2013. szeptember 28.

11. fejezet - Magával ragadó sötétség

Kedves olvasók!
Sajnos a tegnapi napom nem úgy alakult, ahogy terveztem, ezért is késtem a fejezettel. Sajnálom, hiszen megígértem, hogy időben fogok mindig érkezni, de sajnos lesz egy-két kivételes alkalom. Tegnap későn értem haza, fáradt is voltam, ezért inkább ettem, ittam egy jó meleg pohár teát - sikerült megfáznom - és mentem is pihenni. Hogy őszinte legyek a fejezet sem volt teljesen megírva, úgy pedig, hogy szinte leragadnak a szemeim nem akartam nekiállni mert tudtam, hogy úgyis elrontottam volna. Remélem, ez a rész kárpótol titeket minden várakozásért. Lehet, hogy kicsit kiszámítható lett pár történés, de igyekszem ismét izgalmas fejezeteket hozni, viszont van bennem egy kiépített vonal, amit meg szeretnék tartani. Ezúton is szeretném nektek megköszönni a sok szeretetet, a rengeteg pozitív szót, a díjakat, a cserekéréseket: mindent, amit nekem adtok, mert szentül hiszem, hogy általatok sokkal jobb ember lettem, sokkal teljesebb. Ezt nem tudom elégszer megköszönni, nincs rá elég szó! Tényleg olyan, mintha ez a közösség egy család lenne, mert tudom, hogy mindig számíthatok rátok és Ti is mindig számíthattok rám, szóval ha valakinek gondja van, tanácsra van szüksége ezt ne feledje el! Köszönöm, imádlak titeket! Apropó, hogy tetszik az új kinézet? Én kivételesen elégedett vagyok vele! Nos, akkor jó olvasást, sok pihenést és sok-sok jókedvet mindenkinek előre is! Jövő héten jelentkezem.
Love, Diana


- - - - - - - -
VIDEO GAMES
2013. június 5.
Habozva topogok a hatalmas ház ajtaja előtt, erőt gyűjtve arra, hogy végre kopogjak. Meglehetősen csend van, a térben mindössze a tücskök ciripelése hallatszik. Egyfajta nyugodtság árad szét bennem a kellemes hangot hallgatva.

Erőtlenül kopogok a vastag fa ajtón, először egyet, majd kettőt. Pontosan folytatom a tevékenységemet addig, amíg végül a küszöbön meg nem jelenik az általam oly’ bőszen keresett személy. Kócos haj, álmos szemek jellemzik az általában tökéletesen kinéző fiút. Párszor megtörli fáradtságtól csillogó tekintetét. Sok időbe telik neki mire akár egyetlen szót is ki tud nyögni. Nekem sincs könnyebb dolgom, hiszen reggel elküldtem, most viszont hozzá fordulok segítségért. A történetem, s minden, ami körülöttem történik kezd egy rossz szappanoperára hasonlítani. Magam is össze vagyok zavarodva: egyik pillanatban rettenetesen utálom Justint, a másikban pedig nem, sőt, jóval nagyobb érzés van bennem, mint az utálat. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy a gyűlöletet és a szerelmet egyetlen hajszál választja el egymástól. Én ezen a hihetetlen vékony szálon táncolok. A dolgok végkifejlete részemről a pozitívabb irányba hajlana. Szeretem Őt, viszont fogalmam sincs, hogy neki csak egy játék vagyok-e és továbbra is áltat és becsap, vagy pedig igenis komolyan gondolta azt, amikor ez a bűvös ’Sz’ betűs szó elhagyta a száját.

- Hát te? – morog továbbra is félálomban. Egyáltalán nem lep meg a hideg közeledése a történtek és a viselkedésem után.
- Segítened kell - vágok egyszerre a téma közepébe, alig hagyva neki egy kicsiny időt is feldolgozni a jelenlétemet.
- Azt hittem nem akarsz látni – villant egy fanyar mosolyt, szavaiból azonban inkább a flegmaság, düh árad.
- Hazudtam – sosem voltam díjnyertes személy magyarázatok gyártásában, most sem fogom erőltetni ezt a tevékenységet.

Úgy érzem, hiába magyarázkodom, száz százalékosan lehetetlen körülírni azt, ami bennem folyik. Ez a hajszálas elv nagyon is illik rám, ám a lelki állapotomra jellemző szó leginkább a vihar lenne. Pontosan attól a naptól, amikor Justin bekerült ismét az életembe a hétköznapjaim és az érzéseim is olyanok, mintha egy viharba csöppentem volna: néha ott van a vihar előtti csend, amikor minden tökéletes percekig, órákig, aztán jön a hatalmas dörgés, végül az egész vihar villámokban teljesedik ki.

- Gyere be – érdeklődve kapom fel a fejem. Nagy levegőt veszek, majd átlépek a küszöbön. – Vedd le a kabátod – időm sincs reagálni utasítására, máris megfogja a rajtam lévő ruhadarabot és úriemberként segít levenni azt.

Kicsit meglep a hidegsége után ez a hirtelen közeledés, de mindössze csak egy vállrántással nyugtázom az ügyet. Kíváncsian követem Őt a nappaliba, ahol a takarók teljes hadát, s az össze-vissza szórt párnákat szúrom ki először, aztán pedig a televízióban lévő filmet. Filmet? Mesefilmet, vagyis számomra a SpongyaBob erősen mesefilm kategória.

- Ö, Justin, jól vagy? – tapogatózok finoman.
- Te jöttél segítségért – válaszol ismét abban a bunkó stílusban.
- Bocsánat, csak a SpongyaBob miatt gondoltam. Tizenkilenc éves vagy – tulajdonképpen fogalmam sincs, miért kérek bocsánatot, hiszen semmi rosszat nem tettem vagy mondtam, szerintem.
- Chris elment bulizni, én meg unatkoztam – ismeri be végül. Kezébe veszi a távirányítót, aztán kikapcsolja a készüléket. Az így beállt hirtelen csend több másodperc után már kínos lesz.
- Segítened kell – sóhajtok nagyot, ezzel drámai légkört teremtve a helyzetnek. Testem megfeszül, s mint egy kő, úgy állok farkasszemet nézve Justinnal. Nem szól egyetlen szót sem, figyelmesen hallgatja, ahogy belekezdek a mesémbe – Sajnálom, hogy nem hittem neked. De meggyőződésem most is, hogy csak kihasználtál. Talán én vagyok a hibás, amiért nem hallgattam rád a figyelmeztetésed ellenére. Talán tényleg bíznom kéne benned, de ez kicsit sem könnyű. Szeretlek, nem akarlak elveszíteni, de meg fognak ölni. Kérlek, segíts – alig választ el valami attól, hogy nyomban elsírjam magam. Egy láthatatlan erő azonban továbbra is tart engem, hiába könnyes a szemem, nem engedi az érzéseimet kibontakozni. A levegő ólomsúlyú lesz a tüdőmben, minden lélegzetvételemmel egyre idegesebb leszek.
- Mi az, hogy meg fognak ölni? Ugye csak szórakozol?
- Nem - hangom remeg az idegességtől, torkom összeszorul, a vér lüktet ereimben.
- A drogot akarják, ugye? – néz rám olyan pillantással, mintha a lelkembe látna. Most úgy érzem, lelkem minden kicsi zugába belelát.

Mintha a körém épített falak teljesen láthatatlanok, érzékelhetetlenek lennének számára. Látja az igazi énem, és ez félelmetes. Sosem volt elég bátorságom megmutatni másoknak, hogy nálam is van olyan, amikor elszakad a cérna. Hiába vagyok természetileg makacs, sosem adom fel típus, akkor is ember vagyok, érzésekkel.

- Figyelj, Grace. Nekem kéne bocsánatot kérnem, mert én voltam az, aki átcseszett téged. De nem használtalak ki! Vagyis, először nem éreztem semmit. Jó volt téged újra látni, bár az igazság az, hogy nagyon én sem emlékszem arra, mi történt azon az estén. Sosem gondoltam volna, hogy másodszor és harmadszor is megtörténik velünk ez. Mivel azt gondolom, és tudom, hogy olyan lány vagy, aki azoknak adja oda magát, akiket szeret és akikben megbízik, plusz én sem vagyok a hírekkel ellentétben állandóan ribancok társaságában. Kedvellek téged, nagyon – hosszú beszéde végére már nem vagyok másra képes, minthogy a padlót bámulom, próbálva leplezni az éppen kipotyogó könnyeimet.

Mi van velem? Talán éltemben nem hullattam ennyi könnyet, mint amennyit az elmúlt héten. Nem tudom kontrollálni az érzéseimet, ez pedig zavar, de nagyon. Ha rettentően próbálkozom, akkor sem tudom letagadni, hogy szeretem Justint. Jó is lenne, ha kevésbé tudná az éppen bennem zajló folyamatokat. Talán abban segített ez a pár mondat, hogy így, a padlót bámulva közben sírva a kételyek eloszlottak bennem, s az ezelőtt érzett kettősség, ami szinte széttépett elmúlt: maradt egyetlen érzés, egyetlen pozitív érzés, ami nem más, mint a szerelem.

- Maradj itt ma este, menj és fürödj meg. Adok neked ruhát, amire végzel megszerzem az anyagot – beleegyezően bólogatok. Justin karon ragad, úgy húz maga után a fürdőszobába. Ad egy törölközőt, aztán be is csukja az ajtót maga után.

Vigyázva veszem le a rajtam lévő pólót, közben párszor megtorpanva. Végső elhatározásként elfordítom a kulcsot a fürdőszoba ajtójának zárjában. Villámgyorsan kapkodom le magamról a ruhákat és állok be a zuhany alá. A testemet körül ölelő forró víz egyfajta biztonságérzetet ad. Hosszú percekig állok a vízcseppek alatt, gondolkozva, becsukott szemmel. Miután ténylegesen lezuhanyozom magam köré csavarom a törölközőt és úgy lépek ki a fürdőből. Hiába keresem a nekem ígért ruhákat, sehol sem találom őket. Szaporán veszem lépteimet a lépcsőfokokon lefelé, figyelve nehogy elcsússzak.

Ahogy a talpam leér a lakás nagy részét beborító parkettára hirtelen végigfut a hideg a hátamon. Óvatosan indulok el a nappali felé, a törölközőt erősen magamhoz szorítva. Kicsit sem ismertem még ki ezt a házat. Számomra túlságosan nagy, a tájékozódás – legyen szó kicsi vagy nagy területekről – sosem volt az erősségem.

- Itt is van az anyag – mutat az asztalra az énekes fiú, miután végül sikerül megtalálnom a nappalit. Tekintetem keze irányába terelődik, pontosan a zacskóra, amiben hatalmas mennyiségű drog van. Elfelejtem minden gátlásomat, ahogy a tényt is, hogy egy szál törölköző van rajtam.
- Ezt honnan szerezted? – próbálok szemkontaktust kialakítani vele, amit viszont Ő tesz az közel sincs ehhez – Befejeznéd a bámulásomat? – húzom fel egyik szemöldököm. Kezdett egy kicsit idegesíteni, hogy ahelyett, hogy ténylegesen rám figyelne a testem tanulmányozásával töltötte az idejét. Amióta az eszemet tudom idegesített az, amikor nem a szemembe néznek miközben hozzám beszélnek. Szerintem ez undorító és tiszteletlen.
- Sajnálom, és Brandon adta, amíg fürödtél elhozta.
- Adnál valami ruhát? – kérdezem kicsit finomabban. Tulajdonképpen nincs értelme a viselkedésén mérgelődnöm.
- Nekem jó lennél így is, de adok valamit.

Megkönnyebbülve követem Biebert az emeletre, azon belül a hálószobába. A kezembe ad egy pólót és egyet az alsónadrágjai közül, aztán illedelmesen elhagyja a szobát. Ahogy felöltözöm ki is kiabálok neki. Félve dugja be a fejét a résnyire nyitott ajtón, ám amikor látja hogy teljesen felöltöztem bátran lép be a szobába.

- Szerintem nézzünk valami filmet – veti fel az ötletet. Hm, talán nem is rossz ötlet ez, talán így kicsit ki tudok kapcsolni.
- Rendben, de kérlek ne a Barátság Extrákkal legyen, az annyira sablonos.
- Pont azt akartam – biggyeszti le ajkait, mintha meg lenne bántva. Értetlenül rázom meg a fejem viselkedésére – Mit szólsz akkor a Gru második részéhez? – szemeim felcsillannak a mese nevét hallva. Az első részét láttam, de sajnos a másodikra nem volt alkalmam elmenni.
- Benne vagyok! – ugrok Justin nyakába. Ilyen lelkesedést rég éreztem, kicsit furi is, hogy egy mese váltja ki ezt belőlem. És pont én szóltam le Őt a SpongyaBob miatt.

A film első felét szótlanul nézzük végig. Néha egy-két kacaj kiszakad belőlem, amikor viszont csendben vagyok, akkor a nagy párnát ölelem, ami éppen a kezembe akadt. Figyelmem egy pillanatra sem lankad, kisgyerekként iszom a mese összes szavát. A végére olyannyira beleélem maga, olyannyira elbambulok, hogy a fekete képernyő mellett mindössze Jus szuszogó arcával szembesülök. Hasonlóan a múltkori helyzethez most is lassan kezdem simogatni arcát, ám reakció hiányában rázogatni kezdem. Tudom, hogy hülye dolog, de egyszerűen fogalmam sincs, mit tegyek. Egy pillanatra a világ legrosszabb gondolatai is a fejembe szöknek, végső elkeseredésemben egyetlen kiútnak azt látom, ha ráülök a szundikáló fiú csípőjére és hasa csiklandozásával keltem fel.

Amint csikizni kezdem nem bírja tovább, nevetés szakad ki belőle. Akkor vagyok hajlandó abbahagyni, amikor a feje már felveszi a paradicsompiros állapotot. Kell egy kis idő, amíg légzése visszaáll az eredeti állapotában.

- Ezt miért kaptam? – elégedetten mászom le csípőjéről: vagyis másznék, ugyanis amint stabilan ülök az ágyon Ő visszahúz magára. Az arckifejezésén látom, hogy a gondolatai tele vannak ilyen-olyan perverzségekkel. Komolyan, mi a baja ennek a gyereknek? Oké, Ő is fiúból van, de senki se mondja nekem, hogy ez természetes, mert nagyon nem az.
- Megijesztettél, azt hittem meghaltál.
- Meghaltam? – ráncolja össze homlokát. Kezeinket összekulcsolja, ezzel húz közelebb magához, így szinte a számra suttogja a szavakat.
- Oké, Justin, ezt fejezd be – húzódom el tőle.
- Kérdezhetek valamit? – mintha süket fülekre találtam volna, ismét visszahúz magához, már-már erőszakosan – Lennél a barátnőm? – bevallom, kevésbé komoly kérdésre számítottam. Hirtelen azt sem tudom, mit mondjak, egyszerűen bámulok a semmibe. Miért is habozom a válaszon?
- Szeretsz engem? – erőtlenül nyelem el az utolsó betűket.
- Igen, szeretlek. Tulajdonképpen öt éves korom óta szerelmes vagyok beléd – mielőtt teljesen mosolyoghatnék puha ajkak tapadnak a számra. Először nem csókolok vissza, aztán mivel kibírhatatlan a viszonzás, s a vele járó kísértés nem tudok ellenállni.

Justin vigyázva vezeti kezeit derekamra, úgy fordít helyzetünkön, ezzel elérve, hogy én kerüljek alulra. A helyzet hamar felforrósodik kettőnk között, egyre többet akarva túrok bele mogyoróbarna hajába. Valami azt súgja, ez így korántsem helyes, de olyan, mintha ennek a fiúnak a karjaiban nem lennének kötöttségeim, korlátaim. Szinte szárnyalok a boldogságtól amint hozzám ér – és igen, ez nyálas és kissé mintha egy rossz romantikus könyvbe is illene. Valóban sosem voltam még szerelmes, lehet, hogy mindössze belőlem váltja ki ez a különös érzés ezt az állapotot, de bevallom, élvezem. Végre azt érzem, hogy nem vagyok egyedül.

Mire feleszmélek és olyan gondolatok ezrei lepik el a fejemet, mint „Hahó, ébresztő, ez a valóság” már ruha nélkül fekszem Justin alatt és rajta sincs semmi más csak egy boxer. A tény viszont, hogy nem a testemet nézi, hanem őszintén, a szemembe tekint, rebegtetve azokat a kis aranyos szempilláit megnyugtat.

Mintha egyfajta csodálatot látnák rajta, amit ténylegesen én, s nem a testem vált ki. Hosszú, hosszú percek után az ajkak, melyek nemrég még perzselően égetve tapadtak az én ajkaimra most a nyakamon keresztül a kulcscsontomon át a hasamig vándorolnak, a kezek, amelyek a pólóm alatt voltak most a belső combomat simogatják, ezzel elérve, hogy szinte minden egyes pillanatban megőrüljek. Valamiért mégis más ez a szituáció, lassabb, meghittebb. Van a tipikus csak szex kapcsolat és van az, amikor két ember azért van együtt mert szeretik egymást, lelkileg is. Ezt érzem. Valószínűleg buta vagyok, sosem éreztem még ilyet és az ilyen kis szerelmes csitrire hajazó gondolatok is elijesztettek, valami azonban változott..

Izmaim megfeszülnek, ahogy testünk egyesül, fejemet alig bírom tartani, körmeimmel pedig a rajtam lévő énekes hátába kapaszkodom. Minden mozdulatából a finomság, gyengédség sugárzik, korántsem diktálja azt az őrült tempót, amit megszokottan ezelőtt. Jobban is tetszik ez a lassított tempó, így inkább érzek törődést, mint azt, hogy valaki a testemet birtokolja.
Végül én sem bírom megállni a bekeményítést helyette, bármennyire is tetszik, amit eddig művelt. Erőszakosan húzom fel a fejét arcomhoz, majd kevésbé erőszakosan csókolom meg, ezzel intenzívebbé téve együttlétünket. Lábamat csípője köré fonom, aztán én is mozogni kezdek. Kell egy kis idő, amíg sikerül ugyanazt a tempót felvennünk, de amint ez az állapot elkövetkezik eufórikus érzés száguld végig testem minden porcikáján. Erőtlenül engedem el a vállát, a kezem, ami eddig az Ő testét szorította a lepedőn landol.

Fejem hátrabicsaklik, az izmaim megfeszülnek, a hihetetlen érzés ami végigsöpör rajtam olyan gyorsan tűnik el, mint ahogy jött. Zihálva firtatom Justin izzadságtól nedves homlokát, ide-oda álló haját, fáradt szemeit. Szempillantás alatt gördül le rólam, fekszik mellém és takar be mindkettőnket.

- Szeretlek. Őszintén – suttogásától libabőrös leszek. Kényelmesen elhelyezkedem ölelő karjaiban, s tudván, biztonságban vagyok lehunyom a szemem.
- Én is szeretlek – lehelem teljesen biztosan a szívemben, mégis az agyamban van egy kis gondolat, ami azt suttogja, maradjak távol tőle, mert csak veszélyt hoz rám. De ahogy mindenki számára, számomra is vonzóbb a sötétség, mint a teljes, vakító világosság.

16 megjegyzés:

  1. OMG!! Végre összejöttek *--* Nagyon nagyon jó lett!!!! Imádom... Várom a köviit *-------* :)) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen-igen, nem akartam sokáig halasztani ezt az összejövést, de remélem azért túl hamarra se sikerült :) Köszönöm, örülök, hogy tetszett és természetesen sietek a következővel!
      Love, Diana

      Törlés
  2. Szia drágám! ♥
    Nem tudom,emlékszel e még rám-remélem igen-és hogy el fogod e ezt olvasni,vagy válaszolsz e rá.Csak remélni tudom,hogy így lesz.Nagyon-nagyon röstellem,hogy ennyi ideje nem hallottál felőlem,és elmondhatatlanul sajnálom.Kifogásul talán azt tudnám felhozni,hogy pár hónapja az életem romokban hever,mert felkeresett az édesapám,akiről annyit meséltem,négy év után.Az első hónapban minden rendben volt,viszont most újra inni kezdett,és két hónapja gyakorlatilag a szemembe mondta az édesapám(!!!),hogy gyűlöl,hogy haszontalan vagyok,a legnagyobb hiba az életében az volt,hogy feleségül vette anyát és hogy bárcsak meg se születtem volna.Úgyhogy megint visszatért a régi énem:sírás,depresszió,önmarcangolás.Jelenleg is sírok a telematricázott laptopom felett ahogy ezeket a sorokat írom. Mindig sírva mentem hozzá,anyu nem tudott róla,h miket művel.Volt,hogy részegen meg is vert.Még mindig látszank néhol a foltok.Aztán most anyuval próbálunk küzdeni ellene(rendőrségi ügy lett belőle).Na ez az oka,hogy több hónapig nem jelentkeztem.De hagyjzk az okokat,hisz az a lényeg hogy itt vagyok,és nagyon remélem,hogy meg tudsz nekem bocsátani.:')
    Az igazság az,hogy még nem olvastam el a Save me fejezeteit,csak gyorsan írtam neked ahogy tudtam,hogy adjak magamról valami életjelet,de a kinézet és az alapsztori alapján biztosan fantasztikus.*-*
    Pár nap,és ígérem,elolvasom.
    Mégegyszer nagyon sajnálom,hogy nem jelentkeztem,de ez meg fog változni,hiszen mostmár remélem meg fogjuk nyerni a pert és minden rendben lesz.Továbbra is hűséges olvasód maradok,és ugyanúgy felnézek rád,mint eddig:).
    Szeretlek! ♥
    xx Ani

    Ui:sajnálom,hogy regény lett a kommentemből!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drágám!♥
      Istenem, olyan régen láttalak/hallottam felőled, hogy komolyan kezdtem aggódni érted! Persze, hogy emlékszem Rád, téged sosem tudnálak elfelejteni!
      A végére könnyezve olvastam el a soraidat, mert sajnos nekem is volt régen egy osztálytársam, aki történetesen a legjobb fiú barátom volt és hasonló helyzetben ragadt: az Ő édesapja csalta az anyukáját és ugyanúgy erőszakoskodott. Tudom milyen, mert mindig én hallgattam meg Őt is és talán ezért érint annyira mélyen a téma. Rettenetesen sajnálom, hogy ez történik körülötted, most legszívesebben megölelnélek és nem engednélek el minimum 20 percig. Amit tudok tanácsolni az, hogy ne hallgass az édesapádra. A családunkban is voltak hasonló problémák, amik hál’ istennek megoldódtak és nem voltak ennyire durvák, de sejtésem van milyen és a legfontosabb, hogy ilyenkor ne hallgass a személyre. Az alkohol sok mindenkiből durva dolgokat hoz ki, ne hallgass apukádra! Inkább emeld fel a fejed, hiszen neki kéne szégyellnie magát, amiért így viselkedett veled. Kérlek ne hibáztasd magadat, gondolj arra, hogy hamarosan vége lesz és sokan szeretnek Téged, köztük én is!
      Nem gondolom, hogy bocsánatot kéne kérned! Örülök, hogy itt vagy és írtál, mert aggódtam érted. Biztos, hogy megnyeritek a pert, kívánok neked rengeteg erőt és kitartás! Én mindig itt vagyok neked, ezt ne feledd el!♥
      Zárásként pedig küldenék neked egy dalt – biztos, hogy sírni fogsz rajta, mert én is sírtam, de azért küldöm, hogy tudd, nem vagy egyedül és van kiút minden helyzetből. Szeretlek!♥
      http://www.youtube.com/watch?v=fdYor70HGVc
      Love, Diana

      Törlés
  3. Drága Shawty ♥!

    Imádom az új dizájnt, bár az előző jobban tetszett :) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy fúj, rakd vissza, csak hogy az világos árnyalatú volt és jobban bejött :D

    A fejezetet mint mindig, most is imádtam és csak úgy faltam a sorokat ♥ :) Justin annyira de annyira édes, nekem is szükségem van egy ilyen fiúra :3 A Spongyabobon jót derültem, ez is a cukiságára utal Mr Bieber-nek :D Oké, én mikor nem imádom JuJu-t? :D A fejezet vége felé volt olyan *Macy perverz* fejem, mert egyszerűen fantasztikusan leírtad az eseményeket :D Ééésss végre összejöttek :3 Ez annyira...annyira...jó dolog :) :D Nem találok szavakat... :)

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥ :) További szép hétvégét, jó pihenést és a jövő héthez sok sikert kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mace!♥
      Bevallom, a világosabb dizájnok nekem is jobban tetszenek, viszont már olyan régen volt valamelyik blogomon sötétebb kinézet, hogy egy kis újítás mellett döntöttem.

      Na, annak viszont örülök, hogy a fejezet tetszett! :D Mindig annyi dicsérő szóval illetsz, azt sem tudom, hogy köszönjem meg!♥ Justin valóban édes, szinte bármit tesz mindig aranyos. A végére akartam egy kis kárpótlást a késésért és amiért borzalmas blogger vagyok, de annyira fáradt vagyok mostanság, hogy erőm sincs akármit csinálni délután, hazaérek és akkor mellette még megtanulok napi 3 anyagot vagy földrajzból vagy történelemből – mert igen, nálunk minden tanár siet, 4 hete van iskola de már holnap 6 tantárgyból írok témazárót vagy éppenséggel felelek belőlük. Remélem nálad jobb a helyzet, kitartást neked!
      Igyekszem sietni a folytatással, neked is sikeres hetet kívánok!
      Love, Diana

      Törlés
  4. Szia Drágám! ♥ (ugye hívhatlak így, vagy zavar?)

    Ma már másodszorra írok neked, de kihasználom ezt a kevés időmet!
    Hát ez valami mesés lett, komolyan! Két tippem volt, hogy kihez megy Grace, Justin és Brandon. Bevallom az első Brandon volt, nem tudom miért. Justin meg persze alap volt, hisz azért neki is nagy keze van ebbe az ügybe - ez így szokták mondani egyébként? :D. Először elég furcsa volt Justin viselkedése, ami azért rossz mivel leginkább Grace haragudhatna rá, nem pont fordítva. Hülye férfi agy járás! :D De azért örülök, hogy sikerült - majdnem - mindent megbeszélniük és, hogy összejöttek. Már nagyon vártam ezt a pillanatot, de majd meg kell szoknom, hogy most már egy pár nem csak barátok - extrákkal. Kíváncsi vagyok mi lesz még itt kilenc részen át - mert 20 részes nem? - biztos vagyok benne, hogy kitalálsz még valamit.
    Egyébként most, hogy jobban megnéztem a fejlécet, észrevettem, hogy van rajta egy hosszú egyenes csík, ami azt jelzi élsz e még vagy nem - elfelejtettem a nevét, így este. És hát letaglózott, most azzal valamire célozni akarsz, vagy csak oda illett és azért raktad rá?
    Remélem hamar meggyógyulsz, nem úgy mint én, és újult erővel vágsz majd neki a sulinak. :) Sajnálom, hogy ilyen zavaros lett a koment, de fáj a fejem és ilyenkor megörülök, fogalmam sincs miért:D Izgalommal várom a folytatást! ♥

    Ölel, Nusi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drágám!♥
      Persze, hogy hívhatsz így! :)
      Jaj, el sem tudom mondani mit jelenet ezeket a sorokat olvasni, köszönöm! Nos igen, lehet, hogy picit kiszámítható lett kihez meg Grace, de bevallom először én is Brandonra gondoltam, de aztán jöttek az ötletek és emellett maradtam inkább. Így szokták mondani szerintem, de nem vagyok túl jó a magyar nyelvtanban, az ilyen kifejezések pláne kikészítenek. Pontosan Grace haragudhatna Justinra, nem fordítva, de a végére megoldódott minden, az a lényeg. Húsz részesre tervezem, de lehet, hogy lesz még egy pici ráadás, az viszont, hogy mi lesz még kilenc részen keresztül legyen titok. Igyekszem izgalmasra megírni.
      Valóban ott van és nem is véletlenül. Azt hiszem ezeket EKG hullámoknak hívják – éljen a biológiás osztály! Valamire szerettem volna vele célozni, mint mindennel, ami a fejlécen van, érdemes figyelmesen böngészni, mert ennek is lesz szerepe a közeljövőben.
      Most már sokkal jobban vagyok, bár a torkom kezd egyre jobban fájni kitartok. Egyáltalán nem lett zavaros, nekem egyébként szintén fájt a fejem, de erre talán a töri és a föci tanulás is rátett, és sajnos ma sem úszom meg a felkészülést…
      Sietek a folytatással, kellemes hétvégét neked és kitartás!♥
      Love, Diana

      Törlés
  5. Drága Diana!<3

    Nagyon jál néz ki az úk fejléc, tetszik az arany betű a söté hátteren. Mikor először láttam , nem is tudom olyan Darkos hangulatom lett.:)

    A rész , há most mit ne írjak sikerült letaglóznod!
    1. Justin bevallja érzéseit, nyíltan Gracnek
    2. Aztám megkéri, hogy legyen a Baránője( örömtánc is megvan)
    3. Grace is nyílan kimondja érzéseit
    Áá ez olyan megható! ;)
    Összességében eszméletlen lett! Várom a kövit, kitartás:

    xoxo Bekka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bekka!♥
      Köszönöm, örülök, hogy tetszik! Kicsit sötétebb fejlécet akartam, mert ilyesmi még nem volt. A Darkot régen olvastam, bár én mostanában annyira nem szeretem és valamiért kezd olyan érzésem lenni, hogy kinőttem (?) belőle, de tényleg hasonlít egy picikét.
      Örülök, hogy sikerült letaglózni és sietek a következővel, a kitartást pedig megpróbálom felturbózni magamban, mert szükségem lesz rá. További szép hétvégét és Te is tarts ki!
      Love, Diana

      Törlés
  6. Kedves Diana!
    Szerettem volna említeni már az előző kommentemnél, de kiment a fejemből idő közben: imádom az új kinézetet! :) Eddig az összes nagyon bejött, de talán ez a lilás (?) a kedvencem.:)
    A fejezet magával ragadott.:) Elképesztő volt már az is, hogy a cím és a zene mennyire passzol hozzá. Egyrészt imádom Lana Del Rey számait, másrészt nagyon eltaláltál mindent.:)
    Szóval fejezetekből is ez lett a kedvencem.:) Nagyon tetszett az a rész, amikor tisztázták a dolgokat, remekül felvázoltál minden dolgot.:) Végre összejöttek, mégsem érzem azt, hogy innentől üres lesz a történet. Ami a legjobban megfogott a Save Me-ben, az az, hogy több cselekményszálat vezettél bele, így még izgalmasabbá téve a történetet.:)
    Valamint becsülendő a hozzáállásod.:) Magamból kiindulva.. én már a harmadik fejezetnél belegabalyodtam volna a sok történésbe, de neked biztosan sikerülni fog végigvinni.:)
    Hűha.. nagyon várom a 12. - et, addig is kitartást, és jobbulást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      örülök, hogy tetszik az új kinézet, picit féltem tőle, mert sötétebb lett, de összességében örülök, hogy tetszik! :)
      Lana Del Rey-t magam is imádom, Ő inspirálta az egész fejezetet. A végével volt egy kis veszekedés magamban - és igen, normális vagyok -, hogy akkor most így történjen-e vagy sem. A legjobb, hogy én sem érzem hogy megakadtam volna, sőt, alig várom az új bonyodalmakat és a régiek tisztázását is. Annyi tényleg biztos, hogy nehéz vezetni ezeket a dolgokat, de lassan mindenre fény derül és minden kitisztul, persze azért kérdésem maradnak még a végére, de azért igyekszem mindent tisztázni.
      Köszönöm, próbálok jobbulni, teát iszok és ilyen-olyan gyógyszert szedek, közben pedig írom a fejezeteket. A tanulság az a megfázásomból, hogy mindenki öltözzön fel rendesen ősszel és ne kövesse el azt a hibát, hogy tíz fokban ujjatlanban meg iskolába...
      Love, Diana

      Törlés
  7. Sziaa! :)♥♥♥
    Ismét szántam rád egy kis időt,mert totálisan megérdemled,hogy legyen +1 kommentárod!Hát,ez a rész eszméletlen lett!Annyira örülök,hogy Justinék végül együtt vannak!Na meg annak is örülök,hogy ismét lefeküdtek.Imádtam!Nagyon.(Ennyit a részről.)
    Iszonyatosan örültem,amikor azt írtad vissza komimra,hogy elsírtad magad.Reméltem,hogy a boldogságtól!:)Az pedig,hogy elolvastad az utolsó egy-két részt...Hihetetlen nagy boldogsággal töltött/tölt el!Köszönöm szépen!Csak jelzem,hogy olyan rész még NEM VOLT,ami ne tetszett volna.Mindig olyan volt,mintha csak az én kedvemre írtad volna.Tudod,ilyenkor nem jönnek a szavak,de persze,amikor tanulok,egy regényt tudnék írni.Az,hogy azt írtad,hogy tehetséges VAGYOK,ÉN!Hát,akkor meg én sírtam el magamat,mert...(Nem!Nem sajnáltatom magamat!!!)...Teljesen természetes,hogy támogatlak,és foglak is(ameddig ilyen jól írsz!!!).Uram Isten!Hol fogsz nekem írni?És mikor?És....Jaj Istenem!Mikor,és hol?*-*(Válaszolj!!!Ismétlem:Tudom,mit tettél tavaly nyáron!)....Most nincs annyira sok mondanivalóm,sajnos.De legközelebbre összehozok egy érdekesebb,s hosszabb komit.Most csak ennyire futotta,mert..(Nem!Most sem fogom magadat sajnáltatni!!!)...Hát,ennyi lett volna!Imádtam!Siess a következő résszel!
    Pusza.♥
    .xoxoReginaaxoxo.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon köszönöm, hogy szántál rám időt ismét! Sokat jelent! Örülök, hogy tetszett a fejezet, de annyit elárulok, hogy ezzel még nincs vége a bonyodalmaknak, hiszen úgy kezdtem a történetbe, hogy nem a szerelem lesz a fő témája, hanem ez inkább más típusú fanfic lesz és ehhez igyekszem tartani magam :)
      Természetesen a boldogságtól sírtam el magam! tehetségesnek tartalak, az pedig, hogy mikor és hol fogok neked írni legyen titok, de azért sietek, hogy ne kelljen túl sokat várnod!
      Sietek!
      Love, Diana

      Törlés
  8. Drága Shawty!c::
    na szóval már az elejétől fogva olvasom a blogod de csak most írok megjegyzést.:)
    egyszerűen imádom*.* nagyon tetszik hogy hozzám hasonlóan szörnyen perverz vagy;) Grace személyisége telibe trafált ez nagyon ide illik. szerintem az egész történet nagyon szép jól fogalmazol és imádom csak ezt tudom mondani.:D várom a következőt.;*

    Love,Zsófi<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Shawty!
      Jaj, nagyon jó látni, hogy az elejétől fogva olvasol, rettentően örülök neki! Eléggé perverz vagyok, néha vissza kell fognom magam, mert esküszöm hülyének néznének, ha valójában is ennyit perverzkednék. Erre szoktam azt mondani, hogy inkább szexi a képzelőerőm, mintsem perverz ;D Örülök, hogy összességében szereted a történetet és Grace személyiségét is, a folytatással pedig sietek!
      Love, Diana

      Törlés