2013. augusztus 30.

7. fejezet - Elveszett lélek

Kedves olvasók!
Szomorúan teszem közzé ezt a bejegyzést, ugyanis rájöttem, hogy vége a nyárnak. Lehet, hogy butaság, de engem teljesen letaglózott a gondolat, hogy ennyi volt a pihenés és hétfőtől ismét kezdődik az iskola, a velejáró koránkeléssel és napi szenvedéssel. Az írásban próbálok menedéket találni, hátha úgy elviselhetőbb ez az érzés. A napokban rengeteget írtam, így jó előre készen van pár fejezet, amiken már csak csiszolni kell. Örülök, hogy tetszett nektek Justin szemszöge, biztos, hogy tervezek még, sőt, hamarabb jön mint gondolnátok. Most a történet visszatér Grace szemszögébe, ami egy picit nehéz volt, ugyanis a két karakter teljesen máshogy gondolkodik, máshogy látják a világot. Ennek ellenére próbálkoztam a feladattal. Talán nem lett túl unalmas ez a fejezet, mert azért történnek benne dolgok. Gondolom észrevettétek - vagy ha nem, akkor most már tudjátok -, hogy a mostani részekben Grace és Justin 'kapcsolata' körül forog úgymond a világ, de ez közel sem fog így maradni sokáig. Mivel eleve úgy kezdtem a Save Me történetét, hogy nem minden a főszereplők aggodalmaskodásáról lesz hangos. Tartom is magam ehhez, az eleji izgalmak és titkok hamarosan visszatérnek, közben pedig azért Justin sem tűnik el a  képből. Dalt Birdy-től hoztam. Nemrég sikerült csak belehallgatnom az albumába olyan szinten, hogy azóta legalább napi kétszer elindítom a dalait, nagyon tetszenek. Igazán tehetséges lány, érdemes más szerzeményeit is meghallgatni, nekem a csatolt Shelter című dalon kívül a Skinny Love és a People Help People a nagy kedvencem. Nos, ennyi lettem volna, élvezzétek ki a maradék időt, kellemes olvasást mindenkinek! Sok sikert kívánok nektek a jövő héthez, éljétek túl az első borzalmas napokat!
Love, Diana


- - - - - - - -
SHELTER
2013. május 31. - Grace Collins
Álmosan hajtom a fejem a másik oldalra, szememet továbbra is csukva tartva. A beszűrődő napfény túlságosan zavar, olyan, mintha égetné a retinámat. Komótosan, de durván csapom a kezem az ágyra. Szeretném az ágyra csapni, ugyanis kézfejem valakinek a mellkasán csattan.

Ijedten ülök fel. Kell pár másodperc, amíg rájövök, hol is vagyok. Tényleg nem tudom, sírjak-e vagy nevessen a napokban összehozott baromságaim miatt. A harmadik alkalom, hogy nem otthon ébredek, a harmadik alkalom, hogy ugyanazon személy szuszog mellettem. Miért teszem ezt magammal? Olyan, mintha direkt futnék utána, ezzel erősítve érzéseimet. Bolond vagyok, hogy megint elkövettem ugyanazt a hibát.

Óvatosan nézek Justin alakja felé, előre felvéve a bociszemeimet. Szerencsémre nem ébresztettem fel, csak elértem azt, hogy a takaró lejjebb csússzon, egyre kevesebbet takarva belőle. Hazudnék, ha azt mondanám, nincs bennem egy kis boldogság sem, hiszen jó érzés így látni Őt. Jó érzés, hogy mellettem alszik, mellettem kel fel, hiába tudom, kihasznál. Egyáltalán hogy kerültem én ebbe a szobába, amikor tegnap este tisztán emlékszem, hogy a fürdőben aludtam el? Nos, egyre több kérdés vetődik fel bennem, s egyre kevesebbre kapok választ. Annyit viszont biztosan tudok, hogy a világ legnagyobb balfékje mellett most kiérdemelném a világ legboldogabb embere címet is. Egyszerűen csak felemelő érzés rápillantani arra, milyen nyugodt, ahogy a hosszú, barna szemillái tökéletesen passzolnak alvó arcához, s ahogy mosolyog. Egy hülye, de boldog balfék vagyok.

- Justin – simogatom meg lágyan puha arcát, mire felmordul. Nincs szívem felébreszteni, de muszáj lesz, hiszen haza kell jutnom, onnan pedig munkába kell mennem. Végre, amikor Brittany visszavesz, újra van reményem nem késhetek el. Utálok késni, Ő is utálja, ha kések, ezért biztosan a fejemet venné. Buzgón simogatom arcát, ám mikor sokadszorra sem sikerül felkeltenem, kicsit erősebben szólok neki. – Justin!

Szempilláit rebegtetve nyitja ki csokoládébarna szempárját. Álmosan csillogó íriszei alig akarják beengedni a fényt. Kezével lágyan fejéhez kap, megdörzsölve haját. Összehúzott szemöldökkel figyelem tevékenységét. Mikor tekintete rám téved, szája mosolyra húzódik.

- Gracie – mormogja továbbra is félálomban, a mosolya azonban a helyén marad. Érthetetlen számomra ez a hirtelen jókedv, talán nem is kéne vele foglalkoznom. Mi van, ha azért van jókedve, amiért nekem? Ha azért mosolyog, mert tulajdonképpen örül nekem? Gondolatban és igaziból is homlokomra csapok. Ezt a reakciót korántsem így terveztem. Gracie, hülye vagy! – Miért csapkodod magad? – túr bele még egyszer hajába. Könyökére támaszkodva figyeli, ahogy a puha selyemtakaróval játszom, ezzel leplezve zavaromat.
- Rossz szokás – vigyorodom el látva, továbbra is engem figyel.
- Reggelizel velem? – kisfiúsan néz rám, kiváltva azt, hogy elpiruljak. Egy reggeli az egy reggeli, semmi több. Gondom nem lehet belőle.
- Szívesen.
- Rendben – pattan fel hirtelen, mint akit ágyúból lőttek ki. Széles háta hamarosan eltűnik az ajtó mögött, aztán vissza is tér, immáron egy pólóval és egy nadrággal a kezében. – Vedd fel ezeket – helyezi le elém a ruhadarabokat. Az éjjeliszekrényen pihenő nyakláncot is elém teszi. Magyarázat nélkül távozik, sőt, időt sem enged arra, hogy kifaggassam. Nagy levegőt veszek. Reménytelenül bámulom tovább a becsukott ajtót. Jókedvem olyan hamar párolog el, ahogy jött. Látványosan körülnézek a hatalmas szobában. Minden méregdrága, ez nem is kétség.

Engem mégis az izgat, miért vagyok megint itt. Elkezdtem ezt a játékot Justinnal. Lehet, hogy először engedtem neki, mert azóta sem emlékszem semmire, és igazán örülnék, ha végre beavatna abba, mi is történt pontosan egy hete. El lennék ragadtatva, ha ezt értem megtenné, bár tudom, úgysem fogja, tekintve, hogy csak kihasznál. Másodszorra is belementem, mert azt hittem, tudok neki nemet mondani, és ez kétszeri alkalom lesz. Azt mondta, tartsam titokban, senki se tudja meg, hogy mi együtt voltunk, mégis mindig összegabalyodunk valahogy. Pontosan ez a ’tartsuk titokban’ játéka őrjít meg, ezzel bizonyítja, hogy nem kellek neki semmi másra, csak szexre.

Végül sikerül magamra rángatnom a nadrágot. Rendesen meggyűlt vele a bajom, és ahogy magara nézek – abból ítélve, amennyit látok – nem festek túl szépen. Ez az ülepes nadrág és póló kombináció lehet, hogy Biebernek bejön, nekem kevésbé. Mint akit lehányt egy szivárvány, vagy rosszabb, mint akinek tele van a pelenkája. Nevetséges, de érte megteszem.

Bizonytalanul indulok el a házban, keresve a lépcsőt. Gondolom, a konyha lent van, legalábbis itt fent nem találok mást, csak fürdőt, gardróbot és sok-sok vendégszobát. Persze, hogy lent van, hiszen ott ittunk tegnap este! Agyamra ment a sok pia.
Kis időbe telik, amíg végül rábukkanok a lépcsőre. Megkönnyebbülve szedem lépteimet, egy szál zokniban, kezemben a magassarkúmmal. Apropó, Justin zoknit is adott.

- Justin, merre vagy? – az illatok után megyek, orromra hagyatkozva ballagok át a lakáson a konyha felé. Az állam szó szerint leesik látva Biebert, a sütő előtt állva, valamit kevergetve. Aztán, amikor kiérek ebből a sokkból, jön egy másik, ránézve a ruhájára. Pedig azt hittem, én vagyok az egyetlen lehányt szivárvány: nagyot tévedtem. – Ö, Justin – kopogtatom meg lágyan vállát, vigyázva, nehogy ijedtében arcba vágjon, vagy esetleg ledobja a kezében tartott serpenyőt. A második opció valószínűbbnek tűnik.
- Igen? – kérdez vissza, továbbra is a serpenyővel bűvészkedve.
- Két kérdésem van: az egyik, hogy mit csinálsz, a másik pedig, hogy miért így nézel ki? – mérem végig látványosan hátulról, ezzel teljesen megállapítva, neki sem áll jobban ez a nadrág. Jól áll ez egyáltalán valakinek?
- Rántottát csinálok, és azért nézek ki így, mert így akarok kinézni – kissé szarkasztikusan cseng a hangja, ahogy a serpenyőből átteszi a tányérra az egyik tojást, aztán a másikat.
- Bocsánat, csak.. – harapom el a mondat végét látva, szemüveg is van rajta. Értetlenül ül le velem szembe az asztalhoz, s löki elém a tojást. Jóízű falatozásba kezd, én kevésbé vagyok ennyire biztos tehetségében a sütés terén. Hosszú percekig kémlelem a rántottát, ami finomnak tűnik, bátorságom azonban nincs belekóstolni. Szempilláimat rebegtetve nézek máshova, most éppen Justin arcára. Amint rájön, hogy figyelem, megáll a rágásban.
- Miért nem eszel? – morogja halkan – Nem tettem halálos mérget a kajába, ha ez a gondod – egyezően bólintok.

Hitetlenkedve rázza meg fejét, s tér vissza az evéshez. Végül feladom, félve ugyan, de belekóstolok az ételbe, ami meglepően finom. Olyan gyorsan eszek, mint egy mohó kisgyerek, aki évek óta nem evett ennél finomabbat. Amióta eljöttem otthonról, sosem ettem házi kosztot. Vagy szendvicset ettem, vagy mélyhűtött leveseket és húsokat, de igazi, kézzel kreált ételt azóta nem. Ez rettenetesen hiányzott.

A reggeli után tisztelettudóan felállok, segítek neki összeszedni az evőeszközöket és a tányérokat. Lelkesedésem kellően meglepi, mint ahogy ma már annyiszor. Miután elpakolunk, kevésbé sikeresen gabalyodunk ki egymásból, ugyanis akárhányszor elindulunk valamerre, minden esetben a másiknak ütközünk. Ha balra lépek, Ő is balra lép, s ha úgy határozok, inkább jobbra megyek Ő is pontosan ebbe az irányba indul.

Egészen így működik ez addig, amíg el nem jutok arra a pontra, hogy rettentően felidegesít ez a játék. Erőszakosan indulok olyan irányba, hogy semmiképpen se tudjon követni. Tervem sikeresnek bizonyul.

- Hova mész? – kérdezi, látva, táskámat vállamra akasztom. Fel kell mennem még a ruhámért, cipőt is kéne szereznem valahonnan, munkába is el kéne jutnom. Nem baj, megoldom. Megoldom egyedül. Majd gyalogolok, zokniba. A ruhámat itt hagyom, eltekintve attól, hogy réges-rég anyutól kaptam. Ez lesz a megoldás!
- Dolgozni. Tudod, én nem énekléssel keresek pénzt – nézek rá szúrósan. Támogattam mindig is, büszke is vagyok rá rettenetesen, de ismerem. Tudom, hogy nehezen érti meg, ha valaki nem olyan, mint Ő. Régen egymás tükörképei voltunk, ugyanazt szerettük, ugyanolyan zenét hallgattunk, s talán ezért voltunk mindig együtt. Ma viszont ezek a közös tulajdonságok kezdenek egyre halványodni. Közel sem vagyunk egy súlycsoportban.
- Elvigyelek? – ajánlja fel, máris kivéve nadrágja zsebéből az autó kulcsát. Hát jó.
- Először nem öltöznél át?
- Ez olyan, mintha én most azt kérdezném tőled, hogy levetkőztetlek és szexelhetünk-e egyet a konyhaasztalon. A válasz egyértelműen nem lenne: felőled biztosan, mert én tuti megtenném – kacsint felém kacéran, mire bosszúsan felhorkantok. – Na gyere, kicsi durci, felmegyünk a ruhádért, aztán elviszlek jó? De előtte kapsz egy cipőt is.

Érdekes érzés az Ő ruháiban mászkálni. Azért is, mert kétszer nagyobbak nálam, na meg azért, mert tipikusan olyan illatuk van, mint neki. Ismerem ezt az illatot. Szeretem ezt az illatot. Attól félek, hogy egyre jobban bele fogok habarodni, és akkor nehezen fogok kiutat találni.

A ruhámat szépen összehajtogatva teszem bele táskámba. Szerencse, hogy jobban szeretem a nagyobb táskákat, bár afelől kétségem sincs, hogy a ruhám biztosan össze fog gyűrődni. Időközben kapok egy cipőt Justintól. Eleinte olyan kacsa érzésem van a kétszer akkora cipőben. Lassan, ám biztosan kezdem megszokni, a lépcső korlátjába azért erősen kapaszkodom, le ne essek. Követve Biebert, felszerelkezve a fontos dolgaimmal lépek ki a házból. Az énekes láthatóan körülnéz, fotósok után kutatva. Megkönnyebbülten sóhajt egyet. A Ferrari zárjának kattanására kapom fel a fejem, a következő pillanatban már az ajtó is nyitva áll számomra. Gombóccal a torkomban ülök be a hatalmas autóba.

Az út alatt keveset beszélünk, én inkább a várost nézem, próbálva kibogozni, hol is jártunk, hol is száguldottunk végig tegnap este Twisttel. A felkelő nap sugarai lágyan simogatják arcomat. Látom az utcán, hogy sok-sok embernek feltűnik az autó, főleg a kávézó környékén, ahol kevés az olyan alkalom, amikor luxusautók mászkálnak a kis utcában. Hiába győzködöm Bieber uraságot, a hajlandóság apró jelét sem mutatja. A fotósokat kereste a házánál, de képes lenne megállni egy kávézó előtt ezzel az autóval? Tényleg nem lenne, feltűnő komolyan! Ilyenkor szívesen pofon vágnám, amiért ennyire makacs. A motor leáll. Pontosan a kis kávézó előtt állunk, benézve látom az emberek reakcióját. Brittany egyszerre kiszúr engem, a mellettem ülő fiút szerencsére nehezebben lehet látni bentről. Kicsatolom magam. Mielőtt kiszállhatnék, az eddig köztünk lévő csendet Ő töri meg.

- Este jövök érted – néz rám, mire én abbahagyom az ajtóval való küszködést és szó szerint leesett állal bámulom.
- Mi az, hogy este jössz értem? – húzom fel magam. Eléggé sikerült kiborulnom a reggeli beszólása miatt, aztán a makacskodásáért, most meg ez. Kinek képzeli magát, őszintén?
- Az, hogy este jövök érted – szemeivel úgy pásztáz, mintha a világ legnagyobb ökörje lennék. Talán az is vagyok…
- Na álljunk csak meg! – emelem feljebb a hangom – Nem jössz Te értem sehova! Ezt a dolgot, ami kettőnk között van lezártuk ennyivel. Visszaadtad a nyakláncot, nyugodtan távozok. Hagyj békén, Bieber, nincs szükségem rád! – dühösen szállok ki az autóból, bevágva magam után az ajtót. Vissza sem nézek, a motor indulását azonban kitűnően hallom.

Belépve a kávézó kis helyiségébe, rengeteg tekintetet magamon érzek. Csak reménykedni tudok, hogy nem ismerték fel, kié volt az autó és nem hallották a kiabálásomat sem. Továbbra is dühösen állok be a pultba, s pakolok le. Brittany látványosan végigmér. Kell egy kis idő, amíg leesik, mit is figyel rajtam. Hát persze, én eszes a drágalátos Justin Bieber ruháiban vagyok!

- Öö, lehet hozzászólásom a témához? – kérdez tapintatosan, arcán azonban látszik, mindjárt elneveti magát. Picit nyugodtabban, a csészékkel szórakozva intem le Őt. – Úgy nézel ki, mint aki most jött egy jó éjszakáról – vizslat sejtelmesen. Ha tudná, hogy igaza van! Hiszen az éjszakával semmi bajom sem volt, magam sem értem, miért akadtam ki most Justinra. El akarom magamtól taszítani, minél távolabbra, hogy végre elfelejthessem Őt, másrészt viszont szeretek is a közelében lenni.

- Erről nem nyilatkozom – zárom le ennyivel a nemrég elkezdett beszélgetést. Magamban sem számoltam el erről az egész helyzetről, kizárt, hogy másoknak nyilatkozzak róla.

A nap rettentő gyorsan eltelik, a megszokottnál is több vendég van. Ezt kifejezetten élvezem, hiszen szeretek itt dolgozni, és legalább addig a kis ideig elterelődnek a gondolataim. Sok kedves ember fordul meg itt, a többségük régi ismerős, igazán jól esik, amikor kérdezgetnek. Ha valaki azt mondja, napok után unalmas az, hogy örülnek a jelenlétemnek, az hazudik. Jó érzés, nagyon jó. Szeretve vagyok, bár talán a történetem felét ismerik, mégsem ítélnek el. És ez csodálatos. Jó érzés.

Végre tudok egy picit nyugodtabban lenni, alig van egy-két iszogató emberke. Az óra mutatója lassan a hetes számhoz érkezik. Egyre, s egyre jobban fáradom, helyzetemen Brandon hirtelen érkezése sem segít. Villámgyorsan dobja le magát a bárszékre, hatalmas mosollyal az arcán. Boldognak tettetem magam, csak azért, nehogy elrontsam az Ő jókedvét. Legalább Ő boldog. Valamiért úgy érzem, hirtelen mindenki rám fog szállni. Sikerült a törölgetés közben tisztáznom pár dolgot, abban viszont nem vagyok biztos, hogy is érzek. Kicsit sem akarok Bieber terhére lenni, az Ő nyakán lógni. Furcsának tartom, hogy ennyi év után most hirtelen utánam koslat, amikor nyilvánvaló, hogy ha nem találkoztunk volna abban a buliban, most sehol sem lenne.

- Mi van veled, Brandon? – picit kezd idegesíteni Brandon paprikajancsi, mosolygós feje. Olyan sejtelmesen bámul.
- Semmi csak… - szakítja félbe mondandóját, szín tisztán látszik rajta, hogy kapkod a szavak után. – Beszéltem a barátoddal – biccent felém. Először értetlenül állok kijelentése előtt, aztán rájövök kire is gondolt. Furcsa nekem ez a hirtelen hangulatváltás, a kis paprikajancsi fej után ez az ijesztő meredés. Érdekes. – Grace, veszélyben vagy.
- Ezt mire véljem? Van összefüggés a két dolog között, vagy csak örülsz, hogy cukkolhatsz és megijeszthetsz?
- Komolyan beszélek. Vigyázz. A helyedben én beszélnék Justinnal és kiszedném belőle a történteket, mert ha Te nem is látod, de ez a dolog egyre mélyebbre süllyed – összeráncolt homlokkal figyelem távozását. Egyszerűen az erőm elhagy, rákérdezni sem tudok, miről beszél. Leteszem az utolsó elmosott evőeszközt, felöltözöm. Jelentem főnökömnek távozásomat, aki intéssel jelzi, nyugodtan mehetek.

Gyalog indulok el. Hiába, sokáig nem jutok, az utca végén egy kocsi fényére leszek figyelmes. Bosszúsan fújom ki a levegőt firtatva a tulajdonosa arcát. Kellően körülnézek és óvatosan helyezem kezemet az ajtóra, s nyitom ki azt.

- Légy velem őszinte: miért koslatsz utánam? Mibe kevertél? – időt sem hagyok neki feldolgozni kérdéseimet, karba tett kézzel várom válaszát.
- Én nem kevertelek semmibe – amilyen őszintének tűnik, olyannyira lehet, hogy kamu ez az egész. Miért tud mindenki többet, mint én?!
- Akkor miért érdekellek téged?
- Mert én.. – harapja be alsó ajkát, ezzel félbeszakítva önmagát. – Elmondom mi történt azon az estén.

16 megjegyzés:

  1. Omg!! Nagyon jó lett...Gyorsan kövit :DD *-* <3

    VálaszTörlés
  2. Diana, Diana!
    Wow. Nagyon jó lett!
    Grace szegény nem tudja mit érez vagy mit csináljon. Justin pedig próbál közel kerülni hozzá és segíteni neki, de nem megy...
    A végén az úgy odaütött, hogy "veszélyben vagy". Megöl a kiváncsiság mi lehet...
    Én is szomorúan fogadom a hírt, miszerint vége a nyárna, de nem tehetünk ellene.:(
    Várom a kövit, és további szép estét.
    xxBekkaxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bekka!
      Köszönöm szépen! Grace valóban kicsit kétes és elveszett helyzetben van, de majd ez is megoldódik idővel. Egyenlőre titok, mi lehet, később fog kiderülni, de remélem ütni fog az is, nem csak ez a figyelmeztetés :)
      Sietek, neked pedig további szép hétvégét és előre is kellemes első hetet az iskolában!
      Love, Diana

      Törlés
  3. egyik kedvenc részem lett:3
    alig várom a következőt!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy az egyik kedvenc részed lett :) Sietek a folytatással!
      Love, Diana

      Törlés
  4. Drága Shawty ♥!

    Elnézésed kérem a késői kommentemért, de elég zsúfolt volt a pénteki napom :$

    Imádtam a fejezetet, minden egyes jelenetét és betűjét ♥ :) Justin néha furcsa öltözéke is dögös szerintem, bár ezzel úgy tűnik, Grace egyáltalán nem ért egyet :D Igaz, néha tényleg olyan az az ülepes naci, mintha teli lenne a pelus... De most komolyan, ő Justin Bieber :D Neki még a fűszoknya is jól állna :) Brandon vészjósló monológja kellően felcsigázott, hát még JuJu - ez bennem maradt anno a Chanel-Justin korszakból - vallomása :D Kíváncsi leszek, hogy magyarázza ki magát :)

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥ :) További jó éjszakát és töltsd pihenéssel és relaxációval a hétvégét ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Shawty!♥
      Semmi gond, nekem is zsúfolt volt, alig volt két percem feljönni és publikálni a részt.
      Köszönöm, nem győzök hálálkodni neked a sok szép szóért amiket kapok! Justin valóban tud kicsit furcsán öltözni, de szerencsére mostanában ismét normálisan néz ki. Egyébként nekem tetszenek az ülepes nadrágjai, én is szívesen hordanék olyanokat. Justin fűszoknyában – na ez ütött *-* JuJu örökre JuJu marad, apropó most kezd hiányozni a Chanel-Justin korszak..
      Igyekszem sietni, további kellemes hétvégét!
      Love, Diana

      Törlés
  5. Nagyon jó lett imádom hamar kövit :)))

    VálaszTörlés
  6. Drága Dius!♥
    Remélem nem baj hogy így hívlak, szerintem cuki ez a név xd
    Megint nagyot alkottál, komolyan, én már csak csodálkozom a tehetségeden. Kivételes vagy, ezt jegyezd meg! Grace karakterét imádom, olyan kis esetleg mégis magabiztos csajszi. Kíváncsi vagyok Justin el fogja-e mondani mi történt vagy csak kifogásokat keresett. Nem tudom, izgulok! Siess a folytatással!♥
    Lana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lana!♥
      Egyáltalán nem baj, hogy így szólítasz, szerintem inkább aranyos :) Egyáltalán nem vagyok tehetséges, kivételes meg pláne nem. Grace valóban elég érdekes karakter, de én nagyon szeretem a személyiségét - ha szabad ilyet írni saját szereplőről. Legyen meglepetés, Justin mibe avatja be Grace-t és mibe nem, ma kiderül!
      Sietek!
      Love, Diana

      Törlés
  7. Először is.Azért most írok mert tegnap (vagyis pénteken) évnyitó volt,így sajnos nem volt energiám semmire.De most itt vagyok!
    Na szóval...a rész most is jó lett,de mivel elmúlt éjfél...kicsit olyan vagyok mint a részeg csöves,azaz a közepén ok nélkül elkezdtem röhögni.Tisztázzuk,hogy ez nem a részmiatt volt,csak úgy spontán elkeztdem kuncogi(előfordulxD).
    Mindjárt itt asuli és semmi humorom hozzá.De kinek van?Várom a kövit!!!
    Puszi,Petra!
    U.:Bocs amiért itt hablatyolok éjjel 0:25-kor.Hehehe...^^-.-"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Semmi gond, őszinte leszek, én meg tudlak érteni. Az elmúlt hetem egy teljes káosz volt telis-tele programokkal, most hullának érzem magam.
      Velem is előfordul, hogy csak úgy spontán elkezdek nevetni, emiatt ne érez rosszul magad! A sulit pedig valahogy túl fogjuk élni, én és Ti drága olvasók közösen erősek vagyunk, meg fogjuk csinálni, túléljük!
      Sietek a folytatással!
      Love, Diana

      Törlés
  8. Drága Diana ♥!

    Bocsánat, hogy ilyen későn írok neked, de tudod elkezdődött az iskola és egyre kevesebb a szabad időm, sajnos.
    A fejezet megint csodás lett, faltam az összes betűjét! Elég nagyon néztem ahogy megláttam Justinról azt a képet amit csatoltál a részhez. Azt már megszoktam, hogy ülepes naciba van azt még szeretem is rajta, de ez a ruha összeállítás...Fhú. Nem tudom, hogy csak nekem, de Brandon rögtön belopta magát a szívembe, lehet azért mert Austin Butler "alakítja", de nekem már a kezdetektől is szimpatikus fiúnak tűnt. Na szóval, elégé meglepett a kis monológja mert tényleg nem számítottam rá, hirtelen jött. Remélem Justin tényleg elmondja Gracenek az igazat. Izgalommal várom a következő részt! :)

    Ölel, Abbie Brightmore

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Abbie!♥
      Semmi gond, őszintén meg tudlak érteni! Úgy éreztem magam az elmúlt napokban, mint aki szét van szakítva ezer darabba, és közben mindenre figyelnem kell. Fárasztó, idegtépő.
      Örülök, hogy tetszett a fejezet! Justin valóban tud magára ölteni elég érdekes ruhákat, kicsit néha visszavehetne a stílusából, mert elég érdekes :) Justin már csak Justin, mit várjunk tőle? Brandon valóban pozitív karakter, azért is választottam Austin Butlert, mert számomra Ő volt a tökéletes megformálója ennek a srácnak, aki telis-tele van titkokkal..
      Sietek a folytatással!
      Love, Diana

      Törlés