2013. szeptember 13.

9. fejezet - Bíznod kell bennem

Kedves olvasók!
Ismét itt lennék, rettenetesen örülök, hogy időben tudtam érkezni. Nagyon igyekszem a tanulás mellett írni is, bár mostanság a fáradtság miatt nehezebben jönnek a szavak, de annyi biztos, hogy nem adom fel! Sikeresen túl vagyunk a második héten, ami számomra sokkal jobb volt, mint az első. Előbb-utóbb muszáj belejönni a hajtásba, ez az élet rendje. Gondolom sokan közületek fáradtak és nyűgösek így péntekre - velem együtt - ezért igyekszem kicsit jobb kedvre deríteni titeket ma egy Justin szemszögű fejezettel. Nem vagyok túl elégedett vele, lehet, hogy a nem túl rózsás kedvem érezteti ezt velem, de szerintem az első ilyen szemszögem sokkal jobb lett. Mindegy, nem is akarok mentegetőzni, remélem, azért nektek tetszeni fog. Dalnak Bieber úrtól csatoltam az én egyik kedvenc szerzeményemet, az As Long As You Love Me-t. Különösebb oka nincs, miért ezt választottam, egyszerűen újraolvasva a részt erre a dalra gondoltam, erre esett a választásom. Nem akarom sokáig húzni az időt, csak annyit, hogy köszönöm a rengeteg támogatást, a véleményeket, annak ellenére, hogy elfoglaltak vagytok, a sok-sok pipát és a tömérdek szeretetet! Csodálatosak vagytok, próbálok visszaadni minden kedves, szerető szót, bár tudom ez lehetetlen. Azért próbálkozom vele az íráson keresztül. További szép estét, kellemes hétvégét és sikerekben gazdag hetet kívánok Nektek előre is!
Love, Diana


- - - - - - - -
AS LONG AS YOU LOVE ME
2013. június 4. - Justin Bieber
Ekkora egy rohadék barmot, mint amilyen én vagyok keresve is nehezen lehet találni. Elcsesztem, pedig azt hittem, végre valaki megért és nem a pénzeszsákot vagy a drogos taknyost látja bennem. A legrosszabb, hogy én tehetek az egészről. Nem is tudom mit reméltem, amikor küldtem neki azt a levelet a rózsával. Természetes, hogy nem jött el a találkozóra, hova is gondoltam? Rég rájöhettem volna, hogy Grace nem olyan, mint a többi lány. Makacs, nagyon makacs. Kiskorában is az volt, önfejű és magabiztos, ám mintha ezek a tulajdonságai is nőttek volna vele együtt.

- Justin, figyelnél már? – villámgyorsan nézek Scooter felé ártatlan kisgyerek módjára. Tudom, hogy sok mindenkinél nem jön be ez a nézés, mégis szinte mindig ezt alkalmazom, amikor ’rossz fát teszek a tűzre’. De rég is hallottam ezt a mondatot, utoljára anya szájából.
- Eddig is figyeltem – vetem oda lazán. Oké, egyáltalán nem figyeltem. Ez a századik eset a héten, pedig még csak kedd van. Tegnap sem figyeltem, elrontottam az összes dalszöveget vagy egyszerűen annyira bele voltam merülve a gondolataimba, hogy az éneklésig sem jutottam el.
- Tényleg? Akkor mit mondtam az előbb? – Scooter ismeri minden gyenge pontomat. Nagyot sóhajtva adom meg magam. Nem figyeltem, és? – Mi van veled kölyök? – ül le a mellettem lévő fekete bőrszékbe. Olyan, mintha a szívembe látna a tekintetével. Pont Őt terheljem a hülyeségeimmel, amikor a drogozással meg a bulizással eléggé kiakasztom állandóan? Különben sem rá tartozik az életem ezen területe, hiába a menedzserem. A magánélet az magánélet.
- Semmi. Tényleg.
- Most komolyan, nyögd már ki végre! Két napja nem tudsz koncentrálni, biztosan van valami – pontosan Ő az, aki ritkán szokott ilyen erőszakosan beszélni velem, ezért gondolom, hogy már elege van a titkolózásomból.
Őszintén, egyáltalán nem is csodálom. Sok mindent nem vallottam be neki már Selenával kapcsolatban sem. Amúgy sem túlságosan kedvelte Őt, amit pedig mostanában művelt nekem is betette a kaput. Ezért nem is beszélek róla sosem, sem nyilvánosan sem privát körökben: egyszerűen el akarom felejteni, hogy az életem része volt. Ennyi.
- Lány van a dologban – válaszolok egyszerűen, közben arra ügyelve, nehogy a szemébe nézzek. Inkább tördelem a kezeimet, pedig nem is vagyok ideges. Vagy lehet, hogy tudat alatt az vagyok, közben meg nem érzem?
- Mesélj, ki az.. – vet rám egy sejtelmes tekintetet.

Utálom, amikor az életemben akarnak vájkálni, s annak köszönhetően, hogy híres vagyok pontosan ezt teszik. Nem csak Scooter, nem csak az egész Bieber Team, hanem az idegen emberek is. Persze, rajongók, de akkor is érdekes, hogy ha szomorú vagyok, akkor azt kívánják, legyek boldog, de amikor végre tudok mosolyogni, akkor találnak okot arra, hogy utálják azt a személyt, aki boldoggá tesz. Imádom a rajongóimat, félreértés ne essék, de ez a médiafelhajtás túl sok. Elszaladt velem párszor a ló, s ezt nem is akarom abbahagyni, amíg le nem szállnak rólam.
Scooter a menedzserem, benne bízom. Különben is, volt egy hosszú kapcsolata, ami ma is tartana, ha kevesebb munkája lenne. Biztosan tudja, hogy kell viselkedni és szolgálni tud egy-két tanáccsal nekem.

- Neked úgy sem fontos, ki az. A lényeg, hogy elcsesztem. Kihasználtam, vagyis azt hiszi, hogy kihasználtam. El akartam neki régen mondani az igazságot, és tessék, meg is tettem, de ezzel elrontottam mindent. Scooter, azt mondta, hogy számára megszűntem létezni, felfogtad? – szinte már köpöm a szavakat a végére. Sikerül ismét felhúznom magam. Legszívesebben megfognám az összes itt lévő berendezést és teljes erőből a földre dobnám őket. Rohadtul leszarom milyen drágák voltak, úgy érzem, ki kell adnom a dühömet valahogy.

Azt mondják, az ember akkor tanul meg értékelni dolgokat, mikor már nincsenek. Felettébb így érzek én is. Most költői voltam és az is leszek, de olyan, mintha Grace kilépett volna az életemből. Lehet, hogy én is és Ő is elköltöztünk, különváltunk, ez viszont nem azt jelenti, hogy elfelejtettem. Mindig gondoltam rá, hiszen sok ideig megbízhattam benne, Ő aranyozta be minden napomat. De annyi elfoglaltságom volt a hírnévvel, a sok fellépéssel, interjúkkal, hogy ha akartam sem tudtam volna bevonni az életembe. Gyér kifogás tudom. Azt sem akartam, hogy rászálljanak az újságírók, mint mindenkire, akivel akár egy szót is váltok. Csak meg akartam Őt védeni, mégsem jó vége lett. Ha tudná, hogy nem a teljes történetet mondtam el neki, ugyanis azokba a dolgokba, amiket bedrogozva tett nem avattam be, biztosan megölne. Egyszer biztosan el kell neki mondanom a teljes igazságot, ahhoz először rá kéne vennem, hogy egyáltalán szóba álljon velem.

Aggódom érte. Egyszerűen nem tudom kiismerni Őt, a szokásait, a spontán cselekedetei pedig megőrjítenek. A tulajdonságai ugyanazok, továbbra is mosolygós és aranyos, olyan lány, aki soha nem adja fel. Alapvetően rossz emberismerő vagyok, de rajta azt láttam utoljára, hogy kevésbé bírja. Félek, hogy ez a ’soha nem adom fel’ álcája nem fog sokáig tartani.

- Szóval kölyök, ki az? – menedzserem csettintő kezére kapom fel a fejem. Hihetetlen, hogy én itt jártatom neki a számat, Őt meg csak az érdekli, kiről van szó. Ilyenkor tudok csalódni benne.
- Egy nagyon régi barátom. Lehet, hogy Te is emlékszel rá, mielőtt Atlantába költöztünk volna meséltem róla.
- Grace – kijelentése inkább kérdésnek tűnik. Meglep, hogy tudja, ki az. Ijesztő.
- Honnan tudod? – ráncolom össze homlokomat értetlenül.
- Amennyit meséltél róla nehéz lenne elfelejteni – néz rám olyan tipikus mindent tudok szemekkel. Oké, tényleg eléggé ijesztő. Azóta eltelt pár év, Ő pedig így emlékszik? Tényleg sokat beszélhettem Gracie-ről. – Szerintem menj el hozzá. Ha ezt mondta nem hiszem, hogy szóba akarna állni veled, de ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez – a másik dolog, amit utálok Scooterben az a bölcsessége. Folyamatosan idézetekkel bizonyítja az igazát, ritkán van olyan eset, amikor téved. Most sem csalódtam benne. Tulajdonképpen ez egy tök jó terv. Csak nem fog kidobni engem Grace, ha én megyek el hozzá! Maximum rám csukja az ajtót, én viszont addig fogok dörömbölni, amíg be nem enged.

Sokkal nagyobb lelkesedéssel, azzal a reménnyel, tervem beválik pattanok fel, majd szó nélkül állok be a mikrofon elé. Mielőtt Scooter reagálhatna fejemre, kapom a fülest, kíváncsian várva az utasításait.

A mai délután folyamán sikerül egy új dalt felvennünk, ami a Heartbreaker címre hallgat, plusz pár háttérvokált is feléneklek a többi alaphoz. Izgatott vagyok az új album miatt, örülök, hogy a Believe és a Believe Acoustic is sikeres lett. Mostanában úgymond a munkába menekülök a sok gond elől, na meg a bulikba. Ha valaki azt mondja nekem három évvel ezelőtt, hogy ilyen életet fogok élni akkor nem hittem volna el. Néha, pár pillanatban bánom, hogy beleestem ebbe a drogos-bulis világba, aztán ismét ezekbe menekülök. Sokkal egyszerűbb, mint megküzdeni a gondokkal.

A zene az egyetlen dolog, amiben őszinte lehetek magammal, a rajongókkal. Amikor énekelek vagy szöveget írok nem gondolkozom azon, mások mit fognak reagálni a gondolataimra. Ezekben a pillanatokban a szívemből jönnek a sorok. Kicsi korom óta tudom, hogy a jó zene olyan, amiről azt érzed teljesen hozzád és a helyzetedhez tartozik. Ilyen dalokat akarok gyártani: ha meghallod, figyelmesen hallgatod, a szöveget magadénak érzed. A helyzetedre illik. Nincs jobb érzés, mint találni egy hozzád illő dalt, amit hallgatva ezredik alkalommal is sírsz, vagy nevetsz. Kicsit nyálasan hangzik, ám ezt gondolom a zenéről.

A stúdiózás után rettentően elfáradok, ezért hazafele veszem az irányt. Mielőtt azonban véglegesen hazaérnék, betérek egy kisebb boltba. A sapkámmal próbálom takargatni magam, ami különösen sikeresen megy. Pár percre a fejembe vési magát az a gondolat is, miszerint nem lehet, hogy a bokorból figyel valaki kintről titokban fotózva? Agyamra ment a sok bujkálást, futkosás a fotósok elől. Az általam vett csokrot az anyósülésre teszem, vigyázva, nehogy letörjön valami kis szál róla. Pechemre pontosan az következik be, amit kicsit sem akartam: a szirmok nagy része leesik, ahogy óvatosan az autóba teszem a virágot. Káromkodások közepette vezetek hazafele, közben sok-sok dudaszóval találkozva.

Nagyon remélem, hogy Grace hajlandó lesz velem beszélni, tisztázni a dolgokat. Oké, ez már a sokadik nyálas gondolatom ma, de szeretném, ha az életem része lenne, ismét. Nem tudom, mostanában sokat gondolok Rá és ilyesmi, mély gondolataim vannak, teljesen véletlenül. Fogalmam sincs, mi lehet velem, pedig kezd idegesíteni. Chris szerint papucs lettem, Za szerint csak megjött az eszem. Egyáltalán mi az, hogy papucs?

Otthon nagy részben pihenek, eszek, telefonálgatok, felnézek párszor Twitterre. Az idő rettentő lassan telik, kezdek ideges lenni. Kevés helyzet van, amelyben ideges vagy feszült vagyok. Mostanában több érdekes tünetet tapasztaltam magamon. Sosem figyelek másokra, mindig bambulok, feltűnően sokszor van jó kedvem. Ideje lenne felkeresni egy orvost.

Az óra mutatója lassan a hatos szám fele jár. Idegesen készülök össze, utolsó pillantást vetek tükörképemre, mielőtt elhagynám a lakást. Kevés esetben vagyok ideges, de most a kezem is izzad, a szívem meg érthetetlenül zakatol. Mi a bajom? Valami súlyos lehet, kezdek emiatt is rohadt ideges lenni. Szóval, kevés szóban összefoglalva picikét ideges vagyok, túllépek rajta.

Tévedtem, amikor azt hittem csillapodni fog az idegességem. Megállítom a motort, kezembe kapom a virágcsokrot. Mielőtt bemennék a házba várok egy kicsit, a probléma ugyanis az, hogy nincs kulcsom, s mivel meglepetésnek szánom nem akarok felcsengetni sem. Amúgy sem engedne fel Grace, annyi biztos. Halk zenét hallok a közelből, lábammal a ritmust kezdem dobolni, egészen addig, amíg meg nem jelenik egy öreg nénike, aki szerencsésen nem vágja be egyszerre az ajtót – sikeresen bejutok. Mielőtt lépcsőzni kezdenék, ránézek a lakók névsorára. Huszonhatos lakás, szuper. Az valahol fent lesz.

Kicsit elfáradok, mire felérek arra az emeltre, amin a hússzal kezdődő számú lakású vannak. Jó, bevallom, nagyon-nagyon elfáradok, ami ismét egy furcsa tényező. Komolyan nem értem, mi van velem, azt sem, miért ismételgetem ezt annyiszor..

Utolsó nagy levegő Justin! Hosszú percekig toporgok az ajtó előtt, amin Gracie neve áll. Kopogj már be, hülyegyerek! Nagy levegőt veszek, erőfeszítések árán kezemet az ajtóhoz emelek, s kopogni kezdek. Mire feleszmélnék, máris nyitódik az ajtó, egy ismerős hanggal maga mögött, azt kántálva ’Jövök!’.

Az így is eléggé kókadt virág majdnem kiesik a kezemből látva az ajtóban álló lányt. Ruhája tökéletesen simul testére, kiemelve minden vonását, arckifejezése megfizethetetlen. Mielőtt rám vágná az ajtót, ezzel betörve az orromat, lábamat a küszöbre helyezem akadályozva ezzel Őt. Szó nélkül, szinte erőszakosan toppanok be a lakásba. Kínos csend áll be közöttünk.

- Mit keresel itt? – próbálok szemébe nézni, miközben beszél. Tekintetem ajkairól először melleire tévednek, aztán az egész testét kezdik feltérképezni. Jó Justin, fiú vagy, de ez kicsit paraszt. Hogy ne tűnjek bunkónak egyenesen Grace barna szemeibe nézek.
- Hozzád jöttem – válaszolok, mintha nem lenne így is egyértelmű. Látványosan megforgatja szemeit, majd vet rám egy lenéző pillantást. Ahogy az ismét következő kínos csendben Őt nézem, az arca felé haladva feltűnik a kezén egy piros csík. Először úgy tűnik, mintha a karkötő nyomta volna meg. Közelebb lépek, hogy jobban lássam, ez egy kicsit megijeszti. Próbálja takargatni a csuklóját, egészen kevés sikerrel. Határozottan fogom meg karját, közelebb emelve ezzel, rendesen látva a csíkot. Az állam majd’ szó szerint leesik rájőve, mi is ez. – Te mióta csinálod ezt magaddal?
- Ez volt az első és az utolsó – pillant le sebére szégyellve magát. Tudom, inkább kicsit ismerem milyen, amikor az ember mélyponton van. Amikor semmi sem jön össze, egyedül érzed magad, összetörve. Voltam ilyen helyzetben, a felállás pedig nem könnyű. Viszont ha egyszer elkezded vagdosni magad sosem tudod befejezni. Egyszerűen nem akarom, hogy Gracie is így járjon. Előtte van az élet, nem akarom, hogy szenvednie kellett.
- Miattam és amiatt, amit mondtam? – hangom elcsuklik az utolsó szó végére.
- Igen, miattad! – szedi ki csuklóját erőszakosan kezeim közül – Miattad, mert ezzel a hülye beismeréseddel ráébresztettél arra, hogy szeretlek, sokkal jobban, mint kéne! Tudod, milyen hülyén érzem magam? Nem kellett volna megvágnom magam, nem is fogom még egyszer, de úgy éreztem, ez az egyetlen menekülési lehetőségem – kezdenék bele a szokásos monológomba, miért ne érezze magát hülyén, de leblokkolok.

Szóval Grace szerelmes belém? Ezt megtudtam végre! Őszintén? Nem érzem magam rosszul, mert lehet, hogy bennem is van valami ilyesmi. Ha nem is teljes szerelem, de valami biztosan. Kedvelem Őt, viszont attól félek, hogy ez jóval több, mint szimpla barátság – a részemről is.
Selena után azt hittem, sosem lesz senki, akit úgymond kedvelni fogok. Közel három évig jártam vele, akkor rettentően szerelmes voltam belé, most viszont azt kívánom, bárcsak sosem lett volna semmi közöm hozzá. Sokat adott nekem, de többet vett el. Jóval többet, mint amennyit kellett volna. Kisemmizett lelkileg. Tessék, megint érzelgősködöm. Hurrá!

Mielőtt rendesen válaszolhatnák, kinyöghetnék egy ’Én is kedvellek’ kaliberű mondatot kopogás töri meg a csendet. Először halk kopogás, aztán erőteljes dörömbölés. A hang, ami kintről szól ismerős számomra. Gáz van, nagy gáz.

Amilyen gyorsan csak tudok a villanykapcsoló felé. Sötétség uralkodik el a lakáson. Villámgyorsan húzom magam után Grace-t az első útba eső szobába.  A zár jellegzetes kattanása kicsikét megnyugtat, a mellettem ülő lányt azonban korántsem. Lélegzetvételét kitűnően hallani az üres helyiségben.

Sejtettem, hogy gond lesz még abból, hogy nem avattam be mindenbe. Brandon volt az, aki figyelmeztette. Mert ez a dolog tényleg jóval mélyebb és komolyabb, mint volt. Ezek a pasik, akik múltkor is megkeresték Őt, drogot követelve tőle, sosem állnak le. Talán én vagyok a hibás, nekem kellett volna megállítanom, beavatnom. Vagy ott szúrtam el az egészet, amikor én magam tettem drogot az italába. Basszus, fogalma sincs, milyen veszélyes dolgok folynak ezekben a körökben, erre belerángatom Őt? Részesévé teszem Őt egy olyan bandának, akik ölni is képesek? Nem vagyok normális!

- Mi folyik itt?
- Az igazság az, hogy hazudtam. Nem avattalak be a teljes igazságba – a lehető leghalkabban suttogok, továbbra is hallom a kintről érkező kopogást. Kezd ijesztővé válni a helyzet.
- Kik ezek az emberek? Másodszorra dörömböl valaki az ajtómon.. – sötétben tapogatózva igyekszem leszűrni valamit reakcióiból, arckifejezéseiből.
- Te üzletet kötöttél velük. Drogot akartál árulni nekik, de azt nem tudták, hogy közben Te is be voltál állva. Ezek nem fognak addig megállni, amíg nem adod meg nekik az ígért mennyiséget – úgy döntöttem, kertelés nélkül szembesítem az igazsággal, ami rendes hatást von maga után. A levegő szinte jéggé dermed körülöttünk.
- Miért bízzak benned?
- Mert én is kedvellek, sokkal jobban, mint kéne. Nélkülem lehetetlen, hogy megold ezt a helyzetet – normál esetben kárörvendő mosoly terülne szét az arcomon, gondolva, ismét bevette valaki ezt a dumát. Normál estben, ez azonban különleges ügy. Tényleg igazat mondtam, kedvelem Grace-t, egyszerűen csak túl hiú vagyok ahhoz, hogy ezt beismerjem magamnak. Azt akarom, hogy bízzon bennem, feltétel nélkül.
- Rendben, bízom benned, csak oldjuk meg ezt a helyzetet minél hamarabb. Kezdek félni, plusz kedvem sincs a társaságodban lenni, Bieber – halk megvetés hallatszik részéről, amit inkább neveznék fanyar stílusnak, mint haragosnak. Elég érhető lenne ebben a helyzetben, hiszen szépen átvertem, azok után, amit mondott egyáltalán nem lepne meg, ha szóba sem állna velem. Szeretem, pont ezért fogom megmenteni Őt. Muszáj, képtelen lennék ismét elengedni az életemből. Meg kell Őt mentenem.

12 megjegyzés:

  1. Drága blogíró barátnőm! ♥

    Szerintem csodásan oldottad meg ezt a fiú szemszöget, legalábbis nekem nagyon tetszett! Érdekes és izgalmas volt ilyen sok soron keresztül az ő gondolatait olvasni. :) Megértem Justint, meg Gracet is..vagyis mindkettőnek jogosak az indulatai de szeretném már őket végre együtt látni! Na jó ez még csak a történet eleje, de nem bírok magammal :D hehe, annyira össze illenek! Remélem ez a drogos ügylet hamar megoldható baleset mentesen!
    Jó hétvégét neked!

    Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága blogíró barátnőm! ♥
      Köszönöm, bár én kicsit sem vagyok elégedett ezzel a szemszöggel. Próbáltam izgalmat csempészni bele, még ha az folytatáshoz képest ez egy nyugisabb fejezet is volt. Szerintem úgy van értelme, ha péntek este nem alszotok el a fejezet fölött, gondolom amúgy is fáradtak vagytok, ezzel talán sikerül picit felrázni mindenkit .D Egyenlőre legyen titok, hogy Grace és Justin mikor lesznek együtt, sőt, az sem biztos, hogy együtt lesznek, lehet, hogy amire az egyikük észbe kap már túl késő lesz. Na de nem akarok elárulni semmi titkot, semmi várható cselekményt, ezért most be is fejeztem :)
      Jó hétvégét neked is, sok sikert jövő hétre!
      Love, Diana

      Törlés
  2. Drága Diana <3

    Csak faltam a sorokat, és nem tudtam leállni. Megint jól megírfad Justin szemszögét.
    Szegénykém csak szerelmes, nem kell neki orvos!
    Ez a drogos ügy kezd egyre bonyolultabbá vàlni, de nagy jól, követhetően írod le a dolgokat. Pirospont érte! :D
    Várom a kövi részt, kellemes, pihenésben gazdag hétvégét kívánok! :)

    xxBekkaxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bekka!♥
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett!
      Hát ez aranyos volt :) „Szegénykém csak szerelmes, nem kell neki orvos”! Jót mosolyogtam rajta, nem tudom, nekem ez olyan aranyosan hangzott. Próbálom követhetően leírni a történéseket, a bonyodalmakat, mindent. A fejemben vezetem a szálakat, s talán ez az első blogom, ahol biztos vagyok a folytatásban és teljesen tudom vezetni a szálakat, nem keveredek el.
      Sietek a következő fejezettel, kellemes hetet előre is és további szép napot!
      Love, Diana

      Törlés
  3. Drága Shawty ♥!

    Egyszerűen fenomenális fejezettel dobtad fel ezt a szerencsétlen napot, nagyon de nagyon imádtam ♥ :)

    Imádom, hogy részletesen kifejted a cselekmény hátterét :) Kicsit pipa vagyok Justin-ra, hogy így belekeverte ebbe a drogos ügybe Gracie-t és ráadásul el is cseszte a kapcsolatukat is... :/ Azért annak örülök, hogy Justin hasonlóan érez a lány iránt :D Reménykedtem benne, hogy ő is bevallja Gracie-nek, de ez valahogy nem úgy sült el, ahogy elképzeltem... Kíváncsi vagyok, hogy oldják meg ezt a drogos ügyet :)

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! :) További szép estét és pihenésben gazdag hétvégét kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mace!♥
      Jaj, nagyon szépen köszönöm, remélem, azért annyira nem volt szerencsétlen a pénteki napod, nekem minimális kis balszerencsém volt, de az eddigiekhez képest ép állapotban megúsztam péntek 13-át! :)
      Hát, próbálkozom a cselekmény részletes kifejtésével, mert én is csak úgy tudom teljesen beleélni magam. Köszönöm, rettentően sokat jelent, hogy így gondolkodsz a történetről!♥ Legyen titok Justin és Grace jövője, de annyi biztos, hogy Justin ezzel valóban sok mindent elcseszett és emellett elindított egy komplett lavinát is..

      Sietek a folytatással, előre is sok kitartást a jövő héthez, sok szerencsét!♥
      Love, Diana

      Törlés
  4. Szia!
    Szerintem elhihetnéd amikor azt mondjuk tehetséges vagy!Szerintem fenomenálian írsz!Élvezet olvasni a szavaidat!!!
    A rész elég...Szóval nem erre számítottam.Örülök,hogy Justin is szereti Grace-t.De azért tényleg hülye mert azt hisz beteg!xD
    A sulis dologban egyet értek.Mikor lesz már vége?!
    Neked most rosszabb, mert új suli meg minden...Én majd jövőre tudom meg milyen ez.Sok sikert és ha nehéz helyzetben vagy, tudd,hogy én megértelek!
    Miért sírtál?Szegénykém...:°(Ha te sírsz én is szorú leszek!Nem akarhatod!
    Kitartást és legyen PÉNTEK!
    Puszi,Petra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, de továbbra sem hiszem el!♥ Maximalista ember vagyok, tehát az ilyet nekem nehéz bemagyarázni, mert mindig jobbat és jobbat akarok. De rettentően köszönöm, s örülök, hogy Te ezt így gondolod és szereted a történetet!
      Justin pedig Justin, tőle igazán nem kell várni többet, bár talán majd rájön, hogy nem beteg :D
      Nem tudom, mikor lesz vége, de teljesen elfáradtam. Nem rossz igazából az új suli, az elején szörnyű, amikor próbálsz beilleszkedni, barátokat szerezni és rájössz, mennyire hiányzik a régi osztályod. Élvezd ki az utolsó évedet, vissza fogod még sírni. Éppen azért sírtam, mert sok rossz dolog történt velem, úgy éreztem, kimerültem és nem tudom tovább csinálni. Azóta jobban vagyok, sőt, kicsit pozitívabb is vagyok :) Igyekszem ezentúl nem sírni, mert nem akarom, hogy szomorú légy.
      Kitartást neked is, sok sikert a jövő héthez!♥
      Love, Diana

      Törlés
  5. Drága Dius!♥
    IMÁDTAM, mint mindig! Hihetetlen vagy te lány, hidd el hogy tehetséges vagy! Grace elég fura karakter, de szerintem aranyos, ahogy Justin is. Komolyan azt hiszi, hogy beteg? :DD Édes vagy Justin, de nem kell neked orvos! Nézd el kérlek, hogy össze-vissza beszélek itt, mert fáradt vagyok, nincs erőm írni. A lényeg: imádtam, alig várom a pénteket!♥
    Lana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lana!♥
      Örülök, hogy tetszett a fejezet és sikerült ideérned, annak ellenére, hogy fáradt vagy! Justin egy külön eset, azt hiszem, ha Ő nem lenne akkor ki kéne találni. Nem tudom, hogy a valóságban is ilyen-e, viszont itt, a Save Me című történetben úgy érzem, eléggé karakteres figura :)
      Péntek van, igyekszem a folytatással, további kellemes napot!
      Love, Diana

      Törlés
  6. nagyon jó mikor jön a kövi? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ma érkezik a folytatás, remélhetőleg az elkövetkezendő percekben sikerül publikálnom. Örülök, hogy tetszett és nagyon szépen köszönöm! :D
      Love, Diana

      Törlés