2014. március 8.

Epilógus

Kedves olvasók!
Ideges és meglehetősen sok várakozás után megérkeztem az epilógussal. Olyan furcsa ezt a szót leírni, kimondani, ízlelgetni, mert olyan, mintha tegnap írtam volna a prológust. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elröppen az idő, amit a történettel tölthetek. Nem szeretnék hosszú monológba bonyolódni, hiszen szeretnék majd részletesen köszönetet mondani mindenkinek, megemlíteni egy-két érdekességet és adatot a Save Me-vel kapcsolatban. Rettentő bizonytalan voltam az epilógussal kapcsolatban és a mai napig azt tartom, hogy bár sok története nincs, beláthatunk Justin életébe hónapokkal a tragédia után. Láthatjuk hogy érzi magát, miként élte meg az egyre gyülemlő balhékat és mi a nagy elhatározása, ami a történetet talán egy kisebb csattanóként zárja. Az én lelkemben ez így tökéletes, számomra ez a kellő vég vagyis a megfelelő végszó. Nem is húznám tovább az időt, köszönöm mindenkinek, aki írt vagy pipált az előző fejezethez, jó olvasást kívánok mindenkinek! A búcsúbeszéddel nagyon sietek, de össze kell szednem a gondolataimat..
Love, Diana

- - - - - - - -

BEGIN
2013. december 8. - Justin Bieber
Perth. Ausztrália.
Az ember azt gondolja, négy év elteltével sikerül megszokni a lányok sikítását, a rettenetesen hangos zenét és az idegességet, ami a csapat tagjainak arcán minden pillanatban tökéletesen kivehető. Ám valójában lehetetlen ezekkel a felettébb frusztráló tényezőkkel együtt élni.

Egyedül állok a színpad mögött, kezemben két pár kesztyűvel. A gondolatok olyan nagyban ellepték az elmémet, hogy a turnéval kapcsolatos dolgok az utolsó pillanatra halasztódtak – így az a fontos kérdés is, hogy a fekete vagy az arany kesztyűmet vegyem fel az utolsó koncertre.

Az elmúlt hónapok után teljesen feleslegesnek tartottam, hogy folytassam a zenélést, sőt, volt egy pont, amikor haszontalannak éreztem az életemet is. Csak egy jó nagy anyai pofon kellett, ami kiegyenlítette az élet által kapott öklöst.

Egyedül érzem magam. Hiába vannak mellettem több tízezren, hiába vannak odakint azok, akiket a legfontosabbnak tartok, rájöttem, hogy hibáztam. Sosem fogok tudni megbocsátani magamnak. Éretlen, tapasztalatlan tini vagyok, akármennyire is bizonyítom, hogy már félig férfi vagyok. Férfi?! Nevetséges…

- Készen állsz? – anya puha kezei csusszannak vállamra, majd maga felé fordítja a testemet és ad egy szoros, támogató ölelést.
- Nem tudom.. – válaszolom bizonytalanul. Fogalmam sincs, mit fogok tenni ha vége lesz a turnénak. Valószínű hazamegyek és próbálok pihenni, visszarázódni az életbe. Mindjárt itt az újév, én pedig semmit se változtam. A tavaly tett fogadalmakból egyet se valósítottam meg, mert helyette….helyette drogoztam.
- Ez az utolsó show, Justin. Menni fog. Ezután elmegyünk és megvesszük a kedvenc fagyidat és ha kell, egész éjszaka lelkizni fogunk. Szedd össze magad – anya szavai úgy hangzanak, mintha öt éves lennék. Nagyon a szárnyai alá vett mostanság, mert Ő is tudja, mennyire nehéz nekem.

Gracie elvesztése után összecsaptak felettem a hullámok. Újra drogozni kezdtem, ittam és egy napot se bírtam ki kokain nélkül. Nem is értem, miért beszélek múlt időben, amikor most sem bírok egyetlen napot se tisztán. Már beismertem magamnak, hogy segítség kell, de valahol legbelül még mindig Gracie feltűnését várom és azt, hogy Ő hozzon vissza a földre, ismét.

Elkezdődik a visszaszámlálás. Rögzítenek a szárnyakra, amiken a színpadra érkezem. Utoljára anyára nézek, majd a következő pillanatban már a tömeget és a villogó vakukat látom…

Bármit csinálok, minden a Stratfordban és a Los Angelesben eltöltött hónapokra emlékeztet. Képtelen vagyok feldolgozni mindazt, ami velem történik. Letartóztattak, megaláztak és lassan, de biztosan a média megöl engem.

Avalanna halálának évfordulójáig csak-csak kihúztam. Bírtam, mert muszáj volt, de azon a napon elszakadt valami. Azóta egyre mélyebbre süllyedek. Nem tudom, mibe meneküljek. Vicces, hogy az egykor boldog Justin Bieber most egy depressziós, nyálas tini lett, aki bármit megtenne azért, hogy azon a napon a barátnője helyett Ő legyen a kórházban és Ő haljon meg.

Ennél lejjebb nincs. És most, a rajongók boldog arcát, a családtagjaim büszke mosolyát és Scooter bólogatását látva jöttem rá, hogy ezeken az embereken kívül senki sem számít. És ha én úgy döntök, hogy segítség kell, akkor Ők azt elfogadják, mert szeretnek.

Öt hónap után ezen az estén érzem ténylegesen azt, hogy ki akarok mászni a gödörből, de ez nem fog menni egyedül. Segítség kell. Bármennyire is hiányzik Gracie mosolya, illata és összességében mindene, el kell felejtenem. Vagy legalább addig kitörölni a fejemből, amíg fel nem épülök, mert most ugyanott tartok, ahol az Ő érkezése előtt: hivatalosan is lecsúszott, drogos, alkoholista popsztár lettem.


x x x x x x

Justin Bieber rehabra megy
Hosszú, botrányos hónapok után a 19 éves kanadai tinisztár úgy döntött, rehabilitációs klinikára vonul
depressziója és drogproblémái miatt. Bár Bieber háza táján az utóbbi időben semmi sem volt rendben, még a legközelebb hozzátartozói sem hitték volna, hogy Bieber komoly problémákkal küzd és nem egyszer akart véget vetni életének. Twitteren közzétett soraiban megemlíti döntéseinek okát: Avalanna Routh és Grace Collins elvesztése, a média és fotósok áradata túl sok volt neki az elmúlt évben és nem vágyik másra, csak pihenésre.
Posztjában természetesen megköszönte a Belieberek támogatását és azt kéri, bízzanak benne, mert sokkal erősebben fog visszatérni.

Justin, amint a jövő év januárjában lezajlik filmjének premierje elhagyja Los Angelest és Torontóba vonul a nyilvánosság elől. Mi szurkolunk neki!

8 megjegyzés:

  1. Drága névrokonom!

    Nem is tudom mikor írtam neked utoljára kommentárt, ide sosem volt időm, esetleg telefonon nem szerettem volna, de most itt vagyok. Tőlem elég távol áll Justin Bieber, meg kell mondanom nem is kedvelem már annyira se, mint az első JB fanficedkor, de Te írtad, így eltekintettem ettől, hiszen szeretem az írásaidat. A történetről nem szeretnék sok mindent mondani, tetszett, kicsit új volt Tőled, persze jó értelemben. Én nagyon várom, hogy újabb történettel rukkolj elő, ez a történet is megfelelő befejezést kapott!

    Hatalmas ölelés,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
  2. Diana...
    még most se értem azt hogy-hogy lehetsz ennyire tehetséges. Egyszerűen lenyűgözően írsz, ha Justin ezt igazából is olvasná szerintem feleségül venne téged! :) Sok sikert a továbbiakban! :)

    VálaszTörlés
  3. Drágaságom, egyetlen Diana-m ♥!

    A minap éppen a Save me-re gondoltam, s lám, megérkezett az Epilógus :3

    Imádtam, de nagyon ♥ :) Majdnem elsírtam magam a sorokat falva, egyszerűen zseniális lett :3 Justin rengeteg mindenen ment keresztül, de hiszem és érzem, hogy talpra fog állni - mint a te történetedben, mint a való életben! :D Örülök, hogy a családja és a többi hozzátartozója vele van/volt ebben a szörnyű időszakban :)

    Várom az utószót, fájó szívvel ugyan :) További szép estét kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
  4. Drága (végtelenül ügyes) Diana!♥

    Elnézést, hogy az előző részhez nem írtam kommentet de most megint itt vagyok!

    Amikor megláttam, hogy feltetted egyrészt örültem az új "rész" miatt de szomorú is vagyok. Elvégre többet nem kell majd feljönni ellenőrizni van-e új rész. Az epilógus nagyon tetszett, imádtam. Justin mostanában tényleg ilyen és jó lenne ha a való életben is rehabra menne mert szüksége van rá. Nagyon szerettem ezt a blogot és szörnyen fog hiányozni.♥ Remélem hamarosan ujat fogsz nyitni:)

    xxxZsófi♥

    VálaszTörlés
  5. Szia kedvesem! ♥
    Na, eljött a pillanat, amikor újra a történeteiden sírok. Ott tartok, ahol akkor, amikor megismertük egymást. Ez azért furcsa, de egyben jó is:). Istenem... Nem akartam, hogy véget érjen a blog, de ugyanakkor - olyan fura - örülök, hogy nem happy end lett. Valahogy ehhez a történethez nem illett a boldog befejezés. Remélem még mindig tudod, hogy imádom, ahogyan írsz, és (*Kate-n kívül) téged tartalak a legeslegtehetségesebb bloggernek.:)

    A másik. Képzeld, felvettek az Egészségügyibe csecsemőápoló szakra. Most se tzdom elhinni:') Olyan boldog vagyok. Ma tudtam meg, és még mindig remegek.

    Remélem hamar láthatunk majd tőled újabb és újabb alkotásokat, de most az a fontos, hogy koncentrálj egy kicsit saját magadra, az életedre, mi pedig (a hűséges olvasóid) megvárunk:)

    Újra megpróbáltam elküldeni a dalt, remélem, ezúttal megkaptad.
    Szeretlek! ♥ xx Ani

    VálaszTörlés
  6. Drága blogger/bloggerina!

    Imádom a blogodat, s minden részt elolvasok.
    A blogom meghirdette élete első versenyét. Jelentkezz te is! Veszteni valód nincs, s még + feliratkozókat is szerezhetsz. Ha érdekel, nézz be. :)
    http://lovewillremember-justinbieber.blogspot.hu/p/verseny.html

    VálaszTörlés
  7. remélem a csajnak a halála megjátszott volt mert nem akarom h meghalljon azt akarom h találkozzanak valahol csak már a csajnak legyen pasija vagy valami:333

    VálaszTörlés
  8. Háth, én is jókor írok, de csak most talaltam rad😅 Kb 2 nap alatt kiolvastam ah egészet és fhu, bármennyire is zaklatott vagyok es az agyam azt akarja hogy Gracie ne haljon meg, a szívem tudja hogy így kellett történnie (ezt most en mondtam?). Csodálatos író vagy, ha ezt Justin elolvasná elolvadna tőle az tuti😄😄💗 Ha esegleg valami csoda folytán ezt elolvasod, csaj meg szeretném köszönni hogy ennyi idődet és munkánkat belénk fektetted.
    Ja meg utolag is boldog karácsonyt💖💖💪

    VálaszTörlés