Others

Interjúk


1. Miért kezdtél el írni? 

Nos, először is köszönöm, hogy válaszolhatok ezekre a kérdésekre, s nagyon hálás vagyok mindenért! Az, hogy miért kezdtem el írni szerintem egy elég hosszú és összetett folyamat eredménye lett. Kiskoromban mindig mondták, hogy nagy a fantáziám, viszonylag hamar megtanultam olvasni és írni is és a többiekkel ellentétben én voltam az egyetlen az osztályban, aki szeretett fogalmazni. Talán ötödikes lehettem, amikor elkezdtem jegyzetelni a kis füzetembe, akkor kezdtem el úgy írni, hogy minden nap papírra vetettem valamit. Az írás számomra szabadságot adott, az évek folyamán pedig ebből a szabadságból egyre többet kaptam. Fejlődtem, sokkal kifejezőbben és színesebben írok – és nem nagyképűségből, én így látom.

2. Mióta használod a blogspotot? Hogyan találtál rá?

Másfél éve használom a blogspotot, de mielőtt megnyitottam az első blogomat bele kellett tanulnom ebbe a világba. Azt hiszem, valamit olvasgattam talán, na meg akkor tört be a One Direction mánia és a barátnőim ajánlottak történeteket, amik a blogspoton működtek. Egyszerűnek találtam és a mai napig szeretem kezelni.

3. Magadról mintázod a főszereplő lányt - jelen esetben Grace-t?

Néhány tulajdonságát igen, néhányat nem. Eddig minden blogomnál volt egy szereplő, aki saját magam pontos mása volt, ez az első történetem ahol nincs ilyen. Makacs, szeleburdi és kicsit aggódós, pont mint én, de belőlem csak ennyit kapott Grace karaktere.

4. Sokan megálmodják a történeteiket. Te hogy vagy ezzel? Hogyan pattannak ki az alapsztorik a fejedből?

Sokat gondolkozom rajtuk, de néha van, hogy megnézek egy filmet és összeállnak a szálak. Ritkán álmodom, ha álmodom is nagyon furcsa dolgokról szoktam, de volt már olyan, hogy beleépítettem egy kis elemet valamelyik fejezetbe. Általában gondolkozással, mérlegeléssel kezdek bele egy új történetbe.

5. Gondoltál már arra, hogy milyen lenne megfilmesíteni a Save me-t?

Gondoltam! Sokáig filmrendező szerettem volna lenni, nem is tudom, miért vetettem el ezt a lehetőséget. Talán egy másik énem nagyobbat szólt és ezért döntöttem más mellett. A lényeg az, hogy sokat gondolkoztam rajta, hogy mennyire lehetne kivitelezni, sikeres lenne-e és kiket választanék esetleg szereplőknek, hól játszódna. Sok mindent elterveztem, már csak egy lelkes emberke kell, aki betoppan és vászonra viszi az ötleteimet.

6. Ha igen, kit választanál Grace szerepére?

Bevallom, most megfogtál. Általában olyan szereplőt választok a történeteknél is, akit ténylegesen el tudok képzelni a filmvásznon, ahogy alakítja a szerepét. Például, mivel ez a történet Justin Bieberről szól, azt is néztem, hogy az adott, választott főszereplő mennyire illene az énekeshez. Persze, segítséget is kaptam, de ha mindenképpen választanom kéne akkor a Save Me eddig ismert Grace-e lenne, azaz Bruna Marquezine.

7. Tervezel a jövőben egy új történetet?

Tervezek. Mostanában kezdtem írogatni kis szösszeneteket, de nem biztos, hogy ezeket publikálni fogom.

8. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?

Megmondom őszintén: nem. Sokszor éreztem azt, hogy egy adott fejezet esetleg nem olyan jó, mint a többi, de sosem vagyok elégedett a munkámmal, így nálam ez már megszokás. Különben sem tudok boldogulni írás nélkül, lehetetlennek tartom, hogy abbahagyjam az írást.

9. A családi és baráti körödben tud valaki arról, hogy blogolsz?

Családomból senki, nem is tervezem elmondani nekem. A blogolás világa nekem olyasfajta menekülési pont, nem szeretném, ha anyukám vagy apukám a blogjaimat olvasná. A barátaim közül minimális mennyiség van tisztában azzal, hogy blogolok, a többiek pedig azt sem tudják, hogy írok.

10. Mesélnél magadról? (Elég néhány mondattal is.) 

A nevem Diana – ha lehet, az igazi nevemet titokban tartanám. Sokan tudják, ki is vagyok igazából, mert sok itt, blogspoton tevékenykedő emberkével felvettem a kapcsolatot. 15 éves vagyok, vagyis hamarosan leszek annyi. Februárban születtem, tehát év vesztes vagyok. Most kezdtem a gimnáziumot, amit imádok, mert könnyen barátkozom és sok barátra tettem szert eddig. A koromnál sokkal érettebb vagyok, sokkal, de sokkal érettebb. Akár egy 18 évessel is megértem magam, erre volt már példa. Van egy öcsém, aki focizik. A családom szerencsére teljesen rendben van. Közel lakok Ausztriához, a rokonaim fele ott él, s én is Bécs felé szeretném majd venni az utamat.


Ajánlók


Ismertető: Egy város, mely tele van lehetőségekkel. Egy város, melyben emberek milliói laknak, úgy hogy fogalmuk sincs mások életéről, a valóságról. Justin Bieber, az énekes azt hiszi végre megtalálta a helyét, a barátait, míg Grace Collins pontosan ellentétes helyzetben van. Elveszve keresi emlékeit és önmagát a hatalmas Los Angelesben. A lány úgy érzi, senki sem mentheti meg elveszett énjét. Sodródik az árral, az élettel, kutatva az értelmét. Mi történik, ha a két régi jó barát ismét találkozik, méghozzá kétes körülmények között? Teste vonzódásukat tagadni sem tudják, s nem is akarják. Egyetlen alkalom, ami megváltoztatja mindkettejük életét. Először kielégülésért, majd segítségért járnak egymáshoz. Vajon elég lesz az együtt töltött idő ahhoz, hogy kölcsönösen megmentsék egymást?

Részlet: „- Elmondom, mi történt azon az estén. 
Szavai mélyen beivódnak a fejembe, végeláthatatlanul visszhangoznak. Inkább ijedek meg, minthogy izgatott legyek. Eszembe jut, mit is mondott nekem múltkor: az igazság nem mindig nyugtat meg. Most valami azt súgja, egyáltalán nem fogok jobban lenni az igazságtól. A sok dolog, a sok figyelmeztetés rettenetesen megrémített. Úgy érzem, mintha sarokba szorítottak volna. Az eddigi látványos kíváncsiságom és érdeklődésem villámgyorsan párolog el, még az a pici is, ami bennem maradt látva, Justin ideges.
  - Hát jó – egyezem bele igen nehéz szívvel. A pulzusom az egekben jár, a kezem izzad, a fejem zsong. Muszáj megtudnom. Muszáj végre rájönnöm, miért történnek szörnyűségek velem. Miért intenek óvatosságra azok, akik azon az éjjel velem voltak.
 - Mielőtt bármit elmondok, kérlek, ne ítélkezz. Csak erre kérlek – helyezi kézfejét alkaromra, amitől egész testem libabőrben kezd úszni. Bizonytalanul nézek bele hatalmas barna szemeibe, s miután bólogatok, nehezen ugyan, de belekezd.
 - Szóval. Aznap este találkoztunk és minden nagyon jól ment, egészen addig, amíg a fiúk el nem mondták nekem, hogy Te voltál a soros a drogozásnál. Tudod, náluk ez olyan rituálé, hogy minden bulit egy kis szerrel indítanak. – lágyan bólogatok egyet jelezve, értem, amit mond - Kicsit ideges lettem, amiért téged is belerángattak ilyenbe, na meg Brandon is azt hazudta, hogy ti együtt vagytok. Mindegy – egyik szemöldököm az egekbe szökik hallva, Brandon azt hazudta, együtt vagyunk. Vicces, hogy közünk nem volt egymáshoz.
Mielőtt folytatná, gyorsan beharapja alsó ajkát, s nagy levegőt vesz. Mellkasa láthatóan emelkedik, én azért azt sem tudom szó nélkül hagyni, hogy továbbra is a borzalmas párducmintás nadrágja van rajta. A sapka szerencsére lekerült a fejéről. De most nem ez a fontos. Ezzel csak el akarom terelni a gondolataimat, a félelmemet az igazságtól. Elég barom egy kísérlet ez, de valamilyen szinten működik, legalább pár másodpercre talán majdnem elnevetem magam kinézetén. Szedd össze magad!
 - Kifogásokat kerestem, hogy megmenthesselek, ez szintén jól sikerült először, aztán én is drogoztam. Egyik ital csúszott a másik után, egyre jobban elvesztettem a fejem, így amikor Twist a kezembe nyomott egy tasakot és feléd bólogatott tudtam, mit kell tennem. Drogot tettem az italodba.”

Személyes vélemény: Fantasztikus élmény volt olvasni ezt a blogot. Diana fantasztikusan megszerkesztett mondatokkal írja le egy elveszett, meghasonlott lány történetét Los Angelesben, amiben a híres énekes, Justin Bieber is nagy szerepet játszik. Mit is mondjak, tökéletes! Olyan szinten tudtam azonosulni a karakterekkel, érzéseikkel, és gondolataikkal, hogy rengetegszer kaptam azon magam, az ujjaim tördelem az izgatottság miatt. Éppen annyi szerelem található benne, hogy romantikus legyen, és életszerű, de ne legyen túl sok. És a szerelmi történet mellett megtalálható benne a háttértörténet, az izgalom, és akció is. Ez a blog ki van dolgozva, látszik, hogy az írónő rengeteget dolgozott vele. Élmény volt olvasni!
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)