiben a megszokott higgadtságot az agresszió váltja fel.
- Kölcsön kenyér visszajár. Nem mondtad el mi történt velem Los Angelesben. Ennyit igazán elviselhetnél. Legalább lennél velem őszinte. Látom rajtad, hogy baj van és titkolsz valamit, mégsem mondod el. Beavatnál végre? Megtudhatom, miért történtek velem azok, amik? Félek, Justin. Érted? Azóta egyfolytában félek – vissza kell vennem a hangerőmből, s a könnyeimből egyaránt.

Kősziklaként nézek szembe a félelmeimmel, erős Grace-ként beszélek arról, amit érzek. Ez mostanában nehezen működött. Általában elsírtam magam.

- Ha elmondanám mi történt valójában jobban félnél – suttogja maga elé. Jelen pillanatban nem érdekel, mennyire félek, s mennyire nem. Az igazságot akarom.
- Légy őszinte. Kérlek. Szeretlek és azzal, hogy megmondod az igazat nem fognak az érzéseim változni.
- Ígérd meg, hogy nem akadsz ki, és nem hagysz el. Oké?
- Rendben – egyezek bele bólogatva.

Lassan Justin szobájában találjuk magunkat. Leülök az ágyra az énekes mellé. Látom, hogy nehéz ez a helyzet számára, így hát megfogom a kezét, hogy kicsit biztassam. Bieber mindig is olyan fiú volt, aki magabiztosan hitt magában. A lányok álma volt már kiskorában is, tudta, hogy helyes és aranyos. Furcsa Őt bizonytalannak látni, hiszen akárhányszor látom a televízióban mindig a tudatos mosolya trónol az arcán, annak ellenére, hogy mostanában kikezdték.

Fáj, hogy a legjobb barátom ilyen helyzetbe került. Sosem említi, de rosszul esik neki, amikor negatív, s egyáltalán nem igaz híreket írnak róla. Az emberek ezeket elhiszik, és inkább koncentrálnak a botrányaira, mint a zenéjére. Pontosan a zene miatt kezdett ebbe bele, s bár számomra nehéz megérteni, miért adott fel ennyi mindent, együtt érzek vele. Nehéz, ha mindenki a ’rossz’ tényezőként lát. Mégis az én leges-legjobb barátom. Ha az emberek tudnák, hogy valójában a hírnév tette olyanná, amilyen talán kevésbé ítélkeznének. Ismerem, s tudom, hogy aranyból van a szíve.

- Szóval minden azon az estén kezdődött. Fogalmam sem volt, hogy Te is ott leszel. Most sem jutott el még az agyamig, hogy miért álltál szóba Brandonnal. Sosem bírtam.
- Hát, csak odajött hozzám én meg belementem a játékába – erre a mai napig nem vagyok büszke. Túlságosan könnyen álltam szóba idegenekkel, mert nem volt egy barátom se. Azt hittem, lehet, hogy valaki megkedvel és elfogad. Brandon esetében is erre gondoltam, s ahogy megismertem tényleg kezdtem azt hinni, hogy végre egy rendes fiút mondhatok az igaz barátomnak.
- A folytatást tudod. Beleraktam a cuccot az italodba, Te meg teljesen elszálltál. Szerintem csak viccesnek gondoltad, hogy beszélgethetsz mindenféle drogos üzletről. Csendben figyeltem, amikor szólni akartam akkor elküldtél, mert te szórakozol. Ez a banda, akik üldöztek régóta ismerősei voltak Twistnek. Olyan maffia-banda féle az egész, állítólag sokan keresik őket. Innen indult a lavina. Többet én se tudok.
- És mit titkolsz?
- Nem titkolom. Vagyis. Szerintem veszélyben vagy és ez most nagyon idegesít – hiába akarom, hogy szórakozzon velem, verjen át, sajnos kezdek hinni neki.
- Miért gondolod ezt?
- Hiába jöttünk el ide, akkor is tudják hol vagy. Meg fognak találni – szavai éppen olyan ijesztőnek hangzanak, mint amit takarnak. Valójában ebben a pillanatban esett le ténylegesen, hogy milyen helyzetben vagyok; hogy ez tényleg nem játék. Viszont bennem támadt más érzés is: egy elgondolkodtató érzés, ami azt súgja, hogy talán aggódás helyett ki kellene élveznem ezt a pár napot. Aggódtam én már eleget.
Nagy levegőt véve engedem el Justin kezét, s kezdek az én ujjaim tördelésébe.

- Inkább felejtsük el ezt az egészet. Köszönöm, hogy igazat mondtál - hajtom a fejem a vállára, mire Ő karját derekam köré fonja és közelebb húz magához. Szerencsésnek érzem magam mellette, de a legfontosabb, hogy boldognak, Tényleg le szeretném zárni, ami volt, bármennyire is idegesít és frusztrál. Muszáj lesz továbblépnem.
- Nincs kedved kicsit sétálni? Anya is jöhetne, úgyis annyira kíváncsi mi volt veled. Kicsit kiszellőztethetnéd a fejed – jó ötletnek tartom, ezért automatikusan felpattanok és a félig kibontott bőröndöm felé veszem az irányt.
Egyetlen szó nélkül kezembe veszek egy felsőt és egy nadrágot, majd beleegyezően bólogatva távozom a fürdőbe.

Ez a hangulatváltozásom gyorsan sikerült. Van olyan, amikor az embernek egy kis gondolat kell ahhoz, hogy rájöjjön, amit keresett végig az orra előtt volt. Justin lassan tizenkilenc éve volt mellettem, mégis sosem voltam bátor ahhoz, hogy a külsőségek mögött észrevegyem, hogy itt volt végig az orrom előtt. Nem kell ahhoz a világ végére mennem, s kicsapongó életet élnem, hogy Ő itt legyen. Hiszen mindvégig mellettem volt.

Ez az állítás igaz a jelenlegi helyzetemre is. Annyit aggódtam azon, hogy mi fog történni velem, hogy elfelejtettem azt a szabályt, ami alapján tulajdonképpen élni kezdtem az életemet: mindig légy boldog. Ha fáj, ha sírni akarsz és ha félsz, légy boldog, mert van, akinek rosszabb. Mosolyogj és szeress, mert amikor nem lesz senki melletted akkor jössz rá, mennyit vesztettél. Néha elég egy ölelés, egy szó, hogy mások érezzék, tényleg törődsz velük.

Az érzelgősködésem után tényleges öltözésbe kezdek, nem sokkal később készen is leszek. Vigyázva arra, nehogy elessek a cipőmben – ma már másodszorra fordulna majdnem elő – botorkálok vissza a szobába. Justin sehol sincs, így hát lefele veszem az irányt. A nappaliban találom anyát és fiát, miközben beszélgetnek és nevetgélnek. Jó érzés tölt el ezt látván, s a szüleimre gondolok. Nem akarom, hogy tudják, itt vagyok. Egyelőre biztosan nem.

- Mehetünk? – rontok a pillanat közepébe szégyenlősen.
- Menjetek ketten, nekem még van egy kis dolgom – éppen marasztalnám Pattie-t, ám Ő feláll, rám kacsint aztán elsétál mellettem. Eléggé furcsának találom a helyzetet, egy értetlen vállrántással azonban elintézek mindent.

Kint meglehetősen kellemes idő van. A nap süt, a meleget a lágy szél teszi elviselhetővé. Némán sétálok Justin mellett. Egyszerűen nem merem megfogni a kezét, s kicsit az is zavar, hogy egyfolytában engem bámul. Hogy leplezzem zavarodottságomat inkább az utcák kémlelésébe kezdek, akkor azonban önkéntelenül is elpirulok, amikor Jus összekulcsolja az ujjainkat. Miután elmúlik a paprikajancsi állapot az arcomon Felé fordulok.

- Nem félsz, hogy meglátnak minket?
- Nem. Miért kéne? Tudod, mostanában leszarom, mit gondolnak rólam. Tök mindegy mit teszek, úgyis rosszul jövök ki belőle.
- Téged ez nem zavar? – próbálok finoman tapogatózni a téma körül.
- Megszoktam, hogy mindenki csesztet. Bieber ezt csinálta, Bieber azt csinálta. Kezd kicsit unalmas lenni.
- Miért nem állsz ki magadért? – én, mint a kisvárosi lány semmit sem tudok a hírnévről, mégis osztogatom a tanácsokat. Muszáj valahogy segítenem Neki, mert látszik rajta, hogy megviselők ezek a dolgok. Nehéz Hollywoodban felnőni, erre több példa is volt már, de Justint ok nélkül kezdik ki, lassan több mint egy éve. Mindenbe belekötnek. Teljesen igaza van, azon csodálkozom, hogy nem küldött el még mindenkit melegebb éghajlatra.
- Bárcsak ilyen könnyű lenne – sóhajt egy hatalmasat. Bátorítóan bújok hozzá közelebb.

Kellemes jókedvvel sétáljuk körbe fél Stratfordot. Az utolsó hely, amelynél megállunk az Avon Theatre. Justin nehéz szívvel ül le a kihalt színház lépcsőire, közben szemével a neki állított csillagot pásztázza.

- Jól vagy? – szakítom félbe a csendet. Olyan szívbemarkoló látvány így látni Őt.
- Persze. Bárcsak minden úgy lenne, mint négy éve.

Rettenetesen megérintett ez a kijelentése. A lelkem mélyén én is azt kívánom, hogy bárcsak visszafordulna az idő, s ismét minden úgy lenne, mint sok-sok évvel ezelőtt. Azonban ez lehetetlen.
Hazafele félhomály uralja az utcákat. Találkozunk egy-két emberrel, rajongóval. Justin egytől-egyig megöleli őket, vált velük pár szót, fényképeket készít és vicceket mesél nekik. A távolból elégedetten figyelem, hogy végre egy igazi mosoly van az arcán. Sikerül kicsit megnyugodnom.
Jókedvűen lépünk be a ház ajtaján. Egyszerre felismerem Pattie főztjének az illatát. A cipőmet sem tudom levenni, máris megjelenik Diane és Bruce, s szinte csontokat ropogtató ölelésekkel bombáznak engem. A nyugodtságom egyre nagyobb lesz, mosolyogva, kéz a kézben Justinnal megyünk be a nappaliba. Amikor meglátom, hogy kik ülnek a kanapén Pattie mellett teljesen lefagyok. Mit keresnek itt a szüleim, Brandon társaságában?

12 megjegyzés:

  1. Szia Diana!

    Semmi baj nincs a késéseddel, és különbeni is szóltál előre.

    Az elején kicsit megijedtem, majdnem a szívrohan jött rám, DE leküdtöttem.

    Összességében aranyos és csodás részt írtál. A kis séta is édes volt, és Grace szégyenlőségén nagyot mosolyogtam.

    A vége meg...azt a rézfarkú macsáját! A szülei még még oké, de BRANDON? OMG!

    Nagyon várom a kövi részt:

    xoxo Bekka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bekka!
      Sajnos várható a mostani hetekben, hogy kések egyszer-kétszer, mert minden erőmet elszívja az iskola.
      Az elejére valójában nem akartam berakni ezt az álmot, de ahogy elkezdtem írni úgy éreztem, hogy ez illik ide és valamivel kell fokozni az izgalmakat :)
      Örülök, hogy tetszett és aranyosnak találtad. Ideje volt már egy olyan fejezetnek, ahol csak Justin és Gracie van, teljesen nyugodtan, de közben a háttérben mégis zajlanak az események. Hiszen egy történet sosem egy szálból épül fel…
      Sietek!
      Love, Diana

      Törlés
  2. nagyon jó mikor jön a következő? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm és elvileg vasárnap érkezik a következő!
      Love, Diana

      Törlés
  3. Drága Shawty ♥!

    Mateklecke írása közben, de rávettem magam egy rövidke vélemény megírására magam :)

    Imádtam, nagyon de nagyon ♥ :) Az elején pislogtam, mint hal a szatyorban... Először nem vágtam, mi van, aztán kezdtek leesni a dolgok :D Teljesen átérzem Gracie félelmét, nem mindegy, hogy mi történik körülötte... Justin-t először, amikor kiabált Grace-szel, megfejeltem volna... Aztán áhítattal figyeltem vagyis olvastam, ahogy végre beavatja Gracie-t a részletekbe :) A séta egész aranyos volt, tetszett :3 Ám amikor hazaértek, ismét elkapott ez a *pislog, mint a hal a szatyorban* front :3 Mi a francot keres Justin-éknál Brandon?! :O Oké, hogy Gracie szülei ott vannak... De a srác?! Semmi keresnivalója nincs ott, szerintem... -.-

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥ :) További szép hétfő estét és erőben gazdag hetet kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Shawty!♥
      Látom neked is meggyűlik a bajod a matekleckével. Éljenek a jó kis érthető matekórák!
      Valahogy egyet tudok veled érteni, tulajdonképpen Justint én is megfejeltem volna rendesen – ha ennek van egyáltalán értelme, hiszen én alakítottam így a történéseket. Legyen titok, mit keres ott Brandon, annyi biztos, szövi Ő a szálakat rendesen ;)
      Sietek a folytatással, kitartást a hét további részéhez!♥
      Love, Diana

      Törlés
  4. Aloha!:)

    Engem személy szerint nem zavar az hogy késett a rész. A lényeg hogy itt van és nem hónapokkal csúsztál.:)

    A rész most is nagyon elnyerte a tetszésem mint mindig. A magyarázatnál a csöppet elkavarodtam de aztán minden kitisztult. Amikor elmentek sétálni majd elolvadtam.<3 Viszont nem értem hogyan kerűlt oda a végén Brandon? A szülei az még oké de ez?! Jaj nagyon siess a kövivel kíváncsi vagyok rá. Sok puszi és kitartás a suliba:):*<3

    Love, Zsófi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsófi!
      Siettem, ahogy tudtam, de ettől függetlenül örülök, hogy téged nem zavar, hogy késtem!♥
      Legyen titok, hogy került oda Brandon. Nem tervezetem, hogy Ő ilyen negatív karakter lesz, de ügy tűnik, egy darabig még biztosan az marad. Már csak három fejezet van hátra, azalatt bármi megtörténhet!
      Sietek, s sok kitartást neked i! Puszi!
      Love, Diana

      Törlés
  5. Diana, nagyon jó ez a rész is ISMÉT!
    Te mindig tudsz meglepetést okozni, nagy jövő áll előtted ami az írást illeti!
    Le a kalappal előtted, nagyon inteligens embernek "látszol" a történeteid alapján. További sok sikert íz íráshoz! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Elnézést a késői válaszért, nagyon, de nagyon el vagyok havazva mostanában! :(
      Köszönöm, s örülök, hogy tetszett! Bárcsak olyan nagy jövő állna előttem, szeretnék ezzel foglalkozni, bár még sokat kell fejlődnöm addig. Számomra rettentően jól esik, hogy inteliigensnek tartasz, mert a való életben is inkább abba a kategóriába tartozom. Köszönöm a szavaidat, remélem tényleg lesz sikerem továbbra is az írásban!♥
      Love, Diana

      Törlés
  6. Drágám! ♥
    Gyűlölöm magam. El nem tudom mondani mennyire sajnálom,hogy már megint több hétig nem jelentkeztem. Nagyon-nagyon röstellem.Remélem azért nem haragszol annyira rám.
    Az a helyzet,hogy az életem mostanában nagyon zűrös.Egy hónapja sajnos meghalt a papám,eltemettük.Nagyon gyönyörű volt,de sajnos párszor eltört a mécses.Kicsit haragszom is ezért magamra.Viszont ami nagyobb hír: Két hete megjelent egy nő apunál a börtönben,amikor látogatásra mentünk.Megkíméllek téged a részletektől.Kiderült,hogy van egy 23 éves féltestvérem.Méghozzá egy nővérem.Mielőtt anyuval összeházasodott apa,teherbeejtett egy nőt.Na ezen nem kicsit akadtam ki.Gondolhatot,14 és fél évig nem tudtam arról,hogy van egy testvérem,mégha nem is vérszerinti.Ketdetben utáltam a gondolatot,de úgy két hete felkerestem.Kiderült,hogy a lány tök normális,és amúgy nagyon kedves:) Tényleg megszerettem őt.Mostanában egyre több időt töltünk együtt,próbáljuk bepótolni az elmulasztott éveket.Amúgy ő zenei asszisztensként dolgozik egy stúdióban,és azt mondta,hogy az lehet a karácsonyi ajándékom tőle,hogy felénekelhetek egy számot,mert hallott már énekelni,és azt mondta,van tehetségem hozzá.:3
    Ha szeretnéd,majd meghallgathatod,elküldhetem esetleg e-mail-ben.
    Egyébként a suliban is nagyon nagy most a hajtás,mindenki vért izzad,hogy oda vehessék fel,ahova szeretne menni,köztük én is.A választott suli és szak már megvan.Ami érdekel,és felvennének is az a kisgyermek nevelő és gondozó szak.:) Imádok kicsikkel foglalkozni,nagyon szeretem a gyerekeket,őket babusgatni,anyáskodni felettük.
    Amúgy nagyon-nagyon sajnálom,de sajnos kicsit most le vagyok maradva a részekkel,ezt sem olvastam még el,csak szerettem volna valami életjelet adni magamról.Ne haragudj ezért!
    Ui:Bocsi a regényért! (uppsz:D)
    Szeretlek! ♥ xx Ani

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drágám!♥
      Ezért nem kell gyűlölni magam, lásd, milyen későn válaszolok én is! Azt sem tudom, hol áll a fejem, annyi minden változott az életemben, ezért kénytelen voltam kihagyni pár hetet, hogy átgondoljam hogyan akarom ezt tovább. Nem haragszom, Rád képtelen lennék!♥
      Részvétem a papád miatt, sok-sok kitartást a családodnak! remélem, hogy karácsony felé kicsit sikerül megnyugodnotok és békésen átvészelni a családi ünnepet. Egy darabig még nehéz lesz, de a papád is azt akarná, hogy boldog légy. Ne feledd, hogy örökké a szívedben lesz!
      Örülök, hogy felénekelhetsz egy dalt, természetes, hogy szeretném hallani! :) Elég durva történet ez az eltitkolt féltestvéres dolog, de pótoljatok be mindent és ne negatívan álljatok a dolgokhoz. Hiszen tulajdonképpen ez egy nagyon jó dolog, hogy lesz melletted egy féltestvér, aki támogatni fog.
      Remélem sikeresen bekerülsz a választott suliba, én is átéltem ezt, kitartást!
      Semmi gond, megértelek, először hozd rendbe az életedet! Köszönöm, hogy írtál, imádlak téged és sok-sok ölelést küldök neked.
      Szeretlek!♥
      Love, Diana

      Törlés